Orvosi Hetilap, 1896. november (40. évfolyam, 44-48. szám)

1896-11-01 / 44. szám

1896. 44. sz ORVOSI HETILAP V. W. Frigyes, 22 éves, óbudai kárpitos. 1895 február havában öngyilkossági szándékból accumulatorok töltésére szolgáló folyadékot ivott (kénsav), mintegy két decilitert, utána közvetlenül hányni kezdett. Mentők kórházba vitték. A hányadék eleinte véres volt, majd epés. Később részint kezelő orvosa, részint a kórházban sondákkal kezelték, míg szeptember havában bárzsingján semminemű szálac­csal áthatolni nem voltak képesek. Beteg rendkívül lesoványodott, a víz is cseppekben csak úgy ment keresztül bárzsingján, ha azt vékony szalmaszálon szívta fel. E miatt 1895. október 28-dikán a beteg osztályunkat kereste fel. Felvételkor a középtermetű férfi bőre pergamentszerűen száraz, rend­kívül erősen lesoványodott, gyenge, úgy hogy lábán állni sem tud, vizet most már cseppekben sem tud nyelni. Has teknőszerüleg bemélyedt. A bárzsing kutaszolásánál a sonda 20 cm.-nyi távolban akad meg a fog­sortól és ezen akadályon keresztül még hajszál-bougie sem vezethető. Ezen tüneteknél fogva vitalis indicati­óból 1895. október 31-dikén chloro­­form-narkosisban gastrostomiát végeztem rajta, még­pedig a baloldali rectuson keresztül hatolva nyitottam meg a hasűrt, kiemeltem a rend­kívül collabált gyomrot, és egy alkalmas részt a curvatura minor alatt kivarrtam. November 1-jén megnyittatott a gyomor és a bevezetett drain­­csövön keresztül lett a beteg ezentúl táplálva, a­ki állandóan láztalan marad, úgy hogy 8-ad napra a varratok kiszedetnek és beteg 14-ed napra elhagyja az ágyat. Ezen gyomorsipolyon keresztül való táplálás mellett beteg foly­tonosan gyarapszik, de a szűkületen keresztül még hajszál-bougieval sem hatolhattunk, sem a szájon, sem retrograd úton, mindkét irányban a sondák körülbelül a gyűrűporcz alatt akadnak meg. Beteget körülbelül 6 kilóval gyarapodva f. é. márczius 27-dikén kibocsátották a kórházból, azon megjegyzéssel, hogyha pár hónapon át tovább erősödött, bajának meggyógyítása czéljából még egy műtétre (oesophagotomia) lesz szükség, mely operatiónak a nyár folyamán alá fogja magát vetni. Gyomorsipolya egyelőre állandósítandó. VI. S. János, 36 éves, napszámos. Atyja előtte ismeretlen bajban, anyja és egy testvére mellbetegségben halt el. Jelen bajára vonatkozólag előadja, hogy 1895. július havában a kevéssé megrágott vastag ételeket kihányta, később egyáltalán szilárd ételt nem ehetett. Többször hányt véreset és a szíve táján nagy fájdal­makat érzett. Folyadékot jól nyelt egész 1896. február haváig, a­mikor is a folyadék sem ment már le nála akadály nélkül és vizet is csak kis kortyokban volt képes nyelni. Február vége felé már a folyadék sem ment le, miért is a szt. István-kórházban Bakody tanár osztályát kereste fel, honnan márczius 13-dikán Herczel osztályára lett áttéve. Felvételekor a beteg rendkívül lesoványodott, elgyengült, nyelni semmit sem tud, bárzsing kutaszolásnál a sonda a fogsortól számított 30 cm.-nyire akad me­g, a­mely helyen nagy fájdalmakról panaszkodik. Tüdők csúcshurutot mutatnak, szív ép, has csónakszerűen behúzódott. A szűkületen legszorgosabb kutaszolással sem lehet áthatolni. Tekintettel arra, hogy beteg semmi maró dolgot nem ivott, másrészt, hogy vérest hányt, a bárzsingszűkü­let okát vagy carcinomára, vagy — tekintettel a beteg gü­mőkórosan terhelt családjára és csúcshurutjára — talán a nagyon ritkán előforduló oesophagus tuberkulosisra kell vissza­vezetnünk, utóbbira annál inkább, mert rák ellen szól némileg a szűkület magas fekvése a cardia felett, másrészt a beteg aránylag fiatal kora. A már fent említett módszer szerint chloroform-narkosisban gastorostomiát végeztem rajta. Másnap a gyomor meg lesz nyitva és a sipolyon keresztül a beteg táplálva. A lefolyás zavartalan, beteg erőben és súlyban gyarapszik. Miután műtét után véreset hányt, fel kell tenni, hogy itt a hárzsingban lévő rákos vagy gü­mós szétesési folyamat progressiv jelleggel bír, a­mi a retrograd úton való tágítást contraindicálja, miért is a betegnek sipolyát állandósítottuk. A köpetben Koch-féle bacillusok nem voltak feltalálhatók. Eseteink közül tehát öt heges szűkület folytán jött létre, míg­ a legutolsó eset annyiban érdekes, mivel minden valószínűség szerint az oesophagusnak ritkán fellépő gümős megbetegedésével állunk szemben. Valamennyi eset flacker­­féle methodus szerint lett műtéve, még­pedig­ olykép, hogy a hal rectus izom külső szélén hatolva át, kis helyen meg­­nyittatik a hasát és kivarratik a collabált