Orvosi Hetilap, 1892. október (36. évfolyam, 40-44. szám)

1892-10-02 / 40. szám

485 ORVOSI HETILAP 1892. 40. sz­ potot biztosíthatunk a betegnek, a melylyel hosszú ideig elélhet relativ jólétben, a nélkül, hogy bajának nehézségei és kellemet­lenségei hivatásának betöltését lehetetlenné tennék. Gyakran észlelhetni azt, hogy egy gyógyszer, mely vala­mely betegség ellen jó sikerrel alkalmazható, egyes esetekben egészen hatástalan. Ismeretes, hogy a váltólázat — a­mely ellen a chinint mint ideális specificumot leírjuk — akárhány­szor vagyunk kénytelenek arsennel gyógyítani. Az okát ezen jellenségnek minden esetben eddig nem tudni; azon gyakor­lati következtetést vonhatjuk azonban ebből, hogy különösen azon betegségeknél, a­melyek ellen specificumot nem bírunk, minden ezen betegség ellen sikeresen használható gyógyszer evidentiában tartandó, hogy adandó alkalommal egyéb eljárá­sok hatástalanságánál alkalmazzuk. Jelen soroknak is czélja a figyelmet felhívni egy a tüdő­vész ellen ajánlott gyógyeljárásra, melynek eredeti hazája Olasz­ország, és mely eddigelé azonban nagyobb terjedelemben s tudo­mányos módon csak franczia klinikusok s egy-két angol és német orvos által kíséreltetett meg. Értem a kénes vizek használatát. A legrégibb adatot eme gyógymódra vonatkozólag Plinius­­nál találjuk, a­ki egy helyen felemlíti, hogy a tüdőbetegeket vulkanikus vidékekre szokták volt küldeni, hogy ott meg­gyógyuljanak ; kétséget nem szenvedhet, hogy a vulkanikus atmosphaerában mindenkor fellelhető kénhydrogén és kénessav az, melytől a gyógyító hatást várhatták. Nagyobb s szélesebb körben való alkalmazásnak eme gyógymód egészen a legújabb időkig nem örvendett, s használata Olaszországban csupán a Pozzuoli melletti Solfatara­s Francziaországban a pyrenin­ kénes vizekre szorítkozott, a­mely források századok óta vannak használatban tü­dőbajok ellen. Az impulsust a kénes vizeknek tudományos módon való használatához a tuberculum bacillusnak Koch által 1882-ben történt felfedezése adta. A tüdővészt a legrégibb időktől egészen Laennec koráig tisztán empirikus módon gyógykezelték. Laennec nihilistikus felfogása után — szerinte a tüdővész absolute gyógyíthatat­lan — az orvosok csak symptomatikus gyógykezelésre szorít­koztak, s egy causalis vagy radicalis gyógyítást meg se kísér­tettek. A jelen század második felében a klimatotherapeutikus s diaetetikus gyógymód uralta a helyzetet egészen Koch fel­fedezéséig. A­midőn a tuberculum bacillus felfedezése által a tüdő­vész parasitikus volta bizonyossá lett, közelfekvő volt a gondo­lat, gyógyítását antiparasitikus, antiseptikus gyógyszerekkel megkísérteni. Itt ismét legrationálisabbnak látszott a tuberculum bacillusokat fészkeikben felkeresni, s az antiparasitikus gyógy­szerek direct hatásának alávetni. Eme feltevésekből kiindulva, megindult széles mederben az antiseptikus belégzési gyógy­mód. Meg lett kísértve számos klinikus által az összes anti­­septicum : a sublimat, jodoform, cárból, eucalyptol, benzoesav, stb. a­nélkül, hogy eme kísérletek a várt eredményhez vezet­tek volna. Az antisepticumok során így végig haladva, Leyden és Hiller eljutott a kénhydrogénhez, mely a várakozásoknak ép oly kevéssé felelt meg, mint a többi antisepticum. A bak­tériumölő szerek eme hatástalanságát könnyen megérthetjük, ha tekintetbe veszszü­k, mennyire ellentállók épen a tuberculum baciilusok chemiai szerekkel szemben, úgy annyira, hogy elpusztí­tásukhoz ezen szereket oly concentratióban kellene alkalmazni, mely az élő szöveteket is irgalmatlanul tönkretenné. A kénhydrogénnel specialiter Trudeau végzett kísérlete­ket olyankép, hogy tuberculum baci­lusok tiszta kultúráit 20 perczig vetette alá tömény kénhydrogén-gáz hatásának s ezen culturákat nyulaknak mellhártya-üregébe inficiálta. A kísérleti állatok kivétel nélkül nagy kiterjedésű tüdő- és nyirkmirigy­­tuberculosisban pusztultak el, bizonyságául annak, hogy a baci­lusok még a tömény kénhydrogén által sem vesztették el fertőző képességüket. Minthogy pedig inhalátióhoz a kénhydrogén legfelebb 25—30-szoros hígításban használható, ilynemű gyógy­­eljárásnál mint antisepticumtól hatás absolute nem várható. Mindezek