Orvosi Hetilap, 1896. március (40. évfolyam, 9-13. szám)
1896-03-01 / 9. szám
1896. 9. sz. ORVOSI HETILAP ben lépnek fel symmetrikusan, azonban gyakran nem egyenlő kiterjedésben és mérvben; továbbá azt is látjuk néha, hogy különböző időben keletkeznek a plaqueok, a mi mindenesetre az erőművi behatás intensitásának különbözősége mellett szól. Ugyancsak e mellett szól a nem mindig symmetrikus alakja a Beduaraphtháknak. Több esetben magam is végezvén a szájmosást, azt tapasztaltam, hogy a mutatóujj csúcsa majdnem mindig érinti a kemény szájpadot és annak kiemelkedő pontjait horzsolja, úgyhogy ebből magyarázható, hogy majd az egyik, majd a másik oldalon, majd mindkét oldalon — a behatás módja szerint — keletkezhetik a kemény szájpadnak valóságos decubitalis fekélye. Hogy a mellett a Bednar féle aplithák más módon is létrejöhetnek, azt is valószínűnek tartom, így Henoch szerint a szopásnál a nyelvhát dörzsölése és nyomása által. Az utóbbi körülményből magyarázhatjuk a Bodnár-féle aphtháknak létrejöttét akkor, amikor a csecsemőnek bizonyos szoptatási akadályok következtében a szopásnál nagyobb erőkifejtésre van szüksége. Ugyancsak a mesterségesen és czélszerűtlenül táplált csecsemőknél egyrészt a szopóka tisztátlansága, másrészt a szopókának gyakori, hosszabb ideig a szájban való fekvése által okoztathatik a Bednar-féle aphthák keletkezése. Henoch egy esetben azt észlelte, hogy a Bednar-aphthák hólyagszerű képletekből vették eredetüket; ezt eseteinkben egyszer sem láttuk. Észleléseink ellenkezőleg azt mutatják, hogy a Bednaraphthák mindjárt hámhiánynyal veszik kezdetüket és a folyamat előrehaladása mellett, illetve a szájmosások folytatólagos alkalmazása mellett különböző kiterjedésű és mélységű fekélyek képződnek. Tekintettel arra, hogy az ú. n. Bednar-féle aphthák alatt tulajdonképen nem „aphthákat“, hanem a kemény szájpad nyákhártyája hámrétegének erőművi úton létrejött sérüléseit értjük, helyesebb volna ezen fekélyeket „Ulcera decubitalia palatiduri“ névvel illetni, megkülönböztetésül a szájpad egyéb fekélyeitől, így különösen a másodlagos úton, septikaemia következtében létrejött fekélyektől, amelyek azonban nagyobb terjedelműek, a lágy szájpadra, mandulákra stb. is kiterjednek és a diphtheriára nagyon hasonlítanak. („Pseudodiphtheria septihaemica“.) Ha még azt említem fel, hogy a Bednar féle aphthák által az általános infectiónak esetleg kapu nyittatik {Epstein), úgy kimerítettem mindazokat a veszélyeket, amelyek a szájmosások következtében támadhatnak és amelyeknek az újszülött áldozatul is eshetik. Mindezek után a prophylactikus szájmosások ellen kell, hogy határozottan állást foglaljak, mert azok nemcsak, hogy czéltalanok, hanem egyenesen kártékonyak, sőt egyes esetekben veszélyesek is lehetnek, amennyiben — bármily óvatossággal végezzük is azokat — általuk az újszülöttek olyannyira érzékeny nyakhártyájának sérülése, fekélyződése és közvetve a szervezet általános fertőzése okoztathatik. Évek hosszú során áttett tapasztalatok (Epstein, Engel, Bress és mások) azt bizonyítják, hogy a szájmosások elhagyása által a szájpenész és a Bednaraphthák a ritkaságok közé tartoznak. Ezt mutatják Engel nek is a kolozsvári szülészeti klinikán tett tapasztalatai. Úgyszintén igen érdekes e tekintetben Erőssy tapasztalata is, aki kísérleti czélból végeztetett az I-ső szülészeti klinikán prophylactikus szájmosásokat és azt találta, hogy az esetek 18‘4°/0-ban fejlődött szájpenész, míg a szájmosások elhagyása mellett csak 3‘62°/0-ban látott sport. Hasonló tapasztalatokat nyújt a magángyakorlat is. Már évek óta figyelemmel kísérem gondos és intelligens anyák gyermekeinél a szájüreget és azt tapasztalom, hogy a szájmosások elhagyása káros következményekkel nem jár. Amikor már a jobb meggyőződést a bábák dogmatikus felfogásának és túlbuzgóságának fel kell áldoznunk, akkor — ju1 Epstein. „Ueber Pseudodiphtheritis septihämischen Ursprungs bei Neugeborenen u. Säuglingen.“ Jahrb. f. Kinderheilkunde. XXXIX. 1895. 2 Az újszülöttek nyákhártya-betegségeinek prophylaxisáról. Orvosi Hetilap. 1886. 