Orvosi Hetilap, 1897. július (41. évfolyam, 27-30. szám)
1897-07-04 / 27. szám
1897. 27. sz. ORVOSI HETILAP szaporodása ilyenkor mindig a vérnek physiologiai elemeit illeti és pedig túlnyomó részben a különben is túlsúlyban levő sokmagvú fehér vérsejteket. Jóval ritkábban fordul elő az az eset, midőn főleg az egymagvú sejtek szaporodnak fel, s ha ezek közül az ú. n. lymphocyták lesznek túlsúlyban, úgy a leucocytosisnak ezen változatát E. Grawitz után lymphocytosisnak nevezzük, ép úgy mint a leukaemiának azon alakját, melyben a szaporodás főképen a lymphocytákra vonatkozik, lymphaemia, leukaemia lymphatica jelzővel szoktuk illetni. A közelmúltban alkalmam volt a leukocytosisnak egy olyan esetét észlelni, melyben a fehér vérsejteknek tekintélyes felszaporodása csupán a lymphocytákat illette; egyrészt ritkaságánál, másrészt egyéb kísérő körülményeinél fogva, érdemesnek véltem az esetnek rövid ismertetését. L. B., 53 éves fuvaros. Felvétetett a klinikára 1897. január 27-dikén. Hat év előtt kiállott fejorbánczot leszámítva, mely azóta többször ismétlődött, egészséges volt jelen megbetegedéseig. Utóbbi állítólag 1896. január havában vette kezdetét, midőn állalatti, nyaldi, hónalji és lágyéki nyirokmirigyei megdagadtak. (A szövettani lelet ezzel szemben a nyirokmirigyek másodlagos részvételét látszik támogatni, a kis bőrtumorok tehát úgy látszik kezdetben elkerülték a betegnek figyelmét.) 1896. májusban a térdhajlatban, a combok külső alsó részén s a fülezimpán, tömött, borsó- egész diónyi, kékesszínű, kerek képletek fejlődtek nagy számban, melyek helyenként nagyobb tömegekké olvadtak össze, s az illető testrészeket eltorzították. Később e tumorok nagy kiterjedésben lepték el a végtagokat, fejet és nyakat, míg a hasat csaknem teljesen megkímélték. Fájdalmat, vagy egyéb kellemetlen érzést a betegnek sohasem okoztak. Jelen állapot. A jól fejlett és csak kevéssé lesoványodott betegen az említett tumorokból mintegy 100 olvasható össze, többnyire a bőr alatt, ezzel össze nem függőleg; felettük tág hajszáledények futnak s a bőr a nagyobbak felett festenyzett. Az ujjakon csak szórványosan mutatkoznak egyesek, az orr, scrotum és nyálkahártyák pedig egészen szabadok. A testnek mindazon helyein, hol physiologiai viszonyok között nyirokmirigyek foglalnak helyet, mogyoró- egész diónyi, kemény, rugalmas, a bőr alatt szabadon mozgatható, gömbszerű képletek tapinthatók. Tüdő, szív, hasüri szervek épek. Vizelet normális. Ilőmérsék 36-4° C. A daganatok közül néhány a bőrrel összefüggő és pár a bőr alatt fekvő, valamint a könyökhajlat tájékáról egy nyirokmirigy szövettani vizsgálat czéljából kimetszetett. Ezeknek szövettani vizsgálatát Néhát Lajos dr. barátom eszközölte, kinek ezen szívességéért e helyen mondok köszönetet. A daganatok jól körülirt borsónyi vagy babnyi göbök voltak s már szabad szemmel fel lehetett ismerni elhatároltságukat a környező szövettel szemben. Átmetszéskor tömötteknek és nedvszegényeknek bizonyultak, kaparásra véres sejtszegény folyadékot adtak. A metszlap felülete a méhfibromákra emlékeztetett: egyenetlen tömött kötegeket engedett felismerni. Szembetűnő volt mindazonáltal a metszlap barnásvörös, haemorrhagiás színe, mely egyenetlenül eloszlott sötét-barnas fehéres-szürke foltokat engedett váltakozva felismerni. Átnézeti képeken látni, hogy a bőrből és a bőr alól vett tumorok egyforma magatartást mutatnak. A főtömeget keresztül-kasul futó, egyenetlen vastagságú kötegek képezik s orsósejtekből állanak, melyek egy pálczika