Orvosi Hetilap, 1888. november (32. évfolyam, 45-48. szám)
1888-11-04 / 45. szám
1431 1432 Ságot tulajdonít kezdetben három tünet együttes fellépésének: fejfájás, álmatlanság, s izgatottságnak. Az utóbbi két tünet esetünkben praegnans módon nyilatkozott; fejfájdalmak a gyermek kora miatt nem voltak megállapíthatók. Közlemény a budapesti k. m. t. egyetem kórboncztani intézetéből. A pseudohypertrophia musculorum egy esetének szövettani vizsgálata.J) Irta Preisz Hugó Jr. tanársegéd. (Vége.) A megvizsgált izmok a fennebb általánosságban leírt elváltozásokat a következő fokban mutatták. A m. supinator brevis, peroneus és a thenar, melyek szabad szemmel épeknek látszottak, egyes izomrostok és rostcsoportok elfajulási szétesését mutatták, továbbá egyes kis góczokban kissejtű beszűrődést vagy kötszövet-szaporodást, ezen góczok izomrostjainak sorvadásával; a peroneusban azonkívül már itt-ott hájszövet is látható. A rekeszizom, bordaközti és a kicsiny nyaki izmok, minthogy normalis macroscopicus kinézésűek voltak, górcsős czélokra el nem tétettek. A m. infraspinatus, obliquus és rectus abdominis, deltoideus és tibialis anticus, melyek fehéresek, helyenkint pedig még halvány rózsaszínűek, az izomrostokat egymástól széttoló túltengett kötszövetet, helyenkint hátszövetet mutatnak ; az izomrostok különben helyenkint teljesen hiányzók, míg másutt csak a sorvadás kezdeti stádiumában tűnnek fel. Az izomrostok elfajulási szétesése a különböző izmokban különböző fokban van kifejezve, legjobban volt látható a hasizmokban. Valóságos izomrosttúltengést találtam a has egyenes és ferde izmaiban. A legnagyobb fokban sorvadt izmok közül (m. trapezoides, serratus anticus, glutaeus maximus, gastrocnemius) a m. trapezoides nagyobb felében rostos kötszövetből, kisebb felében pedig hátszövetből áll, melyben izomrostok csak gyéren behintettek, helyenkint pedig épen nem találhatók. Az idegrendszer górcsős vizsgálata a következő eredményhez vezetett. Az izombeli kicsiny idegekben kisebb-nagyobb sejtbeszűrődési gócok, másokban, ahol a kötszövet (endoneurium) jelentékenyen meg-Idegág harántmetszete a musculus trapezoidesből. a megvastagodott ideghüvely (perineurium); a rostosan megvastagodott endoneurium; ce még fennmaradt idegrostok, vastagodott, erősen duzzadt tengelyfonalak láthatók, melyek hosszmetszeteken és bontott készítményeken varicosus külleműek; ilyen idegrostok velőhüvelye Weigert-féle haematoxylinnel csak gyengén festődik. A legnagyobb fokban elváltozott izombeli idegekben az ideghüvely (perineurium) és a rostok közti kötszövet (endoneurium) annyira túltengett, hogy a harántmetszeten előbbi és utóbbi között olyan a viszony, mint a szivárványhártya és a középtág pupilla között, az egész ideg harántmetszete pedig idült szövetközti veselob folytán sorvadt glomerulushoz hasonló. A megvastagodott perineurium többnyire magdús: a túltengett endoneurium finomrostú, hullámos kötegekből áll kevés maggal; ezen rostkötegek között még itt-ott egymástól távol egyes idegrostok láthatók, melyek majd épek, majd vékonyodottak, vagy pedig duzzadt tengelyfonalat tartalmazók. Weigert-féle haematoxylin-festés utána alkalmazott salfranin vagy Magdolnaveres-festéssel ezen viszonyokat legszebben tüntette fel. Fontos körülmény gyanánt kiemelendő, hogy a leírt elváltozások valamely izomnak egyáltalában nem minden idegében észleltettek, hanem, hogy ellenkezőleg a legnagyobb fokban elváltozott idegek mellett egészen épek is találkoztak. A nagyobb