Orvosi Hetilap, 1896. április (40. évfolyam, 14-17. szám)
1896-04-05 / 14. szám
1896. 14. sz ORVOSI HETILAP szerűek lettek volna, melyek későbben sectio alá kerülnek. Csak akkor győződhettünk volna meg biztosan a felől, hogy a diabetes pankreatikus eredetű eseteivel állottunk-e szemben, avagy azok egyéb aetiologiával birók voltak-e? Mert természetesen a pankreas-therapiától csak ott várhatók eredmények, ahol a diabetes pankreatikus eredetű. (Egyik esetünkben különben az inanitio már annyira előrehaladt, hogy valószínűleg alkalmunk lesz a közeljövőben a sectio eredményét is ismertetni.) Ámbár eddigi kísérleteink számbavehető javulást nem eredményeztek, a pankreas beöntéseket cukorbetegeknél alkalom adtán a jövőben mégis ismételten alkalmazni fogjuk. A további kísérletezésre feljogosít egyrészt a pankreas soysmák tagadhatatlanul tápláló értéke, másrészt azon reményünk, hogy több eset esetleg kórbonctani leletekkel kapcsolatban talán megfogja adni a feleletet arra nézve, vájjon a hasnyálmirigytherápiának intensívebb gyógyító hatása van-e ott, hol a diabetes mellett a pankreas megbetegedése van jelen, mint a cukorbetegségek azon esetében, melyeknél más aetiologikus momentum szerepel. Irodalom. 1. Battistini: Therap. Monatshefte 1893. 2. Comby : Semaine médicale 1893. 3. Fürbringer: Deutsche mediz. Wochenschrift 1894. 4. Knowsley Sibley : Semaine médicale. 5. Mehring és Minkowski: Arch. f. exp. Pharm. u. Path. XXVI. 1890. 11. Mackenzie: Brit. med. Journ. 1893. 7. Wood: Brit. med. Journ. 1893. A caisson-munkások megbetegedéseiről. Közük: Friedrich Vilmos dr., a budapesti kerületi betegsegélyesi pénztár főorvosa és Tauszk Ferencz dr., 1. belklinikai tanársegéd. (Folytatás) Ezen rövid elméleti ismeretek előrebocsátása után szabadjon saját vizsgálati eredményeinkre is áttérni. 1. Vizsgálatainknál mindenekelőtt oly módon jártunk el, hogy felismerni akartuk ama hatást, melyet a caissonban való tartózkodás emberekre gyakorol s pedig olyanokra, kik először jutnak caissonba és ugyancsak olyanokra, kik éveken át s kizárólagosan caisson munkások voltak. Az egyik vizsgálati egyén (azok közül, kik még fokozott légnyomásnak nem voltak kitéve) egyikünk volt, a másik egy hírlapíró, ki készséggel bocsátotta magát rendelkezésre. Ugyan ez alkalommal mintegy átmenetkép alkalmunk volt vizsgálni egy mérnököt, ki rövidebb-hosszabb időközökben jut caissonba s hat caisson munkást. Az eljárás az volt, hogy egy a helyszínen rendelkezésre bocsátott kis sátorban, a caissonba való lemenetel előtt, azután magában a caissonban s végtére a caisson elhagyása után előre megállapított sorrendben s rendszerben végeztük a vizsgálatot. Ami mindenekelőtt a caissonban való tartózkodás alatt a bennlevőnek tudomására jut, az a subjectio érzések egész sora és pedig a belépésnél a nyomás fokozódás megindításával a halló szerv az, a mely felől a kellemetlen érzetek előtérbe jutnak. Felzúgás kíséretében azon érzés, mintha a dobhártya be akarna szakadni, s mely ösztönszerüleg arra készteti az embert, hogy zárt ajkak s befogott orr mellett erős s gyakori exspiriumokat végezzen. Ehhez társul kivált azoknál, kik először lépnek be: szédülés, a tapintó érzék tompulása, az egész testnek könnyedség érzete. Ezeken kívül a légzés nehezkedése, szívdobogás érzete, a beszéd hangjának tompulása emelendők ki. Ezen tünetek a caissonban való tartózkodás alatt enyhülnek, de különösen a nehéz légzésnek érzete csaknem teljesen elenyészik. De a kilépés után a subjectív érzeteknek újabb sorozata áll elő, amely a legtalálóbban „paraesthesia“ névvel jelölhető. Sokan panaszkodnak hidegség érzetről az alsó végtagokban, szúró fájdalmakról a felkarokban. Azon számos munkás, kiket a subjectív érzés felől megkérdeztünk, legállandóbb tünetekként a hallásra gyakorolt kellemetlen behatást és diffus, az alsó végtagokra irányuló paraesthesiákat, „rheumaszerű" fájdalmakat említik, mely utóbbiakat ők a hideg levegő behatásának tudnak be, holott a caisson levegője s a