Orvosi Hetilap, 1889. március (33. évfolyam, 9-13. szám)

1889-03-03 / 9. szám

116 ORVOSI HETILAP 1889. 9. sz. 4. Chronikus metritis és endometritisnél, subinvolutio és atrophia uteri, s az e bajokkal járó metrorrhagia és ame­­norrhoeánál. Kiterjeszti Brandt az ő eljárását még az enuresisre, vándorvesére, sérvekre stb. Skutseh, Schauta, l­ reuschen és a többiek mind, a­kik azóta próbálkoztak e gyógyítással, beigazolva látták eseteikben Brandt hirdette eredményeit. Nálunk Kézmárszky tanár korodáján a kipróbálás stádiumá­ban van az eljárás, és Tauffer tanár assistense, Berczeller Jr. nem régen tért vissza Brandttól, mint annak lelkes híve. Előttem ma kétségtelennek látszik, hogy Brandt módszeré­vel a női medenc­ebántalmak therapiája gazdagodott; hogy gyógyító eljárása egyes esetekben a sebészeti beavatkozást, másokban a pessariumokat és medicamentarius therapiánkat pótolhatja, vagy támogatni és kiegészíteni alkalmas. Brandtnak 8—4000 esete és követőinek újabban közölt esetei minden­esetre „memento“ lehetne azoknak a túlbuzgó gynaekológusok­­nak, a­kik olyannyira sietnek a hasár megnyitásával redres­­sálni a dislocált méh­et, vagy a méh kerek szalagait rövidíteni, gyeplőként rövidebbre húzni, vagy — a­mint a német termé­szetvizsgálók utolsó gyűlésén Kölnben Switteking magyarázta, — a hüvely felül a méhűrön keresztül a mellső hüvelyboltozathoz varrni az anteflexióba hozott méh­et. Brandt elbánásának és eredményeinek titka pedig 2 tényezőben fekszik. Az első, hogy biztos tapintási diagnosist tudjunk állítani, hogy az indicatiók és contra-indicatiók serpe­nyőjét egyensúlyban tartsuk; a másik, hogy a kézfogások technikáját jól tanuljuk meg, a­mi pedig Brandt könyvéből is nem lesz nehéz azoknak, a­kik a bimanuális vizsgálathoz és a dislocált méh rectificálásához szükséges kézfogásokhoz már különben is értenek, máskülönben ez a gyógyítás csakugyan nem más, mint „the masturbation of a woman by a man.“ Engedje meg a tisztelt orvosegyesület, hogy még egy conservativ eljárásról emlékezzem itt meg, a­melyet egy sebé­szeti beavatkozás keretén belül gyakorolnak újabban a gynae­­kológusok. A perineorrhaphia, illetve perineoplastika egy újabb methodusa az. Lawson Tait nevéhez fűzik az eljárást, a­ki csakugyan először ismertette azt a londoni szülészek társaságá­ban 1879-ben, de Sir Spencer pl., a­kivel a methodusról alkalmam volt beszélni, azt mondja, hogy ő is gyakorolta már régebben. S legutóbb Sänger kimutatta, hogy Voss a szerzője. Tait­et előadásában tagtársai sem értették meg jól, még kevésbé Zweifel, Walther, Kütstner és Sänger a leírás után, a­mely a „Transaction of the obstetr. Society of London“ XXI-dik kötetében foglaltatik. Lantos Jr. egyik úti leveléből úgy értettem, hogy csak Fritsch, Boroszló e kitűnő gynaekológusa végzi telje­sen egyöntetűleg a műtéteit Tait-tel, illetve leghívebb követőjével, a fiatal Barnes-sal, a­kitől ismételve láttam rövid 5—15 percz alatt végezni a műtételt. Láttam már előbb Bostonban Cushingtól, láttam később Winkeltől Münchenben, de egyik se végezte azt a­nélkül, hogy valamiben egyéniségének bélyegét nem nyomta volna reá, vagy az eset adta viszonyok szerint nem módosította volna. És ez jól van így, mert bár ez tipikus műtétes, mégis esetenként változtatni kell rajta egyet, s mást. Nem diablone, de individualizálás az elv orvosi működésünkben. Nem repro­­ducálni csupán, de újat is kell producálni abból az eszméből, abból a magból, a­mely reánk vagy belénk hullott. Csak ha egyéni bélyegünkkel megtermékenyítjük, lesz a productum a mienk, lesz haladás, önállóság, tervszerűség és czéltudatosság működésünkben és nem pusztán szolgai utánzás. Az eljárás lényege abban áll, hogy a mostanig divatozó leg­különfélébb alakú felsebzések helyett, a­milyen pl. a Hegar lepke­alakja, a­melyek mind a hüvely mucosájának, sőt a gát és natesek bőrének anyagveszteségével jártak, lebent/képezést alkal­maz­hati és ezt egyszerű esetekben egyetlen félhold alakú met­széssel éri el, teljes gátszakadásnál pedig H alakban egymásba ütköző 3 metszéssel. Ez tehát a szó szoros értelmében conservativ eljárás. Szövetet, anyagot kimér. És abban az esetben, ha nem követ­keznék be utána a reunio per primam, egy második