Orvosi Hetilap, 1896. október (40. évfolyam, 40-43. szám)
1896-10-04 / 40. szám
1896. 40. sz ORVOSI HETILAP lomba hozni. Ezt csak akkor érhetem el, ha a fűző és a fekvő készülék tokja egy és ugyanazon mintán készül. I lap ezélra két mintát használnék, a melyek egymástól különböző testtartásban készültek, két oly rögzítő készüléket nyernék, a melyek mindegyike más-más helyzetben rögzíti a beteg gerinczét s miután a beteg naponként reggel és este felváltva használja e készülékeket, gerincze naponként kétszer más-más alakra lesz hajlítva vagyis kétszer meg lesz mozgatva és soha állandóan nyugalomba nem jöhet. Ugyanezen kifogás alá esik azon eljárás is, amelynél a fűző feltevésekor a beteget naponként felfüggesztik vagy megnyújtják. Mindkét eljárás olyan, mintha egy gümós könyököt valaki naponként reggel és este a rögzítő kötésből kivenne és megmozgatna. Az ízület sohasem jutna nyugalomba, mindig jobban megdagadna és sohasem gyógyulna meg. Ez tehát helytelen eljárás volna, s épen ilyen helytelen ez a megmozgatás a gümős gerincznél is , mert ahhoz, hogy meggyógyuljon, teljes nyugalomra van szüksége, amelyet sem a reclinatio sem pedig a megnyújtásért megszakasztani nem szabad. Mihelyt a rögzítő készülékek elkészültek és alkalmazásba vétettek, a fájdalom megszűnik és ezzel a csigolyagyuladás egyik legsúlyosabb symptomáján győzedelmeskedtünk. (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti k. m. t. egyetem II. számú (Portik Ottó tr.) kórboncztani intézetéből. A katheter-sterilizálás kérdéséhez. Közli Alapi Henrik dr., üdítőorvos Budapesten. (Folytatás.) IV. Ami a száraz melegben való kihevítést illeti, nem hallgathatom el csodálkozásomat a felett, hogy sokan még mai nap is úgy nyilatkoznak, miszerint absolut megbízhatóságánál fogva ezt tartanák ideális módszernek, ha csak az elastikus műszerek jobban kiállanak (ami persze azt jelenti, hogy e szerint nem állják ki). Poncett szerint a gummikatheterek a 120 — 130° hőmérséknek 1—2 órán át kitehetők, anélkül, hogy nagyobb kárt szenvednének. Már Guyon bizonyos kautelákat kíván meg, így, hogy a műszerek absolut szárazak legyenek és a sterilizátor falait ne érjék. Ily módon bár nem minden gummi-műszer, de a jó műszerek legalább tízszer kiállanák a 140 fokú hőmérséket 14 órán át, ami Guyon szerint elegendő volna. Legújabb czikkében Janet azt írja, hogy ámbár az eddigiek közt ez volna az egyetlen módszer, mely a kívánalmaknak minden tekintetben megfelelne, de annyi elővigyázatot kíván és oly gyorsan rongálja a gummiműszereket, hogy a gyakorlatban kivihetetlennek bizonyul. Ami a száraz sterilizátor műszerrongáló hatását illeti, ezt én már hat év előtt tapasztaltam és leírtam, ehhez nincs mit hozzátennem. Ellenben a sterilizálás megbízhatóságára vonatkozólag volna egy szavam. Én rám mindezek a közlemények azt a benyomást gyakorolják, mintha szerzőik a száraz hó fertőtlenítő tulajdonságait jelentékenyen túlbecsülték volna. Mert ha tudjuk azt, hogy a száraz hevítő hőmérsékét három órán át kell 140 fokon tartani, hogy a benne levő lépfenespórák biztosan tönkremenjenek,12 , akkor miért tartanák absolut megbízhatónak a pár negyedórán át 120—130 fokra, vagy az egy negyedórán át 140°-ra szárazon hevített műszerek sterilitását? Olyan rugalmas katheterink pedig, mely órákon át állami a 140° hőmérséket, eddigelé nincs. S ezért a száraz hővel sterilizált rugalmas műszerek csírmentessége iránt lehetetlen, hogy aggályokat ne tápláljunk. V. A vízben való forralás — ámbár nem épen sokat írtak róla — könnyű hozzáférhetőségénél fogva minden esetre a katheter-sterilizálás legelterjedtebb módjai közé tartozik. Előnye, hogy aránylag egyszerű és a műszerek előzetes leszappanozása után az 5—10 perczig tartó forralás eléggé megbízható eredményt ad, míg