gyomornak a kis curvaturához közel fekvő, körülbelül közepes része. A gyomor megnyitása a körülményekhez képest 12 — 48 órával a műtét után történik. A Stacker-féle gastrostomia a többi, Hahn, Witzel-féle módszer felett azon nagy előnynyel bír, hogy azon esetekben, ha retrograd kell diktálnunk, a fistulanyílás körülbelül az oesophagus tengelyében fekszik, így tehát a cardia könnyen közelíthető meg. A fistula kitűnően zár, ép oly jól mint a Witzel-féle, mely utóbbi a gyomron át való manipulatiót hatá­rozottan megnehezíti, még akkor is, ha úgy járunk el, mint azt Tietze, Mikulicz segédje tette, ki a canalis typikus fekvé­sét megváltoztatta. Ehhez járul, hogy a rectuson át készített fistula, a­mint a draincsövet eltávolítjuk, 3—4 nap alatt spontán zárul, míg a Witzel-féle fistula, még ha spontán is zárul, legalább 14 napot igényel. Mindezeket figyelembe véve, a gastrostomiát úgy a h­eges oesophagus szűkületek kezelésénél, mint a többi bárzsingszűkü­­leteknél is, melegen ajánlhatjuk, mint oly módszert, melylyel gyorsan, gyakran egyedül és kizárólag érhetünk czért. A Hacker féle methodus, a draincsövekkel való végnélküli tágítás, kitűnő módszer, mely eseteink mindegyikénél bevált. A­mi végre azon időpontot illeti, mikor hajtassék végbe a gastrostomra, úgy hangsúlyoznunk kell újból, hogy nem szabad addig várni, míg a beteg végletekig legyengült, hanem­­ mindannyiszor, midőn a bouglerozás nagyobb nehézségekbe ütközik, vagy más complicatiók a kutaszolást directe contraindicálják, végezzük a műtétet. Közlemény az egyetemi bőrkórtani klinikáról. Fő- és székvárosi szt. István-közkórház kőrbeteg osztálya (Schwimmer Ernő tanár). Filaria medinensis néhány esete.1 Soltéi József dr., klinikai gyakornoktól. Az elmúlt hónapokban alkalmam volt egy itt tartózkodó afrikai néger csoport több tagjánál fil­ari­a medinensist észlelni, mely esetek közül már az első kettőt szerencsés voltam mélyen tisztelt főnökömnek Schwimmer tanár úrnak is bemutathatni, a­ki a kórisme helyességéről meggyőződött, egy eset pedig a később említendő complicatióval Korányi tanár úr klinikájára került, kinek szívessége folytán az esetet ott tovább észlel­hettem. A filaria medinensis, vagy dracunculus medinensis (Medina­wurm, Guineawurm) az alább említendő rokon válfajával a nematodes­ek osztályába tartozik. Molin (Sitzungsber. der kais. Akademie der Wissenschaf­ten in Wien 1858. 28. kötet.) vagy 150-féle filaria alakot endít, melyek mindannyian, kivéve a Leidy-féle filaria immitis-t, mely a szív üregében található, úgy a bőr, valamint egyéb szervek kötőszövetében fordulnak elő; embernél azonban csak 6 filaria félét észleltek és írtak le, melyek ugyancsak a bőr alatt vagy más kötőszövetben élnek és ezek a következők: 1. Filaria labialis, melyet Panel a felső ajakban talált. 2. Filaria bronchialis, melynek első észlelője Wedl,­ de mely az előbb már Treutler­ által leírt és hamularia lymphatica­­nak nevezett, a körgmirigy kötőszövetében élő féreggel azonos. 3. Filaria loa, melyet először Guyott a conjunctiva alatt látott. 4. Filaria lentis, ezt Nordmann és Gescheidt a szem­lencsében találta, Diesing­ pedig leírta. 5. Filaria sanguinis hominis, mely a vérben él, s melyet Wacherer és vele egy időben Lewisz fedezett fel és írt le. 6. Filaria medinensis. A filaria seu dracunculus medinensis már a legrégibb idők óta ismeretes, így már Plutarchus szerint a görög geogra­phu­s Agatharoides (Kr. e. 150.) ismeri a bőr alatt és az izmok között élő kigyóalakú férgeket (agamozia gr­.qu). Amidai Aetius pedig az alexandriai Leonidast (Kr. u. 97.) említi, a­ki ugyan­csak ismerte volna és az állatvilághoz tartozónak mondotta; de már Leonidas kortársa Soranus elhalt és elszáradt ideg­daraboknak vélte, mely nézet még újabb időkig is sok orvos­nál és búvárnál tartotta magát, a míg azután Grundier, Kämpfer, legújabban pedig Bastian, Rudolphi, Fedschenko és Leuckart pontos megfigyelésekkel e parasitának biológiáját és szövettani constructióját ki nem derítették. Fedschenko-nak, de különösen Leuckart­nak köszönjük ismereteinket a filamia m.­bonettani szerkezetéről, miért is 1 Egy esetnek bemutatásával a magy. (lermatologusok és urológusok társulatának 1896. szeptember hó 22-dikén tartott ülésén. 2 Nota su di un elminte nematoide. Annali dell’ Acad. Napoli 1864. 3 Die im Menschen vorkommenden Helminthen. Wien, 1862. 4 Observat. pathol.-anat. ad helminthol. Lipsiae, 1793. 5 Mémoires, Paris 1805. 6 Systema helminthum. 7 Lewis, on a haematozoon in human blood. Calcutta 1872. és 1874. * 536

Next