Orvosi Hetilap, 1896. március (40. évfolyam, 9-13. szám)

1896-03-01 / 9. szám

1896. 9. sz. ORVOSI HETILAP ben lépnek fel symmetrikusan, azonban gyakran nem egyenlő kiterjedésben és mérvben; továbbá azt is látjuk néha, hogy különböző időben keletkeznek a plaqueok, a mi mindenesetre az erőművi behatás intensitásának különbözősége mellett szól. Ugyancsak e mellett szól a nem mindig symmetrikus alakja a Beduar­aphtháknak. Több esetben magam is végezvén a száj­mosást, azt tapasztaltam, hogy a mutatóujj csúcsa majdnem mindig érinti a kemény szájpadot és annak kiemelkedő pontjait horzsolja, úgy­hogy ebből magyarázható, hogy majd az egyik, majd a másik oldalon, majd mindkét oldalon — a behatás módja szerint — keletkezhetik a kemény szájpadnak valóságos decubitalis fekélye. Hogy a mellett a Bednar féle aplithák más módon is létrejöhetnek, azt is valószínűnek tartom, így Henoch szerint a szopásnál a nyelvhát dörzsölése és nyomása által. Az utóbbi körülményből magyarázhatjuk a Bodnár-féle aphtháknak létrejöttét akkor, a­mikor a csecsemő­nek bizonyos szoptatási akadályok következtében a szopásnál nagyobb erőkifejtésre van szüksége. Ugyancsak a mester­ségesen és czélszerűtlenü­l táplált csecsemőknél egyrészt a szopóka tisztátlansága, másrészt a szopókának gyakori, hosszabb ideig a szájban való fekvése által okoztathatik a Bednar-féle aphthák keletkezése. Henoch egy esetben azt észlelte, hogy a Bednar-aphthák hólyagszerű képletekből vették eredetüket; ezt eseteinkben egyszer sem láttuk. Észleléseink ellenkezőleg azt mutatják, hogy a Bednar­aphthák mindjárt hámhiánynyal veszik kezdetüket és a folyamat előrehaladása mellett, illetve a szájmosások folytatólagos alkalmazása mellett különböző kiterjedésű és mélységű fekélyek képződnek. Tekintettel arra, hogy az ú. n. Bednar-féle aphthák alatt tulajdonképen nem „aphthákat“, hanem a kemény szájpad nyákhártyája hámrétegének erőművi úton létrejött sérüléseit értjük, helyesebb volna ezen fekélyeket „Ulcera decubitalia palati­duri“ névvel illetni, megkülönböztetésül a szájpad egyéb fekélyeitől, így különösen a másodlagos úton, septikaemia következtében létrejött fekélyektől, a­melyek azonban nagyobb terjedelműek, a lágy szájpadra, mandulákra stb. is kiterjed­nek és a diphtheriára nagyon hasonlítanak. („Pseudodiphtheria septihaemica“.)­ Ha még azt említem fel, hogy a Bednar féle aphthák által az általános infectiónak esetleg kapu nyittatik {Epstein), úgy kimerítettem mindazokat a veszélyeket, amelyek a száj­mosások következtében támadhatnak és a­melyeknek az új­szülött áldozatul is eshetik. Mindezek után a prophylactikus szájmosások ellen kell, hogy határozottan állást foglaljak, mert azok nemcsak, hogy czéltalanok, hanem egyenesen kártékonyak, sőt egyes esetek­ben veszélyesek is lehetnek, a­mennyiben — bármily óvatos­sággal végezzük is azokat — általuk az újszülöttek oly­annyira érzékeny nyakhártyájának sérülése, fekélyződése és közvetve a szervezet általános fertőzése okoztathatik. Évek hosszú során át­tett tapasztalatok (Epstein, Engel, Bress és mások) azt bizonyítják, hogy a száj­mosások elhagyása által a szájpenész és a Bednar­aphthák a ritkaságok közé tar­toznak. Ezt mutatják Engel­ nek i­s a kolozsvári szülészeti klini­kán tett tapasztalatai. Úgyszintén igen érdekes e tekintetben Erőssy tapasztalata is, a­ki kísérleti czélból végeztetett az I-ső szülészeti klinikán prophylactikus száj­mosásoka­t és a­zt találta, hogy az esetek 18‘4°/0-ban fejlődött szájpenész, míg a szájmosások elhagyása mellett csak 3‘62°/0-ban látott sport. Hasonló tapasztalatokat nyújt a magángyakorlat is. Már évek óta figyelemmel kísérem gondos és intelligens anyák gyermekeinél a szájüreget és azt tapasztalom, hogy a száj­mosások elhagyása káros következményekkel nem jár. A­mikor már a jobb meggyőződést a bábák dogmatikus fel­fogásának és túlbuzgóságának fel kell áldoznunk, akkor — j­u­1 Epstein. „Ueber Pseudodiphtheritis septihämischen Ursprungs bei­­ Neugeborenen u. Säuglingen.“ Jahrb. f. Kinderheilkunde. XXXIX. 1895.­­ 2 Az újszülöttek nyákhártya-betegségeinek prophylaxisáról. Orvosi­­ Hetilap. 1886. 