küllevegő hőfoka közt lényeges differentia nem volt. Tényleg e paraesth. ellen a caisson elhagyása után erősen fűtött kemencze mellett keresnek enyhülést. A subjectív érzések egyike másika hosszabb ideig is fennállhat, sőt találtunk olyanokat, kik e paraesthesiáktól sohse mentek. A vállalat egy mérnöke pl. minden caissonban rövid ideig tartózkodás után 10—14 napig nem szabadul kínzó, néha szédüléssel párosult fülzúgástól. A caissonban való tartózkodás hatása a légzési szervekben mindenekelőtt lassan fokozódó tüdőektásiában nyilvánul s a légvételek számának ritkulásában. E mellett a légzés típusa, úgy a mint az élettani vizsgálatok kapcsán várható volt, megváltozik s pedig a belégzés igen könnyű, alig észlelhető, a kilégzés nehezített, megnyúlt. Ezek mellett a tüdőrespiratorikus kitérései nagyobbak, sem mint azt más alkalommal észlelni szoktuk megfelelő tüdőtágulatnál. A caisson elhagyása után a légzés típusa bizonyos időn keresztül még fennáll, de míg azoknál, kik caissonban már hosszú időn keresztül megfordultak, a kiindulási értékre esik vissza, addig az ily munkához nem szokottnál ez még hosszabb időn keresztül/a—1 óráig is fennáll, időnként—2 perczig tartó dyspnoe érzetével járó irreguláris légzéstől félbeszakítva. A kilégzési s belégzési nyomás pneumatométerrel vizsgálva eseteinkben jelentékeny eltérést nem mutatott. A caissonban fütyülni képtelenek. A légzések számának ritkulása percenként a munkásoknál átlag 6-ot tett ki. Igen fontos s szembetűnő volt a vérkeringés szervek részéről tanúsított magatartás. Közvetlenül a munkakamrába való belépés után a már meglevő szív viszonyokhoz képest bal s jobb szívtágulat fejlődött, mely a caissonban való tartózkodás alatt visszafejlődött a kiindulási értékre, hogy a caissonban való kilépés után újból az előbbinél nagyobb fokú s rövid ideig tartó 2 oldali szívtágulatnak adjon helyet, mely elég hamar a kiindulási értékre fejlődött vissza. A vérnyomás a Basch-féle syhygmomanometerrel meghatározva a caissonban való tartózkodás alatt a nyomás emelkedéséről tanúskodott, mely a caissonban való további tartózkodás alatt némileg csökkent, a caisson elhagyás után az eredeti értéket megközelítette. Az érlökések száma már a légzsilipben ritkul , pedig a nyomás emelkedésével arányban, mely ritkulás az egész idő alatt a caissonban csak csekély ingadozásokat mutatott és az küllevegőben is még rövid ideig fennállott. Megjegyzendő, hogy a fokozott légnyomás hatása képen az ily fokozott légnyomáshoz nem szokottaknál a változatok a kiindulási értékhez viszonyítva jóval nagyobbak voltak. Az emésztési szervekre behatás kimutatható nem volt; egyes szerzők fokozott étvágyról tesznek említést. Az érzékszervekre gyakorolt hatás közül a hallás, tapintás, szaglás s ízlés csökkenése említhetők. Egy esetben szemkáprázásról volt említés téve. A mozgás s érzési körben mutatkozó paraeszkesiákról, nyilaió fájdalmakról, szédülésről már volt említés téve. Objectív vizsgálatnál feltűnt, hogy néhány esetben baloldali, többnyire a végtagokon ülő, kisebb helyre szorítkozó, nyomásra érzékeny duzzanatok voltak észlelhetők. Carssonban az izmok s idegek nyomásra érzékenyek, hyperaesthesiájuk van jelen. A reflexek, a felületesek és a mélyek, úgy a caissonban mint caisson elhagyása után fokozottabbak mint kezdetben. Az izomerő egyeseknél némileg csökkent. Ataxia vagy Brad Bomberg nem volt észlelhető. Vizeletben fehérje nem találtatott. A test hőmérséke a caissonban 1—2 tizeddel emelkedést mutatott. Az üzérgörbe magatartását illetőleg Rózsahegyi vizsgálataira utalunk, aki a Thanhoffer-féle készülékkel dolgozott. Eredményeit a következőkben foglalja össze: A sűrített levegőben (1166 mm. higanynyomás) felvett görbék nem mutatnak tompább emelkedési szöget; a bernit időzés tartamával arányosan kisebb lett a szív összehúzódásának hulláma; a csúcsa is mindinkább bedomborodott. A görbe lehágó szakasza csak 1/a óra múlva lett menedékesebb, azután kisebb lett az állandó másodlagos hullám, 162