Orvosi Hetilap, 1888. október (32. évfolyam, 41-44. szám)

1888-10-07 / 41. szám

— 1316 — 1315 — nincs és nem mozog, bár hallja szavát, s jól, tisztán látja alakját. A betegnek érzéki észrevevései különben tökéletesek. Sem többet, sem kevesebbet nem lát mint bárki más. Észrevevései csak azon mozgásképzetek által való színeztetést nélkülözik, melyek a térbeli dimensiók felől adnának neki felvilágosítást. E csonkaság csak az élő­lényekre és kizárólag a látásképzetekre szorítkozik. 31. A. K. aggszűz betegsége egyik szakaszában nem tudta megítélni, hogy a hallott zenehangok mely irányból jönnek. A zenét pompásan hallotta, felismerte a hangszert, melyből ered, meg tudta nevezni a darabot, a­mely játszva lesz, jól átérezte annak rhythmusát, dallamát, sőt tánczmozgásokkal is kísérte azt, de nem volt tisztában azzal, hogy e hangok honnan jönnek feléje. Sem felülről, sem alulról, sem élülről, sem hátulról nem hangzottak azok fülébe, a miért is kénytelen volt a zenét túlviláginak hinni. Érzéki észrevevései ilyenkor még más irányban is mutattak csonka­­ságot, a mennyiben a zene behatása alatt környezetét nem látta s körülötte minden üresnek tetszett, mit azzal bizonyított, hogy tánczra kerekedve mindenbe beleütközött. A motork­us képzetek harmadik al­csoportja, vagyis a kül­­mozgásra vonatkozó időazonos képzetek szintén áldozatul eshetnek a megcsonkító folyamatnak, a­mint azt a következő eset is észlelni engedte: 32. W. I. 67 éves mészáros a körülötte szállongó legyeket s más apró rovarokat hirtelen mozdulatlanokká válva látta. Az apró állatok ugyan tovább mozogtak, a beteg azonban e mozgá­saikról többé — hosszabb-rövidebb időn át — tudomást nem vett. Előtte mozdulatlanoknak látszottak, bárha épen különösebb figye­lemre méltatta őket. Minthogy a beteg ép akkor átkozta volt a legyek tolakodó magaviseletét, a beállott változás úgy tűnt neki, mintha a saját parancsszavának volna következménye. Máskor egy epilepsiás beteg rohamát látva, szintén annak hirtelen megszűnését észlelte, bár a görcsök tényleg még sokáig fennállottak. Ismét máskor egy erőszakoskodó betegtársának mozdulatait látta abba­hagyva, habár annak haragja a valóságban az ő személyét fenye­gette legjobban. Ezek és hasonló észrevevések után, miután a beteg óhajai s kívánságai mindig teljesedésbe menni látszottak, végre azt következtette, hogy ő próféta és csodákat művel. Az érzéki észrevevés csonkasága kiterjedhet továbbá a vaso­motoricus mellékképzetekre is, megrabolván az összképzetet ez által az annak színezéséhez tartozó kedélyi hangulatoktól és érzelmektől. Kedélyi mozgalom nélkül, azaz minden érzület kiséretétől menten, szabványos érzéki észrevevés nem létezhetik. Mihelyest érzelem nem szövődik hozzá, csonkának minősítendő. Az apercep­­tióinkat mindig kisérő kedélyhangulat különféle változataiban csak azon táplálkozási viszonyoknak eredménye, melyekbe tudvalevőleg az agynak működésben levő részei, működésük idejében hozat­nak. A táplálkozási viszonyok váltakozásait — különböző beideg­zések alatt — a véredényizmok eszközük. Az edényizmok mozgá­sairól pedig ép úgy hagyatnak vissza emlékképek az öntudatban, mint bárminemű más izom mozgásáról. Úgy mint a térbeli kiterje­dés képzeteit a tér befutására tett mozgások emlékképei adják meg, úgy szolgáltatják az agyvéredények mozgásai a kedélyhangu­latok emlékképeit. Minden reánk ható inger egyúttal sajátos táp­lálkozási viszonyokba helyezi a működésbe hozott agyrészeket. És ezen táplálkozási viszony az ingerképzettel egyidőben hozatván tudomásunkra, a kedélyhangulatot szüli, részünkre kellemesnek vagy kellemetlennek tüntetvén az ingerbehatást. A vasomotori­us képzetcsoport körében sem épen ritkák a csonkaságok. 