Orvosi Hetilap, 1896. március (40. évfolyam, 9-13. szám)

1896-03-01 / 9. szám

100 1896. 9. sz. ORVOSI HETILAP Hangsúlyozandó azonban Hammarstennek főleg követ­kező mondata: „Beim Sieden mit Alkalilauge werden sie zer­setzt und es­t wird Alkaliphosphat gebildet“ azaz: alkaliákkal főzve szétesnek (a nucleinek) s alkaliphosphat képződik. A nucleinek előállítási módjából következő hír reánk nézve fontossággal: „Sejtek­ és szövetekből mindenekelőtt pepsinsósavval való mesterséges emésztés útján a fehérnye fő­­tömege távolítandó el, a maradék erősen hígított ammóniákkal kilúgozandó, azután filtrálandó és sósavval kicsapandó. E csapadék azután mesterséges gyomoremésztésnek lesz alávetve­, ezután pedig úgy kezeljük, mint az iucleiinek cafeinből való előállításánál szokásos. Az emésztésnél képződő csapadékot tehát lehetőleg gyengén alkalikus vízzel feloldjuk, savval ki­csapjuk, vízzel ismételten kimossuk s alcohol és aetherrel való kivonással megtisztítjuk. Ezen anyaggal következőleg jártam el, meggyőződvén, hogy háromszorosan ferfőzött, sterilizált vízben majdnem telje­sen oldhatlan s legfeljebb egy kevés testanyag oldódása által bám­ul meg a suspensio, megkísértettem oly steril vízben oldani, melynek 150 grammjához 50 gm. 0‘1 normál KOH-t adtam. Ekkor azt tapasztaltam, hogy ezen kifejezetten alkali­kus folyadék 200 grammja 0,5 gm. nucleint sem képes oldani, s legnagyobb része csak összeverődve úszott benne, de a folyadéknak sokkal sötétebb festődése arra vallott, hogy teteme­sen több is az oldott festeny, mint a steril vízben. Megkisér­­lettem tehát 0,1 normál KOH-oldatot tisztán alkalmazni, de ekkor is 0,5 gm. nuclein 200 gm. folyadékra még mindig csak saturatiót, telített oldatot adott; egy kis része ugyanis 24 óra múlva is még a felületen úszott, míg nagyobb része félig oldott, duzzadt állapotban az edény fenekére ülepedett. Noha tehát higított KOH adta a legsűrűbb oldatot, mégis haboztam ezt táptalajként használni, miután a nucleinek alkali oldatokban nuclein savakra és fehérnyetestekre bomlanak, melyeket ugyan könnyű eczetsav hozzáadásával egymástól el­különíteni, de erre ezen kísérleteknél szükség nem volt. Leg­inkább tehát a 0­ 5%-os, telített vizes suspensiót használtam, melyhez KOH-ot csak 1 :2000 arányban adtam. Miután azon­ban az első kísérleteknél fentebb hangsúlyozott chemiai okok­ból a gőzsterilizálás nem alkalmaztatott, azon feltevés, hogy ezen amorph­iucleinből csakis fertőzött oldatok származhat­nak, helyesnek bizonyult. (S ha jól vagyok értesülve, Gollasch is állítólag sterilizálásnak alá nem vetett vizes oldatot hasz­nált.) Csalódtam azonban annyiban, hogy aránylag igen kevés kémcső mutatott chromogén levegő coccusok általi fertőzést, melyek könnyen kimutathatók, ha a tápanyagot 24 órára költő­­kemenetébe helyezve, belőle ekkor ellenőrző oltásokat végzünk agar-agar vagy más táptalajra. Ezen chromogén, a levegőből származó fertőzéseket mérsékelt bakteriológiai jártasság mellett mint ilyeneket felismerni nem nehéz. A kémcsövek legnagyobb része azonban 48 órai költőkemenczebeli hőfok után sem adott az ekkor készített agar control csövekben tenyészetet; ezek mind sterilek maradtak. Ekkor a lehető legnagyobb elővigyá­­zattal nuclein-bouillon, nuclein-agar és nuclein-gelatine táp­talajokat is készítettem, melyek nucleint 1 : 2 arányban tartal­maztak. Steril voltukat szintén 24 órai, 37°-nyi hőmérsék mellett ellenőriztem, illetve a gelatine-t szobahőmérséknél állani hagytam. 24 óra múlva 1—2 kémcső kivételével a többi sterilnek látszott. (Folytatása következik.) Közlemény a Tauffer Vilmos egyet. r. tanár vezetése alatt álló II. szülészeti és nőgyógyászati klinikáról. Adatok az újszülöttek szájpenészének kóroktanához, meg­előzéséhez és gyógykezeléséhez. Grósz Gyula dr., gyermekorvostól. (Folytatás.) Mi a prophylactikus száj­mosás czélja ? és várjon a proph­y­­lactikus szájmosás elhagyása által okozunk-e kárt ? Ezen kérdé­sek azok, a­melyekre meg kell felelnünk, a­mikor a száj­­mosások czélszerűsége vagy kártékonysága felett ítélni akarunk. Az első kérdésre valóban alig tudok