Orvosi Hetilap, 1895. május (39. évfolyam, 18-21. szám)

1895-05-05 / 18. szám

1895. 18. sz ORVOSI HETILAP irányú vizsgálatoknak az, melyet Vas és Garai a kénes vizeket illetőleg ezen egyesület múlt évi congressusán előterjesztettek. Az ilyen irányú megfigyelések kis száma különösnek tűn­hetik fel, ha látjuk a balneotherapiának az utóbbi decenniumok­­ban történt széles térfoglalását a tudományos gyógykezelés terén, s tudjuk azt is, hogy e térfoglalás nemcsak a beteg közönség hajlandósága által jött létre, hanem főleg az orvosi körök meleg felkarolása következtében. Azonban érthető lesz ez, mihelyt tekintettel vagyunk azon feltételekre, melyek alatt ily vizsgálatoknak, ha azok pontosságára súlyt fektetünk, megejtetniök kell. Ez alkalommal csupán azon ásványvizekről beszélve, melyeknek az emésztő szervekre való hatását tartjuk megfigyelendőnek, első fontos feltétel, a betegnek napokon keresztül történő, minden lényeges pontra kiterjedő pontos észlelése, s a kóros eltérések exact megállapítása. Ennek meg­történte és az ásványvíz használatának, valamint az étrendnek és a beteg minden egyéb tekintetben való magatartásának előírása után legnagyobb fontossággal bír a rendelések be­tartásának ellenőrzése. Szükséges továbbá a kezelés tartama alatt és főként annak végén, a kezdetben végzett vizsgálatok hasonló pontossággal való megismétlése. Hogy állunk ezen feltételekkel szemben a gyakorlatban­? A helyszínen, a fürdőn, még ha az orvos rendelkeznék is a szükséges, néha nem is oly kevés idővel és segédeszközökkel, a vizsgálatok pontosak aligha lehetnek, és pedig közel fekvő okokból; megfigyelendő beteg van ugyan a fürdőn elég, de olyan, ki reá nézve sok tekintetben kellemetlen vizsgálatoknak alávesse magát, csak igen kevés, annál is kevésbbé, mivel ez reá nézve idő, tehát anyagi áldozatokkal is jár. De ha kivételesen találkozik is ilyen beteg, a fürdői betegek a dolog természeténél fogva ambuláns betegek lévén, a szükséges ellenőrzés nem lesz ki­vihető. Lehet, hogy messze megyek, de én e tekintetben nem vagyok hajlandó beteg és beteg között nagy különbségeket tenni, lévén a beteg emberek psychológiája betegségük dolgá­ban igen hasonlatos. Ugyanez áll a klinikák és más gyógy­intézetek ambuláns betegeit illetőleg is, azon különbséggel, hogy itt a viszonyaik még rosszabbak, az ellenőrzés még ki­vi­hetetlenebb. Másként áll a dolog a klinikák fekvő betegeinél; ezek­nél úgy az előzetes vizsgálatok, mint a további megfigyelés akadálytalanul eszközölhetők, de egy nehézség itt is van, és ez­­ alkalmas betegek találása. Gyakorlati czélokat tartva szem előtt, csakis általában fürdői kezelés tárgyát képező betegek észlelése bír értékkel, s épen ezen betegek, a külön­féle idü­lt bajokban szenvedők, csak a legritkább esetben bír­­hatók reá, hogy magukat valamely klinikán a fent jelzett módon, hosszabb ideig, hetekig kezeltessék. S ez természetes is, mert az ily beteg látja, hallja, tudja, hogy hasonló bajok­ban szenvedő emberek rendszeresen, s gyakran igen jó ered­ménynyel kezeltetnek, a­nélkül, hogy otthonukat, családjuknak, munkájuknak körét hetekre el kellene hagyniok. Megengedem, hogy e nehézség kisebb oly klinikákon, melyek betegeiket szélesebb körből nyerik, de hogy kisebb vagy nagyobb mérv­ben mindenütt fennáll, azt tapasztalataim alapján állíthatom. E nehézségeket, melyekbe a jelzett irányú vizsgálatok ütköznek, legfőképen azért voltam bátor előrebocsátani, hogy igazoljam magamat jelen előadásom anyagának csekély voltá­ért. Czélul tűztem ki a szénsavas glaubersós ásványvizeknek a gyomor működésére gyakorolt hatását vizsgálat tárgyává tenni, s bár mint Rohitsch-fürdő orvosa a fürdőn jelentékeny beteganyaggal rendelkeztem és rendelkezem, az ott szerezhető tapasztalatokat még­sem tartom klinikai szempontból kielégítők­nek a kérdés tisztázására, és­pedig azért, mert azok főleg empirikus alapon nyugszanak. Alkalmat kerestem tehát és találtam is arra, hogy a kolozsvári tud. egyetemi belklinikán a kitűzött irányban klinikai megfigyeléseket eszközöljek. Purjesz tanár úrnak, a klinika főnökének a beteganyag átengedéséért kötelességemnek ismerem e helyen is hálás köszönetemet ki­fejezni. Sajnos,­­ a fent részletezett akadályokkal küzdve —, csak igen