Orvosi Hetilap, 1889. október (33. évfolyam, 40-43. szám)
1889-10-06 / 40. szám
512 ORVOSI HETILAP 1889. 40. sz. Négy esetben a szernek pár napi használata után a köpet valamivel kevesbedett. Ezen hatás azonban nem mutatkozott tartósnak, noha a kezelés tovább lett folytatva. Két esetben az étvágy és emésztés javulását észleltem. Megjegyzendő, hogy előzőleg mindkét betegnél magas déli és esti hőmérsékek voltak jelen, melyek azután a naponta kétszer végzett fecskendősek által épen az étkezések óráiban lettek alászállítva. Nem állíthatom tehát, hogy ezen javulás a kreosot emésztésjavító befolyásának tulajdonítandó, főleg mivel a befecskendések kihagyása után az ez irányban észlelt javulás is azonnal elmaradt. Magára a betegség lefolyására a kreosot- és guajakol-befecskendéseknek semmi hatását sem észleltem. Természetesen eseteim száma és az észlelési idő sokkal csekélyebb, semhogy abból ilyen irányú következtetéseket vonni lehetne. Kétségtelen azonban, hogy a kreosot- és guajakolbefecskendések a legbiztosabban ható és legerélyesebb antipyreticummal gazdagították a phthisiotherapiát. Ezen szereknek 0'50 gm. adagja oly eseteknél is hozott létre 1—2° C. hőleesést, ahol előzőleg 0 50 gm. antifebrin, vagy 1 gm. phenacetin is megtagadták a szolgálatot, az antipyrint nem is említve. Nem hihetem, hogy sikerülne valaha ezen befecskendéseket hosszabb időn át alkalmazni egy betegnél s ez úton vinni a szervezetbe annyi kreofotot vagy guajakolt, amennyi a Guttmann által kívánt mennyiségnek megfelelne. Az említett kellemetlen melléktüneteken kívül legnagyobb akadályt képez a befecskendések fájdalmassága, amely a betegek türelmét pár hét alatt megszakítja; továbbá azon körülmény, hogy a befecskendések után igen gyakori a fájdalmas keményedések képződnek, melyek miatt csak korlátolt számú befecskendések végezhetők a has bőre alá. Más helyre pedig a befecskendések még kevésbé végezhetők, mivel a betegeket a fekvés és járásban gátolják. Czélszerűen volnának a guajakol-befecskendések alkalmazhatók tüdővészeseknél a febris continua oly eseteiben, ahol a szokásos antipyreticumok megtagadják a hatást, vagy pedig a gyomorra hatottak károsan. Ez esetben a befecskendések főleg rövidebb időre annyival inkább ajánlhatók, mivel az emésztést nem befolyásolják károsan, sőt a láztalan időszakokban az étvágy javulása volna remélhető. Igen érdekes volna azon körülmény kiderítése is, hogy ezen befecskendések képesek-e más lázas bántalmaknál is hasonló intensív antipyretikus hatás kifejtésére ? Közlemény a pesti szr. kórház, Stiller Bertalan tr. egyet. ny. rk. tanár vezetése alatt álló, belgyógyászati osztályából. Vizsgálatok a melanuriáról. Pollák Siegfried tr. kórházi alorvostól. (Vége.) Ami a vizelet-melanin keletkezését illeti, már Eiselt (1. c.) is azon gyanúnak adott kifejezést, hogy valószínűleg a melanotikus daganatok pigmentje a vesék által színtelen modificatióban felvétetik és a húgygyal kiválasztatik és hogy ezen színtelen modificatio élenyülési anyagok által feketén színezetté változik át. Bolze (i. c.) azon körülményből, hogy eseteiben melanuria csak lázrohamok alatt lépett fel, azt következtette, hogy a testanyag, mely a vizelet feketedését idézi elő, nem más, mint rendellenesen felszaporodott hugyang. A melanuriának lázrohamoktól való független voltát már több búvár constatálta. Esetünkben, ahol a vizelet az észlelés egész ideje alatt melanint tartalmazott, a hőmérsék sohasem haladta túl a rendest. Különböző lázas betegségeknél vizsgáltam a vizeletet melaninra, anélkül, hogy képes lettem volna azt kimutatni. Hoppé-Seylert eleinte azon nézetben volt, hogy melanuriánál a vizelet feketedése annak nagy indican tartalmától ered, minthogy melanocarcinoma bulbi egy esetében ezen testanyag bő felszaporodását találta; későbben kézikönyvében említi, hogy a sötét vizeletek, melyek különösen melanotikus carcinomáknál