Orvosi Hetilap, 1890. március (34. évfolyam, 9-13. szám)

1890-03-02 / 9. szám

1890. 9. sz. ORVOSI HETILAP Pick nézete ezek után az volt, hogy a syphilitikus bőre sebzékenyebb és így csak ez alkalmas arra, hogy közönséges geny-oltásra sankerrel reagáljon. De csak a syphilisben szenvedők bőre volt ezen eljárás iránt fogékony ? Nem! Hasonló positiv eredménynyel oltott nem luetikus emberek bőrére pemphigus, közönséges ekthyma, acne genyjéből Kaposi, Tanturr­ és Wigglesworth ; utóbbi saját magára 3 generatióig. Tehát bizonyossá­gön az, hogy a közönséges nem izgatott geny bizonyos körülmények között kísérletileg több szigten át­oltható egészséges emberekre. De ezen közönséges genyből származó oltási pustula, sanker-pustula-e ? És a fent elől említett tulajdonságokkal fel­ruházott sanker-geny egyenértékű volna a közönséges genynyel ? Már Rinecker klinikáján megadták erre részben a választ az 1877—81-ig nyert kísérleti eredmények; 50 oltás közül egészségesre scabies pustulával egyetlen positiv eredményt sem kaptak. Ép oly eredménytelenül oltottak egészségesre egyszer­egyszer mirigy-genyből, parotis-tályogból, csecsmirigy-tályogból, decubitus-genyből, furunculusból, térdresectio sebjéből, sőt sankert követő mirigytályog gengjéből is. Ellenben egy ilyen negatív eredményt adott egyénre sanker-genyet oltottak át és eclatans typikus tovább oltható sankert kaptak. Ezen­­ positív oltás szembeállítva az 57 negatívval, már mutatja a különbséget, mely a közönséges geny és a sanker geny között fennforog. Finger mindazonáltal 1885-ben újra felvette ezen kísér­leti fonalat és miután az eddigi kísérletek nem az ivarszervek genyedő folyamataiból indultak ki, hanem a test legkülön­bözőbb részeiből, ő egyenesen a nemi szervek ebbeli befo­lyását akarta kideríteni. Kaparás által művi sebet ejtett egy nő hátsó comissuráján (új eszközzel, cautelával) oly szobán fekvőn, a­hol hetek óta nem volt sankeres beteg. A seb gyér genyet termelt és átoltása negatív eredményt adott. Erre sabiná­­val izgatta a sebet és be­genyedés állott be; ebből oltott a vivő czombjára. 2 nap múlva typikus pustula támadt, melyből fekélyek keletkeztek. A comissura sebe, a sabina elhagyásával gyógyult és az egész idő alatt nem mutatott sankeres jelleget. A czombfekélyből azonban tovább oltatott a vivőre és másra, 6 generatióig. A­mint mondja, mindig typikus oltási sanker jött létre. A czomb­­anyai fekélyek 14 napig magukra hagyatva nem akartak gyógyulni, mire jodoform alkalmaztatott és a fekélyek mindig nőttek 4 hétig, és csak 4 hét múlva gyógyul­tak be. A nyugalom daczára genyedő buba támadt a lágyék­­tájon. Négy hasonló esetben az ivarszervek nem specifikus folyto­­nossághiányaiból akár spontán, akár sabinával állott be a genyedés, mindig positív oltási eredménynyel olthatott; gör­­csöket kapott, melyek 48 óra múlva pustulákká, azután feké­lyekké alakultak át. A felkarra történt oltást genyedő axillaris dob követte. Volt negatív eredmény is, ha sabinára genyedés nem jött. 1887-ben folytatta Finger ezen kísérleteit és azt találta, hogy a heveny húgycső kalikó genyje csak futólagos reactiót, soha tovább oltható fekélyt adott, hogy egyszerű sebek, furunculus, nem specifikus adenitis genyje csak lueti­kus egyénen és itt is ritkán adott tovább oltható fekélyeket. Vegyi izgatok, milyen a croton-olaj által csinált genyedés bizo­nyos számú esetekben positiv eredményt adott, de leginkább 2—3 generatióig, syphilitikus egyénen számosabb eredményt. Genyesen szétesett scleroma, papula, luetikus egyéneken csak­nem mindig generatiókba tovább oltható fekélyeket adott, a sclerosis diphtheritikus lepedéke azonban mindig negatív ered­ményt, mint azt már a régiek is tapasztalták. Ezek után úgy mint már 1885-ben tette, újra hang­súlyozta, hogy a sankernek nincs specifikus virítsa, hogy az nem más mint az eléggé izgatott közönséges geny produktuma eléggé izgékony bőrön, milyen az ivarszerveké, de kijelenti, hogy az oltási sanker külseje más, mint a coitus alatt szerzetté, de ez csak az átviteli mód különbözőségéből ered és nyitva hagyja azon kérdést, hogy a genyben mindig jelenlevő mikroorganismusok részt vesznek-e mint ők és mennyiben ezen átoltásnál is ? (Folytatása következik.) Vizsgálatok a kénese­ okozta diuresisről. Jendrassik Ernő­ dr., egyetemi magántanártól.