Orvosi Hetilap, 1889. december (33. évfolyam, 48-52. szám)
1889-12-01 / 48. szám
1880. 48. sz. ORVOSI HETILAP jött a kórházba, s ezen 23 éves beteg oly vázzá soványodott s elerőtlenedett állapotban jött be, hogy kámilynemű beavatkozásnak sikerét már előre ki lehetett zárni. Betegünknél úgy a subjectiv tünetek, valamint a kőkutaszszal végzett vizsgálat is minden kétséget kizárólag kő jelenlétére utaltak, s minthogy a kőkutasz már a hólyagnyakban ütődött a kőhöz s mellette nem volt a hólyagba vezethető, sem a kő visszatolható, alapos volt azon feltevésem, hogy e kő a hólyagűrt kitölti és a húgycsőbe egy nyujtványt is bocsát. A kőképződés alakulásának eme nem gyakori rendellenessége fontos útmutatást is adott a művi beavatkozás módozatának megválasztásához. A kő nagysága s a húgycsőbe bocsátott nyújtvány már a Dittel által felállított, a hólyagmetszést javalló indicatio pontozatai közül kettőben benfoglaltatván, a kőmorzsolás elejtésével a magas hólyagmetszést tették volna javalttá. Ámde a hólyagot kitöltő kő miatt sem itinerarium bevezetése, sem a hólyagnak folyadék által való kitágítása — mely utóbbi művelet a beteg hanyatlott erőállapota után ítélve gyengült hólyagfalizomzat mellett hólyagrepedés veszélyével is járt volna — nem volt kivihető. E nélkül pedig felnőtt egyénnél a magas hólyagmetszés túlmerész kísérletnek volna jelezhető. Ezért, de különben mint legcsekélyebb sértéssel járó műtétet is a Buisson-féle lythotripsie perinéale elővételére határoztam el magamat, mely műtét a gáton végzett húgycsőmetszés nyílásán át bevezetett kőmorzsolóval sikerült is. Az ekként több darabban eltávolított kő súlya 75 gm., minősége pedig phosphorsavas mészrétegekkel ellátott húgysavas kő volt Műtét után a beteg fájdalmai, vizeleti nehézségei csökkentek ugyan, azonban az erőhanyatlás növekedett, a gyakori ingerrel kibocsátott vizelet zavaros, alkalikus kémhatású volt, sok genytest és vesekehely felhámból álló csapadékot képezett. A műtétet követő hatodik napon elhalt beteg hullájának bonczolásánál mindkét oldalt nagyfokú vesekehely és veselob találtatott. Ezen a nyitrai közkórház 1886. és 1888. évről szóló betegforgalmi kimutatásában is röviden ismertetett két hólyagkőeset felnőtt egyéneknél fordult elő. A f. évben általam műtett további 3 eset 4—7 éves fiúgyermekekre vonatkozik. Ezek elsője Lehotzky Gergely 4 éves, feltűnően jól táplált, üde kinézésű, erőteljes fiúcska volt. Június hó 14-dikén szülei azzal hozták be a kórházba, hogy a fiú már két év óta gyakran és sírás, futkozás, a nemzerészek rongálása által kísért tünetekkel tud csak vizelni. E tünetek azonnal húgyhólyagkő fennálltának gyanúját ébresztették fel bennem, annyival inkább, mert a kibocsátott vizelet savi vegyhatású és tiszta volt, a jelzett tünetek tehát egy netán fennálló húgyhólyaghurutra nem voltak visszavezethetők. A chloroform-bódításban végzett kutaszolás a gyanú alaposságáról győződtetett meg. Tekintettel a gyermek korára s a húgycső ennek megfelelő szűk voltára, a kő eltávolítására csakis a felső hólyagmetszés volt alkalmasnak tekinthető. Június 15-dikén műtét, megfelelő vékonyságú itenerarium nem lévén birtokomban, a hólyagba egy vékony fémhúgycsapot vezettem be, a melylyel a hasfalak szétválasztása után, a különben is magasan fekvő hólyagot megemelve, a húgycsap kitapintható vége felett beszúrt hegyes horoggal biztosítottam a hólyag helyzetét; a horog alatt beszúrt hegyes kustorával a hólyagot felnyitottam. Ezen különben czélhoz vezető eljárás hátránya abban áll, hogy a hólyag nyakhártyája a kustora hegye előtt kitér s a hólyagfal átmetszése után mint fehér hólyag nyomul elő. A hegyes horoggal ezt újra megfogva s kissé megfeszítve, a hólyagűr felnyitása többé akadályba nem ütközik. A hólyag kitágítását a hólyagűrbe fecskendezett folyadék segélyével mellőzhetőnek véltem azon okból, mert számos gyermekhullán tett észleleteimből tudom, hogy gyermekeknél a hólyag a symphysis felett jóval felül áll. Az ovalis kissé lapos, sima felületű, 7 gramm súlyú tiszta húgysavas kő magfogóval lett a hólyagból eltávolítva, de csak