Orvosi Hetilap, 1893. szeptember (37. évfolyam, 36-39. szám)

1893-09-03 / 36. szám

1893. 36. sz. ORVOSI HETILAP 13­/2—14 órai láztalan állapot; ezen adagnál 5 eset közül 3 eset­ben kaptam 14 órai láztalan állapo­tot, 2 esetben végig láztalan maradt az állat. 70 cgm. antinervin. Állatsúly 1300 gramm. 15 p. alatt nyomta le a lázat. 3 eset közül 1 elhullott, 2 végig láztalan mar­ad­t. , 80 cgm. antinervin. Állatsúly 1250 gramm. 10 p. alatt nyomta le a lázat. 5 eset közül 4 elhullott, 1 végig láztalan maradt. 90—100 cgm. antinervin. 5 perez alatt már lenyomta a lázat, s minden kísérleti állat el­hullott 35° C. — 34° C. foknál (Folytatása következik.) 8 óra— perez 39 0° ., 8 „30 39 0° ., 9 .,— ,, 39­ 2° ., 9 ., 30 „ 39 5° ., 10 „— „ 39 8° ., 10 ., 15 „ 40­2° .. Velesz illetett rendellenes szemhéjmozgásról. Közli: Aldor Lajos egyet, gyakornok. A budapesti kir. orvosegyesület múlt évi november 5-dikén tartott ülésében Goldzieher m­r. mutatott be egy kórképet, melynek lényegét a bemutatótt egyén bal felső szemhéján jelenlevő érdekes és ritka mozgási rendetlenség képezte. A felső szemhéj mozgásainak azon sajátságos abnormitásáról ada­tok az irodalomban igen gyéren vannak; s habár a britt ophthalmologiai egyesület, midőn 1883 ban Gunn egy az említettel analóg kórképet mutatott ott be, érdemesnek tartotta egy bizottságnak a kiküldését azon abnormitás valódi okának tudományos megfejtésére, mégis alig találunk nagyobb szak­munkát, melyben e kórkép ismeretes volna, úgy hogy a kérdés teljes literaturája néhány kiváló észlelő által leírt kórképpel s az azokhoz kapcsolt, az abnormitás okát felderíteni törekvő s többnyire anatomai alapon nyugvó, de lényegükben egymás­tól nem nagyon eltérő magyarázatokkal ki van merítve. Uhthoffnak­ 1888 ban összeállított, e kérdésre vonatkozó statistikája szerint az addig észlelt és leírt esetek száma összesen 6 ; ugyanazon év folyamán Bernhardt 1­2, majd egy év­vel később Laqueur3 tett közzé egy esetet, melyekhez hozzá­véve a Hirschler által még a 60-as években bemutatott kór­képet,4 és Goldzieher tart­nak nemrég bemutatott és e lapok 4-dik számában közölt esetét, úgy az eddig észlelt és közlött ilynemű kórképek száma még ma sem több tíznél. Ezen ritka és érdekes jelenség casuistikáját óhajtom bővíteni akkor, midőn egy a múlt év deczember havában Nagy Károlyban atyámnak magángyakorlatában előfordult és általam is megfigyelt rendellenes szemhéjmozgás egy esetét az ő megbízásából közlöm. B. István, 11 éves tanuló, egészséges szülők gyermeke, izomzata feltűnően jól fejlett. Semmiféle betegségben eddig nem szenvedett. A jobb felső szemhéjnak abnormis és a csinos külsejű gyermek arc­át eléktelenítő, a rágást kísérni szokott mozgásai a gyermek szüleinek állítása szerint veleszületettek. E rendellenes mozgások lényege abban áll, hogy valahányszor rágásnál alsó állkapcsát lefelé mozgatja, ugyanakkor felső szemhéja felfelé mozog, nyitja a szemet, úgy hogy a szaru­­hártya felső harmada felett a seb­rának 2 és 72 mm. széles csíkja a felső szemhéjtól fedetlen marad; viszont, ha az alsó állkapocs nyugalmi helyzetébe tér vissza, vele együtt, a felső szemhéj is előbb elfoglalt magas helyzetéből visszaesik s normális állását foglalja el. Ezek a mozgások a rágási műveletnél mindig a legnagyobb szabályszerűséggel synchronice lépnek fel, legfeltűnőbbek akkor, ha a beteg mindkét szemét lefelé irányítja. Érdemesnek tartom a felemlítésre, hogy e mozgások annyiban állanak bizonyos gátló befolyás alatt, a­mennyiben a beteg akaraterejének teljes igénybevételével e mozgásokat 10—15 másodperczre képes felfüggeszteni. A jobb felső szemhéjnak ezen mozgásai csupán rágásnál jelentkeznek; nem észlelhetők beszéd közben s nem idézhetők elő az állnak sem jobb-, sem balfelé való tologatása által sem, mint Uhthorfnak: egy 19 és Gunnek­ egy 15 éves leányon volt alkalma és illeni azt a jelenséget, hogy felléptek az illető szemhéjnak mozgásai az állnak jobbfelé, míg kimaradtak az állnak balfelé