Orvosi Hetilap, 1897. március (41. évfolyam, 10-13. szám)
1897-03-07 / 10. szám
114 ORVOSI HETILAP 1897. 10. sz. Franczia klinikusoknak a hajszáledényrendszer jelentőségét előtérbe helyező vizsgálatai azon pontból indulnak ki, hogy olyan szívbajosoknál, a kiknél a souverain cardiacum, a digitális megszűnt hatni, jó eredmények érhetők el az opiumkészítmények adagolásával. Renault,8 Hubard, a cardialis dyspnoet győzik le velük. Gubler10 szerint a szívbántalmak bizonyos nemeiben az opium csak olyan „stimuláns“ „ionizáló“ szívszer, mint más esetekben a digitalis. Hatásmódja, hogy congestiót okoz a szervezet minden részében: az érlökés telt lesz, a nyakhártyák s bőr belöveltek, a hőmérsék emelkedik; „ugyanazon tünetek az egész testre kiterjedőleg — mondja Gabler —, mint amelyeket a nyaki együttérző ideg átmetszése okoz az arcon“. Bujardin- Beaumerg11 különösen az aortabillentyűk elégtelenségénél tartja czélszerűnek az ópiumos kezelést. „Sans l’insuffisance aortique ce n’est plus la faute du coeur, s’il y a anémie du Système artéries, c’est la faute des valvules et vous ne pouvez rien sur cette lésion.... Vos efforts tendront a combattre l’anémie par line médication destinée a augmenter la circulation locale dans certaines organes........“ Ezen mondat közelebbi értelmezése, hogy a túltengett maximális munkát végző szívnek nincs már több disponibilis reservereje, melyet gyógy- beavatkozásunk a compensatio helyreállításának czéljából működésbe hozhatna. A therapia támadáspontja tehát nem lehet a szív, amelynek működését fokozni többé nem bírjuk; de lesz a környéki edényrendszer, ahol a hajszáledények tágí-í tása által csökkentjük az akadályokat s állítjuk helyre az áramlás középsebességét. Ezt a felfogást vallja Jendrassik12 tanár, aki az ópiumkészítményeknek a keringésre kedvező befolyását következőleg magyarázza: „a morphium hatása főleg a hajszáledényrendszer tágulása folytán jön létre, ezáltal a keringés könnyebb lesz, tehát nem a hajtóerőt fokozzuk, hanem az akadályokat csökkentjük“. A klinikus számol tehát a környéki edényrendszer nagy kompenzáló jelentőségével. Másrészről azonban hiányoznak az ezen felfogás helyességét kétségen kívül helyező objectív kísérleti adatok. Nevezetesen nem találhatók ilyenek Noorden13 Iama közleményében, amelyben sphygmogrammok alapján következtet a környéki edényrendszer kompenzáló tevékenységére billentyűbajoknál; elsősorban azért nem, mert az izolált sphygmogramm ilyen következtetések alapjául egyáltalán nem szolgálhat; másrészt Noorden következtetései egymásnak elvileg ellentmondók, így Noorden szerint mitrális szűkületnél a környéki kis edények összehúzódnak oly czélból, hogy a verőeres nyomást a bal szív által kihajtott vértömeg megcsökkenése daczára kellő fokon tartsák. Ha így állna a dolog, akkor a vérnyomás fokozása a középsebesség rovására kompenzáló jelentőségű berendezés volna, amely felfogás ellenkezik élettani tudásunkkal, s amelylyel maga Noorden is ellenkezésbe jut, amidőn mitrális- és aorta-elégtelenségnél a viszonyok olyan alakulását mondja kompenzáló jelentőségűnek, amelynél a kis edények kitágulása folytán a véráram középsebessége gyarapszik a verőeres nyomás rovására. Nem bírnak jelentőséggel azon gyér kísérleti adatok, amelyek a környéki edényrendszernek a keringés gyors alteratiójánál érvényre jutó compenzáló szerepéről szólanak. Frangois-Franck11 szerint állatokon mesterségesen létrehozott aortabillentyű-elégtelenség a kis edények „compenzáló“ összehúzódását vonja maga után, amelynél fogva a vérnyomás a verőérrendszer csökkent tettsége daczára ugyanaz marad. Franck számon kívül hagyja, hogy ezen folyamat a szervezet működésére irányadó középsebesség alásülyedésével járna. Rosenbach15 szerint ez a reactió nem a véredények szűkülésében, de azok tágulásában áll. Másrészről Rosenbach az edényrendszer tágulását aortabillentyű-elégtelenségnél, mint czélszerűtlen intézményt kiküszöbölni igyekszik s ez alapon ajánlja az anyarozskészítményeket.16 Az elmondottakból kitűnik, hogy koránt sincs tisztázva azon kérdés: mennyiben növeli a keringés functioképességét, mennyiben