Orvosi Hetilap, 1889. október (33. évfolyam, 40-43. szám)

1889-10-06 / 40. szám

1889. 40. sz. ORVOSI HETILAP s így a gyermek táplálására alkalmasabbá teszi. Valóságban azonban a forralás az emberi és tehéntej közti különbséget még növeli és ez utóbbit nehezebben emészthetővé teszi, mert a gyomorban meglevő oltó okozta megbontását a tejnek csök­kenti, sőt meg is szünteti. (Folytatása következik.) Kreosot és gud­fakot bőr alá fecskendősek értéke tüdővésznél. Pólyák Lajos tr. Görbersdorfban. A kreosot-adagolásnak egy új módját írja le Schetelig,a­ki a szer belső adagolásával mit sem tudott elérni. E czélból a kreosotot mandola-olajjal keverte­s 20 és 30°/C-os oldatokat használt, a­mely keverékből 4—12 gm­-ot fecskendett a has vagy a végtagok bőre alá, a­nélkül, hogy valami ártalmas locális folyamatot okozott volna. Ily módon néha 3­60 gm kreosotot fecskendezett be. Szerinte a kreosot nagy adagai így befecskendezve teljesen ártalmatlanok. Eltekintve a magas 2—3 gm.-nyi napi adagoktól, ő többnyire 1—1­5 gm.-ot fecs­kendezett be hónapokon át, minden káros cumulativ hatás nélkül. A befecskendés után 1/1—­1 órára a szájban kreosot ízt éreztek a betegek. Legpozitívabb eredményül a szer láz­ellenes hatása mutatkozott, mely néha már 1 gm. befecsken­­dése után is beállott. A hő ritkán szállt le egy óra lefolyása előtt s a láztalan időszak nem szokott hat órán túl terjedni. Egyidejűleg melegen ajánlotta a guajakolt is, mely mint vegyileg tiszta szer különösen alkalmas e czélra és vivőszer nélkül is befecskendezhető. Pár hóval ezután már csak a guajakol-befecskendések­­kel foglalkozott.1 2 Naponta egyszer fecskendett be 6'6—1 gm.-ot. Ez által gondolja elérni a szervezet sterilizálását s ezt tartja a legintensivebb gyógykezelésnek. Esetei által bebizonyítottnak véli, hogy kreosot és guajakot a phthisikus folyamattal szem­ben specifikus hatással bírnak. Ezt ő antibacillár hatásnak tartja s most már biztonsággal állítja, hogy a kreosot belső adagolásánál fellépő étvágy és az emésztés javulása nem a szer közvetlen hatása, hanem a vér minőségének átalakítása és javulása folytán következik be. A czél, melyet Schetelig ezen befecskendések által elérni törekszik, a Guttmann3 eszméje, kinek vizsgálatai azt mutat­ták, hogy a gu­mőbacillusok az oly sterilizált vérsavon, mely­hez V4000 kreosot van vegyítve, alig, valamivel erősebb con­­centratiónál pedig épen nem nőnek. Szerinte tehát az esetben lehetne számítani a gümőbacillusok növekedésének megszűné­sére, ha a vér hosszabb időn át lehetne 1:4000 arányban kreosottal telítve. Ezt a czélt akarja most már Sommerbrodto­l is elérni, vagy legalább is megközelíteni; míg Andreesena a Rosenbusch példáját követve, intraparenchymatosus injectiókat csinált a tüdőszövetbe, említésre méltó eredmény nélkül. Hogy a kreosot-adagolásnak melyik módja előnyösebb, azt véglegesen eldönteni még nem lehet. Annyi bizonyos, hogy Schetelig módszerének érdeme a szer antipyretikus hatásának előidézése, melyről a többi kísérletezők említést eddig nem tettek, sőt egyesek határozottan tagadják is. Kísérleteim megkezdésénél nem tápláltam túlságos illusió­­kat. C­élom volt megvizsgálni, hogy a kreosot- és guajakol­­befecskendések képesek e pótolni a most használatban levő anti­­pyreticumokat, a­melyeknek sokszor magas adagai is elég­telennek bizonyulnak a tüdővészesek sorvasztó lázaival szem­ben, vagy sokszor a legjobb esetben sem használhatók hosszabb ideig kellemetlen mellékhatásaik miatt. A kreosot és guajakot bőr alá fecskendősek értéke általam nyolcz betegnél 176-szor lett megkísértve. Vivőszerül én is tiszta mandola-olajat használtam és pedig oly arányban, hogy 1 kcm. keverék 0­ 25 gm. kreosotot tartalmazott. A guaja­kolt tisztán vivőszer nélkül fecskendeztem be. Kreosot-befecs­­kendésekhez czélszerű egy 4 kcm. űrtartalmú Pravaz-fecskendőt használni, a szokottnál valamivel nagyobb lumenű tűvel, miután­ a közönséges 1 gm.