Orvosi Hetilap, 1892. május (36. évfolyam, 18-22. szám)

1892-05-01 / 18. szám

210 ORVOSI HETILAP tanár egyetemi I. szülészeti és nőgyógyászati korodájáról „A kraniotomiáról“ czímen a nevezett kóroda anyagának feldolgo­zásával a kraniotomia mellett vezet le kedvező eredményeket, holott ily következtetésre, szerény véleményünk szerint, az a statistika aligha jogosít. Igaz ugyan, hogy „errare humanum est“, de másfelől el­­vitázhatatlanul áll az is, hogy az igazságnak e miatt csorbát szenvednie nem szabad. Csupán csak elodázhatatlan kötelességet teljesítünk tehát, a­mikor figyelmünket az idézett közleményre irányítva, az ott felhasznált anyag értékét a szóban forgó szempontokból bírála­­tilag mérlegeljük. A budapesti egyetemi I. szülészeti és nőgyógyászati koro­nán az antisepsis idején belül 1 G'/a év leforgása közben 46 kraniotomiát végeztek, a­mi 11,388 szülés után 0*4 °/a gyakori­ságnak felel meg. Az élő vagy elhalóban megfúrt magzatok száma 20 - 43%• A 46 kraniotomia összes halálozása 8 eset­tel 17,3%-ot tesz ki. A közlemény írója összehasonlítás kedvéért még más a statistika eredményeit is feltünteti. Már az sem kerülheti el figyelmünket, hogy emez összehasonlító táblázatban a kranio­tomia mortalitásának magasságával az említett kóroda a harma­dik helyet foglalja el. Sickel statistikája szerint u. i. 400 kraniotomiára esik 91 haláleset ( 22*45%, csakhogy e számok megbízhatatlanok, mert eredetük ismeretlen. Spiegelberg adatai szerint 1865— 1871-ig, tehát az antisepsis ideje előtt, Boroszlóban a kranio­tomia mortalitása 53*8%. A budapesti egyetemi I. szülészeti és nőgyógyászati kórodán a mortalitás (1875—1890.) = 17'3°/0. A többi hét statistika mind alacsonyabb számarányokkal szere­pel, s köztük a legkedvezőbb a Leopold-é Drezdában; u. i. 17 kram­otomiára 2*8 % összmortalitás van feljegyezve. 17*3% és 2*8% között a különbség feltűnő ugyan, de hát e számarányok az absolut mortalitást tüntetik fel. A mor­talitás valódi értékét csak ama halálesetek alapján számíthat­juk ki, a­melyekkel szemben a felelősség eleitől fogva az észlelőt terheli. Ilyen alapon a Leopold kraniotomia mortalitása 1­0%. A szóban forgó statistika 8 halálesete közül, a­melyek­nek kórtörténetét részletesen olvashatjuk, csak hármat (8, 25, 32) találunk olyat, a­melyekben a szü­lő nő elhanyagolt állapot­ban került az intézetbe. Annyival feltűnőbb tehát, hogy a közlemény írója csak egy halálesettel szemben ismeri el a követett eljárás felelős­ségét, mint a­melyben a halálozás „a műtét rovására" történt. E szerint nevezett klinikán a kraniotomia számbavehető mor­talitása 2*1%. A­mikor oly halálesetekről is olvasunk, a­melyekben a teljes egészségében észlelés alá került vajúdónál a hosszas várakozás és az azzal járó manipulatiók következtében sepsis lép fel a beavatkozás előtt, avagy méhszakadás következik be a műtét előtt vagy a közben, önkénytelenül tolul előtérbe a reflexió, hogy talán kevésbé conservative járva el, avagy más utat követve, jobb eredmények lettek volna elérhetők! Ám lássuk az eseteket közelebbről: 2. szám. Walter Fanni, 28 éves, hajadon, cseléd. Felvétel ideje 1875. május 8-dikán délután 2 óra 30 percz. IP. Spinae 23*0 cm. Cristae 25*4 cm. Conjugata externa 17*8 cm. Conj. diag. 10*7 cm. Magzat feje a bemenet felett magasan, méhszáj két harántujjnyi, fej a vizsgáló ujjal el nem érhető. 