Orvosi Hetilap, 1888. augusztus (32. évfolyam, 32-35. szám)

1888-08-05 / 32. szám

1051 A lichen planus a ritkább bőrbetegségekhez tartozik; fel­nőttek betegsége, de észlelték már, bár csak 2 —3 esetben csecse­mőknél is. Az aggkór sincs alóla kivéve. Az általam 1886-ban be­mutatott beteg 72 éves volt. Nincs helyhez vagy éghajlathoz kötve; a norvégi vagy oroszországi kórrajzok megegyeznek a közép­­európai, ezek ismét az amerikai és austráliai esetekkel. Sem fellépési módja, sem intensitása fajkülönbség felvételére nem ad okot. Meglep az gazdagot és szegényt, szellemi vagy kézi foglal­kozásút ; férfit és nőt; csak az eddigi statistika értelmében a férfiaknál gyakoribb. Más betegségekkel, sőt idült bőrbetegséggel is, mint pl. psoriasissal is látták egy időben fellépni. Kaposi és mások bujafenyves egyéneken észlelték. A terhes­ség saját tapasztalatom szerint nem változtat rajta semmit. Geber eseteket közölt velem, melyek közül kettő testvérekre vonatkozott. Átöröklés, fertőzés, eddig kizárható. Okát adni nem tudjuk. Egyik beteg meghűlést, másik erőltetett testi vagy szellemi munkát ad okul; némelyek rheumatismust, mások idegességet vádolnak. A legtöbb beteg azonban nem tudja baját semmire sem visszavinni. A tény az, hogy mi sem tudjuk. Azért, mert Köbner egy esete progressiv paralysisban elhalt, mert egyes esetekben ép úgy mint más idült bőrbetegségnél előfordult az, hogy lichen kivirágzások feltűnően követtek egyes ideglefutásokat, azt következtetni a nagy ellenkező anyaggal szemben, hogy a baj okvetetlenül a központi idegrendszer materiális vagy functionális zavaraitól volna fel­tételezve, előttem mégis igen merész hypothesisnek látszik. Nem tudjuk tehát, hogy mi okból és csak a legtöbb eset­ben azt, hogy miként kezdődik. A betegek legnagyobb része az evolutio bizonyos magaslatán kerül szemünk elé és a kezdetleges eseteknél constatálhatjuk azt, hogy a lichen planus legtöbbször vagy a törzsön vagy a végtago­kon indul meg. Ha a felső végtagokról indul ki, majdnem kivétel nélkül a karok belfelületét lepik el a kiütések, ha az alsó vég­tagokról, akkor a tágult visszerek környékét, a láb háti felületét, a térdhajlatokat, c­ombok belfelületét részesítik előnyben; csak később terjednek a törzsre át, különböző idő alatt. Ha a törzs a kiindulási pont, gyorsabb az általánosodás. Kivételesen a szájaz­ nyakhártyán és a penis makkján is látták kezdődni. Nagyjában az esetek teljes számára támaszkodva általános és körülírt lichen planust kell kórodai szempontból megkülönböztet­nünk, azon kijelentéssel, hogy a legkisebb helyre vonatkozott lichen planus is, bár meghatározhatlan idő alatt, általánossá vál­­hatik. A lichen planus kivirágozásait úgy , mint azok eddig jelent­keztek, feloszthatjuk: 1. elsődleges vagy lapos pikkelytelen göb­­csékre; 2. másodlagos vagy kúpos vagy tompa pikkelyes göbcsékre; 3. foltosszerű beszűrődésre; 4. brocheszerű képletekre; 5. elsőd­leges plaque-ra és 6. másodlagos vagy túltengő plaque-ra. Mindenek­nek kiindulási pontja azonban az elsődleges lapos göbcse. A lichen planus ugyanis eddigi ismereteink szerint mindig igen apró göbcsékkel kezdődik. Ezen göbcsék szabad szemmel alig láthatók, homok- vagy mákszemnyiek eleinte, és csak lassan lesznek kölesnyiek és nagyobbak. A homok- vagy mákszemnyi göbcsék csak alig­ emelkednek ki az ép bőr niveau-jából, sárgák, sima lapos tetejűek és tetejük különösen oldalt nézve bágyadtan vagy erőteljesen csillogó viasz- vagy üvegfényű. Igen sok ilyen göbcsének, de nem mindegyiknek tetején és pedig nem mindig a centrumban tűszúrásnyi sekély behúzódás látszik. A göbcsék alakja mindig sokszögletű, a legtöbbször megfelel a bőr mozgási vonalaitól bezárt igen kicsiny rhomboidoknak, melyek ezáltal jobban kiemelkednek, mint az ép bőr szigetkéi. Ha sok ilyen csillogó lapos görcse szorul egy helyre, a bőr első látszatra úgy néz ki, mintha üvegporral volna behintve. Mindig ezek a lichen planus kezdeti szakai és kiindulási pontjai a későbbi alakulásoknak. Weyl ezen elsődleges alakok morphologiájával tüzetesen foglal­kozott és rámutatott azon tényre, hogy ezen görcsök egy része lassanként emelkedik magasabbra, kihegyesedik, legömbölyödik alapján és a legtöbbnek tetején