-os fecskendőkhöz használt tűkön az olajos keverék csak igen lassan haladhat át. A nagyobb űrterű fecskendő azért czélszerűbb, mivel a legtöbb esetben úgyis több kém­ keveréket fecskendünk be s így elkerülhet­jük a fecskendő többszöri megtöltését. Guajakol-befecskendé­­sekhez legczélszerűbbek a közönséges 1 gm. űrterű sravaz­­fecskendők. Befecskendési helyül kizárólag a has bőrét választottam, hol a bőralatti kötőszövet lazasága folytán a különben kissé fájdalmas befecskendések a legjobban töretnek. Tályogot a befecskendés után egy esetben sem észleltem, azonban igen sokszor maradtak vissza fájdalmas keményedések, melyek csak hetek múltán fejlődtek vissza. A kreosot legkisebb adaga, melylyel hatást elérnem sikerült: 0'25 gm. Jelentékenyebb hőleesés elérésére azonban legalább is 0'50 gm. szükséges. Egyszeri befecskendésnél legnagyobb adagul 2'50 gm.-ot, legnagyobb napi adagul pedig 4 gm.-ot fecskendeztem be, a­mi 16 gm. olajos keveréknek felel meg. A guajakol 010—015 adagai szintén bírnak már hatással, de itt is 0'25—0'50 gm.-ra van szükség, ha legalább l°-nyi hőcsökkenést akarunk előidézni. Guajakolból legnagyobb adagul 2 gm.-ot, legnagyobb napi adagul pedig 3 gm.-ot használtam. Kísérleteim megerősítik Schetelig azon állítását, a­mely a kreosol és guajakol antipyretikus hatására vonatkozik. Ezen antipyretikus hatás az említett adagoknál mindig prompt követ­kezett be. A befecskendés után egy-két perczc­el minden betegnél profás izzadás lépett fel. A hőmérsék fél óra lefo­lyása alatt jelentékeny (1—1’5° C.) csökkenést mutatott s két óra alatt rendesen minimumát érte el. A befecskendés után 4 órával a hő heves rázó hideg kíséretében szökött fel és pedig mindig sokkal magasabbra, mint a minő a befecskendés előtt volt. így például 38'6° C. hő 0'50 gm. kreosotra 35'7° C.-ra szállott alá s azután rázó hideg mellett 40'2° C.-ra szökött fel. A láztalan időszak a 4 órát csak igen ritkán és csak magasabb adagok alkalmazása után haladta meg, de 5—6 órán túl egyszer sem terjedt. Az izzadás és a rázó hideg általam az összes esetekben állandóan észleltetett. A rázó hideget csak ritkán sikerült bor és lábmelegítők által mérsékelni. Teljesen elnyomni azonban egyszer sem sikerült. Az előidézett hőcsökkenés 1—6° C. közt ingadozott. Rende­sen 1—2’5° határok közt volt. Igen sok függött a befecsken­dés idejétől is, így például a délelőtti órákban, ha a láz már magas fokot ért el s nem mutatott a további emelkedésre hajlamot, kisebb adagokkal is könnyen sikerült 2—3°-nyi hő­leesést előidézni. Egy esetben pláne 41'2° hőmérséknél 1 gm. kreosát-befecskendése u­tán a hő 35'2° C.-ra szállott le. Oly esetekben, midőn a hőmérsék emelkedése közben fecskendez­tem be, a hatás még nagyobb (1’6—2‘5 gm.) adagok után sem volt erélyes. Az adagok nagysága tehát csak hasonló körülmények közt befolyásolta a hőleesést. Oly esetekben, a­hol naponta két befecskendést végeztem, a másodiknál a nagyobb adag dac­ára a hőleesés sokkal csekélyebb volt, mint az elsőnél. A hatást illetőleg a kreosot és guajakol közt különb­séget nem észleltem. Az alkalmazandó adagok súlya is körül­belül megfelel egymásnak. A guajakolnak kétségtelen előnye az, hogy tisztán, vivőszer nélkül fecskendezhető be s ezért a befecskendett folyadék mennyisége csak egy negyed részét teszi azon mennyiségnek, mely a kreosot-keverékből szükséges. Ez okból a kísérleteket sokkal czélszerűbb guarakokkal végezni. Kellemetlen mellékhatások az említett izzadás és rázó hideg, továbbá azon nagyfokú hőingadozás, mely a láznak hirtelen és a szokottnál mindig jóval magasabbra történő fel­szökése folytán jö létre. A közérzet azonban oly esetekben, a­midőn a hőmérsék subnormalisra (36—35'2° C.) sülyedt alá, megzavarva nem volt. Collapsus egyszer sem fordult elő. 1 Deutsche Medizinal-Zeitung 1889. Nr l*i. 2 Ugyanott. 1889. Nr. 62. 3 Zeitschrift für kiin. Mediz. B. XII, H. 5. 4 Therap. Monatshefte 1889. Juli. 5 St. Petersburger med. Wochenschrift 1889. Nr. 25. 511

Next