Orvosi Hetilap, 1896. május (40. évfolyam, 18-22. szám)
1896-05-03 / 18. szám
209 ORVOSI HETILAP 1896. 18 cz. maga után. A veseinsufficientia jeleit tehát a vérben kell keresni. A specifikus vizeletanyagok azonban oly kis és ingadozó mennyiségekben foglaltatnak a vérben, azok felkeresése annyira nehéz, hogy ezek felszaporodására kórjelzési eljárást alapítani nem lehet. Ezt a hézagot, az előbb említett kettővel együtt, t. i. a vesebetegség felismerésével látszólag ép vizelet mellett, vagy olyan kóros vizelet mellett, amelynek rendellenessége nemcsak a vese megbetegedésében lelheti magyarázatát, tölti ki az én vérvizsgálati eljárásom. Az eredmény, amelyre vezethet, a következőkben foglalható össze. A szervezet anyagcseréje olyan folyamat,amelyben nagy energiát magukban foglaló, komplicált, nagy molekulákból álló vegyületek kis energiát képviselő, egyszerű, kis molekulákból álló vegyületekre esnek szét. Ez alatt a szétesés alatt szabadul fel amaz energia, amely az életjelenségek forrását képezi. A nagy molekulák eldarabolódása a szervezetben azt eredményezi, hogy annak nedveiben az oldott molekulák száma folyton szaporodik. Az anyagcseréből származó molekulatöbbletet a vese üríti ki. A vese működésének tulajdonítandó, hogy a szervezet nedveinek molekulatartalma a molekulákat folyton szaporító anyagcsere daczára állandó. Ebből látható, minek kell történnie, ha a vese működése csökken. Akkor az anyagcseréből származó molekulatöbblet kiürülése, a molekuláris diuresis, alább száll. Ebből a szervezetben a szilárd molekulák felhalmozódásának kell származnia és így, ha módunkban áll a molekulák számának szaporodását megállapítani, kezünkben van ama kérdés kulcsa, hogy adott esetben a vese működése elégséges-e vagy elégtelen. A nedvek molekula-tartalmának meghatározására a physikában jól kipróbált eljárással találkozunk : ez a fagypont meghatározás. Valamely oldat fagypontjának állása 0° alatt arányos az ebben oldott molekulák számával és így természetes, hogy annak eldöntésére, várjon a vérben oldott molekulák száma normális-e vagy nem, a fagypont szolgálhat. Klinikai tapasztalataim azt mutatták, hogy az ép ember vérsavójának szilárd molekula-tartalma állandó és annak megfelelőleg fagypontja állandóan 0'56°. Vesebetegeknél végzett vizsgálataim eredményét pedig az képezte, hogy ezeknél a vér fagypontjának távolsága 0°-tól a rendesnél, 0‘56°-nál mindig nagyobb és hogy így a fagypont vizsgálata biztos jelét adja annak, ha a vese működésének elégtelensége következtében a szervezetben visszatartásból eredő molekula-felszaporodás jön létre. H ha az orvoshoz intézett kérdés úgy hangzik: elégséges-e a veseműködés vagy nem, akkor a vér fagypontjának minősége erre a kérdésre határozott és világos választ ad. Ha a vese működése elégséges, akkor a vér fagypontja O'CCA, ha elégtelen, akkor az 0'56 és 0'72 között van. A vér fagypontjának meghatározása tehát a vesebetegségek diagnostikájának jelentékeny eszközét képezi. Fontossága abban áll, hogy a veseelégtelenség jelenlétét a vizelettől függetlenül engedi felismerni. Ennek a megállapítása után szükséges a módszer megbízhatóságának megítélése szempontjából azzal a kérdéssel foglalkoznunk, hogy vannak-e a veseinsufficientián kívül más olyan kóros állapotok is, amelyek a vér fagypontsülyedésének nagyobbodásával járnak és ha igen, milyen módon vagyunk képesek eldönteni, hogy adott esetben a vér növekedett fagypontsülyedése a vese elégtelenségéből, vagy más okból származik-e. Vizsgálataim alapján azt állíthatom, hogy a vese elégtelenségén kívül tényleg van még egy körülmény, amely a vér fagypontsülyedését fokozza és ez a hiányos légzés, de azt is állíthatom, hogy a hiányos légzésből és a veseelégtelenségből származó vérelváltozásokat teljes biztossággal megkülönböztethetjük egymástól. Kerülöm ez alkalommal a physiologiai kérdések fejtegetését, azonban ez a pontja a vérvizsgálatnak