üríttetnek, ugyanazon barna, gyantás testanyagot tartalmazzák, mely normális vizeletből is előállítható, csakhogy sokkal nagyobb mennyiségben. Nagy indican tartalom melanuria egyes eseteiben kimutattatott ugyan, más esetekben ellenben, úgyszintén a mienkben is, daczára a vizelet intensív feketedésének, az indicannak csak nyomai voltak jelen, Weisser esetében pedig ezen testanyag teljesen hiányzott. Másrészt a húgynak bő indican kiválasztásánál nem lehet feketedést észlelni. Litten (1. c.) belső szervek carcinomájának eseteit említi, melyeknél a vizelet bő indican tartalmú volt, anélkül, hogy a bonczolat a daganatok melanotikus jellegét kimutatta volna. Hogy rendes vizeletek a melaninnak még csak nyomait sem tartalmazzák, arról vizsgálataim ismételten győztek meg. Ezek szerint tehát melanosisoknál a vizeletfeketedés okául sem a láz által feltételezett hugyang szaporodását, sem a bővebb indican tartalmat, vagy egy rendes barna, gyantás testanyagnak (uromelanin ?) szaporodását, Hoppe-Seyler értelmében, nem tekinthetjük. A kórodai megfigyelés és a kórboncztani leletek, valamint a vizeletnek és melanotikus daganatoknak összehasonlító vegyi vizsgálata és végül az állati kísérletek összhangzóan oda látszanak utalni, hogy a melanuria Ganghofer-Pribram theoriája értelmében jön létre, hogy t. i. a daganatok festenye resorptio által oldott vagy igen ritkán oldatlan alakban jut a vérkeringésbe, a szervezetben reductio által színtelen változatba („melanogen“ anyag) megy át, mely a vizelettel kiválasztatván, az utóbbiban élenyírlés által melaninné alakul át. Hogy melanotikus tumorok a festenynyel együtt teljes vagy csak részletes felszívódásra jutnak, azt Dolheau és Ganghofer- Pribram (1. c.) észleletei kételyen kívül helyezték. Hogy a melanotikus daganatok festenye valóban a vérkeringésbe megy át, ezt eddig csak Nepveu (1. c.) két esete bizonyította. Melanosarcoma multiplexben szenvedő betegekről volt szó, kiknél a vérben nagyobbodott vértestecseket talált, melyek finom fekete szemcséket tartalmaztak; a vérsavóban is talált barnás-vörös szemcséket. Malarikus betegeknél ily lelet nem ritka, de melanosisnál ez eddig csak Nepveu által constatáltatott, Melanosisnál észlelhető sepiaszerű színeződése egyes szerveknek, melyek metastasisoktól menten maradtak, a mellett szól, hogy a festeny a vérben oldott állapotban is kering. Esetünkben a vér hasonló elváltozásokat mutatott mint Nepveu eseteiben. Ez sok szabad és megnagyobbodott fehér vértestecsekbe zárt barna festenyrögöket tartalmazott. A vér és a belső metastasisoktól ment szervek sötétebb színeződést mutattak. Barna festenyrögök voltak, mint Nepveu eseteiben is, a húgycsatornácskák epitheljében és a Bowmann-féle tokokban.2 Festenytartalmú hámsejteket a húgycsatornácskákból találtam számos hyalin henger és cylindroidák mellett a vizelet üledékében, melyben különben fehérnye nem volt kimutatható. Levegővel való érintkezés és fény behatása folytán, valamint élenyülési anyagok által észrevehető feketedése a vizeletnek azonban nem az oldatlan festény által okoztatik, hanem a vizeletben oldott állapotban levő színtelen melanogen által tételeztetik fel, mely csak utólagosan, éleny felvétele által változtatik át melaninná. Csak a Finkler (1. c.) által közölt esetben tartalmazott a friss, pöscsap által kiürített fekete vizelet melanint, mint ilyet és nem a melanogen anyagot. Hogy hol történik a véráramba felvett daganat-testanyagnak reductiója színtelen anyaggá, biztonsággal nem állítható. Ganghofer és Pribram vélik, hogy a reductio valószínűleg a májban történik. További támpontot arra, hogy a vizeleti melanin a melanotikus daganatok festényéből ered, szolgáltattak a vegyi vizsgálatok. Már Pribram (1. c.) melanin-tartalmú vizeletből barnás-fekete testanyagot állított elő, mely a Dressier által Hoppe-Seyler. Wirch. Arch. 27. p. 388. 2 A vesék metastasisoktól mentek voltak.