Orvosi Hetilap, 1887. szeptember (31. évfolyam, 36-39. szám)
1887-09-11 / 37. szám
Budapest, 1887. 37. sz. 15EPTEMBER 11. ELŐFIZETÉSI ÁRhelyben és vidéken egész évre 10 frt, fél évre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor utcza 13. szám, Kilián Frigyes és Grill Richárd könyvkereskedésében. ORVOSI HETILAP. 1foNI S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. HARMINCZEGYEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Ujfalusy József tr. A myxo-oedemáról. — Lenhossék Mihály tr. Közlemény Lenhossék József kir. tanácsos egyetemi ny. r. tanár I. boncztani intézetéből. Közlések az agyvelőről. — Terray Pál tr. Közlemény Korányi Frigyes egyetemi ny. r. tanár II. belgyógyászati kórodájából. Adat vándor tüdőlok után fejlődött tüdőtályog kóroktanához. — Könyvismertetés. Traité de Prothése buccale et de méchanique dentaire. Par E. Andrien Doct. en méd. etc. — Lapszemle. A hyoscinról. — Amylenhydrat, egy új altatószer. Tárcza : Dirner Gusztáv tr. Úti naplómból. V. Belgium, Louvain, Liege, Grand, Bruxelles. — Heti szemle. Szünidei orvosi cursus. — A budapesti általános poliklinikai egyesület. — A budapesti önkéntes mentőegyesület. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet : Egy kőnyomatú tábla Lenhossék Mihály tr. czikkéhez. A myxo-oedemáról.1) Ujfalusy József tr. kórházi igazgató főorvos. A tudománynak és ügyfeleimnek vélek jó szolgálatot tenni, ha a nyálkás vizenyő — myxo-oedema — két esetét, melyet alkalmam volt — illetőleg van — észlelni Debreczenben, nyilvánosságra hozom. Első megfigyelésem 1884. elejére esik, midőn még a betegség létezéséről alig tudtunk valamit. Szerencsére a baj különös fellépése s az eddig idegen kórkép által reám gyakorolt benyomás annyira felébresztő érdeklődésemet a bántalom iránt, hogy el nem mulasztom annak lefolyásáról meglehetős terjedelmű feljegyzést tenni, melynek segítségével az esetről kórtörténetet állíthatok össze. A második esetet f. é. június 21-ik óta észlelem. Feltűnő és érdekes, hogy itt olyan egyénekről van szó, kik mint férj és feleség benső érintkezésben voltak egymással s aránylag rövid idő alatt elébb a nő, utána a férj esik ugyanazon betegségbe. Ezt tudva, önkéntelenül is eszünkbe ötlik az a kérdés, váljon a myxopedema nem fertőző betegsége ? Már itt előre bocsátom, hogy a nyálkás vizenyő úgy a kórtünetekben, mint a kórlefolyásban eseteinknél eltér az eddig észlelt és közzétett kórképektől s míg amazok a betegség idült, az enyémek annak heveny szakát képviselik. Továbbá megjegyzem, hogy a nőnél a nyolcz hónapos lefolyásból ötöt, tehát majdnem háromnegyedét egész a halálig végig figyeltem meg; a férjnél pedig a lefolyást a betegség kezdetétől fogva jelenleg is alkalmam van tanulmány tárgyává tenni. Ezen érdekes betegséget Sir W. Gull* 2) írta le legelőször 1873-ban öt nőnél »a felnőttek kreimszerű állapota« név alatt. Majd Ord3) szolgáltatta hozzá az első kórboncztani adatokat s nevezted a betegséget myxo-oedemának. Charcot 4) Franczia-, Spanyol- és Olaszországból látott és közlött hasonló eseteket »Cachexie pachydermique« név alatt. Ezóta több olasz, franczia, angol és , amerikai orvosi lap írt le kóreseteket, amelyekkel az észleletek jelentékeny számra emelkedtek. Németországból csak ez év elejéről szólnak a közlések Kiess, 1) Erb,2) Senator,2) Landau*) és Zielewitz5) tollából. Hazánkból tudtommal idáig ez az első közlemény e nemben. (Két eset.) Kétli ugyan nekem szóval említé, hogy ő már észlelt korosztályán a szt. Rókus-kórházban egy idevágó esetet. Ezzel meg van állapítva, hogy ezen ritka, még kevéssé ismert bántalom egyes esetei hazánkban is előfordulnak. Tehát idáig mintegy 123-ra tehető az összes orvosi irodalomban megjelent kóresetek száma. Ezen kórleírásokban a főbb kórtünetcsoportokra nézve bámulatos összhang mutatkozik, úgy hogy ezekből a bántalomnak egy nyomon járó typicus kórodai képét lehet összeállítani, melynek főbb vonásai: tömött feszes daganatok a köztakarón, kezdődve a fejen s leterjedve a végtagokra; általános s nagyfokú gyengeség; a beszéd sajátságos elváltozása, s végre bizonyos kóros eltérések a szellemi körben, melyek szokatlan szenvtelenséggel kezdődvén, a betegség későbbi szakában egész a bárgyúságig fokozódnak. I. B. Zs., F. F. telekkönyvvezető neje 42 éves ref. jómódú családból. Védhimlővel sikeresen be volt oltva. Édesatyja meghalt 73 éves korában agyszélhüdésben, édesanyja él, 69 éves korához képest jó erőben és egészségben. Három testvére él, két nővér, egy fivér, mindhárman egészségesek. Egy fiútestvére meghalt két hetes korában veleszületett gyengeségben. Havi tisztulását 15 éves korában kapta s ez haláláig rendes minőségben, mennyiségben és időben jelentkezett nála. Húsz éves korában ment férjhez, 22 évet élt férjével. Ez idő alatt öt gyermeket szült rendes szülésekkel, akik közül egy leány 14 éves korában tüdővészben halt el; két fiú 13, 18 évesek, és két leány 21, 23 éves, él és egészséges. Ez utóbbi férjnél van két gyermek anyja. Betegünk kilenc év előtt szült utoljára egy fiút. Gyermekkorában kiállott betegségei: 3 éves korában fogzási görcsöket kapott, amelyek egész 7 éves koráig egyszer-máskor, habár ritkán, meglátogatták őt. 7 éves korától fogva mindig egészséges volt s előnyösen fejlődött. Házassága első évében meghűlésből állítólag agybajt kapott, de ebből gyors orvosi segély által egy hét alatt kigyógyult. 1863-ban *) Előadatott a debreczeni orvos-gyógyszerészegylet 1887. augustus hórikán tartott rendkívüli ülésén. 2) Gull S. W. Brit. med. Joum. 1873. Nov. I. 3) Ord. Medic. Chirurg. Transact. 1878. *) Charcot. Gaz. des Hopit. 1881. Nr. 10. *) Riess. Berliner kiin. Wochenschrift. 1886. Nr. 51-s) Erb. U. o. 1887. Nr. 3. 3) Senator. U. o. 1887. Nr. 9. 4) Landau. U. o. 1887. Nr. II. 5) Zielewitz. Béri. ki. Wschr. 1887. Nr. 22. 37