Orvosi Hetilap, 1895. május (39. évfolyam, 18-21. szám)

1895-05-05 / 18. szám

208 ORVOSI HETILAP 1895. 18. sz. nyilatkozik, hogy a kengyel az első zsigerívből, vagy a Meckelféle porczból képződik. Az ébrényi arteria perforans stapedis, mely csak kevés emlős állatnál marad meg állandóan, átfúrja az eredetileg buzogányalakú kengyelt és létesíti a szárak közti rést. Tudvalevőleg a hallócsontocskák csontosodása a negyedik ébrényi hónapban kezdődik, a kengyelé utoljára, és pedig Patrike szerint három maggal. A hallócsontocskák csontosodása közt azonban a kengyelé van legkorábban befejezve. Megjegyzendő azonban, hogy a kengyel-alapnak tömkeleg felé eső része még sokáig, és miként mikroskopikus készítményeken ismételten meggyőződtem, gyakran teljes életen át porczos marad. Ily esetekben azt látjuk, hogy a stapedio-vestibular-iztelet egy porezlemezbe folytatódik, amely a kengyelalap csontosodott része felé szabálytalan hullámszerű vonalban határolódik. (3. ábra.) Ami a kengyel leírt rendellenességeit illeti, úgy azoknak csak korlátolt mértékben tulajdoníthatunk működési jelentőséget és jelenleg csak fejlődéstani érdekkel bírnak. Jelentékeny számú kengyelen megejtett vizsgálataim arról győztek meg, hogy a kengyel alakja, nagysága és vastagsága rendkívül változékony, anélkül, hogy e hallócsontocska hangvezető működését befolyásolnák. (4., 5., 6., 7., 8., 9., 10. ábra.) Az ép hallásúak hallószervében részben, de nem mindig, az általános csontfejlődésnek megfelelőleg gyengébb és erősebben fejlett kengyeleket találunk. Azon szögletet is, melyet a két szár egymással képez, igen változékonynak találtam , és igen gyakran tűntek fel nekem különösen karcsú kengyelek csaknem parallel szárakkal, részben szintén ép hallásúaknál. (11., 12. ábra.) Gyakran egyenlőtlen hosszúnak és erősnek (7. ábra) találtam a kengyel két szárát, továbbá a kengyelnek a két oldalon nem egyenlő fejlődését láttam sok esetben. Végre nem ritkán észleltem nyújtványok és exostosisok képződését, melyek a kengyel alapjából és pedig rendesen annak közepéből indulnak ki és a két szár közti térbe nyúlnak. (13. ábra.) Ezek a csontnyujtványok néha makroskopikus, többnyire azonban mikroskopikus vizsgálatnál tűnnek fel és nem szabad őket gyuladásból eredő csontújképződménynyel összecserélni, aminőt utóbbi időben Politzert az ovális ablak közelében a tömkeleg capsulán előforduló csontsarjadzásoknál leírt. Ueber primäre Erkrankung der knöchernen Labyrintlikapsel. Zeitschrift für Ohrenheilkunde, XXV. köt. 300. old. Kisebb csontnyújtványok találhatók ritkábban egyik vagy mindkét kengyelszáron (14., f6. ábra). A kengyel fejecse is gyakran a rendes lapos oválistól eltérő alakú. Nagy változatosság tűnt fel nekem sokszorosan a kengyelizom vastagságának fejlődésében is, mely különbözőséget azonban ezen izom kevésbé ismert működése és in vivo a vizsgálati eredmények hiányzó támpontjai mellett nem tartanám véletlennek vagy jelentőségtelennek. Kóros esetekben a kengyelizom doncttani viszonyainak pontosabb figyelembe vétele nagy érdekkel bírna. Végül ki akarom emelni, hogy kórtani jelentőséggel a kengyelnek csak ama változásai bírnak, melyek egyes részeinek, leggyakrabban a kengyelalapnak fixatiója által annak mozgathatóságát csökkentik. Én tehát azon nézeten vagyok, hogy bár mindkét fentebb leírt eset nagyot halló egyénektől származik, az említett rendellenességek nem képezik a hallási zavart okozó mozzanatot. Ami az első leírt esetet illeti, úgy különösen a kengyelizom hiánya említésre méltó. Fájdalom, hiányzik ezen eset pontosabb kórtörténete, mely a kengyelizomnak kevésbé ismert, és még mindig biztosan meg nem állapított működése mellett bizonyára nagy érdekkel bírt volna. A második leletem úgy látszik — kevésbé kifejezett alakban — nem ritka és valószínűleg az eredeti kengyelalakúak megmaradásán alapszik, a midőn a kengyel szárai közti résnek keletkezése elmaradt, amely, mint a kengyel fejlődéstanából láttuk, az arteria perforans stapedis keresztül haladására vezethető vissza. 1.ábr: Az ábrák magyarázata: 1 egyszárú kengyel. 2. egyetlen csontlemezből álló kengyel. 3.„ porozosan maradt kengyelalap. 4.„ normalis kengyel. 5.„ abnorm nagy alappal biró kengyel. 0.„ abnorm vastagszárú kengyel. 7.„ egyenlőtlen vastagszárú kengyel. 8.w rendkívül nagy fejeccsel biró kengyel. 9.n görbe szárú kengyel. 10.n a két szár közti rést hártya borítja. 11., 12.„ karcsú, parallel szárú kengyel. 14., 15. exostosisok a kengyelen. 11. ábra. 12. ábra. 13. ábra. 14. ábra. 15. ábra. A szénsavas glaubersós ásványvizek hatása a gyomor működésére. Gámán Béla, dr., rohitschi őrs., fürdőorvos. Hogy a balneotherapia mindazon elveknek megfelelhessen, melyekre minden tudományos színvonalon álló therapeutikus eljárásnak fektetve lenni kell, szükséges az egyes ásványvizeknek a beteg szervezetére való hatását pontos, klinikus megfigyelések alapján ismerni. Ilynemű megfigyelések hiányában az orvost csak az empíria vezeti, mely azonban kétségtelenül sokszor szülő oka a betegre és orvosra egyaránt kóros tapogatódzásnak , vagy pedig még az empíria sem, hanem csupán az ásványvizek vegyi összetételéről szerzett elméleti ismeretek, hogy pedig ezek a gyakorlat terén csak hiányosan értékesíthetők, azt úgy vélem, senki sem vonandja kétségbe. E fenti elv nem új, már Hufeland is hangsúlyozta, s tudtommal ellene hang nem is emelkedett soha, mindazonáltal az irodalomban rendkívül kevés ilyen irányú vizsgálatnak találjuk nyomát. Ha eltekintünk Jaworskinak, a karlsbadi ásványvizekkel kifogástalan alapossággal és széles mederben végzett vizsgálataitól, alig néhányra megy ezek száma, s a közölt megfigyelések némelyike ellen is joggal lehetne azon — balneotherapeutikus szempontból jogos — kifogást emelni, hogy a gyakorlat igényeire nincsen elég tekintettel. Példaképen felemlítem Lévának a tavaszi vízzel végzett, különben igen lelkiismeretes vizsgálatait. Egyike a legfigyelemreméltóbb ily 1 Előadatott az országos balneologiai egyesület 1895. évi congressusán. 2 Deutsches Archiv f. kiin. Medizin. 1885. , Berlin, kiin. Wochenschrift, 1894. 11. sz.