Orvosi Hetilap, 1897. március (41. évfolyam, 10-13. szám)

1897-03-07 / 10. szám

1897. 10. sz. ORVOSI HETILAP A malomkövet vágó munkások megbetegedéseiről. Friedrich Vilmos dr., a budapesti kerületi betegsegélyző pénztár főorvosa. (Vége.) A megbetegedés különböző és sokféle tüneteinek okozó­ját a foglalkozás minőségében találhatjuk. A különböző keménységű malomkő s a köszörűké finom pora, a liszt és az aczéldarabok egyenként s összesen magya­rázzák a megbetegedést s annak tüneteit. Természetes, hogy a finom por sokkal inkább járul a baj előidézéséhez, mint a nehéz por, mely a levegőben súlyánál fogva soká nem keringhet. A siderosis a kézen, felkarokon s homlokon a vésőtől elpattogó aczéldarabkák bőrbe ékelésének következménye. A bőr alá jutott aczéldarabkák idegen test gyanánt izgatják az ízületek végeit s a csontokat, melynek természetes követ­kezménye a csonthártyalob, valamint idővel az idegen testet környező kötőszövet lobja. Török dr. egyetemi magántanár, bőrgyógyász úrnak szíves vizsgálatai nyomán közlöm a bőrnek viselkedését az idegen testtel, a vassal szemben : „A vasdarab a bőrbe elég erősen volt beékelve, de mi­után egy két helyen kissé meglazítottam a kötőszövetet körü­lötte, elég könnyen lehetett kiemelni. A vasdarab körülbelül fél borsónyi, ékalakú, éles szélű. A bőr ürege, melyben helyet foglalt, sima falú. Górcső alatt: Az üreg a subcutan réteget és az irha alsó részeit foglalja el. Szorosan az üreg körül durva kötő­szöveti rostok futnak párhuzamosan a nyílással, mentől távo­labb az üregtől mindinkább hullámzatosakká válnak e rostok, de még elég nagy távolságra is constatálható az irha kötő­szöveti rostkötegeinek elrendeződése az üreg kerületének meg­­felelőleg. A kötszövet általában igen sejtdús, még­pedig nem­csak szorosan az üreg körül, hanem az egész kivágott dombon. Legerősebb a sejtszaporodás az üreg szomszédság legnagyobb részében. Itt is vannak azonban egyes sejtszegényebb helyek, különösen a bőrfelület irányában. A sejtdúsabb helyeken a sejtek protoplasm­adúsabbak, vastagabb orsóalakúak vagy oválisak, magvuk ovális. E sejtek sokszor sorokban állanak, a­melyek szerint az űr kerületével párhuzamosan futnak, sok­szor ferdén húzódnak feléje. Sok helyütt egészen hasonló sej­tek sorai között űr látható, úgy hogy azon kérdés támad, nem képződnek a kötszöveti sejtsorokból edények, főleg nyirk­­edények! ? E kérdés azonban nem volt eldönthető. A sejt­szegényebb helyeken a magvak egészen összenyomottak, pálczikaszerűek, a sejttest nem tűnik el, a rostok között szer­felett sok sárgás és amorph pigment foglal helyet, mely hosszú­kás szigeteket képez. Helyenként a sziget közepén egy sejt­mag látszik. Vájjon sejtekben foglaltatik-e pigment, az ily lelet alapján valószínűnek, de nem bizonyosnak látszik. A legtöbb pigment biztosan extracellularis fekvésű.“ A malomköveknek finom kemény és könnyen sértő pora erőművi s vegyi úton hathat s a kezeken excoriatiót okozhat, mely a por és liszt által ellepetve és beszenyezve eczemákhoz vezethet. A sütőknél gyakran tapasztalható rossz fogsor, mely a lisztpornak tudható be (Zadek), ezeknél nem tapasztaltatik. A liszt és a száraz kőpor a különböző lirutos állapotok okozói, így conjunctivitis, blepharitis, kerato­iritis, pharyngo­­rkinitis, laryngitis, míg az étvágytalanság előidézésénél a folyton előrehajlott testnek s a könyöknek a gyomortájra állandóan gyakorolt nyomásán kívül a főszerep a folyton szálló s a garat nyák hártyájára tapadó lisztnek jut, mely a nyállal mintegy tapadás csirizt okoz és onnan a gyomorba jut, vala­mint a lenyelt mészpor is. Ezen feltevés annyival inkább látszik indokoltnak, mivel más malommunkásoknál és molnároknál tett tapasztalatom szerint a gyomortünetek vannak előtérben s mondhatnám, hogy a munka első hónapjaiban, némelyeknél az első évek­ben ép oly gyakori, talán még gyakoribb az étvágytalanság, székrekedés, gyomorhurut, mint a köhögés s a tü­dőbeli