Orvosi Hetilap, 1896. július (40. évfolyam, 27-30. szám)

1896-07-05 / 27. szám

1896. 27. sz. ORVOSI HETILAP Az ütérlökés jelentékenyen szabályosabb, kevésbbé szapora, 85—102 között ingadozik a láz fokához képest. Január 22-dikén a beteg teljesen láztalan. Közérzet javult. Ütér­­lökés 85—78 között. Egy-egy contractióra jut 0­ 65—0 76 mp. Január 24-dikén a beteg jelentékenyen jobban érzi magát. Étvágy javult, nehéz légzés teljesen eltűnt. Az ütérlökés 72—80 között, egy-egy szívcontractióra 0-70—0-83 mp. jut. (9. sz. görbe.) A lábvizenyő és hasvizkór azonban változatlanul fennáll. A vizelet napi mennyiségének ingadozásai a következők : január 17-dikén (gyógyszer nélkül) 1000 ccm., 18-dikán (digitalin) 1000 ccm., 19-dikén (lázas) 800 ccm., 20-dikán 900 ccm., 21-dikén 1100 ccm., 22-dikén (láztalan) 900 ccm., 23-dikán 1500 ccm., 24-dikén 1000 ccm. A beteg a kórodát elhagyja. (Folytatása következik.) Közlemény Sterczel Manó dr. m.­tanár szt. István­­kórházi sebészi osztályáról. Nyaki bárkonytömlőkről.­ Közli: Beck Bódog dr­., kórházi gyakornok. A sebészi diagnostikának fontos és eléggé érdekes feje­zetét képezik a nyakon fellépő álképletek. Kevés testrész van, melyen oly gyakran és annyiféle variációban lépnének fel az álképletek, mint épen a nyakon és ennek is csak a mellső felületén. Alig van álképlet, mely — ezen aránylag oly kis területen — elő ne fordulna; több daganatra nézve locus praedilectionis a nyak, más álképletnek ismét kizárólagos előfordulási helye, mi különben a nyak igen komplicált topo­­graphikus és főleg fejlődési viszonyaiban rejlik. És a­mily érdekes, néha ép oly nehéz ezen újlaki, főleg pedig cystosus álképleteknél a differentiatis diagnosist felállí­tani. Gyakran teszik próbára az éles szemű sebészt is, ki latba veti bő tapasztalatait és a rendelkezésére álló diagnoszi­cs tényezőket — kezdve a praegnans külső alaki viszonyok­tól egész a mikroskopikus vizsgálatig — és ennek daczára is csak a fenforgó eset diagnosisának szűkebb körre való szorítása által képes az álképletek tömegéből kibontakozni, sehogy sem azonban kész és biztos diagnosissal. Már­pedig a kórkép felismerése, mint a kezelés első kelléke, kiváltkép a nyakon, eléggé kívánatos. Szolgáljon erre, némileg például is, ép oly tanulságos, mint érdekes és ritka esetünk. M. Gy., 16 éves, erdővégi (Szerém m.) lovászfiú. Felvétetett 1895. október 26-dikán, egy a jobb áll alatti férfiökölnyi ter­menagyobbodással. Szülei és két testvére élnek és egészségesek. Kiállott betegségekre, főleg lázas betegségre nem emlékszik. Tuberculosis és scrophulosisnak nála semmi nyoma. Életmódját és tartózkodási viszonyait illetőleg — vonatkozással a kórállapot esetleges aetiológiájára — előadja, hogy állandóan egy tanyán tartózkodik — lovak mellett lévén alkalmazva —, éjjel istálló­ban alszik, hol szarvasmarha, nagyobb juhállomány és — mint ilyen helyen természetes — számos kutya is van. Jelen bajára vonatkozólag elmondja, hogy 1892. év tavaszán jobb álla alatt egy körülbelül mogyoró nagyságú kemény csomót vett észre, mely, míg egy ideig növekedést alig mutatott, néhány hónap múlva oly rohamosan kezdett növekedni, hogy nemsokára már jelenlegi nagyságát érte el. Fájdalmasságot vagy bárminemű kellemetlenséget ez álképlet neki sohasem okozott. Egy év előtt, reggel felébredve, észrevette, hogy nyaka mind­két oldalt, főleg pedig a jobb oldalon erősen megdagadt, vörösen el­színesedett, fájdalmas, úgyannyira, hogy nyelni is alig tudott. Hogy lázas is lett volna ez alkalommal, arra nem tud visszaemlékezni. Nyelve alatt ugyanekkor egy jókora diónyi, lágy tapintatú ter­menagyobbodás keletkezett, mely nyelvcsúcsát egészen feltolta. Ezen hirtelen, szinte észrevétlenül fellépett duzzanata a nyaknak, úgyszintén a vele egyidejű­leg keletkezett nyelvalatti daganat, a következő nap reggelére — ép oly észrevétlenül, mint fellépett — megszűnt, mintha mi sem történt volna.