Orvosi Hetilap, 1887. december (31. évfolyam, 49-52. szám)
1887-12-04 / 49. szám
1593 1594 kősavjegéczekre, mert csakis ez által érhető el, hogy e készülékben a szénsav nem fejlődik rohamosan, e körülmény pedig mind magára a betegre, mind a készülék biztosságára nézve fontos ; 3. a szénsav kitolulását szabályzó szelepből (c); 4. fél egész egy méternyi kaucsuk vezető csőből (d). 5. egy kissé puha és csappal ellátott kaucsuk végbél-csőből (d). Bergeon és Dujardin-Beaumetz kísérletei alapján tudjuk, hogy a tüdővészes betegeknél a végbélbe fecskendezésre legalkalmasabb gáz, a kénhydrogennnel kevert tiszta szénsav, minden más gyógyczélra felhasznált gáz között ugyanis ezt tűri el a végbél legjobban. A bél nyákhártyáját tudniillik ez legkevésbé izgatja , pedig azért, mert a végbél gázai már élettani viszonyok között is, majdnem kizárólag szénsavból és kénhydrogénből állanak. E körülmény pedig nem közömbös, különösen olyan gyógymódnál, melynek hónapokig tartó helye épen a végbél felülete. A gáz-injector használata következő: Az üveghengert — tetejének lecsavarása után — tiszta vízzel félig megtöltjük s ehhez mintegy 15 gm. vegytiszta kénmáj — hepar sulfuris in frustulis — darabot, és 38 ’5 gm. tiszta s finoman porlasztott natrium bicarbonicumot adunk, azután az edényt kissé megrázzuk, hogy a kénmáj és sóda gyorsabban oldódjék, ennek megtörténte után az edénybe 28‘5 gm. minél nagyobb jegeczeket képező borkősavat adunk; most ha az edény tetejét felcsavarva, azt hermetice elzárjuk, a borkősavat tartalmazó edényt pedig a natrium bicarbonicumot és kénmájat tartalmazó víz felszíne alá sülyesztjük, azonnal beáll a kénhydrogénnel kevert szénsavfejlődés. Ügyelni kell azonban arra, hogy a szénsavfejlődés alatt a szabályzó szelep csavara nyitva legyen. E készülék 28'5 gm. borkősavból, továbbá 38'5 gm. ketted szénsavas nátriumból, a Lucich vegytanár által legpontosabban teljesített s ismételt mérések szerint, az első negyed óra alatt 5'5 liter, a következő fél óra alatt már csak 2 liter, tehát összesen 75 liter kénhydrogénnel kevert szénsavat fejleszt; ez utóbbi 2 liter, épen a lassú fejlődés miatt, időkimélés szempontjából 1 gyógycélra már alig használható. A készülék egyszeri megtöltése 20 krajczárba kerül. A gáz-injektorban a szénsavfejlődés gyorsasága lényegesen attól függ, hogy a b edényt a víz színvonala alá mennyire sülyesztettük, mert minél mélyebben áll a b edény, igen természetes, hogy a szénsavfejlődés is annál rohamosabb lesz, ha pedig a b edényt a folyadék színvonala fölé emelve rögzítjük, a szénsavfejlődés azonnal megszűnik; egyébiránt a képződött szénsav rohamosabb kiáramlását a szelep félig nyitva tartása által is jól lehet szabályozni. A gáz-injectio alkalmazása előtt különösen szükséges arra ügyelni, hogy a végbélcső tiszta és tökéletesen átjárható legyen, erről legczélszerűbben úgy győződhetünk meg, ha a befecskendezés előtt mindannyiszor egy vízzel telt pohárba tartjuk a végbélcsövet. Ha a cső űrtere nincs belömülve, akkor a gázbuborékok gyorsan szállnak fel; e próbának egyébiránt másik és fő czélja, hogy a készülékben foglalt levegő kihajtassék, mert ennek esetleges befecskendezése erős bélgörcsöket okoz. Ügyelni kell továbbá arra is, hogy a végbél terve ne legyen, mert ez esetben a gáz nem hatolhat fel s egyidejűleg a végbélcső is gyorsan betömül. A gázbefecskendezést tehát csak az esetben lehet sikeresen végezni, hogy ha a betegnek már vagy volt széke, vagy pedig annak megelőzőleg langyos vízből álló tisztító allövet adatott. A készülék használata különben annyira egyszerű, hogy minden csak kissé műveltebb beteg is egyszeri megmutatás után — természetesen nem tévesztve szem elől a fennebbi elővigyázati szabályokat — maga alkalmazhatja önmagának. Ily elővigyázati intézkedések megtétele után, a tüdővészes betegek osztályomon naponkint 2-szer, d. e. 10 órakor és d. u. 5 órakor kaptak kénhydrogénnel kevert szénsavgáz-befecskendést.") A befecskendezést okvetlenül lassan, 15—20 percz alatt, kell végeznünk, ellenkező esetben a belek rohamosan kitágulnak s egyidejűleg a bélidegek izgatása folytán kiállhatatlan feszülési érzet, fájdalom és bélgörcsök vagy esetleg kellemetlen szagú erős felböfögések jelentkeznek. Két, legfelebb három liter szénsavnál többet egyszerre befecskendezni semmi esetre sem tanácsos, mert nem is említve a fájdalmat és bélgörcsöket, a belek szerfelett feszült volta miatt, a rekesz magasabbra tolódván, a légzési nehézségek nem lesznek kikerülhetők, egyébiránt a befecskendezett gáz mennyisége függ a beteg érzékenységétől is, mert míg pl. az egyik beteg 3—4 liter szénsavat is jól eltűr, addig egy másik már 2 liternyit alig fogadhat be. Én legtöbb esetben 2—25 litert fecskendeztem be egyszerre, úgy hogy a készülék egyszeri megtöltése rendesen 2 beteg számára volt elegendő. A befecskendezéseket oldalfekvésben végeztem. Jelentős körülmény gyanánt meg kell említenem, hogy oly esetekben, midőn a gyanúnak csak legkisebb látszata is van, hogy a belek ki lehetnek fekélyesedve, gáz-injectiót alkalmazni nem szabad. A gáz-injectio után a betegeknél az exhalatio időbeli lefolyása különböző, mert míg a betegek egy része néha 2—3 óráig is érezte leheletén a kénhydrogén-szagot, addig mások vagy épen *) Hogy a befecskendezésekhez szükséges kénhydrogen mi módon készíttessék, arra nézve a vélemények különbözük, így pl. Bergeon azt kívánja, hogy a kénhydrogén természetes ásványvízből, legyen előállítva, sőt Statz, ki Berlinben Fräntzel tarkolódásán végzett kísérleteihez a weilbachi kénhydrogéntartalmú forrásvizet használta, azt állítja, hogy a vegyi úton előállított kénhydrogénnel tett befecskendezés a belekben feszülést és nagy fájdalmat okoz. Én ezt nem tapasztaltam, de a sikerre nézve nem is tartom lényegesnek, hogy a kénhydrogén ásványvízből, vagy kénmájból készült-e ,s pedig azért, mert a fájdalom és bélgörcsök oka nem a kénhydrogén milyenségében, hanem a módszer esetleges hibás alkalmazása mellett, meg az egyén túlságos érzékenységében is keresendő. d 49*