Orvosi Hetilap, 1896. március (40. évfolyam, 9-13. szám)
1896-03-01 / 9. szám
100 1896. 9. sz. ORVOSI HETILAP Hangsúlyozandó azonban Hammarstennek főleg következő mondata: „Beim Sieden mit Alkalilauge werden sie zersetzt und est wird Alkaliphosphat gebildet“ azaz: alkaliákkal főzve szétesnek (a nucleinek) s alkaliphosphat képződik. A nucleinek előállítási módjából következő hír reánk nézve fontossággal: „Sejtek és szövetekből mindenekelőtt pepsinsósavval való mesterséges emésztés útján a fehérnye főtömege távolítandó el, a maradék erősen hígított ammóniákkal kilúgozandó, azután filtrálandó és sósavval kicsapandó. E csapadék azután mesterséges gyomoremésztésnek lesz alávetve, ezután pedig úgy kezeljük, mint az iucleiinek cafeinből való előállításánál szokásos. Az emésztésnél képződő csapadékot tehát lehetőleg gyengén alkalikus vízzel feloldjuk, savval kicsapjuk, vízzel ismételten kimossuk s alcohol és aetherrel való kivonással megtisztítjuk. Ezen anyaggal következőleg jártam el, meggyőződvén, hogy háromszorosan ferfőzött, sterilizált vízben majdnem teljesen oldhatlan s legfeljebb egy kevés testanyag oldódása által bámul meg a suspensio, megkísértettem oly steril vízben oldani, melynek 150 grammjához 50 gm. 0‘1 normál KOH-t adtam. Ekkor azt tapasztaltam, hogy ezen kifejezetten alkalikus folyadék 200 grammja 0,5 gm. nucleint sem képes oldani, s legnagyobb része csak összeverődve úszott benne, de a folyadéknak sokkal sötétebb festődése arra vallott, hogy tetemesen több is az oldott festeny, mint a steril vízben. Megkisérlettem tehát 0,1 normál KOH-oldatot tisztán alkalmazni, de ekkor is 0,5 gm. nuclein 200 gm. folyadékra még mindig csak saturatiót, telített oldatot adott; egy kis része ugyanis 24 óra múlva is még a felületen úszott, míg nagyobb része félig oldott, duzzadt állapotban az edény fenekére ülepedett. Noha tehát higított KOH adta a legsűrűbb oldatot, mégis haboztam ezt táptalajként használni, miután a nucleinek alkali oldatokban nuclein savakra és fehérnyetestekre bomlanak, melyeket ugyan könnyű eczetsav hozzáadásával egymástól elkülöníteni, de erre ezen kísérleteknél szükség nem volt. Leginkább tehát a 0 5%-os, telített vizes suspensiót használtam, melyhez KOH-ot csak 1 :2000 arányban adtam. Miután azonban az első kísérleteknél fentebb hangsúlyozott chemiai okokból a gőzsterilizálás nem alkalmaztatott, azon feltevés, hogy ezen amorphiucleinből csakis fertőzött oldatok származhatnak, helyesnek bizonyult. (S ha jól vagyok értesülve, Gollasch is állítólag sterilizálásnak alá nem vetett vizes oldatot használt.) Csalódtam azonban annyiban, hogy aránylag igen kevés kémcső mutatott chromogén levegő coccusok általi fertőzést, melyek könnyen kimutathatók, ha a tápanyagot 24 órára költőkemenetébe helyezve, belőle ekkor ellenőrző oltásokat végzünk agar-agar vagy más táptalajra. Ezen chromogén, a levegőből származó fertőzéseket mérsékelt bakteriológiai jártasság mellett mint ilyeneket felismerni nem nehéz. A kémcsövek legnagyobb része azonban 48 órai költőkemenczebeli hőfok után sem adott az ekkor készített agar control csövekben tenyészetet; ezek mind sterilek maradtak. Ekkor a lehető legnagyobb elővigyázattal nuclein-bouillon, nuclein-agar és nuclein-gelatine táptalajokat is készítettem, melyek nucleint 1 : 2 arányban tartalmaztak. Steril voltukat szintén 24 órai, 37°-nyi hőmérsék mellett ellenőriztem, illetve a gelatine-t szobahőmérséknél állani hagytam. 