Orvosi Hetilap, 1888. október (32. évfolyam, 41-44. szám)

1888-10-07 / 41. szám

13­­­7 — elakadt. Ilyenkor élőszóval nem tudott beszélni, csak hang nélkül, mintegy leheletek segedelmével. Gégéje úgy mozgott, mintha be­szélne. Ezt tapinthatta, avagy láthatta a tükörben. Iparkodott ugyan élőszavakat kihozni, de bár értette a mit mond, nem hallotta saját szavát és nem érezte beszédszervei működését. Környezete mind­azonáltal jól hallhatta beszédét. A betegnek tehát, valahányszor csillagászattal foglalkozott, csonka észrevevései támadtak. Egyrészt hiányoztak a hangképzetek — mint alapképzetek — másrészt a beszédszervek részéről, azok működése közben fakadó zsigerérzetek. Sajátságos, hogy e tünet kizárólag az astronómiával kapcsolatban jelentkezett, más themák feletti beszélgetés közben soha. 36. F. M. 32 éves mázoló állítólag nem tudja olykor kormá­nyozni helyesen sem a kezét, sem a lábát, holott azokat látszólag jól és rendesen használja. Helyesen tesz meg mindent, a­mire fel­­hivatik, de mozgásait, bár látja, nem érzi. Ez okból úgy tűnik neki, mintha nem ő maga mozgatná tagjait, hanem valamely idegen erő. A mozgások különben szabályosak és szövődményességükben is magukon hordják az akaratosság bélyegét. A beteg csak az izmai mozgásából eredő izomérzeteket nem veszi tudomásul. A látott és tapintott mozgásokról szerzett érzéki észrevevések, meg­­fosztatván az őket kísérni szokott zsigerérzetektől, csonkává váltak. 37. D. L. 46 éves nagykereskedő neje nélkülözte a mell­kas szervei részéről kisugárzó zsigerérzeteket. Azaz azon érzéki észrevevéseihez, melyeket e szervekre vonatkozólag tett, nem társul­tak többé a megszokott zsigerérzetek, így pl. megfigyelve légzését, constatálta azt, hogy nem a tüdejével légzik, mivel e szervet mű­ködni nem érzi. Hasonlót észlelt a szívét illetőleg is. Bár tapin­totta a mellkas mozgását s az üterek lüktetését, bár észlelte a ki­­s belehelt levegő áramát, ezen észrevevéseit nem hozhatta a mellkas-szervek működésével oki viszonyba, mivel azok functiójá­­ról zsigerérzetek által tudomást nem vett. E tünet nála több hóna­pon keresztül állott fenn. 38. B. Gy. 32 éves gazdatiszt, olykor hiányát szenvedte a végtag-, állkapocs- és arczizmok mozgásait kisérő izomérzeteknek. Ennek folytán tagadta a végbevitt mozgások önakaratból való származását. Egészben véve mozgásai akadályozva nem voltak, tudta is, hogy azokat végbeviszi, de miután mozgás közben izomérzetek tudomására nem jutottak, az eszközölt mozgásokat is idegen erő szüleményének tartotta. Megesett pl., hogy valakit pofon ütött, tagadva ezen cselekmény akaratos voltát. Nem kényszerítette rá semmi, de nem ő kormányozta karizmait, mert erről tudomásának kellene lennie. Némelykor e tünemény azon változatossággal mutat­kozott, hogy a beteg szándékolta a mozgást, annak akaratos meg­indítását érezte is, tudta miszerint ő kezdette meg, de mozgás közben a kisérő izomérzetek hirtelen kiesvén öntudatából a mozgás folytatását nem érezte. Úgy tűnt neki ekkor, mintha a mozgás tevényben megszakíttatott volna, holott az valóságban befejezve lett. Ilyenkor az izomérzetekre szorítkozó megcsonkítás elkésve történt. 39. L. F. 44 éves katonatiszt betegségének lefolyásában huzamosabb időn át hiányoztak a nemző­szervek részéről az ön­tudatba ömlő zsigerérzetek. Ezért nemi élete tekintetében magát teljesen megváltozottnak hitte, bárha e szervek működés-zavart miben sem mutattak. E zsigerérzetek adta képzetek hiánya egy­oldalúvá tette érzéki észrevevéseinek egy határolt körét. Minden a nemi élettel kapcsolatos fogalom hiányosan állíttatott be öntudatába. Például a házasság, szerelem, stb. kifejezések számára érthetetlenekké váltak. A nőkről hallott beszéd értelme egyáltalában titokzatosnak tűnt fel előtte. E mellett hereborékját üresnek érezte s nemző­szervei működéséről tudomást nem vett. Kétségtelen, hogy ezen esetben az ivarszervekből kisugárzó érzetek hiányoztak, az ezen érzetekből származó képzetek az öntudatból egy időre kiestek és e ténynyel összefüggésben csonkává tették mindama képzetsorokat, a­melyeknek színezéséhez a zsigerérzetek mellékképzetei szükségesek lettek volna. A szerv­ érzetek körében fellépő csonkaságra nézve példákat a következő esetek szolgáltathatnak. 