Orvosi Hetilap, 1890. augusztus (34. évfolyam, 31-35. szám)
1890-08-03 / 31. szám
365 ORVOSI HETILAP 1890. 31. sz a leghatározottabban megtámadta s daczára annak, hogy ilyen átmeneti alakok elő szoktak fordulni, kórszövettani vizsgálatai által ezen bántalomnak önállóságát nemcsak hangsúlyozta, hanem még ennek lényegét is különösen kiemelte. De még ő sem foglalkozott behatóbban a bőrsarcomával, daczára annak, hogy helyenként a köztakaróban efféle visképleteknek előfordulását mellékesen felemlíti, míg Borctanskey e köralakról teljesen hallgat. A bőrsarcoma ezek szerint tehát csak az utolsó években vétetett figyelembe és Köbnerét az érdem, hogy ezen tant kellőleg megvilágosította és az általa észlelt esetek közlése által alkalmat nyújtott további és behatóbb tanulmányozásra. A szerzők száma, kik ez időtől fogva ezen tulajdonképent új bőrbántalommal foglalkoztak, az utolsó két évtized óta meglehetős nagy és miután az idevágó kórképek lényeges különbségeket mutatnak fel, azért a sarcoma megnevezés alatt úgy kis fokú és veszélytelen, valamint általános az egész köztakarót ellepő és halálhoz vezető bántalmakat kell értenünk. A sarcomák úgy szövettani, valamint kórodai szempontból különféle alakokra oszthatók be, amennyiben azonban a kórodai meghatározás alapjául legbiztosabban a szövettani vizsgálat szolgálhat, azért mellőzhetlen lesz minden előforduló esetben a kórodai meghatározás után a kór ismét górcsövészeti vizsgálódással megerősíteni, s e szerint a histologikus beosztás a sarcoma alakokra nézve lényegesnek tekintendő. Cornil és Banviere háromféle szövettani képet állítnak fel a bőrsarcomát illetőleg és pedig: a) sarcoma globocellulare; b) s. fusocellulare; c) s. gigantocellulare, de mind a három alakban a sarcoma kiképletet képvisel, mely ébrényi szövetből fejlődik. Ezen utóbbi felfogásnak magam is adtam kifejezést Babes tanárral együttesen közzétett munkálatomban a sarcomáról, melyben munkatársam (Babes) is sokszoros és beható tanulmányai alapján kimondta, hogy az ébrényi szövet képezi alapját ezen új képletnek, melyben az edények s azok elrendeződései túlságosan ki vannak fejlődve. Látjuk is, hogy minden sarcománál az edények túlszámmal vannak elhelyezve, melyek azonban teljesen nem szoktak kifejlődni, hanem csak az edényeknek tulajdonságait mutatják, vérsejteket producálnak s ezen ébrényi képződmények néha még a már kifejlett edényeket is összenyomják. Mi azonban e helyt a kórszövettani részletekkel nem foglalkozhatunk, s inkább a sarcomának kórodai tulajdonságairól fogunk röviden megemlékezni. Saját észleléseim nyomán a sarcomét, t. i. a festenyes vagy pigmentes sarcomét leginkább kétféle alakban láttam fellépni és pedig: 1. mint kisfokú körülírt göbökben lassanként terjedő, a test egyes részein hosszú időn át fennálló s az ép bőrrészeket meg nem támadó alakban, vagy pedig 2. mint nagy kiterjedésű, egy időben a test legkülönbözőbb helyein előforduló, mintegy alkati bántalom gyanánt tekintendő és mutatkozó képben. Mindkét alaknak sajátsága a sötétkékes színezet, mely az egyes kiemelkedő göböket és gumókat jellegzi. A sarcomgumók rendesen kemények, sima felülettel bírók, helyenként fénylők és nem haladják túl a babszem mekkoraságát. Ezen új képletek rendesen a végtagokon szoktak jelentkezni, egyes ujjakon fejlődni, néha a nyirkedények, valamint a visszereknek lefolyásában tovább terjedni és a bőr egyes helyei kiterjedésük mentében be szoktak szüremkedni a dús edényképződés és a környezetbe terjedő vír sejtek következtében. Láttam t. i. az enyhébb alaknak megfelelő eseteket, hol az egyes göbök, számra nézve nyolcz vagy tíz, az egyik vagy másik végtagon néhány hónap alatt fejlődtek, és néhány évig ilyen állapotban fennállottak a nélkül, hogy tovább terjedtek volna, vagy új hasonalakú göböket vontak volna maguk után. Láttam továbbá olyan, és pedig a súlyosabb alaknak 1 2 3 1 Zur Kenntniss der alig. Sarcomatose, u. der Hautsarcoma im Besonderen. Archiv für Dermatologie. 1869. 369. lap. 2 Manuel de l’histologie pathologique. I. 112. 1. 3 Handbuch der Hautkrankheiten. Ziemssen : Specielle Pathologie und Therapie XIY. kötet. 