Orvosi Hetilap, 1896. október (40. évfolyam, 40-43. szám)

1896-10-04 / 40. szám

1896. 40. sz ORVOSI HETILAP lomba hozni. Ezt csak akkor érhetem el, ha a fűző és a fekvő készülék tokja egy és ugyanazon mintán készül. I la­p ezélra két mintát használnék, a melyek egymástól különböző test­tartásban készültek, két oly rögzítő készüléket nyernék, a melyek mindegyike más-más helyzetben rögzíti a beteg gerin­­czét s miután a beteg naponként reggel és este felváltva használja e készülékeket, gerincze naponként kétszer más-más alakra lesz hajlítva vagyis kétszer meg lesz mozgatva és soha állandóan nyugalomba nem jöhet. Ugyanezen kifogás alá esik azon eljárás is, a­melynél a fűző feltevésekor a beteget naponként felfüggesztik vagy meg­­nyújtják. Mindkét eljárás olyan, mintha egy gü­mós könyököt valaki naponként reggel és este a rögzítő kötésből kivenne és megmozgatna. Az ízület sohasem jutna nyugalomba, mindig jobban megdagadna és sohasem gyógyulna meg. Ez tehát helytelen eljárás volna, s épen ilyen helytelen ez a megmozgatás a gü­mős gerincznél is , mert ahhoz, hogy meggyógyuljon, teljes nyugalomra van szüksége, a­melyet sem a reclinatio sem pedig a megnyújtásért megszakasztani nem szabad. Mihelyt a rögzítő készülékek elkészültek és alkalmazásba vétettek, a fájdalom megszűnik és ezzel a csigolyagyuladás egyik legsúlyosabb symptomáján győzedelmeskedtünk. (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti k. m. t. egyetem II. számú (Portik Ottó t­r.) kórboncztani intézetéből. A katheter-sterilizálás kérdéséhez.­ Közli Alapi Henrik dr., üdítőorvos Budapesten. (Folytatás.) IV. A­mi a száraz melegben való kihevítést illeti, nem hallgathatom el csodálkozásomat a felett, hogy sokan még mai nap is úgy nyilatkoznak, miszerint absolut megbízható­ságánál fogva ezt tartanák ideális módszernek, ha csak az elastikus műszerek jobban kiállanak (a­mi persze azt jelenti, hogy e szerint nem állják ki). Poncett szerint a gummi­­katheterek a 120 — 130° hőmérséknek 1—2 órán át kitehetők, a­nélkül, hogy nagyobb kárt szenvednének. Már Guyon bizo­nyos kautelákat kíván meg, így, hogy a műszerek absolut szárazak legyenek és a sterilizátor falait ne érjék. Ily módon bár nem minden gummi-műszer, de a jó műszerek legalább tízszer kiállanák a 140 fokú hőmérséket 14 órán át, a­mi Guyon szerint elegendő volna. Legújabb czikkében Janet azt írja, hogy ámbár az eddigiek közt ez volna az egyetlen mód­szer, mely a kívánalmaknak minden tekintetben megfelelne, de annyi elővigyázatot kíván és oly gyorsan rongálja a gummi­­műszereket, hogy a gyakorlatban kivihetetlennek bizonyul. A­mi a száraz sterilizátor műszerrongáló hatását illeti, ezt én már hat év előtt tapasztaltam és leírtam, ehhez nincs mit hozzátennem. Ellenben a sterilizálás megbízhatóságára vonat­kozólag volna egy szavam. Én rám mindezek a közlemények azt a benyomást gya­korolják, mintha szerzőik a száraz hó fertőtlenítő tulajdon­ságait jelentékenyen túlbecsülték volna. Mert ha tudjuk azt, hogy a száraz hevítő hőmérsékét három órán át kell 140 fokon tartani, hogy a benne levő lépfenespórák biztosan tönkre­menjenek,1­2 , akkor miért tartanák absolut megbízhatónak a pár negyedórán át 120—130 fokra, vagy az egy negyedórán át 140°-ra szárazon hevített műszerek sterilitását? Olyan rugal­mas katheteri­nk pedig, mely órákon át állami a 140° hő­mérséket, eddigelé nincs. S ezért a száraz hővel sterilizált rugalmas műszerek csírmentessége iránt lehetetlen, hogy aggá­lyokat ne tápláljunk. V. A vízben való forralás — ámbár nem épen sokat írtak róla — könnyű hozzáférhetőségénél fogva minden esetre a katheter-sterilizálás legelterjedtebb módjai közé tartozik. Előnye, hogy aránylag egyszerű és a műszerek előzetes le­­szappanozása után az 5—10 perczig tartó forralás eléggé megbízható eredményt