Orvosi Hetilap, 1890. július (34. évfolyam, 27-30. szám)

1890-07-06 / 27. szám

317 ORVOSI HETILAP 1890. 27. sz. lerakodás volt észlelhető. Azonkívül képesek voltak a beoltott állatok vérében s szerveiben az említett baeillusokat kimutatni. Később a római Campagna levegőjében is megtalálták e baeillusokat, míg maláriamentes vidékek levegőjében és talajában ezek kimutathatók nem voltak. Ezen körülmény, továbbá az általuk végzett oltási kísérletek eredménye vezette a két búvárt azon meggyőződésre, hogy a malariás megbete­gedéseket ezen általuk bacillus-malariaenak nevezett mikro­­organismusok okozzák, melyek a legtöbb esetben belégzés által jutnak az emberi szervezetbe. Hasonló leletet közlenek Cuboni és Marchiafava (Archiv f. exper. Pathol. XIII.) Lanzi és Perroncito. Szerintük a váltó­lázas beteg vére, a roham hidegrázási szakában, nagy számú bacillusokat tartalmaz, a hőség legmagasabb fokán azok el­tűnnek és csak spórák maradnak hátra. Klebs és Tommasi Crudeli ezen felvétele főleg Olasz­országban nagy keletnek örvendett 1882-ig, azóta azonban mindinkább veszteni kezdi hitelét s csak egyesek, így Schiavuzzi Polában kelt újabbban védelmére. Golgit controlvizsgálatai úgy látszik eléggé bizonyítják, hogy az ú. n. Klebs és Tommasi Orudeli-féle bacillus malariae, a malaria-infectióval semmi nemű viszonyban sem áll. Az ú. n. bacillus malariae eddigien maláriában szenvedők vérében biztosan kimutatva nem volt, már­pedig arra, hogy valamely organismus egy bizonyos beteg­ség okozója gyanánt elismertessék, okvetetlen szükséges, hogy az, az illető betegségben szenvedők élő szervezetében kimutat­ható legyen. Laverant­e Algierban 1880-ban (Traité des fiévres palustres. Paris 1884.) több száz váltólázas beteg vérének vizsgálata alapján először constatálta, hogy a vérben mozgó rostok — filaments mobiles — vannak jelen, melyeket apró állati szervezeteknek nyilvánított, s szerinte ezek volnának a jellegző parasiták, melyek a maláriát okozzák. 400 — 500-szoros nagyítás mellett cystikus, gyakran félholdképű elemek láthatók, melyekben szemcsés pigment található, néha piros vérsejtekhez tapadva. Élénk mozgással bírnak s alakjukat változtatják. További be­ható vizsgálatai alapján négy különböző parasita alakot külön­böztetett meg: 1. gömbölyded — spherikus — 2. ostorszerűt — flagellum — 3. félholdképűt ■— corps en croissant, — és 4. körzetalakút — corps segmentés. A spherikus alakúak a leggyakoriabbak, amőboid moz­gást mutatnak s e mozgásaik folytán kis alakváltozást is szen­vednek. Nagyságra különbözők, a legkisebbek alig egy­es át­­mérőjűek, míg vannak olyanok is, melyeknek átmérője a vörös vérsejtekét is meghaladja.­ Színtelen átlátszó h­galin­­szerű anyagból állanak, melyben legtöbbnyire pigmentszemcsék vannak felhalmozódva. Osmium-savval kezelve kettős contourt mutatnak. A nagyobb testecsékben a szemcsék néha koszorú alakot öltenek, máskor szabálytalanul vannak elhelyezve. Ezen gömbölyded testecskék néha szabadon úszkálnak a vérsavóban, máskor bezárvák a vörös vérsejtekbe. Egy vér­sejtben egy, de néha több (2—4) ily parasitarius testecske is található. Ezen parasiták szállásadóik rovására gyarapodván, ezek lassanként elhalványodnak, s végül a vörös vérsejtek csakis contourjaik által lesznek még felismerhetők, majd teljesen el­enyésznek. Laveran nézete szerint ezen parasiták nem hatol­nak a vérsejtek belsejébe, hanem csak csupán reájuk vannak tapadva. 2. Az ostorszerű nyujtványokkal bíró testecskék ritkáb­ban észlelhetők, miután azok Laveran szerint bizonyos fejlő­dési szakban fordulnak elő. A nyujtványok 21—28 a hosszúak és egy testecs 1—4 ily ostoralakú nyujtványnyal bírhat. A flagellum­ok oly finomak, és átlátszók, hogy nyugalmi álla­potban alig láthatók. Mozgásaik nagyon élénkek és rendesen a vérvétel után csak 15—20 percz múlva lesznek láthatókká. Itt-ott egy ily flagellum a testecstől elváltan szabadon is keringhet a vérsavóban. 