Orvosi Hetilap, 1895. április (39. évfolyam, 14-17. szám)

1895-04-07 / 14. szám

1895. 14. sz. ORVOSI HETILAP Beteg a ferratin vétele óta jó étvágy­gyal eszik, fokoza­tosan visszanyeri erejét s természetes arczszínét. A kezelés 2-dik hetében vénazörej a nyakon már nem hallható. A klini­kát gyógyultan hagyja el. (Folytatása következik.) Homokóra-gyomorról egy operált eset kapcsán. Közli Ihrig Lajos dr., műtő. Langenbach tanár, titkos tanácsos úr szíves engedélye folytán közölhetem a következő esetet, melyet operálásakor láttam és további sorsában megfigyeltem. Figyelemre méltónak tartom, mint ritkaságot, nem a kuriózumért, hanem mivel eredetének problémáját hordja magával, mely titokzatosságá­val a tudásvágyat ingerli bennünk. A kortörténetet csupán főbb vonásaiban ismertetem, s a részletekre vonatkozólag Langenbuchnak közleményére utalok, melyet a berlini orvosi lapok valamelyikében az esetre vonatkozólag maga fog közzé­tenni legközelebb. X. N., 40 év körüli nőbeteg évek óta gyomorbajos, hónapok óta sokat hány, étel maradékot és nyálká­t, véreset soha, lesoványodott. Megfigyelés alatt tumor nem volt tapint­ható, fekélyedésre valló tünetnek gyanúja sem lelhető, gastrek­­tasia vizsgálat által kizárható, daczára annak, hogy a hánya­dék typikusnak tartott három rétege ennek felvételét támo­gatta. Több heti kezelés eredménytelensége s a legszorgosabb vizsgálat sikertelen volta a titokzatosság felderítése szem­pontjából a próbalaparotomia tervéhez vezetett, s az erek hanyatlása kivitelét sürgősen indikálta. Műtét 1894. deczember 30-dikán; lefolyásából a következőket közlöm : Metszés a has középvonalában a gyomorgödörtől kiindulólag, közel 20 cm.-nyi hosszúságban, bőrön és összes rétegeken keresztül a fehér vonalban a hashártyáig hatol; vérzés-csillapítás. A hashártya megnyitása és biztosítása. A műtő jobb keze a hasüregbe hatol, szerveit tapogatva bejárja, miközben az epehólyagban kövek jelenlétét, az ovariumokban apró cystákat, s egyéb jelenték­telen részleteket ismer fel, végül pedig a gyomrot, a tapintott alakeltérés megtekintése czéljából, egész terjedelmében a seb­zésbe húzza. Az alakeltérés egy közepi körkörös befűződésben állott, mely a gyomrot harántatmérőjében osztva, jobb- és bal­oldali, egyenlő nagyságú részre választotta, lúdtollszárnak át­járható közlekedő csatonát hagyott, s a szervnek egészében homokóra-alakot kölcsönzött. Négy, az összes rétegeket be­foglaló, erős varrat a hasfalat a szükséges műtéti tér határáig időlegesen zárja, s a maradt résen bedugott steril compressek a beleket védik. Metszés a gyomor haránttengelyében, a szűkü­let hossza mentén, az összes rétegeken keresztül, 8—10 cm.-nyi hosszúságban, néhány vérző edény bekötése. A szűkület fala jelentéktelenül vastagodott, rétegei épek, savós hártya borítéka sima, nyálkahártyája érintetlen, csupán a cardia-rész felőli be­menete előtt ül egy hegesedett­ fekély. A szűkület falának szerkezete makroskopice semmiben sem különbözik az általa el­választott gyomorrészlet­ekétől. A gyomorseb egyesítése a met­szését keresztező irányban, háromsoros varrattal, miáltal tágas közlekedésű normális gyomoralak származik. Az időleges hasfalvarratok kiszedése után hashártya-varrás, a metszés mindkét szegletétől a résben fekvő gyomorvarrat határáig. Oldalbemetszések e magasságban harántul 2—2 cm. terjede­lemben, s az így támadt keresztalakú sebzésben a gyomor­falnak rögzítése néhány varrattal a peritoneumhoz, szorosan a gyomorvarrat mentén és terjedelmében. Most következik zárása a hasfal bőr- és izomrétegének két elagóban, a­mi a maradt peritonealis rés felett az által válik lehetővé, hogy terjedelmében egy pár metszés azokat lefejti róla. Vékony steril gaze-csík vezet e varratok között a gyomorfelület szabad szegélyéhez. A kórlefolyásból nem sok feljegyezni valóm van. Első három napon híg táplálék, ettől fogva lassú átmenet tömö­rebbekre a beteg nyomorúságos erőbeli állapotára való tekin­tetből. Székletétel mindjárt a műtétet követő napokban, s azóta nagyobbára rendesen. Nyolc­adik napon első kötésváltás, gyógyulás prima intentio útján, varratok kiszedése, gaze-csík eltávolítása. A harmadik hét végén kis hasfali tályog jelent­kezik a peritonealis rés magasságában, oka képen egy