daczára számos kitűnő klinikus és jól meg­figyelő orvos a kénes vizek használata után tüdővészeseknél oly feltűnő javulást észlelt, hogy az említett vizeknek tü­dő­­tuberculosisra gyakorolt gyógyító hatását tagadni nem lehet. Nézzük a kénes vizekkel eddig végzett gyógymódokat és a velük elért eredményeket. Általában kétféle alkalmazási mód használatos — az ivókúrától eltekinthetünk — : ú. m. a Bergeon lyoni orvos által inaugurált végbélbe alkalmazott beöntések s a már régóta használatos kéngőzös belehelések. A két módszer ugyanazt czélozza, hogy t. i. a tüdő s a baci­lusok a kénhydrogén hatá­sának alávettessenek s csupán az utak, a melyeken ezt elérni akarják, mások. Bergeon volt az első, ki tudományos alapon indulva vég­zett rendszeres kísérleteket kénhydrogénnel tuberculosus álla­toknál. Két évi kísérletezésének eredményéről — mely kivétel nélkül kedvező volt — 1886 ban először az „Académie de sciences“ majd a nancy-i congressuson s végül az „Académie de medicine“-ben referált. Bergeon a tüdővész parasitar­us voltából kiindulva, arra törekedett, hogy a tüdőbe fészkelt bacillusokat mentől hosszabb ideig oly antisepticummal hozza lehetőleg benső érintkezésbe, melynek a szervezetre káros hatása nincsen. Ebbéli törekvésében jól felhasználhatta Claude Bernard egy észleletét. Utóbbi szerző már 1857-ben gyógyszer­tani előadásai alkalmával felhívta a figyelmet arra, hogy vala­mely állatnak a vénájába inficiált vagy a végbélbe öntött kénhydrogén miután a vérbe felszívódott a tüdőben teríttetik ki, a nélkül, hogy valami jelentékenyebb kellemetlenséget okozna. Cl. Bernard eme érdekes észlelete feledékenységbe ment s Bergeon érdeme, hogy azt az orvosi tudománynak visszahódította. Bergeon állatkísérleteivel párhuzamosan Chantemesse a betegágynál alkalmazta ez eljárást s elért eredményei annyira biztatók voltak, hogy Cornil érdemesnek tartotta az „Académie de medicine“-ben erről referálni. Bergeon a beöntésekhez egy készüléket használt, mely következő három részből áll: 1. egy szénsavfejlesztő edény; 2. az u. n. barbotteur s 3. az injecteur. Az edény, a­melyben a szénsavat fejleszti, egy közönséges a laboratóriumokban használt gázfejlesztő edény. A barbotteurben foglaltatik a gyógyvíz, eau de Challes, eaux Bonnes, de Labassére, d’Engh­ien stb., a­melyen keresz­tül a szénsav hajtatik, hogy a kénhydrogénnel keveredjék. Az injecteur egy kaucsuk ballon, mint az a spray-készü­lékeknél használatos, melynek csöve egy keményebb anyagból készült beöntési csővel van armirozva. Ezen apparátust Morel és Bardet módosította. Bergeon az eljáráshoz következő előírást adja : A gyógy­mód kezdeténél egy egyszeri beöntéshez 100—150 cm. kén­­hydrogén és 2 liter szénsav használandó, mely mennyiség már néhány nap múlva megkétszerezhető, úgy hogy 200—250 cm. kényhydrogén és 4—6 liter szénsav öntetik be egyszerre. A beöntések naponta kétszer ismételtetnek s legalkalmasabb idő­nek az evés előtti, vagy 3—4 órával az evés utáni idő bizo­nyult. Ha röviddel az étkezés után eszközöltetik a beöntés, könnyen áll be hányás. Míg a beteg beletanul, szükséges, hogy az orvos maga végezze a beöntéseket, hogy meggyőződ­jék, mennyire tűri azokat a beteg. A beöntés lehetőleg lassan történjék — */* óráig egy beöntés — hogy időt engedjünk a gáz felszívódására, különben mértékadóul ez irányban azon nyomás nagysága szolgál, mely szükséges, hogy e légnemek a végbélbe behajtassanak; ebből lehet ugyanis következtetni ama feszülés nagyságára, mely a bélben van. Ha a feszülés nagy, egy ideig várakozni kell, míg a gáz felszívódása foly­tán az ismét kisebbedik. Mivel még a legkíméletesebb beön­tésnél is a has mindig egy bizonyos fokig feszül, előnyös, ha a beteg minden szorosabb ruhát levet és hanyatt fekszik. A betegek ezen beöntéseket rendesen igen jól tűrik, ügyelni kell azonban, hogy a szénsav lehetőleg tiszta legyen és absolute ment azon savaktól, a­melyek előállításához hasz­náltattak, első­sorban a sósavtól. Hasonlókép fontos, hogy a szénsav ne kevertessék levegővel, mert ez utóbbi kólikaszerft fájdalmakat s izgalmi tüneteket okozhat. Hogy a kénhydrogén jól türetik, onnan is várható, hogy az már physiologice is élő­

Next