Orvosi Hetilap, 1890. augusztus (34. évfolyam, 31-35. szám)

1890-08-03 / 31. szám

365 ORVOSI HETILAP 1890. 31. sz a leghatározottabban megtámadta s daczára annak, hogy ilyen átmeneti alakok elő szoktak fordulni, kórszövettani vizsgálatai által ezen bántalomnak önállóságát nemcsak hangsúlyozta, ha­nem még ennek lényegét is különösen kiemelte. De még ő sem foglalkozott behatóbban a bőrsarcomával, daczára annak, hogy helyenként a köztakaróban efféle visképleteknek előfordu­lását mellékesen felemlíti, míg Borc­tanskey e köralakról tel­jesen hallgat. A bőrsarcoma ezek szerint tehát csak az utolsó években vétetett figyelembe és Köbnerét az érdem, hogy ezen tant kellőleg megvilágosította és az általa észlelt esetek közlése által alkalmat nyújtott további és behatóbb tanulmányozásra. A szerzők száma, kik ez időtől fogva ezen tulajdonképent új bőrbántalommal foglalkoztak, az utolsó két évtized óta meglehetős nagy és miután az idevágó kórképek lényeges különbségeket mutatnak fel, azért a sarcoma megnevezés alatt úgy kis fokú és veszélytelen, valamint általános az egész köz­takarót ellepő és halálhoz vezető bántalmakat kell értenünk. A sarcomák úgy szövettani, valamint kórodai szempont­ból különféle alakokra oszthatók be, a­mennyiben azonban a kórodai meghatározás alapjául legbiztosabban a szövettani vizsgálat szolgálhat, azért mellőzhetlen lesz minden előforduló esetben a kórodai meghatározás után a kór ismét górcsövészeti vizsgálódással megerősíteni, s e szerint a histologikus beosztás a sarcoma alakokra nézve lényegesnek tekintendő. Cornil és Banviere háromféle szövettani képet állítnak fel a bőrsarcomát illetőleg és pedig: a) sarcoma globocellulare; b) s. fusocellulare; c) s. gigantocellulare, de mind a három alakban a sarcoma k­iképletet képvisel, mely ébrényi szövet­ből fejlődik. Ezen utóbbi felfogásnak magam is adtam ki­fejezést Babes tanárral együttesen közzétett munkálatomban a sarcomáról,­ melyben munkatársam (Babes) is sokszoros és beható tanulmányai alapján kimondta, hogy az ébrényi szövet képezi alapját ezen új képletnek, melyben az edények s azok elrendeződései túlságosan ki vannak fejlődve. Látjuk is, hogy minden sarcománál az edények túlszám­­mal vannak elhelyezve, melyek azonban teljesen nem szoktak kifejlődni, hanem csak az edényeknek tulajdonságait mutatják, vérsejteket producálnak s ezen ébrényi képződmények néha még a már kifejlett edényeket is összenyomják. Mi azonban e helyt a kórszövettani részletekkel nem foglalkozhatunk, s inkább a sarcomának kórodai tulajdonságai­ról fogunk röviden megemlékezni. Saját észleléseim nyomán a sarcomét, t. i. a festenyes vagy pigmentes sarcomét leginkább kétféle alakban láttam fel­lépni és pedig: 1. mint kisfokú körülírt göbökben lassanként terjedő, a test egyes részein hosszú időn át fennálló s az ép bőrrészeket meg nem támadó alakban, vagy pedig 2. mint nagy kiterjedésű, egy időben a test legkülön­bözőbb helyein előforduló, mintegy alkati bántalom gyanánt tekintendő és mutatkozó képben. Mindkét alaknak sajátsága a sötétkékes színezet, mely az egyes kiemelkedő göböket és gumókat jellegzi. A sarcom­­gumók rendesen kemények, sima felülettel bírók, helyenként fénylők és nem haladják túl a babszem mekkoraságát. Ezen új képletek rendesen a végtagokon szoktak jelentkezni, egyes ujjakon fejlődni, néha a nyirkedények, valamint a visszerek­­nek lefolyásában tovább terjedni és a bőr egyes helyei ki­terjedésük mentében be szoktak szüremkedni a dús edény­képződés és a környezetbe terjedő vír sejtek következtében. Láttam t. i. az enyhébb alaknak megfelelő eseteket, hol az egyes göbök, számra nézve nyolcz vagy tíz, az egyik vagy másik végtagon néhány hónap alatt fejlődtek, és néhány évig ilyen állapotban fennállottak a nélkül, hogy tovább terjedtek volna, vagy új hasonalakú göböket vontak volna maguk után. Láttam továbbá olyan, és pedig a súlyosabb alaknak 1 2 3 1 Zur Kenntniss der alig. Sarcomatose, u. der Hautsarcoma im Besonderen. Archiv für Dermatologie. 1869. 369. lap. 2 Manuel de l’histologie pathologique. I. 112. 1. 3 Handbuch der Hautkrankheiten. Ziemssen : Specielle Pathologie und Therapie XIY. kötet. 