selyem­­ligatúra távolíttatik el és napok alatt gyógyul. Ma az eset, mint műtét, teljesen gyógyult, a beteg közérzete jó, étvágya kitűnő, emésztése rendesen működik s csak sajnálom, hogy a testsúly gyarapodását kilogrammokban nem tudom. Az eset sok tekintetben figyelemre méltó és nemcsak mint különlegesség érdekes, hanem az operáló eljárásban és eredményében sincsen tanulság nélkül. Első­sorban természe­tesen maga a bántalom és annak természete érdemel kiváló figyelmet, mint irodalmi ritkaság és fejlődési rendellenesség egyaránt. Talán nem lesz érdektelen, ha a következőkben az összegyűjtött irodalmi adatokat vázlatosan közlöm, részben azért, mert az előfordulás gyakoriságáról képet nyújt, és ezideig, tudtommal, nem történt; részben azért, mert az összegezett kép a bántalom genesisét legtanulságosabban megvilágítja. Az első megbízható adatot 1870-ből találom, —­ bár történik utalás korábbi megfigyelésekre is, — a közlés Jagától szár­mazik, a­ki „Hour­ glass stomach“ czím alatt egy heges szűkület által két részre osztott gyomrot ír le. (Med. Times and Gaz.) Carrington 1882-ben 3 homokóra-gyomrot mutat be orvosi szakülésen (Notes of three cases of hour­glass contraction), melyekben ép úgy mint az irodalomból gyűjtött több esetében, heynek nyoma sincsen s a rendellenesség veleszületettnek vehető. Bővebben és tudományosan elsőnek foglalkozik a bántalom aetiologiájával Rasmussen 1885 (Hospitalsu­dende) és 1886-ban (Leber die Magengeschwür-Furche u. d. Ursache d. Magen­geschwüre. Centralblatt f. d. med. Wiss. 10.) több megfigyelés kapcsán. Figyelmeztet a bal bordaív nyomása alatt fejlődő befűződési barázdára, mely a májon, mint a foetalis gátolt fejlődés állandósult maradéka, kifejezésre jut, s a gyomron,­­annak folytatásaképen, a kicsiről nagy hajlásúra húzódó, atrophikus behúzódás alakjában nem ritkán található. Rasmussen szerint ez a barázda, illetőleg ennek negatív kifejezése, a gyomor belvilága felé kiálló léczfekélyek keletkezésének kedvencz helye, nemcsak elméletben, de számos bonczolat leletében is, és a végeredményes hegvonal zsugorodása közben homokóra­alak fejlődéséhez vezethet. A bal bordaív nyomásának eme hatását pedig nemcsak a foetális fejlődés határai közé szorítja, hanem felnőttekre is kiterjeszti és ama tapasztalatát, hogy nőknél a fekélyek ama kedvencz vonala szembeszökő módon beválik, sőt az ismeretes más barázdákkal párosul, mint a fűző­­nyomás eredményét, saját felfogása támogatására értékesíti. 1889 óta minden esztendő hozott egy-egy casuistikus közleményt több-kevesebb értékes adattal és ez adatok álta­lánosításával. Kern esete (Ein Fall von Landuhrmagen. Inaug. Diss. Berlin, 1889.) garatrák műtéte után, a mesterséges táp­lálás közben fellépett, csillapíthatatlan hányásnak esett áldo­zatul s a bonczolat homokóra-alakú gyomrot mutatott, a kis ujj számára átjárható sekélyheges összekötő csatornával. Szöveti vizsgálat a stenetikus hely nyákhártyáján túltengési folyamatot (Wucherung) talált s a mirigytesteket szaporodottaknak, kivezető csöveiket ferdén elnyuj­tottaknak mutatta. Bauermeister 1890-ben ismertet egy homokóra-gyomrot (Fali v. Ul­. ventr. chron. u. Sanduhrmagen. Inaug. Diss.), mely perforatio miatt végzett műtét közben jutott megfigyelésre, a vérzésre való tekintetből drainező ellátásban részesült és halálos kimenetelhez vezetett. Lünnemann esetében (Landuhrmagen. Inaug. Dissert. Würzburg, 1891.) két egyenlő nagyságú gyomorrészlet egy 2 cm. hosszú, kisujjnyinál szűkebb, heges falú csatorna által volt összekötve. A cardia-részlet a szűkület környékén több fekély hegétől behintett s a borító, vékony hámréteg mirigytestei, szaporodását, kivezető csöveik elnyúlását mutatja a szűkületen és nagy kör­nyezetében, mit a czikkíró a vérbő sekély környék fokozott táplálkozási viszonyainak tulajdonít. Érdekes, hogy az első részleten erősebb izomfalzat, mintegy munkahypertrophia-féle folyamat eredménye volt látható. Az operatív úton gyógyított első esetet Schmid-Monnard ismerteti, (lieber Landuhrmagen. Münch, med. Wochenschr. 1892. 29. sz. 358.1.) A diagnosis fekélytől származó, heges behúzódásra szólt s ennek eltávolítását vette czélba a műtét. Homokóra-lelet heges közlekedő csatornával. 1­5 cm. hosszúságú, vastagodott 157

Next