műtétel­hez is az első ízben volt viszonyok vannak meg ismét. De nemcsak conservativ ez az eljárás, hanem az egyetlen is, a­mely tökéletesen helyre­állítja a gátrepedés előtt volt viszo­nyokat, a­melyek a repedés után a hegesedésnél abnormálissá váltak. Hüvely- és gátrepedéseknél varrás nélkül a függélyes irányú seb hegesedése ugyanis nem függélyesen, de kereszt­irányban jö létre. Ezt a heget szabadítja fel, metszi ki, úgy­szólva, Tart és létesíti a függélyes egyesítést. A­mióta ezt az eljárást ismerem, valóban tartózkodás nélkül csatlakozom Küstner Ottó ama tételéhez, a­melyben a plastikus gázműtételek javalatait eképen állapítja meg: „Jeder alte Dammriss, auch der kleinste, verdient durch die Perineo­plastik vereinigt zu werden“. Midőn a tavaszszal Párisban Nordauval beszélgettem e tárgyról, ő más szempontoktól vezetve, ugyancsak ilyen általánosítását kívánta a gátképző műtétesek­nek. Meggyőződése szerint ugyanis a hüvely- és gátrepedések­ből eredő megváltozott vulvovaginális hely- és térviszonyok igen gyakran a házi boldogság és családi béke megbontó! A Tait-féle eljárást leírásból és rajzokból megérteni csak­ugyan nehéz, mint minden plastikus operatiót. Azt gondoltam, hogy elég érdekes lesz, ha a tisztelt orvosegyesületnek azt tényleg bemutathatom. Ebből a czélból elhoztam ide a Winkel­­féle phantomot, a­melyen azoknak a tisztelt tagtársaknak, a­kik érdeklődnek iránta, azt demonstrálni kész vagyok. A műtéti eljárás a következő : Előkészület. Hashajtás ricinus-olajjal 1—2 nappal a mű­tétel előtt; végbélkimosás. Fürdő és a hüvely szorgos kimosása meleg carbolos vízzel. A műtéti tér megmosása szappannal és a szőrök leborotválása; azután tanácsos a teret még ledörzsölni aetherrel és 1 :1000 sublimatos oldattal leöblíteni. A műtételt chloroform-narcosisban kell végezni, a­mely­nek utóhatása igen jelentéktelen, mert igen rövid ideig tart. Londonban Barnes 5—10 percz alatt végezte el ismételve, szemem láttára, könnyebb esetekben a műtétért. A szükséges műszerek a következők: egy térdolló (nem kételkedem, hogy egyenessel is végezhető), egy gyengén hajlott, elég hosszú nyeles tű (Peaslee tűje, az enyém a nyéllel együtt 18 cm. hosszú), ezüst drót, 1—2 csiptető a vérzés csillapítására, eset­leg egy görbe tű és tűtartó, meg catgut-selyem vagy silk­­wormgut, ha felületes vagy elsülyesztett varratokat is akarunk alkalmazni. A beteg kőmetszési helyzetben fekszik; a műtéti tér folytonosan irrigáltatik 1: 10000 hideg sublimatos vízzel. A műtétel megkezdése előtt a végbélbe erős fonallal megkötött jókora vattagomolyt vagy jodoform-gaze-tampont kell feltolni, a­melyet előbb vaselinbe jól bemártottunk. Most bal kezünk mutató- és középujját jól megvaselinezve, a végbélbe vezetjük és a két ujj tapintó oldalát a hüvely felé fordítva, az ujjak szétfeszítésével a gátot széltében kifeszítjük, nemkülönben a vulvát és a hátsó hüvelyfalat is. Uajainkon így a septum recto-vaginale nyugszik, a­melyet lapja szerint fel kell hasítani, hogy a gátképzéshez szükséges lebenyt megkap­juk. Ez egyetlen U alakú metszéssel történik. A jobb kezünk­ben vízszintesen tartott alsó ollószár hegyét a meglevő gát, illetve a hüvely hátsó comissurája és végbél közti kifeszített redő közepén beszúrjuk és jobbra-balra egy-egy eleinte víz­szintesen, azután felfelé, a kis és nagy ajkak találkozási pontja irányában futó metszést végezünk. Ez együttesen egy félhold alakú, vagy U formájú metszés, a­melylyel, ha a septumot néhány rövid ollócsapással még kissé mélyebben behasítjuk, vagyis a hüvelyt és végbélt egymástól mintegy szétfejtjük, meg­nyertük a gátképzéshez szükséges felsebzést. Ha ugyanis a felső lebenyt, a­mely a metszés után a szövetek rugalmassá­gánál fogva azonnal összehúzódik, s feltűnően kicsinyedik, csiptetőbe fogjuk és felfelé húzzuk, akkor előttünk van az el­lapult és legömbölyített szögletű rhomb-alak, a­melynek alsó két oldala — az U alakú metszés — a gát és nagy ajkak bőrétől határoltatik. Ez adja a jövendőbeli gátat, ezeket a bőr­széleket kell függélyes irányban varrattal egyesíteni. A felső­ lebenyt nem kell varrni. Az annyira összezsugorodik, ha túl­ ! Előadásom óta Bársony Jr. már be is mutatta az ő eredményeit az orvosegyesü­letnek.

Next