válaszolni, mert nem láthatom be, hogy mi lenne a szájmosás tulajdonképeni czélja. Egészséges, jól fejlődő csecsemő száj nyákhártyáján a tej nem bomlik, tejtörmelékek rendszerint nem maradnak vissza; az ilyen tejtörmelékeket rendesen ott találjuk, a­hol a szájnyák­­h­ártya hurutos, vagy pedig a­knd már szájpenész is van jelen. De még feltéve azt is, hogy a száj nyákhártyáján tejtörmelékek visszamaradnak, ezek nem képezik a stomatomycosis kelet­kezésének okát, a­mint ezt már előbb említettem. Ismeretes tény, hogy a spor­sporák a levegőben tartózkodnak s kívülről jutnak a gyermek szájüregébe és ott telepednek meg, a­hol tenyésztésükre az alkalmas feltételek meg vannak adva. Ezen feltételekről már fentebb szólottam; ezek az újszülöttek nyak­­hártyájának desquammatiója, sérült volta vagy hurutja, továbbá részben az emésztési zavarok is. Képzeljük már most, hogy ezen praedisponáló körülmények valamely újszülöttnél meg­vannak és szájüregébe a spor spórái bevándorolnak, képesek vagyunk­­ ezen mikroskopikus lényeket a szájmosás segélyé­vel onnan kitakarítani? Azt hiszem, hogy nem.­ mert a száj­­mosás által a szájüregnek csak az ujjunk által hozzáférhető részeit fogjuk érinteni és ekkor is kérdéses, vájjon nem maradnak e vissza a szájüregben valahol a hámsejtek között a spórák. A szájmosással igenis elérjük azt, hogy a már physio- logikus állapotában is lehámlásban lévő nyákhártyát még inkább sértjük, ledörzsöljük és így a szájpenész letelepedésére még inkább alkalmassá teszszük. Ezekből tehát azt látjuk, hogy a szájmosásnak, vagyis jobban mondva a prophylactikus szájmosásnak semmi c­élja nincsen, de sőt még káros következményekkel is járhat, a­mint erre legelőször Epstein figyelmeztetett, a­ki a szájmosá­soknak tudja be az ú. n. Bednar-féle aphthák létrejöttét. Hogy tényleg a szájmosások okozzák a Bednar-féle aphthákat, azt észleléseink is bizonyítják. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy míg azon időben, a­mikor szájmosásokat végez­tünk — th­erapeutikus szempontból —, a Bednar-féle aphth­ák sűrűbben léptek fel, így 88 szájmosással kezelt spor­ eset közül 10 esetben észleltünk Bednar-aphthát; addig a szájmosások szünetelése és egy későbben leírandó gyógyeljárás foganatosí­tása alkalmával egyszer sem láttunk Bednar-aphthát. A Bednar­­féle aphthák pathogenesisében főszerepet játszik az erőművi insultus és e tekintetben csatlakozom Epstein felfogásához, a­mely felfogás a szerzők nagy része (Fischl, Engel, Er­ess, Henoch, Baginsky, Baum, Neumann) által nyert beigazolást és a­mely felfogását Epstein még az utóbbi időben is­ fenn­tartja Ereinkei E. vizsgálatai daczára. Erünkei E.2 anatómiai vizsgálatai alapján azt állítja, hogy a Bednar-féle aphtháknál kezdettől fogva a felhámnak myeotikus­­természetű nekrosisa van jelen, azonban lehetőnek tartja ő is, hogy a szervezet általános fertőzése ezen helytől kiindulólag a nyírkutakon át történik. Ezen felfogással szem­ben Epstein eredeti nézetét fenntartja, mondván: „hogy a fel­hámnak erőművi ledörzsölése a Bednar-féle aphthák első okát képezi és a mikroorganismusok letelepedése csak következ­ményes, a­mi azután természetesen a felhám nekrosisához hozzájárul“. Már a Bednar­aphthák elhelyezése és alakja is szól keletkezésük módja mellett. Azt látjuk ugyanis, hogy a Bednar­­aphthák különösen a kemény szájpad kiemelkedő pontjain jönnek létre , így mindkét oldalt a hamulus pterygoideus nyúl­ványai helyén, a­mi a leggyakoribb, továbbá — de ritkábban — a raphe mellett lévő ú. n. epithel-gyöngyökből veszik eredetü­ket. A Bednar­aphthák alakja is különböző: majd körkörös, majd ovális, majd keskeny, majd széles, majd ismét rendetlen az alakjuk, többnyire azonban éles szélűek és keskeny piros udvar által vannak körülövezve. A mi tapasztalatunk is azt mutatja, hogy ezen szennyes szürkés vagy sárgás-szürkés plaqueok többnyire a kemény szájpad hátsó oldalsó szögletei­ 1891 92. 1 Jahrbuch f. Kinderheilk. XXXIX. p. 429. 2 Uebcr den sogenannten Bednar’schen Aphthen. Sonderabdruck aus den Jahrbüchern der Hamburg. Staatskrankenanstalten. Band III.

Next