­ (Folytatás.) Ha a nyirok eltávolodásának ezen körülményei úgy vál­toznak, hogy bizonyos idő alatt kevesebb szívódik fel, mint a­mennyi ugyanazon idő folyamán kiszivárgott, létre jön a vízkór. Incompenzált szívbaj még nem okoz okvetetlenül vízkórt; egyes esetekben daczára a pangásnak vagy nem szűrődik túl­ságos mennyiség át a talán kevésbé átjárható érfalon, vagy a felszívás körülményei annyira kedvezők, hogy a túlproductio daczára felhalmozódás nem jön létre. A két tényező közt be­álló aránytalanság, mely vízkóros duzzanatra vezet, legalább eleinte csak igen csekély fokú szokott lenni általában s hosszú időre állandó maradhat; tudjuk, hogy az oedema csak lassan - lassan fokozódik. Ha ezen állapotban a tényezőknek bármelyi­kén is segíthetünk, az oedema csökkentése is sikerül. Ha a vér áramlási sebességét fokozhatjuk (pl. digitalis által), úgy csökken a pangás, kisebb lesz a filtratios javulnak egyszersmind a lympha eltávolításának feltételei. Ez az eljárás czélhoz természetesen csak akkor vezet, midőn a vérkeringés rosszabbodásának oka a szívizom­­zat hiányos működésében rejlik, de nem használ az oly esetek­ben, a­melyekben a hiányos működés az izom súlyosabb meg­betegedéséből származik, vagy pedig az már fokozott izommunka által működésében eléggé nem javítható szervi elváltozásnak a következése, a­mely igen fontos körülményre eddigelé a szerzők alig vannak figyelemmel. Ezen utóbbi esetekben a pangásra nem igen bírunk hatni s törekvésünk csakis a felszívódás elő­mozdítására irányulhat. Miután pedig — mint láttuk — a pangás a nyirok tovahaladását is minden valószínűség szerint gátolja: működésünk tere csakis a vér felszívó képességének módosítására szorítkozhatik Ilyen pl. az, ha a tetemesen meg­duzzadt alsó végtagok egyikéből Southey-féle hajszálcsapocs­kák, vagy Straub-féle tölcsérecskék segítségével nagyobb mennyiségű folyadékot bocsátunk le, amikor csakhamar a másik alsó végtag beszűrődése is csökken, a­mi másképp mint közve­­tetlen felszívódás által nem történhetett. Ezen felszívódás pedig a legnagyobb részben onnét származtatható, hogy a megcsapolt végtagban a szövetek ellenállása a kifelé szűrődő nyirok elle­nében kissebbedett s így a változatlan vérnyomási viszonyok mellett most már több folyadék szűrődhetik át a megcsapolt végtagban, ez által a vér besűrűsödik, s a másik végtagon a filtratio csökken, az endozmosis pedig javul. Alig­ lehetne ki­­tűnőbb példát képzelni, mint ezen kísérletet arra nézve, hogy milyen érzékenyen reagál a vér sűrűségére az oedema. De már a rendes viszonyok tanulmányozása is mutat fel hasonló körülményeket. Ha egy állatnak vénájába nagyobb mennyiségű híg konyhasó-oldatot fecskendünk úgy, a­mint az főleg Regéczy­ kísérleteiből tűnik ki, rövid idővel a befecskendés után az állatnak sem a vérnyomása nem emelkedett, sem, a­mi még érdekesebb vére nagyobb fokú higulást sem szenvedett, tehát mint az Regéczy munkájában részletesen ki van mutatva, a folyadéknak legnagyobb része a szövetekbe kiömlött s onnét arányban a vesék kiválasztásával csak lassanként szívódik ismét vissza. Mindezen viszonyok eléggé mutatják, mily állandó viszony van rendes körülmények közt a vér nyomása és a vér alkata (sűrűsége) közt, s mily pontossággal és gyorsasággal egyenlíti ki az organizmus az esetleg beállott változásokat. Csak ilyen módon lesz az lehetséges, hogy a vér sűrűsége olyannyira állandó marad; ha a vér fokozott folyadékfelvétel következtében hígabb lesz, akkor a fennálló vérnyomás azon­nal kipréseli belőle a felesleg vizet. Ez lehetségessé válik főleg azon óriási felület által, a­m­elylyel a hajszálerek a szövetek­kel érintkeznek. Még tovább is juthatunk levezetésünkkel : belátható, hogy csupán csak azon része a vérnyomásnak lesz irányadó a vér sűrűségére, a mely a hajszálerekben van. Ezen erek falazata olyan hártya, a mely tulajdonképen csak bizo- 1­­. e. évf. 7. számát. 2 A vérnyomás állandóságának oka. Orvosi Hetilap 1884. és Pflüger Archiv 1886. 99

Next