3 Az újszülöttek betegségi viszonyai a budapesti m. k. tud. egyetemi I. szül. klinikán. Orvosi Hetilap, 1893. Epstein ajánlatára — a szájmosást egyszer napjában a leg­szorgosabb tisztaság szemmel tartása mellett megengedjük. Ilyenkor azonban gyakran tapasztaltam, hogy a gyermek egészségéért aggódó anya oly óvatossággal végzi a száj­mosást, a forralt vízbe mártott, ujja köré csavart lágy szájrongyocskát a gyermek szájába dugja és a nyelvnek legfeljebb csak a csúcsát érinti. Hogy ily manipulatio mellett a nyakhártyát baj nem éri, az természetes. Egyébként úgy a klinikán, mint a magángyakorlatban arra vagyok tekintettel, hogy a szoptató nő bimbóit szorgosan tisztogassa, úgy a szoptatás előtt, mint a szoptatás után, a­mi mindenesetre úgy a nőre, mint a gyermekre nézve több haszonnal jár, mint a szájmosás. Mesterségesen táplált gyermekek­nél ennek megfelelőleg a szopóka tisztaságára vagyunk tekintettel. •f* 4» *­« A I1­dik szülészeti klinikán az 1893/94-diki tanév alatt prophylactikus szájmosásokat végeztettem, a­melyekkel a klinikán részben a bábák, részben a bábatanulók foglalkoztak, jól vagy rosszul, a szerint a mint ügyes vagy kevésbbé gyakorlott kézzel végezték a szájmosást. Az 1893/94-diki tanév alatt a szájpenész 140 újszülöttnél észleltetett, 5 esetben Bednar­­aphthák szájpenészszel együtt; összesen 447 újszülött közül tehát 145 esetben láttunk sport, a­mi 32‘60/C'smnk felel meg. Ily szomorú tapasztalatok után látva, hogy a prophy­lactikus szájmosások teljesen czéltalanok, a­mennyiben nem képesek az endemikusan elterjedt szájpenésznek gátat vetni, az 1894/95-diki tanév beköszöntével a prophylactikus száj­mosásokat elhagytuk. Tekintettel arra, hogy a szájpenész endemikus elterje­désének meggátlásánál fősúlyt a hygienikus viszonyok javí­tására kell fektetnünk, kötelességünkké vált a módunkban álló legalaposabb hygienikus intézkedéseket megtenni, így a klinika szülő- és gyermekágyas szobáit alaposan kitisztíttattuk , a falak és padlók újra meszeltettek, illetve festtettek és a két hónapi szünet alatt az összes szobák alaposan szellőztettek. Ily külső előkészületek után még a következő rendszabályokat adtuk ki: 1. Az újszülöttek gondozásával egy külön ápolónő fog­lalkozzék. 2. Az újszülött megszületése után, annak megfü­resztése alkalmával, az addig szokásban volt szájmosás elhagyandó. 3. Az asph­yxiában született csecsemő szájgaratüregébe csak kivételesen — ha az alkalmazott egyéb eljárások (bőr­ingerek) már czélhoz nem vezettek — a tisztaság pontos szem­mel tartása mellett szabad az ujjal belenyúlni és azzal a nyál­­kát óvatosan kitörölni. 4. A rendszeres szájmosások az egészséges szájnyak­­kártyával bíró újszülötteknél teljesen elhagyatnak és csak azon esetben végeztessenek, a­mikor a fellépett szájpenész azok foganatosítását szükségessé teszi. 5. Az anyák emlőit úgy a szoptatás előtt, mint a szop­tatás után külön e czélra szolgáló tiszta ruhával meg kell mosni. Ezek után hozzáfogtunk 1894. szeptember hó 1-én az újszülöttek észleléséhez. Az észlelés első idejében, szeptember havában, örömmel azt tapasztaltuk, hogy az egész hónap alatt 45 újszülött közül csak egy esetben lépett fel szájpenész és pedig annak legenyhébb formája. A nyelv csúcsán és hátán néhány részben különálló, részben egymással összefolyó, tűszúrásnyi egészen gombostűfejnyi, szürkés-fehér, körkörös, kissé a felszín felé emelkedő gócz volt látható. Az illető újszülött, a­kinél a szájpenész fellépett, egy igen jól fejlett 3400 gm.-nyi kezdeti súlylyal biró csecsemő volt. A szájpenész a születés utáni XI-dik napon lépett fel, a­mikor a csecsemő súlya 3815 gm. volt, jól szopott, székletei kissé dyspeptikusak voltak. A szájpenész természetesen azonnal a megfelelő kezelésben része­sült, azaz a csecsemő szája naponta 3—4-szer 2°/o-os natr­­boracium­­oldatba mártott tiszta, lágy rongyocskával mosatott ki. A csecsemő még néhány napig maradt a klinikán és ezalatt a szájpenész javult. Örömünk azonban nem tartott sokáig, a­mennyiben már a következő hónapban 45 újszülött közül 12 esetben találtunk szájpenészt és ez időtől fogva a szájpenész ismét állandó 101

Next