kompenzáló jelentőségű tehát a nagy vérkör kis edényeinek kitágulása, amelynél fogva csökken ugyan a vérnyomás, de nő a véráram középsebessége? s mennyiben gyakorolja az ellenkező hatást a nagy vérkör kis edényeinek összehúzódása? Az ezen kérdések megfejtését czélzó klinikai kutatás nem csekély nehézségekbe ütközik, így nem könnyű: 1. a jelölt állapotok előidézése, 2. a keringés változásának s a változás fokának megállapítása, 3. az előidézett keringési alteratio functionalis jelentőségének megítélése. ad 1. A kis edények tágulását, illetve szűkülését olyan hatályok által kell előidéznünk, amelyek befolyásolatlanul hagyják a keringési rendszer egyéb részét, nevezetesen a szívet; nem hatnak továbbá direct izgatólag azon szervre, amelynek működéséből a keringési változás jelentőségére következtetünk : (l. alább) a vesére. Ezen negatív feltételen kívül, mely a nyert adatok értelmezhetőségének szempontjából nélkülözhetlen, positív követelmény, hogy a használt szer lehetőleg általános vagy legalább is igen kiterjedt vasodilatatiót, illetve vasconstrictiót hozzon létre. Mint véredénytágító szer az idézett franczia szerzők adatai alapján elsősorban a morphin jő számba. A véredények kitágulása a morphiumhatás olyan szembetűnő részét képezi, hogy Gabler és Lubbéet7 a franczia gyógyszerkönyvhöz írt „Commentaires“-jeikben a morphiumnak még az idegrendszerre gyakorolt hatását is ebből igyekeznek kimagyarázni. Érdekes adatokat találunk továbbá a morphiumnak egyénenként különböző edénytágító hatását illetőleg Dupuy1*-nek az alcaloidákról írt nagy munkájában. Ha a morphium számbajövő véredénytágító hatást fejt ki: sülyesztenie kell a verőeres nyomást. Tényleg ezt tapasztalta Witkowsky19 állatkísérleteiben : akár kis, akár nagy adagokban nyújtotta a morphint. Rossbach20 szerint a vérnyomás csekély kezdeti emelkedés után sülyed a véredénymozgató központ hüdése folytán. Emberen a vérnyomás következményes sülyedésére következtettek sphygmographiai felvételek alapján: Martin, Schule,21 Wolff.22 Ugyanezen módszerrel Preisendörfer23 O'O1—0'03 grammos morphinadatok után legfeljebb jelentéktelen csökkenését észlelte az érlökés feszülésének. A Basch-féle sphygmomanometerrel végzett mérések ellentétes eredményekre vezettek: Christener'21 kis morphiumadagok injectiója után a vérnyomás sülyedését látta bekövetkezni, S. Fraenkl20 annak emelkedését. Az itt idézettek szembetűnően demonstrálják, milyen kevéssé alkalmasak a klinikailag használatos graphikai és vérnyomásmérő módszerek általános következtetések vonására. A néhány ellentmondó adat nem is dönti meg azon sokirányú tapasztalás által nyert felfogást, mely szerint a morphium a környéki véredények tágítása által a verőeres nyomást süllyeszti. Mint véredénytágító szerek a morphiumon kívül a nitritvegyületek jönnek számba, amelyek a bennök foglalt NO2 gyök révén methaemoglobinképzők s Köbert26 szerint ezen hatásukkal párvonalosan véredénytágítók. A nitritek közül legintensívebb hatású az amylnitrit, amely Francois-Franck27 s Bókay A.2. tanár szerint a véredénytágító idegközpontot direct izgatja. Az amylnitrit mellett hatásosnak bizonyult egy alább közlendő esetben a nitroglycerin („trinitrit“) minimális adagokban. Véredény szűkítés előidézésére annál inkább voltak ajánlatosak az anyarozskészítmények, mert ily úton remélhető volt annak eldöntése, vájjon az ergotin bizonyos szívbetegségeknél — Rosenbach16 nyomán — tényleg indiált-e? Az itt felsorolt szereket ép keringési rendszerrel bíró egyéneknél s aortabillentyűbántalmakban szenvedőknél alkalmaztam; az utóbbiaknál azon különös jelentőségnél fogva, amelylyel épen ezen billentyűbántalmaknál bir a környéki edényrendszer viselkedése. ad 2. Hogy a keringési viszonyoknak ezen szerek adagolása által létrejött változásáról sphygmograph vagy sphygmomanometer segélyével részletes és megbízható felvilágosítást nem nyerhetünk, azt legjobban bizonyítja azon fentebb kiemelt körülmény, hogy az ezen úton szerzett adatok egymásnak merőben ellentmondanak. Ezen módszerek legfeljebb kisegítő jelentőséggel bírhatnak. (Folytatása következik.)