3 Az újszülöttek betegségi viszonyai a budapesti m. k. tud. egyetemi I. szül. klinikán. Orvosi Hetilap, 1893. Epstein ajánlatára — a szájmosást egyszer napjában a legszorgosabb tisztaság szemmel tartása mellett megengedjük. Ilyenkor azonban gyakran tapasztaltam, hogy a gyermek egészségéért aggódó anya oly óvatossággal végzi a szájmosást, a forralt vízbe mártott, ujja köré csavart lágy szájrongyocskát a gyermek szájába dugja és a nyelvnek legfeljebb csak a csúcsát érinti. Hogy ily manipulatio mellett a nyakhártyát baj nem éri, az természetes. Egyébként úgy a klinikán, mint a magángyakorlatban arra vagyok tekintettel, hogy a szoptató nő bimbóit szorgosan tisztogassa, úgy a szoptatás előtt, mint a szoptatás után, ami mindenesetre úgy a nőre, mint a gyermekre nézve több haszonnal jár, mint a szájmosás. Mesterségesen táplált gyermekeknél ennek megfelelőleg a szopóka tisztaságára vagyunk tekintettel. •f* 4» *« A I1dik szülészeti klinikán az 1893/94-diki tanév alatt prophylactikus szájmosásokat végeztettem, amelyekkel a klinikán részben a bábák, részben a bábatanulók foglalkoztak, jól vagy rosszul, a szerint a mint ügyes vagy kevésbbé gyakorlott kézzel végezték a szájmosást. Az 1893/94-diki tanév alatt a szájpenész 140 újszülöttnél észleltetett, 5 esetben Bednaraphthák szájpenészszel együtt; összesen 447 újszülött közül tehát 145 esetben láttunk sport, ami 32‘60/C'smnk felel meg. Ily szomorú tapasztalatok után látva, hogy a prophylactikus szájmosások teljesen czéltalanok, amennyiben nem képesek az endemikusan elterjedt szájpenésznek gátat vetni, az 1894/95-diki tanév beköszöntével a prophylactikus szájmosásokat elhagytuk. Tekintettel arra, hogy a szájpenész endemikus elterjedésének meggátlásánál fősúlyt a hygienikus viszonyok javítására kell fektetnünk, kötelességünkké vált a módunkban álló legalaposabb hygienikus intézkedéseket megtenni, így a klinika szülő- és gyermekágyas szobáit alaposan kitisztíttattuk , a falak és padlók újra meszeltettek, illetve festtettek és a két hónapi szünet alatt az összes szobák alaposan szellőztettek. Ily külső előkészületek után még a következő rendszabályokat adtuk ki: 1. Az újszülöttek gondozásával egy külön ápolónő foglalkozzék. 2. Az újszülött megszületése után, annak megfüresztése alkalmával, az addig szokásban volt szájmosás elhagyandó. 3. Az asphyxiában született csecsemő szájgaratüregébe csak kivételesen — ha az alkalmazott egyéb eljárások (bőringerek) már czélhoz nem vezettek — a tisztaság pontos szemmel tartása mellett szabad az ujjal belenyúlni és azzal a nyálkát óvatosan kitörölni. 4. A rendszeres szájmosások az egészséges szájnyakkártyával bíró újszülötteknél teljesen elhagyatnak és csak azon esetben végeztessenek, amikor a fellépett szájpenész azok foganatosítását szükségessé teszi. 5. Az anyák emlőit úgy a szoptatás előtt, mint a szoptatás után külön e czélra szolgáló tiszta ruhával meg kell mosni. Ezek után hozzáfogtunk 1894. szeptember hó 1-én az újszülöttek észleléséhez. Az észlelés első idejében, szeptember havában, örömmel azt tapasztaltuk, hogy az egész hónap alatt 45 újszülött közül csak egy esetben lépett fel szájpenész és pedig annak legenyhébb formája. A nyelv csúcsán és hátán néhány részben különálló, részben egymással összefolyó, tűszúrásnyi egészen gombostűfejnyi, szürkés-fehér, körkörös, kissé a felszín felé emelkedő gócz volt látható. Az illető újszülött, akinél a szájpenész fellépett, egy igen jól fejlett 3400 gm.-nyi kezdeti súlylyal biró csecsemő volt. A szájpenész a születés utáni XI-dik napon lépett fel, amikor a csecsemő súlya 3815 gm. volt, jól szopott, székletei kissé dyspeptikusak voltak. A szájpenész természetesen azonnal a megfelelő kezelésben részesült, azaz a csecsemő szája naponta 3—4-szer 2°/o-os natrboraciumoldatba mártott tiszta, lágy rongyocskával mosatott ki. A csecsemő még néhány napig maradt a klinikán és ezalatt a szájpenész javult. Örömünk azonban nem tartott sokáig, amennyiben már a következő hónapban 45 újszülött közül 12 esetben találtunk szájpenészt és ez időtől fogva a szájpenész ismét állandó 101