pikkelylyé változik át a szaruréteg néhány sora. Weyl e tényekből nem vont le további következtetést. Én e körülményt pontos tanulmány tárgyává tettem, mert azt hiszem, hogy erre a körülményre a bécsi iskola, sőt az újabb szerzők egész sora egyáltalán nem ügyelt. Pedig ezen pikkelyes, kihegyezett másodlagos göbcsék igen fontos szerepet játszanak azon kérdés eldöntésénél: kell-e vegyes alakú lichent elismerni ? Ezen másodlagos göbcsék többnyire kölesnyiek és nagyob­bak, nem bágyadt sárgák, hanem a vörös szín minden árnyalatát játszszák. Látunk ilyenkor tompán hegyezett — obtusus — majd csücskösödött — conicus — merev szilárd, többé-kevésbé kemény pikkelylyel fedett halvány vagy barna-vörös vagy narancsszínű, alapjukon szederjeskék szegélylyel biró görcsöket. A viaszfény még jó­részt megvan, de nem a tetőn, mert ott a pikkely már nem bír az élettani működésben levő szaruhám áttetszőségével és az élettani összefüggésből kiesni készül, hanem az oldalakon, a­hol a felhám még némileg életképes. Ezen alakulatok azok, melye­ket a beteg észrevesz és bemutatni elhoz. Heteken, hónapokon át viselhetik a betegek, ha a lichen planusnak egyik igen kellemetlen, de nem állandó tünete a viszke­tés nem figyelmezteti őket, a lichen planus kezdeti kiütéseit testü­kön, a­míg egy fürdő vagy egy véletlen szemlélet a már kifejlő­dött vörös göböcskéket fel nem fedeztetik velük. Akár a kellemet­len viszketés, akár a vörös görcsös kiütés okozta aggodalom hozza a beteget elénk, rendesen azt halljuk tőle, hogy ekkor vagy akkor támadt a baj, de rendszerint igen rövid időt mondanak, mert a legkezdeti szak kiesett figyelmükből. Néha tényleg igen gyors az általános kiterjedés, néhány nap vagy hét alatt és ekkor a kivirágozások átalakulási folyamata is gyorsabb. Ilyen még elég heveny esetekben a másodlagos kúpos vagy tompán hegyezett göböcskék kötik le első­sorban figyelmünket. Egy ilyen teljes evolutióban levő többé-kevésbé az egész köz­takarót elfoglaló lichen planus képe a következő: a durva szőrök­kel és hajjal fedett bőrrészletek mint a fantál, férfiaknál az arcz, továbbá a hónalárkok és fejbőr nagyobbrészt szabadok, a törzsön azonban többé-kevésbé sűrűn álló egymástól ép bőr által elválasz­tott kölesnyi egész kendermagnyi viasz- vagy narancssárga, de leg­inkább barna-vörös kúp alakú vagy tompán kiemelkedő, legnagyobb részben pikkelyes göbcsék láthatók. A göbcsék csúcsán levő pikke­lyek kemények, erősen tapadók, a göbcsék maguk merevek, kemények. Ha kezünket rajtuk végighúztuk, a reszelő érzését kapjuk. Szőrök nem állnak ki a göbcsékből (csak a végtagok küloldalain). A felső végtagok beloldalain hasonló göbcsecsoportok, míg az alsó végtagokon sokszor óriási számban lencsényi egész babnyi, több­nyire szabálytalan vagy hosszúkás igen szívós 6-5—1 mm. kiemelkedő szürkés szaruhámtörmelékkel vagy nagyobb és több rétegű pikke­lyekkel fedett infiltrátumok láthatók. Ezek az elsődleges plaque-ok. Az ilyen esetek feltűnően hasonlítanak a kifejlődő heveny általá­nos psoriasishoz. Ilyen esetek ritkák. És daczára annak, hogy az általános áttekintés durva pikkelyekkel fedett kúpos vagy tompa görcsöket mutat legnagyobb számban, ezeket az eseteket még­sem tarthatom lib­en ruber acuminatusnak. A közelebbi vizsgálat azt deríti ki, hogy úgy a törzsön, valamint a végtagokon, az említett pikkelyes, kúpalakú és tompán kiemelkedő göbcsék mellett számos igen lapos csillogó tetejű, köz­pontján vagy azon kívül bemélyedt kezdeti kivirágozásokat látunk. Ha a kúpos göbcsék gyérebb számban vannak jelen, az újabb szerzők az ilyen eseteket vegyes alakoknak, azaz: a lichen ruber acuminatus és lichen ruber planus combinatiójának tartják. Erre azt hiszem az eddig mondottak bebizonyodása után nincsen szükség. És ebben rejlik a lichen ruber tanában található titokzatosság nyitja. Nem lehet itt szó vegyes alakról, mert a figyelmes szemlélő azt is láthatja, hogy miként fejlődtek a kúpos pikkelyes alakok. Ugyanazon egy egyénen láthatjuk ugyanis, hogy a lapos görcsék egy része már magasabb, nagyobb mint a többi, hogy már kezd vörösödni, hogy a teteje már nem csillog, lassan szürkül és félig­­meddig leválik a legfelső szaruréteg és kész a pikkely, azután 1052

Next