való tolásánál. A szemhéjak állása különben teljesen normális, ptosisnak nyoma sincs. Jelen van a jobb szem felső egyenes szemizmának paresise, a két szem együtt­mozgásánál s fixirozásánál, pl olvasásnál a jobb szem hamar kifárad és be- és a horizontali síktól 5—8° nyira lefelé eltér. A látás különben mindkét szemen egyformán éles; a szemfenéken semmi pathologikus elváltozás ophtalmologice nem található. A két szem látása egyforma, középtág, fényre és alkal­mazkodásra jól reagál. Mindkét nasolabial-barázda jól kifeje­zett és egyforma mély. Az arczizmok jól fejlettek, contractura egyiken sem észlelhető Kettős látás nincs jelen, fonákérzések­ről a beteg sem panaszkodott. A­mi ezen jelenség irodalmát illeti, kiváló szemészünk Hirschler volt az első, a­ki már két decennium előtt észlelt egy esetet, a­hol is a veleszületett abnormitás egy fiúcska bal felső szemhéján volt jelen s később minden művi beavatkozás nélkül elmúlt... A német birodalomban csak 1888-ban kezdtek néhány ilynemű kórképet publikálni. Adamaka egy 40 éves apáczán észlelte a jelenséget; az irodalomban ez az egyedüli eset, a­hol az abnormitás mind a két szemhéjra vonatkozik; a bántalom veleszületett volt. Friinkel­ egy 7 éves különben teljesen egészséges leányon észlelte a jobb felső szemhéjnak az alsó állkapocs rágómozgásaival synchronikus mozgásait. Uhthoff esetében az abnormitás egy 19 éves leánynak bal szemhéjára vonatkozott. A beteg hozzátartozói a leány 6 éves korában észlelték, hogy a bal felső szemhéj felfelé mozog, ha az állkapocs rágásnál a szájat nyitja, s lefelé, ha az állkapocs csukja a száját. Jelen volt ugyanazon szemnek prosisa. Ez esetben a szemhéjak említettem mozgásai felléptek akkor is, ha az áll jobb felé lett tolva, míg ellenben kimarad­tak annak balra tolásánál. Jelen volt még a bal belső egyenes szemizomnak jelentékeny insufficientiája. Feltűnő ez esetben az is, hogy száj­nyitásnál az orr-ajkbarázda mélyebb, erélyesebb szemcsukások, valamint a száj csúcsosításánál, pl. fütyülés közben a bal szemhéj­hasadék valamivel kisebb lesz. E beteg­­panaszát az is képezte, hogy jobb fülét a balnál melegebbnek érzi, s hogy a bal fül mindig vörösebb mint a jobb. A prosisra és a szemhéjak mozgásaira vonatkozólag az említettekhez hasonló két esetet írt le egy 17 és egy 14 éves leányról Helfreich­ is; az anomália egyik esetben a bal-, másikban a jobb szemhéjra vonatkozott s mindkét esetben az illető szemhéj prosisa volt jelen, mely azonban az idősebb leánynál nagyobb fokú volt s ugyancsak annál a felső egye­nes szemizomnak paresise mutatkozott, a mennyiben a szem felfelé mozgatását a beteg csak igen nehezen volt képes eszközölni. Gunn egy 15 éves leánynak bal szemhéján észlelte a rendelleneséget s avval együtt prosist ; az állapot ez eset­ben is veleszületett volt s Gunnek is sikerült a bal felső szem­héjnak mozgásait akkor is észlelni, a­midőn az áll jobbr­a lett tolva. Helfreichnek a heidelbergi ophthalmologiai társulat, ülésén tartott előadása kapcsán Fuchs felemlített egy általa észlelt és a Helfreichéivel annyiban analóg esetet, a­mennyiben egy 35 éves férfi bal szemhéján veleszületett abnormális mozgások voltak jelen, melyek azonban nemcsak a rágással, hanem beszéd közben is jelentkeztek. Prosis itt nem volt jelen, a mint azt esetünkben mi sem ész­elünk. 1888 ban Bernhardt is közölt ilynemű veleszületett s a bal szemhéjra vonatkozó anomáliát. Legutóbb e lapok ez évi 4-dik számában Goldzieher tartól jelent meg közlemény e tárgy- 1 Béri. kiin. Wochenschr. 1888. Nr. 36. a Centralblatt für Nervenheilkunde. 1888. Nr. 15. 8 Centralbl. für pract. Augenheilk. 1890. 317. 1. 4 Goldzieher: Therapie der Augenkrankh. 1881. 273. old. 1 Béri. kiin. Wochenschr. 1888 Nr. 36. 2 The Lancet. 1883. II. Ar. 3. 3 Goldzieher: A szemészet kkünyve 70. lap. 4 Adamük : Kiin. Monatsblätt. f. Augenheilk. 1880. 191. 1. 5 Zehender-féle Monatshefte. 1888. 6 XIX. Sitzungbericht der Heidelb. opht. Gesell. 1887. 82. ol. 426

Next