3. A félholdképű testecsek anyaga színtelen, átlátszó, főleg közép részükben, fekete szemcsékkel bírnak. Hossz­átmérőjük 8—9 u. Szabadon úszkálnak a vérben, s mozgást nem mutatnak. 4. A körszelet alakú, vagyis segmentált testecsek Laveran szerint ritkán találhatók. Laveran Algírban 480 maláriás beteg vérét vizsgálta s ezeknél 432-szer találta meg a leírt parasitákat. Rendesen nem fordul mind a négy alak együttesen elő, legtöbbször egyik alak önmagában vagy kettő együtt látható. Ezekből kétséget kizárólag kiviláglik, hogy Laverané az elsőség a malaria parasitáinak górcső alatt festés módszerével való kimutatásában. Tenyésztési kísérletei azonban, valamint eddig másokéi is, eredménytelenek voltak. Laveran vizsgálatainak hitelességét megerősíti Richard (Comptes rendus 1882. 8. sz.), továbbá Marchiafava és Celli (Fortschritte d. Medizin 1885). Ez utóbbi szerzők a heveny maláriában szenvedők vérében és pedig a vörös vérsejtekben talált homogen protoplasma részletekből álló, amőboid mozgásokat mutató testecse­­ket plasmodium vagy haemoplasmodium malariaenak nevezték el. Szerintük e plas­­modiumok belsejében gyakran vöröses vagy fekete pigment található, ezen festény azon­ban nem képezi azok kiegészítő részét, hanem ez a vörös vérsejtek haemoglobinjá­­nak melaninná való átváltozásából jönne létre, a­mit ugyancsak e plasmodiumok okoznak, s a­mint e pigment-képződés jelen van vagy hiányzik, a szerint jön létre a malaria-infectio is melanaemiával vagy a nélkül. A plasmodiumok hasadás által oszlanak apróbb testekké, s való­­színűen ily módon történik szaporodásuk az emberi testben. Malaria emberről emberre átoltható a maláriás vérnek a vénákba történő befecskendése által. (Lásd 1. rajz V.) Gerhardt (Zeitschrift f. kim­. Med. 1884. 7. k.) egy mindennapos váltólázban szenvedő egyénnek a roham ideje alatt vett véréből 2 egészséges egyént oltott be, az egyiknél az oltás után 7, a másiknál 14 nap múlva mutatkozott eleinte szabály­talan, később szabályos alakú mindennapos váltóláz lépnagyobbodással. Chininre gyors gyógyulás. Hasonló eredményű oltási kísérleteket végeztek Mariotti és Ciurrocchi, de ezek is azt tapasztalták, hogy az oltás csak akkor lesz eredményes, ha a vért a vénákba fecskendezik s nem a bőr alá. Danilewsky (Zur Frage über die Identität der pathogenen Blutparasiten des Menschen und der Haematozoeu der gesun­den Thiere. Centralblatt für die medic. Wissenschaften 1886.) a Laveran, továbbá Marchiafava­s Celli által leírt plasmodium­­alakokat egyenként összehasonlítja az általa már megelőzőleg madarak vérében talált h­aematozoákkal s a nagy hasonlatos­ságnál fogva ama képződményeket azonosaknak is tartja az általa kimutatott h­aematozoákkal. Councilman (Neuere Untersuchungen über Laveran's Organismus der Malaria. Fortschritte der Medicin, 1888. Vl. k.) látta malariások vérében ama parasitát, melynek Laveran a következő 4 alakját különböztette meg s írta le. Az első alak egy kerek pigment tartalmú, vagy pigment mentes test, mely a vörös vérsejtekben vagy szabadon a vérben található. A második alak egy félhold alakú test, mely némelykor a vörös 1. rajz. (V.) Celli által közzétett alakok. 1. A plas­modium kezdetleges alakja. 2. Segmentált plasmodium festeny­­szemcsékkel. 3. Fél­­hold képű plasm­odium fest­enyszemcsékkel. 4. A vörös vérsejt­ tönkremenetele után a vérben szabadon úszó plasmodium. 5. Ostorszerü nyúlvá­nyokkal biró plasmo­dium. 1 Ueber den angeblichen Bacillus malariae von Klebs, Tommasi Crudeli und Schiavuzzi Beiträge z. path. Anatomie. IY. k. 1889. p. 420. 2 De la nature parasitaire des accidents de 1’impaludisme. Paris, 1881. p. 58. 3 Archives de medecine experimentale. 1889. p. 804.

Next