Orvosi Hetilap, 1888. június (32. évfolyam, 23-26. szám)

1888-06-03 / 23. szám

s heves fájdalomérzést mutatott, melyet azonban könnyen sikerült­­ megszüntetni. Ezen suggestionak hatását nem láthattam, mert a­­ beteg másnapra megszökött. Néhány nap múlva azonban Grazban elfogták s Kraffl-Ebing tanár volt oly szives értesíteni, miszerint­­ az általam suggerált 3 a jobb oldalon az alkaron mint égési seb­­ gyógyulása után visszamaradt heg látható, de nem tükörképben, hanem fennálló írásban. Végül még egyet-mást kívánnék felsorolni a mágnessel való kísérleteimből. Az bizonyos, hogy a mágnesnek nagy befolyása volt betegünkre ; a hemianaesthesianak, contracturaknak, fájdalmak­nak átvitele a másik oldalra mindig pontosan sikerült, de ezen kísérleteket sohasem lehetett hosszabb ideig folytatni, mert csak­hamar a beteg rosszul érezte magát, testének különféle helyein contracturak mutatkoztak, majd rángások jelentkeztek, s ha a­­ mágnest el nem távolítottuk rövid idő alatt kifejlődött a hystero­­epilepsiás roham. Ha azonban egyszer már megkezdtem a magnes-­­­sel való kísérletezést, akkor annak eltávolítása után a leírt­­ transfert tünemények bármily tárgygyal: keztyű, porcelláncsésze, üveg stb. egészen hasonló módon sikerültek. Ki akarom emelni azon körülményt, hogy én a mágnest ilyen kísérleteknél én oly kevéssé tartottam kezemben mint az épen jelzett tárgyakat, csupán a beteg közelébe — direct érintés nélkül — helyeztem el azokat az asztalra vagy székre. Ezen körülményre azért fektetek némi súlyt, mert csak újabban olvastam olyan véleményt­­, mely a transfert tünemények okát a kísérletező kezével hozza oki viszonyba. Igen erős hatása volt azon kendőnek, mely a kísérletek előtt a mágnest takarta, ha ezen kendőt a beteg kezébe adtam, rögtön oly heves contractura állott be kezeiben és karjaiban, hogy csak nagy nehezen sikerült kezéből a ruhát kivenni ; ha azonban ezzel nem siettem, csakhamar rángások jelentkeztek s az általános roham kitört. Ha a suggestio útján a tam-tam megütésénél létre­jövő kongások iránt süketté tettem az egyént s azután észre­vétlenül hátulról tarkójához közelítettem a mágnes-patkót, mi alatt valaki előtte rövid időközökben e hangszert megütötte, néhány percz múlva hallása visszatért s a következő legelső ütésnél igen összerezzent s catalepsiába esett. Daczára ezen nagy eredmények­nek s nagyszámú kísérleteimnek nem bírtam megyőződni arról, hogy a mágneses erőnek van-e valami köze a hatáshoz. (Vége következik.) Közlemény a szt. Rókus-közkórház II. fertőző (Róna Sámuel tr., rendelő orvos) osztályáról. Elsődleges garatorbáncz két esete himlő után, Schwartz Sándor tr. segédorvostól. A garatorbáncz már régóta foglalkoztatja az orvosokat, azt az arcz orbánczával egyidejűleg gyakrabban észlelték. Sokkal rit­kább a garat elsődleges orbáncza. W. Gulla) volt talán az első, a­ki egy idevágó esetet közölt. A garatorbán az első pontos és részletes leírását azonban Comil-nak­­ köszönhetjük; szerinte, az erysipelatosus pír megjelenését előzőleg egy jól kifejezett lázas állapot lép fel és nem ritkán a 40°-ot is eléri. Ez 3—4 napig is eltarthat a nélkül, hogy a torokban legkisebb kellemetlenség volna érezhető. A pharynx legtöbbször csak másodlagosan vonatik a betegség kórképébe, mindazonáltal a garat nyákhártyájának primaer megbetegedése is határozottan tapasztalható. 18 esete közül hét­szer a torokban volt az orbáncz elsődleges kiindulási helye. Mackenzie 4­­4 garatorbánczot észlelt, ezek közül 3 esetben a garatból indult ki a bántalom és terjedt kifelé az arezra és pedig kétszer az orron, egyszer a szájon és ajkakon keresztül. A garat­orbáncz diagnosisa csak az orbáncz fellépése után állíttatott fel. Az utolsó időben Gerhard foglalkozott tüzetesen e tárgygyal; szerinte arczorbáncznál igen gyakran a bőr megbetegedése és a láz megjelenése nem egyidejűleg lép fel.1­­69 erre megvizsgált eset közül 30-szor láz és orbáncz egy időben léptek fel; 16 eset­ben egy, 9 esetben kettő és 3 esetben több mint 2 nappal előbb mutatkozott a láz mint