egy rendkívül fontos tétel felemlítésére késztet, amely Kovács gyakornok úr vizsgálataiból derült ki. Ha a kibocsátott véren szénsavat áramoltatunk át és így in vitro a vért vénássá teszszük, azután annak savóját megvizsgáljuk, akkor kitűnik, hogy a vénás vér fagypontja rendellenesen mélyen áll 0° alatt, — 0'560 helyett — 0'700 alatt van. Ha a mesterségesen vénássá tett vért artériássá változtatjuk az által, hogy a szénsav átbocsátás után oxygent vezetünk rajta keresztül, akkor a vér fagypontja a rendes 0'56 fokra tér vissza. A vérsejteknek rendkívül fontos működése, amely által, mint azt más helyen fejtem ki, az egész nedvkeringés kormányozásában döntő szerepet játszanak, hogy a vér fagypontját annak oxygen tartalmához képest változtatják. A vér fagypontja csak addig normális, 0'56°, amíg a vér a rendes mennyiségű oxygent tartalmazza. Mihelyt 0 tartalma csökken, fagypontsülyedése nő. Ez az oka annak, hogy minden betegség, amely az 0 felvételt gátolja, a vér fagypontsülyedésének növekedésével jár és ez az oka annak, hogy ilyen betegnek, pl. pneumoniás betegnek vérén in vitro oxygent vezetve át, a fagypont rendessé válik. Az oxygenban szegény vér tehát annyiban hasonlít a veseinsufficientiás beteg véréhez, hogy fagypontsülyedése nagyobb 0,56°-nál. A kettő között azonban fontos különbség van, t. i. hogy míg oxygen hiánynál az elváltozást in vitro 0-átbocsátás segítségével eltüntethetjük, addig a veseinsufficientiából származó elváltozás magától érthetőleg 0-átbocsátás után is megmarad. (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti kir. m. tud. egyetem fogászati klinikájáról. Kísérletek a tropa-cocainnal. Közli Hattyasy Lajos dr., tanársegéd. Az Orvosi Hetilap 52. számának „Újabb gyógyszerek és gyógymódok“ czímű mellékletében Vámossy dr. „A cocain veszélyességéről és a tropa-cocainról, mint a cocain pótszeréről“ értekezik, melyben a tropa-cocaint mint fél annyira sem mérgező anaestheticumot további kísérletek tételére ajánlja. A fogászati klinikán kísérletet végeztünk a tropa-cocainnal és az ajánlott Ha/0-t is oldaton kívül még 50/a-os és 100/0-os oldatot is használtunk, mely oldatoknál a chlomatriumot megfelelőleg növeltük. Czélszerűnek látszott a töményebb oldatok készenlétben tartása, mivel hátrább eső fogaknál nagy mennyiségű folyadék befecskendezése a nyákhártya nagyobb kötöttségénél fogva bajos, ép így a palatinalis és lingualis nyákhártya alá is, míg töményebb oldatból kevesebb mennyiség könnyebben volt a nyakhártya alá fecskendezhető. A 10u/C-os oldat használtatott minden esetben az ing beecsetelésére, azonban csak fogváltás, lazán álló necrotikus gyökök stb. eseteiben lett használva. Legtöbb esetben tehát az átmeneti redőbe lett a szer befecskendezve, lehetőleg az illető fog gyökcsúcsának megfelelőleg igyekezvén a fogmederhez közel jutni, némely esetben nyelvi, illetőleg palatinalis oldalra is lett juttatva a befecskendezett adagból. A befecskendezés után 5 perczig, később 10 perczig vártunk, s ez idő eltelte után végeztetett az extractio. Műtét után minden beteg legalább 1/2 órán át, de, ha valami legcsekélyebb eltérés mutatkozott, vagy a közérzet nem volt teljesen kielégítő, tovább néhány órán át is megfigyelés alatt maradt. Beecsetelés után néha már 1/2 perc múlva lett végezve a műtét művel nyelvünkre ecsetelve a tropa-cocain oldatot, annak érzéstelensége igen gyorsan beállt), máskor 5, illetve 10 perc után. Összesen 114 esetben használtuk a tropa-cocaint, mégpedig gyermekeknél 14 évig 29, nőknél 61, férfiaknál 24 esetben. Gyermekeknél végzett esetek közül 19 befecskendezés, 10 beecsetelés volt. Legfiatalabb volt 4 éves. Legkisebb befecskendezett adag volt 3 mgm. (0'003 gm.), legnagyobb adag pedig 2 cgm. (0'02 gm.). Nőknél végzett esetek közül 6-nál beecsetelés, 55-nél befecskendezés végeztetett. Legidősebb nő 64 éves volt. Legkisebb adag Vf cgm. 10(015 gm.), legnagyobb