Orvosi Hetilap, 1893. március (37. évfolyam, 10-13. szám)

1893-03-05 / 10. szám

114 ORVOSI HETILAP 1893. 10. sz. Egyszerűbb s kevesebb sértéssel járó módot ajánlott Langenbech 11­4 Dieffenbach-féle tenotommal hatolt be a külső szemzugnál, s az eszközt a szemgödör kü­lső és alsó falának határán vezette be közvetlen a csontfelületen mindaddig, míg az ellenállás csökkenéséből észre nem vette, hogy a fissura orbitalis inferiorig jutott, itt a tenotom élét befelé fordítva, végig húzta azt a felső állcsont szeműr­ nyújtványának szögle­tén, mely vonással az ideget azon a ponton vágta el, hol az a canalis infraorbitalisba hatol. A műtét második része most már abból áll, hogy fel­­proeperálja az ideget a csatorna peripherikus részén s csípővel az egész közben eső részletet kihúzza. Ha a húzásnak nem enged az ideg, az annak a jele, hogy a Centrális részen nincs jól átmetszve, miért is azon esetben újabb kísérletet kell tenni. Az ily subcutan átmetszésnek azonban megvan az a hátránya, hogy az ideggel együtt az artéria infraorbitalis is könnyen átmetszethetik. Langenbeck nagyobb vérzést mind a mellett nem észlelt. Hasonlóképen járt el Hueter­ is, csakhogy ő elevátoraimmal hatolt be a szemüreg alapján, s ennek men­tén vezette be a szikét. Mindezen módszerek, melyek a szemüregen át keresik az ideget, azon hátránynyal bírnak, hogy nem lehetséges szerintük a resectiót eléggé biztosan és centrális ponton végezni. A neu­ralgia ugyanis gyakran a trigeminus második ágának egész területére kiterjed, s ilyenkor kívánatos az ideget azon ponton resecálni, hol még magasabb ágait, a n.­alveolaris superiort és a zygomaticust nem bocsátotta, tehát a koponyaalapon, mindjárt azon a helyen, hol a foramen rotundumot elhagyta. E pontot két oldalról lehet megközelíteni; először is mellfelől, ha a felső állcsontot, vagy pedig oldalról, ha a járom­csontot resecáljuk. Az előbbi módot ajánlja Carnochon még pedig olyképen, hogy trepannál furassék keresztül előbb a csont mellső, majd a hátsó fele. Billroth és Nussbaum a felső állcsont resectióját tartották helyesebbnek. A második módot, a járomcsont resectióját legelőször Bruns Victor javaslotta s végezte hullákon; élőben először Schuppert csinálta kedvező eredménynyel. E műtéti módot később Luecker tökéletesítette oly módon, hogy a járomcson­tot ismét visszahelyezte, miáltal temporaer resectiót végzett. A műtétet következőképen vitte véghez: a bemetszést a szemüreg külső szélétől kezdte, s lefelé a felső állcsont leg­kiemelkedőbb részéig vezette, innen ezen metszéshez derékszög­ben egy másik vízszintes metszést csinált a járomív alsó szélén. Ezen metszésen keresztül a járomív alá vezette a láncz­­fűrészt, azt átfűrészelte ferde fűrészfelülettel a felső állcsont nyújtványával együtt, és a járomív hátsó részén a csontot egy erős csontollóval ketté vágta. Ezen resecált csontrészletet a lágy részek által képezett lebenynyel összefüggésben hagyta, s az egészet kampóval elhúzta. Ily módon szabaddá vált a halántékároknak alsó része, honnan a n. trigeminus második ága felkereshető a fossa spheno maxillarisban, s követhető azon pontig, hol az a foramen rotundumot elhagyja. Az idegből lehető nagy rész metszetik ki, s végül a lebeny a csonttal együtt visszahelyeztetik s egyesíttetik. Hátránya ezen módszernek az, hogy a vízszintes metszés által a masse­­ternek rostjai keresztben vágatván át, a rágás nehezítve lesz; ennek elkerülése czéljából ajánlotta Losseni’ s vele egyidejűleg Braun­ a következő módosítást: az első bemetszés után, mely ép úgy történik, mint Locke szerint, a bemetszés felső pontjá­tól vezettetik a vízszintes metszés egész csontig, miáltal a lebeny a csonttal együtt lefelé hajtható lesz, ily módon a mas­­seter épen marad s a rágás változást nem szenved. Braun szerint a járomív hátul nem vágandó egészen át, hanem csak félig, s a megmaradt csontréteg behajlítandó. (Folytatása következik.) 1 2 3 4 1 B. v. Langenbeck. Die subcutatie Durchscheidung des Nerv, infraorb. in der fissura orb. inferior. Arch, für kiin. Chir. XI. kötet. 1. 2 Hueter. „Grundriss der Chirurgie.“ 1881. II. 3 The american Journal of medical sciences. Philadelphia, 1858. 