Orvosi Hetilap, 1895. február (39. évfolyam, 5-8. szám)

1895-02-03 / 5. szám

49 ORVOSI HETILAP 1895. 5. sz. alatt szerzett tapasztalataim alapján teljes mértékben alá­írhatok. Ugyancsak az e-ső szülészeti klinikáról nem rég jelent meg egy közlemény Doktor Sándort tagtárs úr részéről, a­mely közlemény a viszonyok tetemes javulását tünteti fel és pedig a lázas újszülöttek száma 45°­0-ról 11­3%-ra sü­lyedt. A tárgyilagos álláspont megköveteli — a­mint azt Erőss helyesen jegyzi meg —, hogy kutassák, vájjon más hasonló czélú intézetekben miként állanak az újszülöttek betegségi viszonyai . A II. szülészeti klinikán az újszülöttek ugyan már évek óta képezik az állandó megfigyelés tárgyát, rendszeres hőmérő­zésnek és súly­méréseknek vettetnek alá, azonban csak az utolsó tanév kezdetén részesültem azon kitüntető megbízatásban, hogy a klinika újszülötteinek behatóbb és egyöntetűbb észlelésével foglalkozzam. S itt mindjárt hangsúlyoznom kell, hogy c­élom nem volt az, hogy az i-ső szülő­klinikán talált eredményeket ellen­őrző vizsgálatok és észlelések által tegyem kritika tárgyává, mert hisz az egyik klinika viszonyaiból a másikra következ­tetni nem lehet, hanem csak azon megbízatásnak kívántam eleget tenni, hogy teljesen elfogulatlanul bíráljam meg a Il­dik szülő­klinika újszülötteinek morbiditását és ezzel kapcsolatosan azok mortalitását is. Ha ezen megbízatásnak nem olyképen feleltem meg, mint a­hogy azt magam részéről kívántam volna, t. i. a bacteriológiai és chemiai vizsgálati módszerek felhasználása mellett, úgy az egyrészt a klinika jelenlegi berendezésében, másrészt abban leli magyarázatát, hogy hiszen első­sorban a klinikai észlelés igényeltetik a viszonyok kiderítésére, hogy azután a már meg­lévő alapon fejlődjék a további kutatás menete. Mielőtt észleléseim eredményeit taglalnám, szükségesnek tartom, hogy az általam követett szokásos vizsgálati módot előadjam, mert hisz az eredmények megbírálásánál nagyon fontos az, hogy miként jutottunk hozzájuk. A visitet naponta a reggeli órákban a gyermekek fü­resz­­tése előtt tartottam meg. A­mikor a klinikai felvétel akadály­talanul történik, a gyermekágyas osztályon mindig 15—20 új­szülött került naponta észlelésem alá. Az első teendőm volt a hőmérőzés. A használatban lévő hőmérők jénai normál-üvegből készült maximal-hőmérők, a­melyek több ízben a normál-hő­mérővel lettek összehasonlítva és azzal vagy teljesen egyformáknak találtattak, vagy csak igen csekély eltérést mutattak attól. A hőmérőzésnél a gyer­mekek csak annyira vetkőztettek le, a­mennyire az épen szük­séges volt, hogy a hőmérő a végbélbe bevezettessék. A hő­mérőt magam vezettem be, a hőmérő tartását pedig az illető bába-tanulóra bíztam, a­kire a gyermekágyas és az újszülött gondozása bízatott. Így sorban helyeztem el a hőmérőket, szám szerint 16—­18-at, a­mi többnyire 10—15 perczet igényelt, azután az első hőmérőhöz tértem vissza és meggyőződést szereztem magamnak arról, vájjon jól tartja-e a bába a hő­mérőt s csak ezután történt a leolvasás. A hőmérőzés után az egyes újszülöttek teljesen levetkőzött állapotban hozattak egy vizsgáló asztalra, a mely az ablak­hoz közel állott s így jó világosságnak volt kitéve. Az új­szülötteket úgyszólván tetőtől talpig vizsgáltam meg ; minden esetben a száj inspectióját végeztem és szorgos vizsgálatnak vetettem alá a köldököt; a köldökzsinór-maradványhoz tulaj­donképen hozzá nem nyúltam, legfeljebb csak a köldökcsonkot lekötő szalag végéhez, hogy ez­által egyrészt az illető köldö­köt a fertőzéstől megvédjem, másrészt a fertőző anyagnak az egyik újszülöttről a másikra való esetleges átvitelét lehetőleg meggátoljam, s ez irányban instruáltam a bába-tanulókat is. Az újszülött megvizsgálása után a mérlegre helyeztetett. Az alkalmazott mérleg Fairbanks-szerkezetű, s így a gyors és számos mérésre kiválóan alkalmas. A vizsgálat alatt talált összes észleléseimet a gyermek­naplóba jegyeztem fel, a­mely napló a következő rovatokat tartalmazza: rovatok a gyermek születése után felvett adatok számára, a­melyek úgy az anya betegségeire, mint az előbbi szülöttek viszonyaira vonatkoznak, továbbá egy rovat a gyermek méreteire, és azután elegendő rovátkolt hely a következő adatoknak: hőmérsék, súly, köldök, s­rü­lés és jegyzet. A vizsgálat után a gyermek megfürösz­­tetett; a klinikán minden ágyhoz külön külön számozott fürdő­kád tartozik. A délutáni visitet a klinikai gyakornok urak valamelyike végezte, a­mely visite csak hőmérőzésből állott. Kivételes ese­tekben, a­mikor súlyosabb elváltozás volt észlelhető, láttam szükségét annak, hogy az esetet napközben ismételten tekint­sem meg. (Folytatása következik.)