ad, míg ha azon olajosan helyezzük a kathetereket forró vízbe, akkor a csírmentesség még félóra múlva sem teljesen biztos­­Guyon). Ellenben a procedúrát a műszerek (kivéve a Nelaton-kathetereket, melyek úgyszólván mindent eltűrnek) nem valami jól állják; a műszereket a ki­főzés után sterilen eltenni nem lehet, s így kórházban, vagy a specialista gyakorlatban, hol mindenféle fajta nagyszámú eszköznek minden pillanatban sterilen kell rendelkezésre állani, ez az eljárás alig használható. Ellenben a beteg kezében talán nem rossz módszer. Ez utóbbi ezérrt Bud­astelett szer­kesztett egy egyszerű főzőkészüléket, mely a leírás után ítélve eléggé czélszerűnek mutatkozik. Azon általán ismert, igen széles körre kiterjedő kísér­letek után, melyeket a különböző h­átányok fertőtlenítő érté­kére nézve a Koch iskolájában a 80-as évek elején végeztek, már a priori is azt kell hinnünk, hogy az áramló vízgőz alkalmazásában fogjuk megtalálni azt a módszert, melynek segélyével az elastikus kathétereket is legbiztosabban lehet sterilizálni. Az áramló vízgőz felhasználásával Delagéniérel tényleg közölt is egy eljárást, mely a legközelebb fekvő gondolat kivitelét képezi, t. i. wattéval zárt üveg­csövekben, egy-egy csőbe 1—2 műszert helyezve tette ki a kathétereket 1, órán át 100°-os áramló gőz behatásának, s ezt a procedúrát három egy­másután következő napon ismételte. Hogy miért ismételte, az nem világos. Azt hiszem, hogy rajtam kívül mások is sokan próbálták már előbb is ezt a módszert, de a­ki megkísértette, meggyőződhetett a­felől, hogy ez így kivihetetlen, s mi sem természe­tesebb, mint hogy D. nem talált követőkre. Sarka­latos hibája ez eljárásnak, melyen minden ilynemű kísérletnek hajótörést kell szenvednie a condensatiós víz elkerülhetlen képződése az üvegcső belsejében és a műszerek nem hosszú idő múlva bekövetkező tönkrejutása a víz behatása folytán. Bárki meg­győződhetik első próbára, hogy a gőzfazékból való kivétel után már pár másodperc­c­el sűrű harmat kezd lecsapódni az üvegcső belfelü­letére és a kathéterekre, mely harmatban a műszerek feláznak, maszerálódnak, ha több van együtt, akkor össze­ragadnak, úgy hogy arra, miszerint az eszközöket ily módon hosszabb időre eltegyük s azután új meg új hasonló sterilizálásnak vessük alá, gondolni sem lehet. Úgy tudom, hogy nekem sikerült először oly módszert, vagy helyesebben szólva fogást felfedeznem, melynek segélyével az áramló vízgőz az elastikus kathéterek sterilizálására használ­hatóvá vált. Az épen leírt akadályt számtalan módon próbál­gattam leküzdeni, míg végre abban az eljárásban állapodtam meg, melyet 1890-ben a kir. orvosegyesületben bemutattam és az Annales des maladies des Organes génito­urinaires júliusi számában­ közöltem. A módszer abból állott, hogy az elastikus műszereket itatós papirosba burkoltam vagy egyenként, vagy 3—4-ével, de mindegyiket legalább egy papiros­ réteggel választva el a másiktól. A papircsomagokat üvegcsőbe dugtam, melyet alul-felül gyapotdugaszszal elzártan helyeztem be a gőzfazékba. A felszerelt készülék a mellékelt ábrán látható. (L. 1. ábra.) Számos kísérlet mutatta, hogy az itatós papiros a gőznek nem állotta útját, a­mennyiben a staphylococcus 1 L Duchastelet, Caléfacteur portatif pour stériliser les somles par l’ébuliitiou. Annales etc. Aoűt 1894. 2 Henri Delagénihre, Stérilisation des sondes en gomme. C'athé­­térismo aseptique. Le progrés médical. XVII. 1889. p. 295. 3 I. c. 1. ábra. 1 L. Orvosi Hetilap 38. számát. 2 Poncet, Asepsie des sondes et cathéters. Ref. Annales des mal. d. org. gén.-urin. Mars 1890. 3 Dr. Robert Koch, Dr. Gnffky und Dr. Loeffler, Ver.-uche Uber die Verwerthöarkeit lieisser Wasserdämpfe zu Desinfectionszwecken. Mit­­tlieilungen aus dem kaiserlichen Gesundlieitsamte. Berlin, 1881. I. Bd. ■S. 322. 485

Next