periphericus idegtörzsek (plexus brachialis, n. circumflexus humeri, ischiadicus, glutaeus inf., peroneus profundus, tibialis posticus) az endoneurium megvastagodásán kívül könnyen szembetűnő gócokat mutattak, melyekben nagy fokban megvékonyodott idegrostok, kevés infiltratiós sejt és apró, nyilvánvalóan tönkrement idegrostoknak megfelelő hézagok láthatók. Sejtbeszűrődés egyes idegbeli edények körül is látható. Ezen kép teljesen hasonló az idült szövetközti idegláb képéhez. A felsorolt elváltozások fokára nézve a nevezett idegekben kevés az eltérés; egy és ugyanazon idegtörzsnek különböző idegpamatai azonban nagyon is különböző fokban változtak el, némelyek pedig egészen épeknek látszanak. A gerinczagy mellső gyökei a nyaki részben kevés duzzadt tengelyfonalat és néhány oly góczot tartalmaznak, melyek vékonyodott idegrostokból, apró hézagokból és kivándorlott sejtekből állanak, s melyeket a pheriphericus idegtörzsek leírásánál épen említettem; utóbbi elváltozás a középső háti gerinczagy mellső gyökeiben a harántmetszet nagyobb felére terjed ki, a sejtbeszűrődés jelentékeny, normális idegrostok nagyon gyérek , egészen hasonlók, de talán kisebb fokúak az elváltozások a felső ágyéki gerinczagy mellső gyökeiben; az ágyéki duzzanatéiban egyedül sok tengelyfonalnak nagyfokú duzzadása látható. A gerinczagy (úgy mint az összes izmok és idegek) Müllerféle folyadékban keményedett; vizsgálását részint az így keményített anyagból készült, s tovább nem kezelt, részint oly metszeteken végeztem, melyek a gerinczagynak alcoholban való utókeményítése és celloidinba való beágyazása útján készültek és melyeket Weigertféle haematoxylinnel, vagy timsósvíz-haematoxylinnel és eosinnal festettem; utóbbi kettős festés a gerinczagy szöveti szerkezetének feltüntetésére igen alkalmas. Ezen eljárás mellett a gerinczagyban a következő kóros elváltozásokat találtam. A felső nyaki rész mellső szarvainak mellső és oldalsó részében néhány zsugorodott erősen feszenyzett, nyújtvány- és magnélküli dúczsejt; a nyaki duzzanatban a mellső szarvak világos, ritkult szövetű centruma már szabad szemmel feltűnő, górcső alatt pedig az alább (a felső ágyéki résznél) behatóbban leírandó elváltozások láthatók. A felső háti részben macroscopice a mellső szarvak oldalsó részei különösen egyik oldalon igen világosak és áttetszők ; górcsős képe a felső ágyéki részben leirandóhoz hasonló; e helyen még csak azt akarom megemlíteni, hogy úgy azon áttetsző helyek szomszédságában, mint a mellső szürke commissurában és a hátsó szarvak alapi részében több vérömleny létezik. A középső háti részben mintegy 3 —4 mm. hosszú részlet nagyfokú pusztulásokat mutatott, miért is ezen részletnek három különböző helyét szándékozom tüzetesen leírni és pedig egy alsót (ct), egy középsőt (p) és egy felsőt (y). Az alsó részlet (a) a mellső és oldalsó szarvakban, a hátsó szarvak alapi részében, valamint az oldalsó laborkötegekben vérömlenyeket tartalmaz többnyire az edények mentén; néhány nagyobb ütér belhártyája erősen megvastagodott, egynemű, fénylő és redős, redői által az ártért nagyfokban szűkíti. A következő középső rész (B) számos vérömlenyt tartalmaz a mellső szarvak középső és hátsó-oldalsó részeiben (utóbbi helyen pl. 8 egymás mellett), továbbá a hátsó szarvak kül- és beloldalán és a hátsó kötegekben. Kissé magasabb helyen a jobb mellső szarv és a mellső kötegek vele érintkező részei teljesen elpusztultak, helyükön terjedelmes vérzések, sok tágult és kanyargós