­ ­ A köldök gyógyulása és kezelése. Gyógyászat, 1893. Az úgynevezett „Plasmasejtekről“, adatok a lobos beszűrödés sejtjeinek eredetéhez. Marschalkó Tamás dr.-tól. (Folytatás.) Én tehát a kísérleti úthoz fordultam és állatoknál külön­böző módon mesterséges lábot idéztem elő különböző szervek­ben, különösen a máj és bőr alatti kötszövetben, hogy azután a legkülönbözőbb időben kivett objectumokat gondos górcsői vizsgálatnak vessem alá. 1. Kísérletek házi nyálon. Laparotomia után 1—2 csepp tömény carbolsav lett a máj állományába fecskendezve, az állatok különböző idővel a műtét után ölettek meg, és pedig 24 óra, 2, 3, 4, 7, 14, 18, 24 és 33 nap múlva, a lábos behatás helyén és a körül lévő májrészlet azután részint alkohol, részint sublimatba lett téve. Görcsül leletek. 21 óra múlva a műtét után. A befecskendezés "hely­én nagy és élesen határolt nekrotikus gócz, a­mely górcső alatt detritus szemcsék­ből, a kürnyi részben pedig ezenkívül részint szétesett, részint még jól megtartott polynuclearis leukocytákból áll; e körül egészen halvány, meg nem festett májsejtek. A gócz közepétől még jobban távolodva, a a polynuclearis leukocyták száma jelentékenyen növekszik, és ezek között számos egymagvú sejtelem lép fel, a­melyek bővebb leírásába itt nem ereszkedem, de fel kell venni, hogy azok is b­ukogyták. A tulajdonképeni edzési gócz azonban minket kevésbé érdekel, a ránk nézve fontos mozzanatok annak környékén játszódnak le. A gócz­­c­zal határos májsejtek erősen meg vannak festve és sok festényt tartal­maznak ; minél tovább megyünk befelé az egészséges részbe, annál csekélyebb fokúak ezen elváltozások, és végre nem lehet rajtuk semmi rendellenest találni. Az edzés közelében, de attól kissé távolabb fekvő májsejtek között lévő hajszáledények erősen ki vannak tágulva és vérrel túltömve, és vörös vérsejteken kiinl számos polynucleáris és egymagás leukoeytát is tartalmaznak; ezenkívül mindenütt látni a szövetben úgy az edzés körül, mint attól távolabb is számos kivándorolt több- és egymagás leukoeytát, a­melyek száma az edzési gócz felé folyton nagyobbodik. A legérdekesebb és ránk nézve legfontosabb képet nyújtják azonban a nagyobb capillarisok és véredények, és az epeu­tak, a­melyek azoktól kisérve vannak, és pedig nemcsak közvetlen az edzési terület körül, hanem attól távolabb is a már látszólag egészséges szövetben. Már kis nagyítással mint sötétkékre festett kötegek tűnnek fel; erős nagyítással (olaj-immersio) a következőket találjuk: A véredények kitágultak és vérrel vannak tele; vörös vérsejteken és polynuclearis leukocytákon kivid nagyszámú kis gömbölyű egymagvú sejtet tartalmaznak, a­melyek kerek, feltűnő sötéten festett, többnyire gazdag és jellegzetes chromatin-tartalommal ellátott maggal bírnak. Egy némelyik oly erősen van festve, hogy finomabb szerkezetet nem látha­tunk, azoknál ellenben, a­hol a festés distinctebb - különösen sublimat­­fixírozásnál, de alkohol-keményítésnél is — egészen jól látható, hogy egy a középen fekvő magtestecscsel bírnak,­l p rotoplasmát a legtöbbnél nem látni, csak ha egészen szűk diaphragmával élesen állítjuk be a képet, látni a legtöbbnél egy egészen vékony, halványkékre festett protoplasmaszegélyt, a­mely a magot rendesen nem egészen, hanem csak féloldalról excentrikusan veszi körül; ezen a véredény belsejében lévő sejtek csak egymagvú leukocyták lehetnek, és pedig azok, a­melyeket Ehrlich után lymphocytáknak nevezünk. Ezen sejtek ránk nézve a legnagyobb fontossággal bírnak, a­mit annál is inkább hangsúlyozok, mert az eddigi munkákban az egymagvú leukocyták egyes fajai között rendesen nem lett éles határ vonva, már­pedig ezek a nagyobb egymagvú leuk­ocytáktól és azok átmeneti alakjaitól az első pillanatra élesen különböznek, a­mit különösen ezen methylenkék festésnél egészen tisztán lehet látni, mzért a nagyobb edényekben mindenütt láthatni nagyobb mononucleáris leukocytákat is és azok átmeneti alakjait; ezek egyáltalában sokkal nagyobbak, egy nagy kerek vagy ovális, gyakran bevágott maggal, a­mely sokkal chromatin-szegényebb és

Next