Orvosi Hetilap, 1896. április (40. évfolyam, 14-17. szám)

1896-04-05 / 14. szám

1­896. 14. sz ORVOSI HETILAP szerűek lettek volna, melyek későbben sectio alá kerülnek. Csak akkor győződhettünk volna meg biztosan a felől, hogy a diabetes pankreatikus eredetű eseteivel állottunk-e szemben, avagy azok egyéb aetiologiával birók voltak-e? Mert természetesen a pankreas-therapiától csak ott várhatók eredmények, a­hol a diabetes pankreatikus eredetű. (Egyik esetünkben különben az inanitio már annyira előrehaladt, hogy valószínűleg alkal­munk lesz a közel­jövőben a sectio eredményét is ismertetni.) Ámbár eddigi kísérleteink számbavehető javulást nem ered­ményeztek, a pankreas beöntéseket c­ukorbetegeknél alkalom adtán a jövőben mégis ismételten alkalmazni fogjuk. A további kísérletezésre feljogosít egyrészt a pankreas soysmák tagad­hatatlanul tápláló értéke, másrészt azon reményünk, hogy több eset esetleg kórbonc­tani leletekkel kapcsolatban talán meg­fogja adni a feleletet arra nézve, vájjon a hasnyál­mi­rigy­­therápiának intensívebb gyógyító hatása van-e ott, hol a diabe­tes mellett a pankreas megbetegedése van jelen, mint a c­ukor­­betegségek azon esetében, melyeknél más aetiologikus momentum szerepel. Irodalom. 1. Battistini: Therap. Monatshefte 1893. 2. Comby : Semaine médicale 1893. 3. Fürbringer: Deutsche mediz. Wochenschrift 1894. 4. Knowsley Sibley : Semaine médicale. 5. Mehring és Minkowski: Arch. f. exp. Pharm. u. Path. XXVI. 1890. 11. Mackenzie: Brit. med. Journ. 1893. 7. Wood: Brit. med. Journ. 1893. A caisson-munkások megbetegedéseiről. Közük: Friedrich Vilmos dr., a budapesti kerületi betegsegélyesi pénztár főorvosa és Tauszk­ Ferencz dr., 1. belklinikai tanársegéd. (Folytatás) Ezen rövid elméleti ismeretek előrebocsátása után szabad­jon saját vizsgálati eredményeinkre is áttérni. 1. Vizsgálatainknál mindenekelőtt oly módon jártunk el, hogy felismerni akartuk ama hatást, melyet a caissonban való tartózkodás emberekre gyakorol s pedig olyanokra, kik elő­ször jutnak caissonba és ugyancsak olyanokra, kik éveken át s kizárólagosan caisson munkások voltak. Az egyik vizsgálati egyén (azok közül, kik még fokozott légnyomásnak nem voltak kitéve) egyikünk volt, a másik egy hírlapíró, ki készséggel bocsátotta magát rendelkezésre. Ugyan ez alkalommal mintegy átmenetkép alkalmunk volt vizsgálni egy mérnököt, ki rövidebb-hosszabb időközökben jut caissonba s hat caisson munkást. Az eljárás az volt, hogy egy a helyszínen rendelkezésre bocsátott kis sátorban, a caissonba való lemenetel előtt, azután magában a caissonban s végtére a caisson elhagyása után előre megállapított sorrendben s rendszerben végeztük a vizsgálatot. A­mi mindenekelőtt a caissonban való tartózkodás alatt a bennlevőnek tudomására jut, az a subjectio érzések egész sora és pedig a belépésnél a nyomás fokozódás megindításával a halló szerv az, a mely felől a kellemetlen érzetek előtérbe jutnak. Felzúgás kíséretében azon érzés, mintha a dobhártya be akarn­a szakadni, s mely ösztönszerüleg arra készteti az embert, hogy zárt ajkak s befogott orr mellett erős s gyakori exspiriumokat végezzen. Ehhez társul kivált azoknál, kik először lépnek be: szédülés, a tapintó érzék tompulása, az egész testnek könnyed­­ség érzete. Ezeken kívül a légzés nehezkedése, szívdobogás érzete, a beszéd hangjának tompulása emelendők ki. Ezen tünetek a caissonban való tartózkodás alatt enyhül­nek, de különösen a nehéz légzésnek érzete csaknem teljesen elenyészik. De a kilépés után a subjectív érzeteknek újabb sorozata áll elő, a­mely a legtalálóbban „paraesthesia“ névvel jelölhető. Sokan panaszkodnak hidegség érzetről az alsó vég­tagokban, szúró fájdalmakról a felkarokban. Azon számos mun­kás, kiket a subjectív érzés felől megkérdeztünk, legállandóbb tünetekként a hallásra gyakorolt kellemetlen behatást és diffus, az alsó végtagokra irányuló paraesthesiákat, „rheuma­­szerű" fájdalmakat említik, mely utóbbiakat ők a hideg levegő behatásának tudnak be, holott a caisson levegője s a küllevegő