1. kf. Magzatszív­­hangok bal oldalon. Szülőfájások május 8-dikán reggel 9 órakor kezdődnek, méhszáj mellső ajka még a műtevés kezdetén is tapint­ható, magzatvíz elfolyik május 8-dikán esti 9 óra 45 perczkor. Szőlőfájások erősek, magzatvíz elfolyása után gyengültek, a fej mélyebben, de mozgékony, fejdaganat a kis kutacska tájékán a medenc­e közepén tapintható, a nagy kutacska nem érhető el. Esti 11 órakor a fej valamivel mélyebben áll, többé nem mozgatható, méhszáj szélei tapinthatók, magzatszívhangok hallhatók, rendesek. Május 9-dikén reggel nagy fejdaganat, egy varrat tapintható, mely­ben a hátulsó csontszél a mellső felé tolul, több varrat nem tapint­ható. Méhszáj mellső ajka duzzadt. Estig a szülés nem halad előre. Méhszáj hü­velyknyire duzzadt, többször fájdalomszünet közben vissza­tolva, de ismét lecsúszik, magzatszívhangok jól hallhatók, a magzatért várakozás. Ilőmérsék 38*6, 116 érveréssel. Erős szülőfájdalmak. Jó erős szülőfájdalmak közben a méhszáj május 10-dikén reggel 5 órakor már csaknem teljesen visszahúzódik, csak a mellső ajk széle tapintható, azonban a magzatszívhangok nem hallhatók, anya hőmérséke 39*6, sok igen bűzös, meconiumos folyadék ürül, ezért délelőtt 8 órakor kraniotomia, elég könnyen, közben gázrepedés, ennek az egyesítése. Magzat agy és vér nélkül 2700 gm. és 50*5 cm. hosszú. A gyermekágynak első napján már láz, szapora érveréssel: 39*3—140. Meteorismus, érzékenység a méh körül, gátseb szét­választva, necrotikus, vastagon piszkos, bevont. Legmagasabb hő­­mérsék a harmadik nap délután 39*6 —126. Negyedik napon este 9 óra 15 perc­kor meghal. Sepsis. A szűkmedenezés IP. a szülés első időszakának kezdetén egészségesen vétetik fel az intézetbe, a­hol később a magzat­­víz elfoly. Az élő magzat feje ezután tünőfélben levő méh­szájnál 24 órán át tartó erélyes szülőtevékenység közben a szűk medencze mechanismusa szerint a medenczebemenetre illeszkedik. 38*6° láz lép fel, a magzat még él, mellső ajk becsípve, duzzadt. A magzat érdekében a láz fellépése után várakozás estétől reggelig. A szülés nem halad előre. A mag­zat reggel 5 órakor halott, az anya hőmérséke 39*6°, a magzat­­víz bűzös, végre ezután három órával később a szülést kranio­­tomiával befejezik. A várakozás közben fellépett sepsis fel­­­tartóztathatlanul halad tovább a gyermekágyban, melynek 4 dik napján a halál bekövetkezik. (Folytatása következik ) Észrevételek Lieber­mann Leo tanár gyomor­emésztési elméletére. Irta Plósz Pál tanár. (Vége.) Úgy látszik a „lecithalbumin“ a sósavon kivü­l egyéb savtermészetű vegyü­leteket is tartalmaz, melyek esetleg nem is illékonyak és így hevítés által nem távolíthatók el, mert a sósav különböző vegyületekből kivonja az alkálit és a sav­természetű vegyü­letek szabaddá lesznek. Hogy ezen anyagoknak keveréke, mely fehérnyét, nuc­­leint, lecithint, zsírsavakat és egyéb ismert és ismeretlen anyago­kat tartalmaz — keverve vagy vegyülve — szóda hozzáadására felduzzad, szénsav bevezetésére pedig duzzadását veszti, abból a lecithalbuminnátrium létrejöttére és elbomlására nem lehet következtetni. Szerző ezek után áttér annak vizsgálatára, hogy a gyomor nyákhártyája miképen viseli magát a lakmuspapír, a szénsav és a szénsavas nátrium iránt. Alapkísérlete a következő: az izomrétegről leválasztott nyákhártyát a gyomor felé néző felületével üveglapra fekteti és vizsgálja annak kémhatását. A hentestől vásárolt sertés­gyomor kémhatása többnyire igen gyengén savi, sőt közömbös szokott lenni, nem pedig erősen savanyú, mint az emésztés közben leölt állaté.­ Szerző is ilyennek találta. Ezután szénsavat vezetett a megnedvesített nyákhártyára és a szénsavat vízzel lemosta, addig míg a lefolyó mosóvíz közönyös kémhatásává lett és azt találta, hogy a nyákhártya kémhatása — daczára hogy a szénsavat nézete szerint megint jól lemosta — savanyúvá lett. Ha ezután a nyákhártyát szódá­val érvényessé tette és a felületen levő szódát lemosta, addig míg a mosóvíz közönyössé lett, a nyákhártyát magát még mindig égvényesnek találta. Ha végre erre az égvényes nyákhártyára vezetett szénsavat és azt vízzel ismét lemosta, addig míg a lefolyó mosóvíz közönyös kémhatást mutatott, akkor a nyákhártya savanyúvá lett, daczára, hogy nézete ! A leülendő állatok leöletésü­k előtt 48 órán át koplalnak, állító­lag azért, hogy béllmzanauk könnyebben megtisztítható legyen. 1892. 18. sz.

Next