a bőrláb. Utóbbi esetekben többször torok­fájdalomról panaszkodtak az illetők és nyilvánvaló, hogy a primaer megtámadott hely a garat volt és az orbáncz ismét vándorolt az arezra. Gerhard az infectio helyéül élettani sebeket vesz fel, melyek főleg a mandulákon nagy számban lehetnek. Észleltek már elsődleges gégeorbánczot is. Cornil szerint az orbáncz 4 különböző módon juthat a torok­ból az arezra vagy megfordítva: 1. igen közönségesen az ajkak és a száj nyakhártyái azok, melyek az összekötő hidat képezik ; 2. az orrjáratok; 3. esetleg az Eustach-kürt, a középső fül s a külső hadjárat; 4. végre az orr nyakhártyáján át a könyvezető s a könyzacskó. Az orbáncz terjedése sohasem áttétel, hanem mint a hozzáférhető esetek bizonyítják, a szövetek folytonosságában történik. A garatorbáncznál fájdalomról s nyelési nehézségről panasz­kodnak a betegek. Az áll alatti s a tarkómirigyek megduzzadvak, sokszor a száj nyitását is korlátolják és e mellett lázas állapot van jelen. Cornill) a garatorbánczot, annak megjelenését s lefolyá­sát tekintve, három categóriába sorozza: 1. erysipelas egyszerű pír megjelenéssel; 2. phlyd­aenák képződésével; 3. gangraenosus ki­menettel. Első esetben a nyakhártya bíborvörös, fénylő és oedema­­tosusan duzzadt. Ha hólyagcsák vannak jelen, úgy azok savó, geny vagy ritkán vérrel teltek. A gangraenosus folyamatot a jellegző szag s fellazult feketés-barna bomló szövetrészek teszik fel­ismerhetővé. Osztályunkon két typicus elsődleges garatorbáncz fordult elő és pedig himlő után, annak teljes befejeződését követve. Eseteink a következők : I. Variola: Erysipelas faucium et facies. K. István, 7 éves, r. k., zenész gyermeke. Felvétetett 1887. deczember 22-én súlyos himlővel. Róna tr. ugyane hó 28-án vevén át az osztályt, a bete­get már a teljes beszáradás időszakában találta. Deczember 30-án. Hőmérsék 37'8°. Mindenütt teljes be­száradás ; a pillaszőrök mentén varak ; mindkét szemen mérsékelt conjunctivitis; az orrcsúcson felhámfosztások ; a jobb orrlyuk véres var által betömött. Este: 38° C. Január 1-én. Status idem. 38°—38'5° C. Január 2-án. 37 • 80 C. Vizelete tiszta, idegen alkatrészek benne nem találhatók. Január 3-án. 3­8 • 7 °. Gyakori erőltetések; múlt éjjel 5-ször híg széke volt. Az ürülék nem dysentericus jellegű. Rendeltetett Decod­. Salep. Este 39°. Antipyrint kap. Január 4-én. 39°. Léptompulat nagyobb, beteg torokfájásról panaszkodik; a garat nyakhártyája sötétvörös, duzzadt, fénylő. Este 38'5°­Január 5-én. Status idem ; semmi más objectív tünet. Este 40-9°. Január 6-án. Reggel 40°. Léptompulat állandóan nagy. 3 nap óta székrekedés; csőrére kemény székletétet ürít. Mellkasi szervek épek. A garat nyákhártyája s az uvula vizenyősen beszűrődött. Este 40°. Január 7-én. Reggel 40 •8°. Az összes nyaki, tarkó és áll­­zúg alatti mirigyek nagy babnyiak egész mogyorónyiak, különösen nagyok a tarkómirigyek és e mellett érzékenyek. Reggel óta fejét erősen hátra szegzi. Éjjel delirium. Szemállás rendes. Pupillák közép­tágak, jól reagálnak. Pulsus száma: 120. Este 40'9°. Therapia: jeges borogatás, s antipyreticum. Január 8-án. Reggel 40 ■ 3 °. A mirigyek részben visszafejlőd­tek, pulsus gyenge és igen szapora. Este 40°. Január 9-én. Reggel 40 ' 5 °. Ma éjjel arczorbáncz lépett fel. Az orrnak legnagyobb része, a felső ajk sötétvörös; mindkét arcz­­fél duzzadt és hullákkal fedett. Ezen lábos beszűrődés jobb oldalt leterjed az áll alá a fülig, mindkét oldalt elfoglalja az alsó szem­héjakat is, melyek párnaszerűen duzzadtak. Nyelés szabadabb. Este 40'30. Therapia: olajos bekenés, jeges borogatás, antipyrin. Január 10-én. Reggel 39°. Az erysipelas átterjedt a fülre. a ') Kraflí-Ebing, Oesterr. Aerztliche Vereins-Zeitung 1888. 2) Med, Gazette 1849 (ch. Mackenzie.) 3) Archives génerales de Méd. 1862. Vök XIX. pp. 257. 443. (cit. Mackenzie). *) Mackenzie : Die Krankheiten des Halses u. der Nase p. 266. *) Berliner kiin. Wochenschrift. Nr. 3. (1887.) 2) Mackenzie : Die Krankheiten des Halses u. der Nase p. 262. 23* — 749 —— 75° —

Next