Orvosi Hetilap, 1888. november (32. évfolyam, 45-48. szám)

1888-11-04 / 45. szám

14­2 Q 1430 Hogy az aphasianak megállapítása egy 2­0/a éves gyermek­nél nem épen könnyű feladat, könnyen érthető. A gyermek az intézetbe felvétetett, s két heti kezelés után, mely erősebb iod-­s iodkalium-oldat adagolásából állott, a hüdési tünetek visszafejlőd­tek, s a gyermek beszélő képessége is tökéletesen visszatért. Azt hiszem, hogy ez esetben több mint valószínű, miszerint egy lueticus alapon fejlődött laesiója az agynak idézte elő ezen múlékony, apoplectiform hüdési rohamot. Ha e felvételünk helyes,­­ az előzmények után teljesen jogunk van erre, s mellette szól az inaugurált therapia sikere is,­­ akkor azon kérdés eldöntése, hogy mily természetű kórbonc­tani elváltozások idézték elő e tünet­­csoportot, nem ütközik nehézségbe. Azt hiszem, hogy syp­nilomát felvenni nincs okunk s alapunk. Bevezető sorainkban említettük, miszerint a veleszületett bujakórnál előjövetelük vajmi ritka, némely szerző által tagadtatik is. De még azért sem valószínű syphiloma felvétele, mert a tüneteknek s a lefolyásnak ez nem felelne meg. A büdös hirtelen lépett fel, nem volt súlyos, görcsök azt nem előzték meg, azután sem léptek fel, s nem jelentkeztek később sem, mert a gyermek — ki felől írásban tudakozódtunk —­ ma is teljesen jól érzi magát. A laesio könnyebb volta tehát az, a­mi ez esetben egy syphiloma, tehát az agy súlyosabb megbetegedése ellen szól. Sokkal valószínűbb azon feltevés, hogy a véredények hirtelen elzáródása, tehát egy arteriothrombosis volt a hüdés fellépésének oka. Ezen felvétel mellett következők szólanak: 1. A hüdésnek úgyszólván előzmények nélküli fellépte. 2. A laesio mulékonysága. 1j. A későbbi lefolyás. Ilyen arteriothrombosis, melyre az edények syphiliticus meg­betegedésüknél fogva nagyon hajlamosak, aránylag gyakori jelen­ség a felnőttek cerebralis luesénél, ritka a veleszületett bujakórnál, de azért előfordul (Gowers). Miután tehát a hüdés okát ez esetben egy ilyen lueticusan megbetegedett ütér thrombosisára véljük jogosan visszavezethetni, nem tartjuk szükségesnek a többi lehetőségekkel foglalkozni. De nem akarunk előlük egészen kitérni. Az a kérdés merül­het fel ugyanis, váljon nem lépett-e fel ezen büdös egészen függet­lenül az alkati bántalomtól. Nézzük, van-e támpontunk egy más természetű büdös felvételére. Legelőször is megjegyzendő, hogy az embolia teljesen kizárható. A szív — melyre mindig ügyelettel voltunk — épnek találtatott; fertőző bántalom — nevezetesen exanthema — nem ment előre. Vérzés — apoplexia — szintén igen valószínűtlen. Mi is szólna ez esetben egy haemorrhagia mellett. Tumorok, nevezetesen tuberculumok gyakran okoznak a gyermekkorban apoplectiform insultusokat, s kezdetben múlékonyak­­nak látszó tüneteket idézhetnek elő, de a későbbi lefolyás semmi esetre sem lesz kedvező. A cerebralis eredetű gyermek­hüdéseknél szerepet játszik még két körfolyamat. Az egyik a poliomyelitis anterior acutával analóg megbetegedése az agykéreg szürke állományának, a poliencephali­­litis, a Jackson-féle corticalis epilepsianak ezen gyakori sub­­stratuma. Ha a gyermeket később szem előtt tévesztettük volna, e bántalmat kizárni nem volna lehetséges. De azon tény, hogy epileptoid rohamok egyáltalában nem jelentkeztek, hogy a büdés gyorsan visszafejlődött s nem súlyosbodott, ezen körfolyamatot elejtenünk jogosulttá tesz. A másik kórfolyamat a visszérthrombosis, mely nagy ritkán mint önálló bántalom felléphet kiskorú gyerme­keknél (Gowers), s a C hemiplegia infantilis spasticae­ szb. anatómiai substratumát képezheti. E hüdési alaknál javulás gyorsan beállhat, de csak látszólag. Megmarad a hüdött végtag gyengesége, avagy convulsiók lépnek fel, melyek hasonlóképen a féloldali epilepsiának egy válfaját képezhetik {Gowers). A mi esetünkben a restitutio ad integrum teljesen bekövet­kezett. Hogy azonban később nem-e fejlődik mégis ezen arterio­thrombosis okozta laesióból az agynak