tünetek. Az arcának cyanosisa a tüdőbeli vérpangásnak jele, mert a négyféle por a légcső felületeken a legnagyobb elváltozáso­kat idézi elő. Mivel az ily munkások elég korán más foglal­kozás után néznek vagy pedig a fővárosból a vidékre távoz­nak, igen ritkán jönnek bonczolás alá. Saját bonczolati tapasztalataim híján iparkodni fogom a malommunkások megbetegedéseire vonatkozó igen csekély, alig számbavehető, valamint a por­belégzési betegségekre vonatkozó irodalmi adatok és a véletlenül bonczolás alá került esetek felhasználásával a tü­dőbeli tüneteket magyarázni. A különböző por a nyákhártyát erőművi úton sérteni képes s így régen túlhaladottnak kell tekinteni Laennec ama állítását, hogy a szervezet a kiköpés segélyével a port ártal­matlanná teszi: ,,A suffit d’examiner l’expectoration d’un homme, qui a passé la nuit dans une atmosphere épaisé par la fume d'une lampe ou la journée sur une grand route couvert, de tourtillons de poussiere, pour se convaluere, que dans l’espace de 24 heurs ces corps étrangers sont expulsés à l’aide du mucus bronchique, qui les enveloppe.“ Huppert szerint a vegyi indifferens por a hörgőkben nem idéz elő változást. A por az alveolus sejtjei által a szövetnek nyirkrendszert környező részeibe eljut. De hogy a hegyes por mily könnyen hatol be a szövetbe, ezt eléggé bizonyítják Jordán kísérletei, ki jól felfújt s be­kötött hólyagot oly terembe kötött ki, hol a vasdarabokat élesítették. Ily esetekben a kőpor nemcsak a hólyag falaira rakódott, hanem még a hólyag belsejében is összegyülemlett a por, bizonyságul annak, hogy nemcsak a hörgőkbe juthat e por, hanem hogy a hörgmirigyekbe is juthatnak köves tömegek. A malomkövekről lepattant kőtörmelékek hegyes, szeg­letes oldalaikkal és éleikkel, ha nem is sértenék a nyákhártyát, mégis nehezen kiköphető idegen testképen hatnak és a hörgők nyákhártyáját izgatják, folytonos köhögési ingert idéznek elő, mely idővel hörgtágulatot okoz. Az elhasznált aczél csákányok köszörülésénél a levegőbe kerülő köszörűkő könnyű pora a levegőbe jut s így a sérült hörgőkbe mintegy leülepszik. Ezen por lerakódása által elő­idézett köhögési inger annál nagyobb, minél több por leheltetett be, mivel ezen folyton tartó inger a nyakhártyára tapadott por eltávolítását czélozza. A folyton megújuló ártalom által idültté vált hurut gyógyul, ha a beteg hosszabb id­őn át nem dolgozik. A tüdőtágulás vagy a megbetegedett tüdőrészletek légző felületeinek inkariálásakép lép fel, vagy pedig Merkel szerint a hurut által okozta köhögés által lesz előidézve. „Durch die aus dem Catarrh resultirenden heftigen Hustenstösse bei verengter Glott­s wird die comprimirte Brust zum grössten Th­eil durch den schräg nach aufwärts gerichteten unteren Bronchus in den schräg nach abwärts gerichteten oberen Bronchus gepresst, von wo aus sie durch den centrifugalen Druck die erfüllten Alveolen und den Thorax so viel wie möglich ausdehnt. Ist dieser Gewalt, der die darauf folgende Expiration ohnehin wohl kaum die Waage hält, bei der Ex­spiration ein Damm­entgegengesetzt durch das Secret der Bronchiolen, so ist es nicht mehr schwer, die Entstehung des Emphysems beim chronischen Bronchialcatarrh zu erklären, umsoweniger schwer, als die Erweiterung der oberen Langen­partien durch die bei energischen Hustenstössen eingepresste Luft factisch wiederholt nachgewiesen ist.“ E hurut átterjedhet úgy a hörgők körüli szövetbe peri­­bronchitist okozva, valamint a tüdőnek szövetére bronchi­­ectatikus cavernát előidézve. A silikátok porának folytonos belégzése okozza Eulen­­burg szerint a silicosis pulmonumot, mely Buhl szerint igen könnyen vezet lobularis tüdőlobhoz: „Fein vertheilte Fremd­körper bleiben häufig nur an den Epithelien des Larynx, der Bronchien und Alveolen haften, können auch durch ihre Destruction und Desquammation selbst catarrhalische Bronchial­­und Lobular-Fneumonie veranlassen. Körperchen wie Eisen, 115

Next