Orvosi Hetilap, 1889. október (33. évfolyam, 40-43. szám)

1889-10-06 / 40. szám

512 ORVOSI HETILAP 1889. 40. sz. Négy esetben a szernek pár napi használata után a köpet valamivel kevesbedett. Ezen hatás azonban nem mutat­kozott tartósnak, noha a kezelés tovább lett folytatva. Két esetben az étvágy és emésztés javulását észleltem. Megjegy­zendő, hogy előzőleg mindkét betegnél magas déli és esti h­ő­­mérsékek voltak jelen, melyek azután a naponta kétszer vég­zett fecskendősek által épen az étkezések óráiban lettek alá­­szállítva. Nem állíthatom tehát, hogy ezen javulás a kreosot emésztésjavító befolyásának tulajdonítandó, főleg mivel a be­­fecskendések kihagyása után az ez irányban észlelt javulás is azonnal elmaradt. Magára a betegség lefolyására a kreosot- és guajakol-befecskendéseknek semmi hatását sem észleltem. Természetesen eseteim száma és az észlelési idő sokkal cseké­lyebb, semhogy abból ilyen irányú következtetéseket vonni lehetne. Kétségtelen azonban, hogy a kreosot- és guajakol­­befecskendések a legbiztosabban ható és legerélyesebb antipy­­reticummal gazdagították a phthisiotherapiát. Ezen szereknek 0'50 gm. adagja oly eseteknél is hozott létre 1—2° C. hő­leesést, a­hol előzőleg 0­ 50 gm. antifebrin, vagy 1 gm. phen­­acetin is megtagadták a szolgálatot, az antipyrint nem is említve. Nem hihetem, hogy sikerülne valaha ezen befecskendése­­ket hosszabb időn át alkalmazni egy betegnél s ez úton vinni a szervezetbe annyi kreofotot vagy guajakolt, a­mennyi a Guttmann által kívánt mennyiségnek megfelelne. Az említett kellemetlen melléktüneteken kívül legnagyobb akadályt képez a befecskendések fájdalmassága, a­mely a betegek türelmét pár hét alatt megszakítja; továbbá azon körülmény, hogy a befecskendések után igen gyakori a fájdalmas keményedések képződnek, melyek miatt csak korlátolt számú befecskendések végezhetők a has bőre alá. Más helyre pedig a befecskendések még kevésbé végezhetők, mivel a betegeket a fekvés és járás­ban gátolják. Czélszerűen volnának a guajakol-befecskendések alkal­mazhatók tüdővészeseknél a febris continua oly eseteiben, a­hol a szokásos antipyreticumok megtagadják a hatást, vagy pedig a gyomorra hatottak károsan. Ez esetben a befecsken­dések főleg rövidebb időre annyival inkább ajánlhatók, mivel az emésztést nem befolyásolják károsan, sőt a láztalan idő­szakokban az étvágy javulása volna remélhető. Igen érdekes volna azon körülmény kiderítése is, hogy ezen befecskendések képesek-e más lázas bántalmaknál is hasonló intensív antipyretikus hatás kifejtésére ? Közlemény a pesti szr. kórház, Stiller Ber­talan tr. egyet. ny. rk. tanár vezetése alatt álló, belgyógyászati osztályából. Vizsgálatok a melanuriáról. Pollák Siegfried tr. kórházi alorvostól. (Vége.) A­mi a vizelet-melanin keletkezését illeti, már Eiselt (1. c.) is azon gyanúnak adott kifejezést, hogy valószínűleg a melanotikus daganatok pigmentje a vesék által színtelen modificatióban felvétetik és a húgygyal kiválasztatik és hogy ezen színtelen modificatio élenyülési anyagok által feketén színezetté változik át. Bolze (i. c.) azon körülményből, hogy eseteiben melanuria csak lázroh­amok alatt lépett fel, azt követ­keztette, hogy a testanyag, mely a vizelet feketedését idézi elő, nem más, mint rendellenesen felszaporodott hugyang. A melanuriának lázrohamoktól való független voltát már több búvár constatálta. Esetünkben, a­hol a vizelet az észlelés egész ideje alatt melanint tartalmazott, a h­őmérsék sohasem haladta túl a rendest. Különböző lázas betegségeknél vizsgál­tam a vizeletet melaninra, a­nélkül, hogy képes lettem volna azt kimutatni. Hoppé-Seylert eleinte azon nézetben volt, hogy melanuriánál a vizelet feketedése annak nagy indican tartal­mától ered, minthogy melanocarcinoma bulbi egy esetében ezen testanyag bő felszaporodását találta; későbben kézi­könyvében említi, hogy a sötét vizeletek, melyek különösen melanotikus carcinomáknál