40. A. L. 40 éves hajadon a reggeli elköltése előtt nem hall mindkét fülével egyaránt. A jobb fülével csak a magas és felülről jövő hangokat, bal fülével pedig a mély és alsó irányból jövő hangokat hallja. A reggeli elköltése után hallása mindkét fülén ismét rendessé válik. A fülek épek. A hallásképesség egyik oldalon sem szenvedett. Behatóbb vizsgálatra kiderül, hogy a beteg a hangokat, akárminek legyenek azok s akárhonnan jöjjenek, mind­két fülén egyaránt hallja, bár azt tagadásba veszi. Ő t. i. tudo­mást vesz a hangok behatásáról akkor is, mikor azon oldali füle záratik el, a melylyel hallani állítja; de épúgy hallja, mintha a másik füle záratott volna el, a melylyel állítólag nem hallja az illető hangot. E mellett úgy véli, hogy az elzárt fülével egyedül hallja a hangot azon esetben is, a­midőn épen a halló füle záratott el. Mindebből következtethető, hogy a beteg, bár mindkét fülével hall, ép úgy mint a reggeli elköltése után, erről nem bír tudomással. Hol az egyik, hol a másik füle részéről nélkülözi a functio tudatát. A hangokat mindig csak azon fülével véli hallani, a­melynek részé­ről szervérzetek tudatára jut. A másik fül, mint a­melyből hang­hallás alkalmával szerv­ érzetek nem emelkednek fel az öntudatba, úgy tűnik, mintha nem működne. A felülről jövő s magas hangok a jobb fül, az alulról jövő s mély hangok a bal fül szerv­ érzeteit engedvén csak az öntudatba felvinni, fel kell venni, hogy az ellen­oldali fülnek működéséből eredő szerv-érzetek az illető hangképzetek­hez nem társíttattak, azaz az összképzet ezek tekintetében meg­­csonkíttatott. 41. V. O. 52 éves írnok betegsége folyamában mindig arról panaszkodott, hogy tökéletlenül lát és hall. Úgy a szemben, mint a fülben rendellenesség nem volt található. Minden aperceptiója úgy a látás, mint a hallás terén kellően határozott. A külingereket helyesen ítéli meg. Az azok által támasztott képzetekben sem túl­­színezést, sem csonkaságot megállapítani nem lehet, kivéve azt, hogy a beteg tökéletleneknek érzi érzéki észrevevéseit, a tökéletlen­séget pedig azzal magyarázza, hogy szemét látáskor, fülét hallás alkalmával működni nem vagy legfelebb alig tapasztalja. Ezen esetben az érzéki észrevevés subjectív tökéletlenséget árult el, mert a beteg mindent úgy hallott és látott, mint más ember, sőt lehet mondani feltűnő élesen. Még a gyenge ingereket is kellően vette tudomásul és helyesen ítélte meg. Daczára ennek érzéki észrevevéseit tökéletleneknek vallotta, mert érzék­szerveit rosszul érezte működni. Az érzéki észrevevés e subjectív tökéletlensége csak arra vezethető vissza, hogy annak összképzeteiből hiányzott — rész­ben vagy egészen — a szerv­érzetek azon része, mely a működés­ben levő szerv részéről kiváltatni szokott. A beteg tehát a perceptiói elszenvedése alkalmával érzékszerveinek működéséről kellően informálva nem lett. A leírt esetek fonalán levonva a levonható következtetéseket és összegezve az eddig mondottakat, következő tételek állíthatók fel: 1. Az érzéki észrevevés minden rendellenessége egyúttal ítélet­tévedést rejt magában. 2. E rendellenességek az által nemzetnek, hogy a tudomásra jutó összképzet színezetét és qualitásait megadó képzetelemek szo­katlan túlszámban vagy csökkent mennyiségben, esetleg mindkét alakban egyszerre, lépnek be az öntudatba. 3. Az érzéki csalódások eddig ismert alakjai qualitásaikban nem azonosak sohasem a szabványos érzéki észrevevéssel, attól kivétel nélkül a képzet­ egész majd túlszínezettsége, majd csonkult­­sága által térvén el. 4. Az érzéki csalódások mostanig ismert nemein kívül létezik még az érzéki észrevevés egy kóros rendellenessége, mely az által külöli magát, hogy a különben rendes lepergésű érzéki észre­­vevést egyes qualitásaiban megcsonkítja, azt soha túl nem színezve. E rendellenesség »spanennoia«, azaz csonka érzéki észrevevés (analóg — hiányos, i­vvolic - képzet, szemlélet) névvel jelezhető. 5. A csonka érzéki észrevevés lehet »hiányos« vagy »egy­oldalú« a szerint, a mint csonkultsága folytán egyes qualitasaiban feltűnően válik hókadtá, vagy a szerint, a mint az elsajlódott qualitasok helyébe más lényegtelenebb qualitasok lépnek szokatlanul előtérbe. A­mi — az eddig taglalt szempontból kiindulólag — az érzéki észrevevés egyes rendellenességeinek gyakoriságát illeti, vég- 1318 —

Next