Orvosi Hetilap, 1892. október (36. évfolyam, 40-44. szám)

1892-10-02 / 40. szám

1892. 40. sz. ORVOSI HETILAP fordul a bélben. Még egy pontra figyelmeztet Bergeon: a kén­­hydrogénnek valamely természetes ásványvíztől kell hogy származzék, mert minden mesterséges módon előállított kén­­hydrogen a bélre nézve tűrhetetlen. A dolog majdnem érthe­tetlen, mert a természetesen előforduló kénhydrogén ugyanaz, mint a mesterségesen előállított. Egyébként Chantemesse azt is kimutatta, hogy betegeknél, a­kiknek mesterséges kén­­hydrogént beöntött, a leheletben azt nem találta, míg termé­szetes ásványvíz használatánál a kénhydrogénnek kimutatása a leheletben mindig jól sikerül. Bergeon és Chantemesse már két-három nap múlva jelen­tékeny és feltűnő javulást észlelt: a köhögés és kiköpés gyorsan kevesbedett, a nehéz légzés megszűnt, az álom vissza­tért, a köpet úgy mennyiség mint minőség szerint megválto­zott, az étvágy javult és a testsúly növekedett. A láz ugyan gyakran csökkent, de nem minden esetben. A tüdő állapota jelentékenyebb változást nem mutatott. Chantemnesse a kezelésre legalkalmasabbaknak a lázzal nem járó s jól körülírt helybeli folyamatot mutató eseteket tartja; ezeknél az eredmény a legjobb és leggyorsabb. Mores és Bergeon kiterjedt folyamatoknál is elég jó eredményeket láttak, így pl. gégetuberculosisnál a fekélyek szépen gyógyul­tak minden egyéb helybeli kezelés nélkül, csupán a leheletben foglalt kénhydrogén behatása alatt. Nőknél abban is mutatko­zott javulás, hogy a menstruatio, mely rövidebb hosszabb ideig elmaradt volt, visszatért. A bacillusok a köpetben változatlan számmal voltak; igaz, hogy fertőző képességükre nézve nem vizsgáltattak. Dujardin-Beaumetz az a „Hôpital Cochin“ betegein kísérle­tezve, azt találta, hogy a köpet rövid idő alatt megfogyott és megváltozott, a köhögés és nehézlégzés alábbhagyott. Ezen változásokkal párhuzamosan s általuk részben előidézve, még két irányban mutatkozott javulás: az álom visszatért, az étvágy javult, a testsúly növekedett. Dujardin-Beaumetz több esetben hete­ken keresztül látott 1/2—1 kilónyi testsúlynövekedést betegeinél. Igen elismerőleg és dicsérőleg nyilatkozik Petit. A mások által észlelt kedvezőtlen eredményeket a hiányos vagy hibás alkalmazási módnak tulajdonítja, mert hol nem végezték rend­szeresen a beöntéseket, hol a használt szénsav nem volt tiszta, sőt kénhydrogén helyett levegőt is használtak. Saját észleletei a mellett szólnak, hogy ezen gyógymód igen előnyösen hat a tüdővészes folyamatra s az azt kisérő általános tünetekre, különösen a chronikus alaknál, kevésbé az acutnál. A sajtos góczok szétesnek és kiküszöböltetnek, a cavernák kiszáradnak és elhegesednek, a hörghurut megszűnik, a köhögés és nehézlégzés, úgyszintén a köpet keveskedik, utóbbi elveszti genyes jellegét. A gége és légcsőfekélyek be­hegednek s az általuk okozott h­angtalanság megszűnik, feltéve, hogy a hangszalagok el nem pusztultak. A köpet bár kevesebb és genyes jellegét elvesztette, még számos bacillust zár magába. Daczára annak, hogy eme javulások már rövid idő múlva mutatkoznak, mégis szükséges a kezelést hosszabb ideig foly­tatni, míg nem a gyógyulás biztosítottnak látszik, mert gyakran rövid idő múlva mutatkoznak már recidivák. Candelle Cauterets franczia fürdőben tett észleletei alap­ján a kénes vizeknek általános tonisáló s helybeli hatást a tüdőre tulajdonít. A tüdőn keresztül kiürített kénhydrogén a tüdőszövet sejtjeit életképességükben erélyesen alterálja. Candelle már nyolcz napi kúra után látott jelentékeny javulást. Szerinte a kénes vizek indicálva vannak: 1. Prophylactice gyanús egyéneknél, kiknél localis tü­dősymptomák nincsenek. 2. Az első stádiumból a másodikba való átmeneteinél, azaz, ha bronchi­­tikus tünetek vannak. 