üríttetnek, ugyanazon barna, gyantás testanyagot tartalmazzák, mely normális vizeletből is előállít­ható, csakhogy sokkal nagyobb mennyiségben. Nagy indican tartalom melanuria egyes eseteiben kimutattatott ugyan, más esetekben ellenben, úgyszintén a mienkben is, daczára a vizelet intensív feketedésének, az indicannak csak nyomai voltak jelen, Weisser esetében pedig ezen testanyag teljesen hiány­zott. Másrészt a húgynak bő indican kiválasztásánál nem lehet feketedést észlelni. Litten (1. c.) belső szervek carcinomá­­jának eseteit említi, melyeknél a vizelet bő indican tartalmú volt, a­nélkül, hogy a bonczolat a daganatok melanotikus jellegét kimutatta volna. Hogy rendes vizeletek a melaninnak még csak nyomait sem tartalmazzák, arról vizsgálataim ismé­telten győztek meg. Ezek szerint tehát melanosisoknál a vizelet­feketedés okául sem a láz által feltételezett hugyang szaporo­dását, sem a bővebb indican tartalmat, vagy egy rendes barna, gyantás testanyagnak (uromelanin ?) szaporodását, Hoppe-Seyler értelmében, nem tekinthetjük. A kórodai megfigyelés és a kórboncztani leletek, valamint a vizeletnek és melanotikus daganatoknak összehasonlító vegyi vizsgálata és végül az állati kísérletek összhangzóan oda lát­szanak utalni, hogy a melanuria G­anghofer-Pribram theoriája értelmében jön létre, hogy t. i. a daganatok festenye resorp­tio által oldott vagy igen ritkán oldatlan alakban jut a vér­keringésbe, a szervezetben reductio által színtelen változatba („melanogen“ anyag) megy át, mely a vizelettel kiválasztat­ván, az utóbbiban élenyírlés által melaninné alakul át. Hogy melanotikus tumorok a festenynyel együtt teljes vagy csak részletes felszívódásra jutnak, azt Dolheau és Ganghofer- Pribram (1. c.) észleletei kételyen kívül helyezték. Hogy a melanotikus daganatok festenye valóban a vérkeringésbe megy át, ezt eddig csak Nepveu (1. c.) két esete bizonyította. Melanosarcoma multiplexben szenvedő betegekről volt szó, kiknél a vérben nagyobbodott vértestecseket talált, melyek finom fekete szemcséket tartalmaztak; a vérsavóban is talált barnás-vörös szemcséket. Malarikus betegeknél ily lelet nem ritka, de melanosisnál ez eddig csak Nepveu által constatál­­tatott, Melanosisnál észlelhető sepiaszerű színeződése egyes szerveknek, melyek metastasisoktól menten maradtak, a mellett szól, hogy a festeny a vérben oldott állapotban is kering. Esetünkben a vér hasonló elváltozásokat mutatott mint Nepveu eseteiben. Ez sok szabad és megnagyobbodott fehér vérteste­­csekbe zárt barna festenyrögöket tartalmazott. A vér és a belső metastasisoktól ment szervek sötétebb színeződést mutat­tak. Barna festenyrögök voltak, mint Nepveu eseteiben is, a húgycsatornácskák epith­eljében és a Bowmann-féle tokokban.2 Festenytartalmú hámsejteket a húgycsatornácskákból találtam számos hyalin henger és cylindroidák mellett a vizelet üledéké­ben, melyben különben fehérnye nem volt kimutatható. Levegő­vel való érintkezés és fény behatása folytán, valamint élenyülési anyagok által észrevehető feketedése a vizeletnek azonban nem az oldatlan festény által okoztatik, hanem a vizeletben oldott állapotban levő színtelen melanogen által tételeztetik fel, mely csak utólagosan, éleny felvétele által változtatik át melaninná. Csak a Finkler (1. c.) által közölt esetben tartal­mazott a friss, pöscsap által kiürített fekete vizelet melanint, mint ilyet és nem a melanogen anyagot. Hogy hol történik a véráramba felvett daganat-testanyagnak reductiója színtelen anyaggá, biztonsággal nem állítható. Ganghofer és Pribram vélik, hogy a reductio valószínűleg a májban történik. További támpontot arra, hogy a vizeleti melanin a melanotikus daganatok festényéből ered, szolgáltattak a vegyi vizsgálatok. Már Pribram (1. c.) melanin-tartalmú vizeletből barnás-fekete testanyagot állított elő, mely a Dressier által­ ­ Hoppe-Seyler. Wirch. Arch. 27. p. 388. 2 A vesék metastasisoktól mentek voltak.

Next