4 Deutsche Zeitschrift für Chirurgie. IV. kötet. 6 Centralblatt fiir Chirurgie 1878. 0 U. o. A húgycső kettőzetéről (urethra duplex). Meisels Vilmos dr.-tól Budapesten. (Vége.) Ezek után áttérek két általam észlelt eset tárgyalására. Az I. eset egy 27 éves férfit illet, a ki 1892. május 7-dikén keresett fel s előadta, hogy gyermekkora óta van penise háti oldalán, a rendes húgycső nyílása mellett egy másik nyílása, a­mely neki azonban sohasem okozott kellemetlenséget. Két év előtt klennorrheát kapván, ez nemcsak normális húgy­­csövébe, hanem a penis háti részén levő nyílásba is belefészkelte magát. A húgycsőből származó genyes kifolyás a közönséges kezelésnek engedettt, de az abnormis nyílás egyre termeli a genyes váladékot, daczára annak, hogy két éven át belsőleg copaiva balzsammal és helyileg is mindenféle gyógyszerrel kúrálta magát. Beteg továbbá azt is tudatta, hogy még e meg­betegedése előtt minden erectiónál csiklandó érzése volt penise háti felületén s nemcsak az említett nyílásból, hanem a nor­mális húgycsőből is nyúlós, üvegszerű, nyákos váladék tűnt elő. A penis ilyenkor mindig felfelé görbült. Minden ejaculatiónál mindkét nyílásból ürült folyadék, melynek minőségét azonban közelebbről leírni nem tudja. Vizelete mindig a rendes úton távolodott tőle, de azzal az érzéssel, mintha a­m­így a másik nyilason is ürülni iparkodnék. A bekövetkezett fertőzés után úgy a húgycső nyílása, mint a másik is megduzzadt; fájdalmai azonban a penis egész dorsalis részének irányába concentrálód­tak egy tollszár vastagságú, tömött tapintatú köteg mentén, a­mely a penis gyökéig terjedt. Minden erectio óriási fájdalmakat okozott a betegnek. A mony középnagyságú; a sulcus glandis mindkét oldalt jól kifejezett, de a dorsalis részén hiányzik, úgy hogy a makk a penis háti részén közvetlenül a cutisba folytatódik. A nor­mális húgycsőnyílás a glans csúcsán van s 24-es sz. franczia kutató által könnyen átjárható. Cowper-féle mirigyek nem érezhetők ki, a prostata lebenyes, jól fejlett, az ondóhólyagcsak alig tapinthatók, a hólyag feneke s a pars membr.­urethrae nem mutatnak rendellenességet. A penis háti részén, a glans­­tól 0,5 cm.-nyi távolban, kétlebenyű, tátongó nyílás tűnik fel, a­melyet vöröses, bársonyszerű alap bélel ki. Szélei kissé duzzadtak, kiemelkedők s a penis bőrébe folytatódnak. A nyílást mellül vizenyős váladék tartja nedvesen, míg hátrább enyvszerű, zöldes réteg fedi. E nyílásból 3 mm. széles köteg vonul tova a penis hátán, a­mely a fanív alatt, a mélyben eltűnik; a legenyhébb nyomásra is zöldessárga geny ürül a nyílásból; hosszabb simogatásra szem elől tűnik ugyan a külső­leg is látható vastag köteg, de az ujj által azután is kitapintható. Hosszabb időn át iparkodtam finom fecskendők útján edző szereket s adstringens folyadékokat alkalmazván, a genyes kifolyást, mely bőven tartalmazott gonococcusokat, megszüntetni, azonban eredmény nélkül. Még akkor sem szűnt meg a genye­­dés, midőn a nyilást felhasítottam. A csatorna így 4 mm. átmérőjű kutató által 12 cm.-nyire volt átjárható s azt tapasz­taltam, hogy a midőn a folyadékot erélyesebben fecskendeztem be, a bevitt folyadékmennyiségnek csak egy csekély része ürült ismét ki. E lelet által figyelmessé téve, igen gyönge kai. hyperm.-oldatot nagyobb mennyiségben insiciáltam a csatornába, s ime, a beteg vizelvén, a normális húgycsövön át a kai. hyperm.-oldat által megfestett húgy ürült ki. Másnap endo­­skóppal vizsgáltam meg a normális húgycsövet, azonban az abnormis csatorna beszájadzását nem láttam meg, még akkor sem, midőn egy segéd a vöröses színű folyadékot az abnormis járatba befecskendezte. Az egész húgycső mentén egy cseppjét sem voltam képes a festő oldatnak tampon segélyével felitatni, csupán csak akkor, miután a beteg vizelt. A húgy, megfestve a befecskendett folyadék által, néhány csepp kivételével ismét a normális húgycsövön át ürült. A vizelésnél egyébként az abnormis csatornából nem ürült semmi. A hólyagtükrözés al­kalmával nem volt semmi sem constatálható ama gyors zavarodás következtében, mely azonnal fellépett, midőn a be­fecskendezett folyadék az abnormormis csatornából a hólyagba bejutott.

Next