hőfoka közt lényeges differentia nem volt. Tényleg e paraesth. ellen a caisson elhagyása után erősen fűtött kemencze mellett keresnek enyhülést. A subjectív érzések egyike másika hosszabb ideig is fennállhat, sőt találtunk olyanokat, kik e paraesthesiák­­tól soh­se mentek. A vállalat egy mérnöke pl. minden caisson­ban rövid ideig tartózkodás után 10—14 napig nem szabadul kínzó, néha szédüléssel párosult fülzúgástól. A caissonban való tartózkodás hatása a légzési szervek­ben mindenekelőtt lassan fokozódó tüdőektásiában nyilvánul s a légvételek számának ritkulásában. E mellett a légzés típusa, úgy a mint az élettani vizsgálatok kapcsán várható volt, megváltozik s pedig a belégzés igen könnyű, alig észlel­hető, a kilégzés nehezített, megnyúlt. Ezek mellett a tüdő­­respiratorikus kitérései nagyobbak, sem mint azt más alkalom­mal észlelni szoktuk megfelelő tüdőtágulatnál. A caisson el­hagyása után a légzés típusa bizonyos időn keresztül még fennáll, de míg azoknál, kik caissonban már hosszú időn keresztül megfordultak, a kiindulási értékre esik vissza, addig az ily munkához nem szokottnál ez még hosszabb időn keresz­tül­­/a—1 óráig is fennáll, időnként­­—2 perczig tartó dyspnoe érzetével járó irreguláris légzéstől félbeszakítva. A kilégzési s belégzési nyomás pneumatométerrel vizsgálva eseteinkben jelentékeny eltérést nem mutatott. A caissonban fütyülni kép­telenek. A légzések számának ritkulása perc­enként a munkások­nál átlag 6-ot tett ki. Igen fontos s szembetűnő volt a vérkeringés szervek részéről tanúsított magatartás. Közvetlenül a munkakamrába való belépés után a már meglevő szív viszonyokhoz képest bal s jobb szívtágulat fejlő­dött, mely a caissonban való tartózkodás alatt visszafejlődött a kiindulási értékre, hogy a caissonban való kilépés után új­ból az előbbinél nagyobb fokú s rövid ideig tartó 2 oldali szívtágulatnak adjon helyet, mely elég hamar a kiindulási értékre fejlődött vissza. A vérnyomás a Basch-féle syhygmo­­manometerrel meghatározva a caissonban való tartózkodás alatt a nyomás emelkedéséről tanúskodott, mely a caissonban való további tartózkodás alatt némileg csökkent, a caisson elhagyás után az eredeti értéket megközelítette. Az érlökések száma már a légzsilipben ritkul , pedig a nyomás emelkedésével arányban, mely ritkulás az egész idő alatt a caissonban csak csekély ingadozásokat mutatott és az küllevegőben is még rövid ideig fennállott. Megjegyzendő, hogy a fokozott légnyomás hatása képen az ily fokozott légnyomáshoz nem szokottaknál a változatok a kiindulási értékhez viszonyítva jóval nagyobbak voltak. Az emésztési szervekre behatás kimutatható nem volt; egyes szerzők fokozott étvágyról tesznek említést. Az érzék­szervekre gyakorolt hatás közül a hallás, tapintás, szaglás s ízlés csökkenése említhetők. Egy esetben szemkáprázásról volt említés téve. A mozgás s érzési körben mutatkozó paraeszkesiákról, nyilaió fájdalmakról, szédülésről már volt említés téve. Objectív vizsgálatnál feltűnt, hogy néhány esetben bal­oldali, többnyire a végtagokon ülő, kisebb helyre szorítkozó, nyomásra érzékeny duzzanatok voltak észlelhetők. Carssonban az izmok s idegek nyomásra érzékenyek, hyperaesthesiájuk van jelen. A reflexek, a felületesek és a mélyek, úgy a caisson­ban mint caisson elhagyása után fokozottabbak mint kezdet­ben. Az izomerő egyeseknél némileg csökkent. Ataxia vagy Brad­ Bomberg nem volt észlelhető. Vizeletben fehérje nem találtatott. A test hőmérséke a caissonban 1—2 tizeddel emelkedést mutatott. Az üzérgörbe magatartását illetőleg Rózsahegyi vizsgálataira utalunk, a­ki a Thanhoffer-féle készülékkel dolgozott. Eredményeit a követ­kezőkben foglalja össze: A sűrített levegőben (1166 mm. higanynyomás) felvett görbék nem mutatnak tompább emel­kedési szöget; a bernit időzés tartamával arányosan kisebb lett a szív összehúzódásának hulláma; a csúcsa is mindinkább be­­domborodott. A görbe lehágó szakasza csak 1­­/a óra múlva lett menedékesebb, azután kisebb lett az állandó másodlagos hullám­, 162

Next