­­ Betegbemutatás a budapesti közkórházi orvostársulat 1895. november 27-dikén tartott 16. bemutató szakülésén. Azóta mind a mai napig e daganat sem növekedés, sem bármi más tekintetben változást nem mutatott. Beteg korához képest jól fejlődött, erőteljes. Bőre és látható nyakhártyák halványvörösek. Általános megbetegedésnek semmi nyoma. Láztalan. Lázák középtágak, egyenlők. A jobb áll alatt, a sternocleidomastoideus mellső szélén, a trigonum inframaxillaret teljesen kitöltő, jókora férfiökölnyi, korlátoltan mozgat­ható, szabályos gömb alakú, sima felületű, mindenütt egyenletesen feszes, elastikus tapintatú, gyengén fluctuáló, minden oldalról kényelmesen körülfogható, fájdalmatlan terimenagyobbodás, mely felett a bőr normá­lis színű, feszes ugyan, de ránczokba szedhető. A terimenagyobbodás a környezettől elmozdítható ugyan, de alapjában, mely körülbelül a gége magasságában van, szorosan odanőtt; fájdalmat sem nyomás, sem pedig az egésznek mozgatása nem okoz. Dudorzatosság, több részre osztottság, lábtünetnek semmi nyoma. Pulsatiót a daganat nem mutat, a jobboldali carotis a daganat alatt vész el. Tartalma fokozott nyomásra sem keresbedik. Auscultatorice semmi positív tünet. Nem transparens. Leg­nagyobb circumferentiája 19 cm., átmérője 9 cm. Sem a gége, sem a trachea helyéből kitolva nincs, légzés akadály­talan, hang tiszta, nyelés szabad. A daganat a nyelési mozgásokat nem követi. Mellkasi szervek épek. Szívhangok tiszták. Lép erősen megnagyobbodott, a bal bordaívet jóval meghaladja, a bal epigastriumot majdnem teljesen kitölti. Éles, jól kitapintható széle mellfelé a linea albát egy ujjnyira, lefelé a köldökön át húzott víz­szintest, a hónaljvonalban pedig a crista­­leit éri el. Fent a léptompulat a hónaljvonalban a 8-dik borda felső szélénél, a scapularis vonalban pedig a 9-dik borda felső szélénél kezdődik. A lép egész alsó fele egy éles szélű, egyenletes felületű, rugal­mas, fájdalmasságot vagy érzékenységet nem mutató tumor alakjában tapintható ki, rajta mellül, közvetlenül a bordaív alatt, egy mély köldök­­szerű bevágás. A légzési mozgásokat csak részben követi. Májtompulat nem nagyobbodott. Vérvizsgálat negatív eredménynyel. Mű­tétele az állalatti daganatnak 1895. október 30-dikán. Chloroform­­narcosis. A daganat legnagyobb domborulatán, lefelé néző convexitással, körülbelül 10 cm. hosszú metszéssel átvágatván az erősen megfeszült, megvékonyodott bőr, felületes fascia és platysma myoides, egy hófehér, erősen feszülő, csillámló, porezszerű tokban tűnik elő a daganat. Meg lesz kísértve a daganat kifejtése, miközben a tok megsérül és a kelet­kezett nyíláson kristálytiszta, big serosus folyadék ürül. Tágítva a tokon ejtett nyílást, az elé egy, a tömlő folyadékában úszó, hófehér, szalonnás fényű, typikus bárkony tolul. Ezen körülbelül tyúktojásnyi cysta el­távolítása és a burokban levő folyadék kiürítése után a tok egész ürege teljesen láthatóvá lesz, alapja mélyen behúzódott, úgy hogy az egész üreg körtealakot mutat. Az űr alapján az alatta futó carotis lüktetése világosan kivehető. A tok kifejtésére kerülvén a sor, az oly szorosan volt a környe­zethez odanőve, hogy arról a profás vérzés miatt idejekorán le kellett mondanunk és a tokszél csak egy kis részének resectiója után azt a börsebszélekhez varrtuk ki. Előbb azonban a börseb, mely igen hosszú volt — miután metszésekor az egész tumor enucleatiója volt tervbe véve — két végén 4—4 silkwormgut-tel egyesittetik és csak ezután lesz a fennmaradt, mintegy három cm.-nyi bőrsebszél, a tömlőnek szin­tén előzetesen dohányzacskószerfien 3 cm.-nyire szűkített nyílásának * 9. sz. görbe. 321

Next