kis számú esetet volt lehetséges vizsgálataim körébe bevonni, s e kis számú esetek közül is csupán egy az, mely kezdettől végig minden irányban pontosan megfigyelhető volt. Ezen esetnél szerzett tapasztalataimat bátorkodom röviden előterjeszteni, különösen hangsúlyozván azt, hogy nincs szándé­komban belőlük apodiktikus következtetéseket levonni, hanem csupán úgy kívánom őket tekinteni, mint első adatát tovább folytatandó kísérleti sorozatomnak. Másfelől azonban híve vagyok azon nézetnek is, hogy egy jól megfigyelt eset többet bizonyít sok hiányosan észleltnél. Kísérleteimnél a rohitschi Styria-forrás vizét használtam, melynek 10,000 részében van egyéb alkatrészek között 19'27 kénsavas nátrium, 2’12 kénsavas kálium, 1-P22 ketted szénsavas nátrium, 45'33 ketted szénsavas magnesium és 3049 teljesen szabad szénsav. Vegyileg tehát az alkalikus sós savanyúvizek közé sorozható s fő ható alkatrésze a glaubersó, mely a karls­­badi és tavaszi ásványvizeket igen megközelítő mennyiségben van benne jelen. Vizsgálataimnál a következő eljárást követtem. Meg­állapítván a betegnél az anamnesist a felvevőn rendes klinikai methodus szerint az objectív leletet, Ewald-féle próbareggeli után (300 gm. b­ea 1 kétszersült) 1 órával gyomorbennéket vettem tőle, még­pedig exprimálva a Nelaton-csövön át mind­azt, a­mi exprimálható volt. A gyomorbennéket makroskopice és mikroskopice megvizsgálván, megszűrvén és kémhatását megállapítván (lakmus), qualitativ sósav (Gü­nzburg), tejsav (Uftelmann) és illő zsírsav (Leo) reactiókat végeztem. Ezután 710 normál natron 1­ággal meghatároztam a szű­redék összacidi­­tását, s erre a Boast ajánlotta módszer szerint congo-folya­­dékkal a szabad sósav mennyiségét. A szi­redék fenmaradt részével emésztési kísérleteket végeztem tojásfehérje-koc­­­kákkal 38° C. fokon tartott költő kemenetében. A gyomor motorikus működését, nem tartván kielégítőnek az exprimált gyomorbem­ék mennyiségéből következtetéseket vonni, az Ewald és Sievers által ajánlott módon, L gm.­salolnak adagolása által vizsgáltam, meghatározván azon időt, mely alatt a salicylursav a vizeletből eltűnt. E vizsgálatokat a kezelés alatt minden 2—3. nap, valamint annak végén hasonló részletességgel meg­ismételtem, ezenkívül figyelemmel kísértem a testsúlyt, az általános erőbeli állapotot, a közérzetet, a széket és a vizele­tet. Ezen eljárást szándékozom ezutáni kísérleteimnél is követni. A gyomor felszívó képességét nem tartottam szükségesnek különös vizsgálat tárgyává tenni. Engedtessék meg e helyen néhány szóval a Boas-féle congo-sósavtitrálásra kiterjeszkedni. Ez eljárásnak két hibája van; egyik az, hogy vele a félig kötött sósav mennyiségét nem lehet meghatározni, a másik az, hogy a congo-oldat tej­­sav behatására is megkékülvén, ha van tejsav a titrálandó folyadékban, a nyert értékeket nem vonatkoztathatjuk ki­zárólag a szabad sósavra, a viszonyt pedig, melyben a szabad sósav mennyisége a tejsavéhoz áll, nincs módunkban meg­tudhatni. Az első hiba oly természetű, mely absolut értékek nyerhetését kizárja, s így ha az összes emésztőképes sósav mennyiségét akarjuk megtudni, kénytelenek leszünk esetről esetre komplikáltabb eljárásokhoz folyamodni. (Sjöquist.) Más­ként áll a dolog azonban, ha valamely adott esetben, melyben számbavehető, kimutatható mennyiségű szabad sósav van, a sósavmennyiség növekedését vagy apadását akarjuk meg­figyelni egyáltalában, ez esetben a gyakorlati igényeknek teljesen megfelel a szabad sósav mennyiségének ingadozását ismerni, s ennek a czélnak a Boas-féle eljárás kitűnően meg­felel. A másik hiba csupán azon esetekben jöhet számba, melyekben a gyomornedvben egyáltalában van tejsav, még­pedig olyan mennyiségben, mely a titrálásnál zavart okozhat; tudjuk ugyanis, hogy a congo-oldat sósavval szemben három­szorta érzékenyebb, mint tejsavval szemben. Tejsav jelenlétéről ennélfogva előbb qualitatív próbák útján meggyőződést kell szereznünk, s ha e próbák positív eredményt adnak, kivon­hatjuk a tejsavat, s esetleg ha a reactiók igen élénkek, ki is kell vonnunk aetherrel. Ugyanez áll egyéb szerves savakra is.­ ­ Orvosi Hetilap 1894.; Balneologiai egyesület évkönyve 1894. 1 Boas. Diagnostik u. Therapie der Magenkrankheiten. 1. 147. 1. 209

Next