2. 469. lap. megfelelő eseteket, hol az efféle sarcomgöbök mindkét végtagon egy időben fejlődtek, lassan terjedtek, az egyik ujjról a másikra átmentek, onnan az alkart vagy aiszárt vonták a bántalom körébe, azután a törzsre átmentek, míg végre az egész köztakaró sarcomatosus bántalom által lett ellepve. Ahol a bőr a göbök közelében elváltoztatik, rendesen nagy kiterjedésű sötétbarna vagy sötétkékes színeződés fejlődik; a kóros bőr és a kötőszövet túltengése jellegzetessé teszi ezen állapotot. A bőr nagyobb kiterjedésben fényesnek, feszesnek, érzékenynek és fájdalmasnak mutatkozik, cyanotikus küllemű lesz és a beszüremkedés oly nagy fokot szokott elérni, hogy a hajlítás és feszítés korlátolt, sőt néha lehetetlenné válik. Ezen pangások által üszkösödések, fekélyképződések fejlődhetnek, melyek viszont sorvadási állapotokat vonhatnak maguk után. Ilyen kifejlett alakoknál a göbök helyenként egészen eltűnnek, s mi csak ilyen diffuse elterjedt és a végtagok ujjain maguk után vont eltorzításokat láthatunk, melyek a végtagok használhatóságát teljesen felfüggeszthetik. Ha a bántalom még tovább fejlődik, akkor a takhártyák is elváltoztatnak, s főkép a szájaz nyákhártyája szokott foltok és göbök fellépése által szenvedni. Ezen alakú sarcoma-bántalom rendesen rossz kimenetelű. A kisebb helyekre szorítkozó és enyhébb, valamint az egész köztakaróra kiterjedő és súlyosabb bántalmat képviselő új képletek képezik tehát azon két alakot, melyben magam láttam a sarcomat fejlődni, és azt hiszem, hogy a sokféle alakból álló beosztás, mely egyes szerzőknél található, lényegében mégis mindig ilyen enyhébb és komolyabb sarcoma alakokra vonatkozik. Vájjon az enyhébb alkok átmehetnek e a komolyabb alakokba, arra nézve határozott választ adni képes nem vagyok, amennyiben nem mindig sikerült nekem a könnyebb eseteket a véglefolyásig észlelni, de mégis valószínűnek látszik, hogy az igen kiterjedt súlyosabb újképletek már a kezdeti stádiumban mint sok bőrrészt egy időben elfoglaló elváltozások nyilvánulnak, s úgyszólván az egész szervezetet egy időben támadják meg. Láttam továbbá a könnyebb esetek meglehetős nagy számát éveken át mint helyi bántalmakat fennállani, a súlyosabb alakokat ellenben gyorsabban elterjedni és az egész szervezetet elpusztítani. A kórodailag megkülönböztethető két alak azonban kórboncztanilag egy és ugyanazon bántalomnak mondható. 11a tekintettel vagyunk t. i. azon előbb említett kórboncztani leletre, mely szerint az edények szokták az egész bántalom kiindulási pontját képezni, akkor érthetővé válik, hogy egy bizonyos kórok az edényrendszer egyes hálózatait, melyek talán nagyobb külső ingernek vannak kitéve, mint pl. a kéz és láb ujjai, könnyebben megtámadja, s sarcomatosus képződményre hajlamosítja. A nyírkedények megbetegedése a kifejlett és kiterjedt alakoknál igen valószínűnek látszik, de amennyiben a nyirkmirigyek gyakran mégis mentesek szoktak maradni, azért feltehető, hogy a nyirkedények elváltozásai nem lehetnek lényegesek... A bőrsarcoma a belső szervekre igen könnyen át szokott terjedni, mi folytán a halálos kimenetel inkább végkimerülés, mint más accidentális ok miatt szokott bekövetkezni. Kaposit néhány év előtt a bőrsarcomával tüzetesen foglalkozván, a beosztást illetőleg hasonlólag két typust állít fel, melyek egyikét, a kórodai alakot megkülönbözteti a másik, t. i. a metastatikus alaktól. Ez utóbbi alak felállítása mellett szólana, nézete szerint, a gyors elterjedés, és a testnek szétszórt helyein sarcoma göbök fellépése, melyre nézve kiemeli még utólagosan, hogy sikerült neki egyes bonczolásokra került esetekben a belső szervekben, mint a tüdő-, máj-, lép- és bélcsatornában is hasonjellegű új képleteket találni. Jóslati szempontból a sarcoma nem mindig halálos kimenetellel járó bántalomnak mondható, főkép akkor, ha nem mutat hajlamot az egész testen való elterjedésre; csak az ú. n. melanotikus alakok tesznek e tekintetben kivételt, amennyiben ezen válfajok már első fellépésüknél rendesen komoly és veszélyes bántalmak gyanánt fejlődnek. A melanosarcoma, Archiv für Dermatologie. 1872. 265. lap.