akkor, amidőn a hólyagba hatolást gátló egyenes hasizom összehúzódásának megszüntetése czéljából a baloldali egyenes hasizmot számos a symphysis felett ejtett metszéssel meglazítottam volt. A hólyagseb és ar posmentes kiöblítése után a hólyagűrbe alagcső lett illesztve s a hasfal sebe varratok által egyesítve. Kötésül a kórházunkban dívó jodoform-sublimat-kötés lett alkalmazva. A műtétet követő két napon a testhőmérsék 39°-ig emelkedett, a hasseb kötése pedig a kiömlő vizelettől gyakran átnedvesedett. A 3-dik napon, vagyis június 18-dikán, a hőmérsék 37°-ra szállott le. Hogy a hólyag teljesebb kiürülését és a seb gyorsabb egyesülését elősegítsem, junius 9-dikén állandó Nélaton-féle húgycsapot alkalmaztam, amelyet a kis beteg néhány óra múlva eltávolított. Junius 20-dikán újra be lett a húgycsap vezetve, a beteg által azonban újra eltávolítva. 21-dikén pedig urethritis és epididymitis lépett fel, minek folytán a húgycsapolással felhagytam s csupán a hasfal sebkötésének gyakori változtatása s a seb tisztántartása képezte kiváló gondomat. Junius 25-dikén, minthogy a vizelet még mindig a hasseben ömlött ki, az urethritis és epididymitis pedig visszafejlődtek, újból húgy csapolást végeztem, a csapot azonban nem hagytam feküdni, hanem napjában 2—3-szor bevezettettem. Junius 27-dikén a betegönként kezdett húgycsövén át vizelni s a kasseb gyorsan összehúzódott, úgy hogy a beteg teljesen gyógyult állapotban volt szüleinek visszaadható. Gáborik János, 6 éves, kissé elaggott arczküllemű fiú augusztus 19-dikén lett gyakori és fájdalmas vizelés miatt felvéve. A vizelés alkalmával oly heves tenesmus lépett fel, hogy a végbél 15 centiméter hosszúságban előesett. A kőkutaszszal végzett vizsgálat által hiígykő jelenléte kideríttetvén, augusztus 25-dikén magas hólyagmetszéssel lett az ovális, húgysavas, 15 gramm súlyú kő minden nehézség nélkül eltávolítva. Az utókezelésnél oly fontos alagcsövezés könnyebb biztosítása, s különben is a hólyagkörnyi táj fertőzésének elkerülése czéljából a hólyagfal sebének felső zugát, a hasfalseb felső zúgába varrtam. Okulva az előbb leírt esetnél beállott kellemetlen melléktünetekből, a húgycsövet az egész kórlefolyás alatt érintetlenül hagytam s csupán gyakori kötésváltoztatás s a seb tisztántartására fordítottam minden figyelmemet. A lefolyás teljesen lázmentes volt, s az üde arezszínt nyert fiúcska szeptember 10-dikén teljesen gyógyult hassebbel, könnyű és jó vizelő képességgel hagyta el a kórházat. A harmadik kisfiú, 7 éves, Miskolczy József, szeptember 2-dikán lett felvéve. A vizelés közben beálló erőltetések folytán nemcsak a végbél esett elő, hanem baloldali lágyéksérv is képződött. A penis és scrotum a gyermek által gyakori vizelése közben gyakorolt húzgálás és karczolástól excoriált. A bódításban végzett vizsgálat kő fennálltát derítvén ki, e műtétet azonnal végeztem. Az ez alkalommal eltávolított húgysavas kő súlya 15 gramm. Műtét és a teljesen lázmentes kórlefolyás az előbb vázolthoz teljesen hasonló, s a kis beteg szeptember 20-dikán már teljesen felgyógyult volt. E három kis beteg körének eredete a Virchow által az újszülöttek veséjében rendszerint észlelt húgysavas infarktusza mindenesetre visszavezethető, annyival inkább, mert a betegek korát, a mindeniknél már bizonynyal két-három év óta fennálló bántalom tartamát tekintve, ezen legelfogadhatóbb elméletnek ellentmondani nem akartam. A műtétek kórlefolyása mutatja, hogy a Peter Franc által 1556-ban előírt s kényszerűségből végzett, de utánzásra nem ajánlott sectio alta, mely csak a XVIII dik század első felében lett angol, franczia és német sebészek által szakszerűen végezve, de veszélyes volta miatt ismét elhagyatva, csak az antiseptikus aera uralma alatt kezdi ismét az őt méltán megillető helyet elfoglalni, úgy a műtét utáni gyógytartam, valamint a műtét kivitele szempontjából is a sectio lateralis fölé helyezendő, különösen most, midőn a lithotripsia és litholapaxia a hólyagmetszés javallatait úgy is annyira megszorította, hogy az csakis kis gyermekeknél s felnőttek rendkívül nagy kövei- 613