33. I. I. 35 éves tanár betegsége kezdetén igen ingerlékeny lévén, sokat szenvedett azon kedélyi emotiók hatása alatt, melyek minden boszantó eseményhez nála fűződni szoktak. Szenvedései addig tartottak, mígnem véletlenül azon tapasztalatra jutott, hogy a legkellemetlenebb dolgokat is hideg nyugodtsággal elviselheti, ha ülő helyzetbe teszi magát. A­míg állva marad, jár vagy kel, a harag, boszankodás stb. kellemetlen érzületeinek mindig áldozatul esik. Mihelyest azonban leül, leghevesebb kedély­felindulása is azonnal elillan. Még tényleges bántalmazásokat is közönynyel tűrhetett, ha ülve találták őt. Fennálló helyzetben a kedélyfelindulásokat soha ki nem kerülhette, azok minden kelle­metlen aperceptiójához hozzátársultak. Ezen esetben tagadhatatlan, hogy az érzéki észrevevés, bizo­nyos körülmények között, az azt kísérni szokott érzelmektől meg­­fosztatott, illetőleg megcsonkíttatott. 34. R. A. 37 éves államügyész érzéki észrevevései mellől nem azon kedélyhangulatok estek el, melyek egyéni érzelmeit képviselték, hanem azok, melyek emlékképek alakjában másokra vonatkozólag színezték volt azelőtt a perceptióit. Ő mások tetteiben és viselkedésében kedélymozgalmak nyilvánulását többé nem volt képes feltalálni, jobban mondva kiérezni. Környezete, családja, barátai nem tudtak elég szeretetet iránta tanúsítani. Ő mindenkit hidegnek, közönyösnek talált. S bár a szeretet, barátság és becsü­lés utáni vágy nála folyton növekedett, kielégítést még sem tudott találni, daczára annak, hogy hozzátartozói őt valóban dédelgették. Szerinte a világ minden nemesebb érzeménye jéggé fagyhatott, mert senkiben sem találhatta többé annak még csak szikráját sem. A­mi végre a szerv- és zsigerérzetek emlékképeit illeti, ezek csakúgy kiszorulhatnak az érzéki észrevevés képzet­ egészéből, mint a többi képzetcsoport elemei. Tudjuk, hogy testünk minden részéből különnemű érzetek sugárzanak be az öntudatba. Ezen érzeteket zsigerérzeteknek nevez­zük. Miután ezek szünet nélkül tódulnak az öntudatba, ha figyel­münket ki is kerülik, nincsen érzéki észrevevésünk, melyhez ne csatlakoznának. Hiszen az öntudat felszínét időazonosan belepő képzetsorok mindegyike rögtön összetársul egymással, ingerületeiket egymásba olvasztva és associatio-hidat emelve egymás között. Ezért a külinger támasztotta képzetek az ugyanakkor testünkből fakadó zsigerérzetek­ szülte képzetekkel is associálódni kénytelenek. És e képzetek nagyon lényegesek. Összegükben »én«-ünket alkot­ják és odafűződésük által minden más képzethez, függő viszonyba hoznak bennünket a külvilággal. Csak ezek segedelmével jutunk tudomására annak, hogy mi vagyunk azok, kikre a külinger be­hatott. A zsigerérzetektől megkülönböztetendők a szerv­érzetek. Bár ugyanazon kategóriába tartoznak értelmi műveleteink mecha­­nizmusában, mégis más szerepkörrel bírnak. Szervérzetek alatt értem azon érzeteket, melyek működésben levő érzékszerveinkből fakadnak mindakkor, a­mikor épen ez utóbbiak, valamely inger behatása alatt, az érzéki észrevevés létrejöttét közvetítik. Azalatt míg látunk, nemcsak a látott tárgy képe emelkedik öntudatunkba, hanem egyúttal a látást közvetítő szemünk functiójából keletkező érzetek is, melyek a látás szülte képzettel associálódva, arra a reális eredet bélyegét ütik. A mely érzéki észrevevés mellé ily functio-érzetek — mellékképzetek alakjában­­—­ nem társulnak, annak összképzete létező külinger által támasztottnak el nem ismertetik. Azaz, hogy valamely külinger — mint olyan — való­ban létezőnek elismertessék, ahhoz szükséges, miszerint az általa támasztott képzettel egyidőben egyik érzék­szervünk működéséről is tudomást vegyünk. Mondhatni tehát, hogy a szervérzetek közvetítik az ingerek realitására vonatkozó ítéletünket. És ezen ítéletünk tévessé válik mindakkor, valahányszor érzéki észrevevésünk az azt kisérni szo­kott szervérzetektől megfosztatik. A zsigerérzetek tekintetében csonka észrevevés illustrálására a következő esetek szolgálhatnak. 35. A. Ch. 39 éves nő úgy érezte, hogy hangja, ha astro­­nómiáról hallott beszélni vagy erről kellett társalognia, hirtelen .

Next