24 óra múlva 1—2 kémcső kivételével a többi sterilnek látszott. (Folytatása következik.) Közlemény a Tauffer Vilmos egyet. r. tanár vezetése alatt álló II. szülészeti és nőgyógyászati klinikáról. Adatok az újszülöttek szájpenészének kóroktanához, megelőzéséhez és gyógykezeléséhez. Grósz Gyula dr., gyermekorvostól. (Folytatás.) Mi a prophylactikus szájmosás czélja ? és várjon a prophylactikus szájmosás elhagyása által okozunk-e kárt ? Ezen kérdések azok, amelyekre meg kell felelnünk, amikor a szájmosások czélszerűsége vagy kártékonysága felett ítélni akarunk. Az első kérdésre valóban alig tudok válaszolni, mert nem láthatom be, hogy mi lenne a szájmosás tulajdonképeni czélja. Egészséges, jól fejlődő csecsemő száj nyákhártyáján a tej nem bomlik, tejtörmelékek rendszerint nem maradnak vissza; az ilyen tejtörmelékeket rendesen ott találjuk, ahol a szájnyákhártya hurutos, vagy pedig aknd már szájpenész is van jelen. De még feltéve azt is, hogy a száj nyákhártyáján tejtörmelékek visszamaradnak, ezek nem képezik a stomatomycosis keletkezésének okát, amint ezt már előbb említettem. Ismeretes tény, hogy a sporsporák a levegőben tartózkodnak s kívülről jutnak a gyermek szájüregébe és ott telepednek meg, ahol tenyésztésükre az alkalmas feltételek meg vannak adva. Ezen feltételekről már fentebb szólottam; ezek az újszülöttek nyakhártyájának desquammatiója, sérült volta vagy hurutja, továbbá részben az emésztési zavarok is. Képzeljük már most, hogy ezen praedisponáló körülmények valamely újszülöttnél megvannak és szájüregébe a spor spórái bevándorolnak, képesek vagyunk ezen mikroskopikus lényeket a szájmosás segélyével onnan kitakarítani? Azt hiszem, hogy nem. mert a szájmosás által a szájüregnek csak az ujjunk által hozzáférhető részeit fogjuk érinteni és ekkor is kérdéses, vájjon nem maradnak e vissza a szájüregben valahol a hámsejtek között a spórák. A szájmosással igenis elérjük azt, hogy a már physio- logikus állapotában is lehámlásban lévő nyákhártyát még inkább sértjük, ledörzsöljük és így a szájpenész letelepedésére még inkább alkalmassá teszszük. Ezekből tehát azt látjuk, hogy a szájmosásnak, vagyis jobban mondva a prophylactikus szájmosásnak semmi célja nincsen, de sőt még káros következményekkel is járhat, amint erre legelőször Epstein figyelmeztetett, aki a szájmosásoknak tudja be az ú. n. Bednar-féle aphthák létrejöttét. Hogy tényleg a szájmosások okozzák a Bednar-féle aphthákat, azt észleléseink is bizonyítják. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy míg azon időben, amikor szájmosásokat végeztünk — therapeutikus szempontból —, a Bednar-féle aphthák sűrűbben léptek fel, így 88 szájmosással kezelt spor eset közül 10 esetben észleltünk Bednar-aphthát; addig a szájmosások szünetelése és egy későbben leírandó gyógyeljárás foganatosítása alkalmával egyszer sem láttunk Bednar-aphthát. A Bednarféle aphthák pathogenesisében főszerepet játszik az erőművi insultus és e tekintetben csatlakozom Epstein felfogásához, amely felfogás a szerzők nagy része (Fischl, Engel, Eress, Henoch, Baginsky, Baum, Neumann) által nyert beigazolást és amely felfogását Epstein még az utóbbi időben is fenntartja Ereinkei E. vizsgálatai daczára. Erünkei E.2 anatómiai vizsgálatai alapján azt állítja, hogy a Bednar-féle aphtháknál kezdettől fogva a felhámnak myeotikustermészetű nekrosisa van jelen, azonban lehetőnek tartja ő is, hogy a szervezet általános fertőzése ezen helytől kiindulólag a nyírkutakon át történik. Ezen felfogással szemben Epstein eredeti nézetét fenntartja, mondván: „hogy a felhámnak erőművi ledörzsölése a Bednar-féle aphthák első okát képezi és a mikroorganismusok letelepedése csak következményes, ami azután természetesen a felhám nekrosisához hozzájárul“. Már a Bednaraphthák elhelyezése és alakja is szól keletkezésük módja mellett. Azt látjuk ugyanis, hogy a Bednaraphthák különösen a kemény szájpad kiemelkedő pontjain jönnek létre , így mindkét oldalt a hamulus pterygoideus nyúlványai helyén, ami a leggyakoribb, továbbá — de ritkábban — a raphe mellett lévő ú. n. epithel-gyöngyökből veszik eredetüket. A Bednaraphthák alakja is különböző: majd körkörös, majd ovális, majd keskeny, majd széles, majd ismét rendetlen az alakjuk, többnyire azonban éles szélűek és keskeny piros udvar által vannak körülövezve. A mi tapasztalatunk is azt mutatja, hogy ezen szennyes szürkés vagy sárgás-szürkés plaqueok többnyire a kemény szájpad hátsó oldalsó szögletei 1891 92. 1 Jahrbuch f. Kinderheilk. XXXIX. p. 429. 2 Uebcr den sogenannten Bednar’schen Aphthen. Sonderabdruck aus den Jahrbüchern der Hamburg. Staatskrankenanstalten. Band III.