8. A harmadik a cavernaképződés stádiumában. Az első esetben sikerül a baj kifejlődését meg­gátolni, a második stádiumban a folyamatot megállítani, a harmadikban kedvező körülmények között esetleg a cavernák elhegesedését elérni. Hasonló jó eredményeket észleltek Blachet, Lecomte, Clément és Poullet. Ellenben Boudet 12 betege közül 5 nem tűrte a gyógy­módot, a többinél pedig kezdetben mutatkozott ugyan javulás, de utóbb köhögés, kiköpés és álmatlanság visszatért. Az amerikai orvosok — Bruen, Shattuck, Jackson stb. — nem láttak elég kedvező eredményt, többször azonban észlel­tek kellemetlen esélyeket. Ezen ki nem elégítő eredményeknek nagyobb jelentőség nem tulajdonítható, mert az említett orvosok nem jártak el kellő elővigyázattal az esetek megválogatásában, hanem azt tüdővész, hörghurut, tü­dőtágulat s asthmánál egy­aránt használták. Pedig már Bergeon hansúlyozta, hogy kedvező eredmény­hez szükséges, hogy 1. ne forogjon fenn ellenjavalat, 2. szigo­rúan előírás szerint eszközöltessék a beöntés. Ellenjavalatnak tekintendő első­sorban a vérköpés, ha az erősebb s haemorrhagikus jellegű. Nem tévesztendő ez össze a véres köpettel, mely ellenjavalatot nem képez. La Roche ellenjavalatnak tekinti, ha mindkét tüdő nagy terjedelemben beteg, s ha a baj nagyon előrehaladott, mert ez esetben a tüdőn keresztül való kiürítés meg van nehezítve, a szénsav pedig a vérnyomást növelve, fokozza a tüdő vérbőségét és a vérköpést. Alkalmazható ellenben a gyógymód szívbillentyű-bántal­­maknál, mert kutyák, melyeknél mesterségesen szívbillentyű­elégtelenséget idéztek elő, naponta 50—60 liter gázkeveréket tűrtek el a legcsekélyebb zavar nélkül. A németek közül Satz végzett nagyobb számú kísérletet, nagyobbrészt jó eredménynyel. Ő a weilbachi vizet használta, mely Fresenius vizsgálata szerint 5­215 ccm. kénhydrogént tartalmaz egy literben. Eljárása teljesen azonos Bergeonéval. A­mi az egyes beöntések után közvetlenül fellépő változásokat illeti, majdnem kivétel nélkül észlelte a légzés megkönnyeb­bülését. A légvételek száma csökkent, az egyes légvételek mélyebbek s kiválóan costalis jellegűek. Ezen változásokkal párhuzamosan a betegek subjectiv állapota is javult, egyes esetekben annyira, hogy az illető betegek teljesen egészségesek­nek vélték magukat. Tíz beteg közül hat mutatott határozott javulást. Mind a hat betegnél a köhögés és kiköpés kevesbe­dett, az éjjeli izzadás megszűnt, részben épenséggel óriási étvágy mutatkozott, a­melynek megfelelőleg a testsúly is növe­kedett. Az objectív állapot nem volt annyira kielégítő ; igaz, hogy egyes esetekben a folyamat megállapodását lehetett consta­­tálni; egyébként azonban minden esetben lehetett még tüdő­vészre valló elváltozásokat s bacillusokat a köpetben ki­mutatni. Ha az eddigi eredményeket resumáljuk, azt látjuk, hogy ezen gyógymód szerint kezelt esetek legtöbbjében a betegek subjectív állapota gyors és határozott javulást mutat; a köhö­gés és kiköpés kevesbedik, a légvételek szabadabbá és mélyebbé válnak, az étvágy visszatér és ezzel párhuzamosan a testsúly növekedik, az éjjeli izzadások és lázak sok esetben megszűn­nek; mind olyan eredmény, mely a tüdővész gyógykezelésénél igen értékes. Igaz, hogy a subjectív álapot javulásával nem tartott lépést az objectív állapot; igaz az is, hogy eddig a gyógymód direct befolyása alatt teljes gyógyulást nem láttak. De ezen csodálkozni nem lehet, mert addig a­míg oly szert nem bírunk, a­melylyel az organismusban a tuberculum bacil­lusokat biztosan elpusztíthatjuk, a tü­dővészt sem leszünk képe­sek directe meggyógyítani. Hanem igenis lehetséges azáltal, hogy azon symptomákat, melyek a beteg életerejét leginkább teszik tönkre, lefokozzuk esetleg teljesen elnyomjuk, a szervezet jobban táplálkozva s ellenállóképességében megerősödve, a harczot a tuberculum bacillusokkal sikeresebben kiállja és a betegség ilyen módon természetes úton gyógyuláshoz vezet. Ezért még ma is teljes terjedelmében tartható fenn a hírneves Cornis ítélete, melyet hat év előtt ezen gyógymód felett mondott: „On peut dire, que les injections rectales d’ acid carbonique et de gaz sulfhydrique constituent une méthode thérapeutique excellente dans la phthisie, on doit l’accueillier avec d’autant plus de faveur, que la thérapeutique est plus desarmée en face de cette affection.“ A kénes vizeknek, illetve azok hatóanyagának, a kén­hydrogénnek locális alkalmazását mint beleheléseket eddig még kevesen kísértették meg. Az eredmények biztatók, de nem oly jók mint Bergeon módszerénél. Ennek okát a belég­zési kúráknak, a­mint ezek eddig gyakoroltattak, felette nagy 486

Next