2. 469. lap. megfelelő eseteket, hol az efféle sarcomgöbök mindkét vég­tagon egy időben fejlődtek, lassan terjedtek, az egyik ujjról a másikra átmentek, onnan az alkart vagy aiszárt vonták a bán­talom körébe, azután a törzsre átmentek, míg végre az egész köztakaró sarcom­atosus bántalom által lett ellepve. A­hol a bőr a göbök közelében elváltoztatik, rendesen nagy kiterjedésű sötétbarna vagy sötétkékes színeződés fejlő­dik; a kóros bőr és a kötőszövet túltengése jellegzetessé teszi ezen állapotot. A bőr nagyobb kiterjedésben fényesnek, feszesnek, érzékenynek és fájdalmasnak mutatkozik, cyanotikus küllemű lesz és a beszü­remkedés oly nagy fokot szokott el­érni, hogy a hajlítás és feszítés korlátolt, sőt néha lehetetlenné válik. Ezen pangások által üszkösödések, fekélyképződések fejlődhetnek, melyek viszont sorvadási állapotokat vonhatnak maguk után. Ilyen kifejlett alakoknál a göbök helyenként egészen eltűnnek, s mi csak ilyen diffuse elterjedt és a vég­tagok ujjain maguk után vont eltorzításokat láthatunk, melyek a végtagok használhatóságát teljesen felfüggeszthetik. Ha a bántalom még tovább fejlődik, akkor a tak­hártyák is elváltoz­tatnak, s főkép a szájaz nyákhártyája szokott foltok és göbök fellépése által szenvedni. Ezen alakú sarcoma-bántalom rende­sen rossz kimenetelű. A kisebb helyekre szorítkozó és enyhébb, valamint az egész köztakaróra kiterjedő és súlyosabb bántalmat képviselő új képletek képezik tehát azon két alakot, melyben magam lát­tam a sarcomat fejlődni, és azt hiszem, hogy a sokféle alak­ból álló beosztás, mely egyes szerzőknél található, lényegében mégis mindig ilyen enyhébb és komolyabb sarcoma­ alakokra vonatkozik. Vájjon az enyhébb a­lkok átmehetnek e a komo­lyabb alakokba, arra nézve határozott választ adni képes nem vagyok, a­mennyiben nem mindig sikerült nekem a könnyebb eseteket a véglefolyásig észlelni, de mégis valószínűnek látszik, hogy az igen kiterjedt súlyosabb újképletek már a kezdeti stádiumban mint sok bőrrészt egy időben elfoglaló elváltozások nyilvánulnak, s úgy­szólván az egész szervezetet egy időben támadják meg. Láttam továbbá a könnyebb esetek meglehetős nagy számát éveken át mint helyi bántalmakat fennállani, a súlyo­sabb alakokat ellenben gyorsabban elterjedni és az egész szer­vezetet elpusztítani. A kórodailag megkülönböztethető két alak azonban kórboncztanilag egy és ugyanazon bántalomnak mond­ható. 11a tekintettel vagyunk t. i. azon előbb említett kór­­boncztani leletre, mely szerint az edények szokták az egész bántalom kiindulási pontját képezni, akkor érthetővé válik, hogy egy bizonyos kór­ok az edényrendszer egyes hálózatait, melyek talán nagyobb külső ingernek vannak kitéve, mint pl. a kéz és láb ujjai, könnyebben megtámadja, s sarcomatosus képződményre hajlamosítja. A nyírkedények megbetegedése a kifejlett és kiterjedt alakoknál igen valószínűnek látszik, de a­mennyiben a nyirkmirigyek gyakran mégis mentesek szoktak maradni, azért feltehető, hogy a nyirkedények elváltozásai nem lehetnek lényegesek.­­.. A bőrsarcoma a belső szervekre igen könnyen át szokott terjedni, mi folytán a halálos kimenetel inkább vég­kimerülés, mint más accidentális ok miatt szokott bekövetkezni. Kaposit néhány év előtt a bőrsarcomával tüzetesen fog­lalkozván, a beosztást illetőleg hasonlólag két typust állít fel, melyek egyikét, a kórodai alakot megkülönbözteti a másik, t. i. a metastatikus alaktól. Ez utóbbi alak felállítása mellett szólana, nézete szerint, a gyors elterjedés, és a testnek szét­szórt helyein sarcoma göbök fellépése, melyre nézve kiemeli még utólagosan, hogy sikerült neki egyes bonczolásokra került esetekben a belső szervekben, mint a tüdő-, máj-, lép- és bél­­csatornában is hasonjellegű új képleteket találni. Jóslati szempontból a sarcoma nem mindig halálos ki­menetellel járó bántalomnak mondható, főkép akkor, ha nem mutat hajlamot az egész testen való elterjedésre; csak az ú. n. melanotikus alakok tesznek e tekintetben kivételt, a­mennyi­ben ezen válfajok már első fellépésüknél rendesen komoly és veszélyes bántalmak gyanánt fejlődnek. A melanosarcoma,­ ­ Archiv für Dermatologie. 1872. 265. lap.

Next