valamely súlyosabb meg­betegedése, így pl. féloldali epilepsia, az nem bizonyos. Hátra van még néhány szó a megbetegedés helyét illetőleg. Miután ez esetben a jobb felső végtag és a jobb nervus facialis hüdése aphasia-val együtt állott fenn, a laesionak a baloldali mellső központi tekervény középső és alsó részletében kellett történnie. Ez utóbbi hely megbetegedése baloldalt t. i. szintén aphasiát idézhet elő. II. A második eset röviden következő : B. Sándor, 7 hónapos, házaló gyermeke bemuttatott a gyermekkórházban f. é. február hó 22-én. A szülők panaszolják, miszerint gyermekük egy bizonyos idő óta teljesen megváltozott, nevezetesen sokat sír, feltűnően nyugtalan, s rendkívül keveset alszik. A gyermeknél következők találtattak : Rachiticus csontalkat vérszegénységgel, nagyobb lépé­s máj, nystagmus. A rachitis kórképe annyira kifejezett volt, hogy közeinek látszott ezen subjectív tüneteket arra visszavezethetni. Ferrum laeticum rendeltetett. Márczius 3-ikán újra behozatott. A szülők állítása szerint a tünetek még súlyosbodtak; beszélik a nélkül hogy ez irányban kérdeztem volna, hogy gyermekük néhány hó előtt orvosuk által »vérbaj« ellen kezeltetett. Panaszuk még mindig a nagyfokú álmatlanság s izgatottság ellen irányul. A gyermeknek sokkali kalibrommal együtt rendeltetett. Márczius 17-én újra bemuttattatott. A tünetekben semmi javulás, az apa esdve kéri, hogy valamit a gyermek megnyugtatására rendeljünk, mitől legalább néhány órányi álma volna. Fennebbi rendelvényen kívül még dhloral rendeltetett cserében. Ez sem hozott feltűnő javulást. Április 7-én a szülők jelentik, miszerint a gyermek állapotában javulás áll be; a fod tovább szedése elrendeltetett. Április 17-én. Gyermek közérzete jó; nystagmusa változatlanul fennáll. September hó 1-én a gyermek újra behozatott, bár az angol­kór tünetei még mindig fennállanak, a gyermek közérzete s táp­­láltsági állapota igen jó. Vidor, élénk, nystagmusa teljesen megszűnt. E mellett találunk azonban felső ajkán, fogínyén és nyelvén plaque-okat, az anus körül condylomát, a penisén, a frenulum mellett és a húgycső nyílása körül szalonnás alapú fekélyeket. Mint már említem, közelfekvőnek látszott, ez esetben arra gondolni, miszerint a gyermeket és szüleit egyaránt gyötrő sympto­­mák a jelenlevő és esetleg gyorsan előrehaladó angolkórra vezet­hetők vissza. Azonban ezen felvételt a tünetek súlyosbodásával el kellett ejteni. Több jogosultsággal bírt már azon felvétel, miszerint egy intracranialis baj, első­sorban hydrocephalus fejlődése van keletkezőben, mely feltevést a gyermek kissé tágult koponyabol­tozata s a nystagmus erősíteni látszottak. Ezen felvételből kiindulva rendeltetett első ízben a fodkali, melytől esetleges lábtermények felszivatását reménytettük. Ugyancsak a fodkalit adtuk kitartással akkor is, midőn az apa instinctive az előrement lués-tüneteket említette. S az elért eredményt hajlandók volnánk ez esetben a kitartással adott fodkalinak tulajdonítani, mert a csillapítók, nevezetesen a brom­s chloral adagolása jórészt sikertelen maradt. A­midőn a gyermek később, bár kitűnő conditioban, mindazonáltal a bujakór feltűnő tüneteivel bemutattatott, még inkább valószínű­séget nyert azon feltevésünk, miszerint egy syphiliticus alapon fejlődő intracranialis baj volt ezen agyizgatottságnak okozója. Ezen­túl azonban nem is mehetünk. Nem határozhatjuk meg a betege­­dés székhelyét sem, mert locális tünetek nem voltak észlelhetők. Az agy l­ése mellett szól ez esetben a nystagmus is; a Biedert- Vogel-féle tankönyvben olvassuk ugyanis, hogy ezen a sclerosis disseminatánál pathognom tünet az agy syphilisének egyik következ­ménye gyanánt leíratott Seibert és Ribbing által. Syphilis alapján fejlődött hydrocephalust észlelt Leloir. Az általunk észlelt kórkép különben látható a felnőttek agy­­syphilisénél is, melylyel az angol orvosok az ez idei glasgowi congres­­suson is kimerítően foglalkoztak. Drumond nagy diagnostikai fontos-

Next