ha azon olajosan helyezzük a kathetereket forró vízbe, akkor a csírmentesség még félóra múlva sem teljesen biztosGuyon). Ellenben a procedúrát a műszerek (kivéve a Nelaton-kathetereket, melyek úgyszólván mindent eltűrnek) nem valami jól állják; a műszereket a kifőzés után sterilen eltenni nem lehet, s így kórházban, vagy a specialista gyakorlatban, hol mindenféle fajta nagyszámú eszköznek minden pillanatban sterilen kell rendelkezésre állani, ez az eljárás alig használható. Ellenben a beteg kezében talán nem rossz módszer. Ez utóbbi ezérrt Budastelett szerkesztett egy egyszerű főzőkészüléket, mely a leírás után ítélve eléggé czélszerűnek mutatkozik. Azon általán ismert, igen széles körre kiterjedő kísérletek után, melyeket a különböző hátányok fertőtlenítő értékére nézve a Koch iskolájában a 80-as évek elején végeztek, már a priori is azt kell hinnünk, hogy az áramló vízgőz alkalmazásában fogjuk megtalálni azt a módszert, melynek segélyével az elastikus kathétereket is legbiztosabban lehet sterilizálni. Az áramló vízgőz felhasználásával Delagéniérel tényleg közölt is egy eljárást, mely a legközelebb fekvő gondolat kivitelét képezi, t. i. wattéval zárt üvegcsövekben, egy-egy csőbe 1—2 műszert helyezve tette ki a kathétereket 1, órán át 100°-os áramló gőz behatásának, s ezt a procedúrát három egymásután következő napon ismételte. Hogy miért ismételte, az nem világos. Azt hiszem, hogy rajtam kívül mások is sokan próbálták már előbb is ezt a módszert, de aki megkísértette, meggyőződhetett afelől, hogy ez így kivihetetlen, s mi sem természetesebb, mint hogy D. nem talált követőkre. Sarkalatos hibája ez eljárásnak, melyen minden ilynemű kísérletnek hajótörést kell szenvednie a condensatiós víz elkerülhetlen képződése az üvegcső belsejében és a műszerek nem hosszú idő múlva bekövetkező tönkrejutása a víz behatása folytán. Bárki meggyőződhetik első próbára, hogy a gőzfazékból való kivétel után már pár másodperccel sűrű harmat kezd lecsapódni az üvegcső belfelületére és a kathéterekre, mely harmatban a műszerek feláznak, maszerálódnak, ha több van együtt, akkor összeragadnak, úgy hogy arra, miszerint az eszközöket ily módon hosszabb időre eltegyük s azután új meg új hasonló sterilizálásnak vessük alá, gondolni sem lehet. Úgy tudom, hogy nekem sikerült először oly módszert, vagy helyesebben szólva fogást felfedeznem, melynek segélyével az áramló vízgőz az elastikus kathéterek sterilizálására használhatóvá vált. Az épen leírt akadályt számtalan módon próbálgattam leküzdeni, míg végre abban az eljárásban állapodtam meg, melyet 1890-ben a kir. orvosegyesületben bemutattam és az Annales des maladies des Organes génitourinaires júliusi számában közöltem. A módszer abból állott, hogy az elastikus műszereket itatós papirosba burkoltam vagy egyenként, vagy 3—4-ével, de mindegyiket legalább egy papiros réteggel választva el a másiktól. A papircsomagokat üvegcsőbe dugtam, melyet alul-felül gyapotdugaszszal elzártan helyeztem be a gőzfazékba. A felszerelt készülék a mellékelt ábrán látható. (L. 1. ábra.) Számos kísérlet mutatta, hogy az itatós papiros a gőznek nem állotta útját, amennyiben a staphylococcus 1 L Duchastelet, Caléfacteur portatif pour stériliser les somles par l’ébuliitiou. Annales etc. Aoűt 1894. 2 Henri Delagénihre, Stérilisation des sondes en gomme. C'athétérismo aseptique. Le progrés médical. XVII. 1889. p. 295. 3 I. c. 1. ábra. 1 L. Orvosi Hetilap 38. számát. 2 Poncet, Asepsie des sondes et cathéters. Ref. Annales des mal. d. org. gén.-urin. Mars 1890. 3 Dr. Robert Koch, Dr. Gnffky und Dr. Loeffler, Ver.-uche Uber die Verwerthöarkeit lieisser Wasserdämpfe zu Desinfectionszwecken. Mittlieilungen aus dem kaiserlichen Gesundlieitsamte. Berlin, 1881. I. Bd. ■S. 322. 485