alakú maggal bírnak. A kötegek között itt-ott apró fészkek mutatkoznak polygonalis vagy kerek, a leukocytáknál nagyobb világos protoplasmával bíró, túlnyomólag egymagvú sejtekből, melyekben aránylag nagy számmal lehet mitotikus folyamatot észlelni. Az egész tumort egy vékony, fibrosus kinézésű, elváltozott kollagénből eredő, leukocytáktól áthatolt öv határolja, amelyben s a melynek ■' szomszédságában mindenfelé nagy haemorrhagiákat és véredénytágulásokat lehet látni. A haemorrhagiák okául legtöbbször edényfalrepedés, sőt az edény teljes szétfoszlása mutatkozik. Erősebb nagyításnál különösen feltűnik a rendkívül kifejezett edény újképzés. Ennek minden stádiumát követni lehet a „cellules vasoformatives“ fellépésétől s a lumennélküli kötegek képezésétől tovább. A kötőszöveti sejtek endothelialis elrendeződést vesznek és magvaik rendszeres távolságokban helyezkednek el. Azután szabályos sorrendben erősen festődő magok lépnek fel egy sejt kebelében, miként azt a fix kötőszöveti sejtek elgengedésénél látni lehet. A communicatio már meglevő véredényekkel s az újonan képzetteknek néha ampullaszerír tágulása a következő momentum, melylyel az edényképzés befejeztetik; az ilyen edények száma óriási és igen nagy részét teszik a tumor tömegének ; élettartamuk igen rövid lehet, mert néha rhexis lépett fel oly capillarisokon is, melyek kis távolságra még lumennélküli fonalakba mennek át. A nagy, kiterjedt haemorrhagiák oly fokat érnek el, hogy a kötegek és rostok között igen sokszor látni párhuzamosan futó leukocyta sorokat, sőt néha nagy extravasatumokban csak itt-ott látni egyes rostos kötegeket, vagy többé-kevésbbé megtartott capillarisokat. Perivascularis sejtes infiltratióról tehát az edények sokasága mellett aligha lehet szó; az edények mindenüvé beburjánoznak, újra és újra felosztva a szövetet új hálózattal. Pedig kétségtelen, hogy a tumor főtömegét a véredények és az azokban képezett és a beléjük jutott sejtek képezik, mert az említett mitotikus oszlások száma aránylag gyér, a plasmasejtek pedig szintén oly ritkán mutatkoznak, hogy jelentékenyebb szerepük az általuk való szaporodás útján kizártnak látszik. Az egyes sejteket illetőleg a fusocellularis képletek gazdag protoplasmával, nagy világos maggal bírnak. Gyakran látni polygonalis, nyilvános nagy sejteket, széles protoplasmával, mely tele van hintve zöldes pigment szemcsékkel. Ezek adják a vasreactióit s így az extravasatumból származtatandók. A kimetszett nyirokmirigyben ellenben rendkívüli mennyiségű plasmasejtet találni minden átalakulási fokban, az orsósejtű és endothelialis kötőszövettől a typikus kuboid granulált plasmasejtig. Igen sok ilyen sejtet lehet látni kevésbbé typikus megjelenésben is ; úgy t. i., hogy protoplasmájának csak egy része szemcsés, hogy elágazó, hogy 2—3 magvú; ilyenek különösen az edénylumenekben láthatók. Az edények közül itt nagyobb az infiltratio, helyenként valódi orsósejtű szövetképződés indult meg a mirigy belsejében. Többfelé látni ezenkívül lapos, lemezes kötőszövetsejteket, főleg a mirigy rostos részében, s az újonan képződött organizált rostos szövetek szomszédságában a heterotopikus, atypikus szövetképződés, a bőrből odavándorolt metastasis jeleként. Összegezve a leletet: a Kaposi-féle sarcoma multiplex idiopathicum pigmentosum egy kevésbbé typikus esetével van dolgunk, mely a bőrből kiindulva a nyirokmirigyeket is ellepte és számos haemorrhagikus, pseudoangiosarcoma képzéséhez vezetett. A beteg összesen másfél hónapot töltött a klinikán, mialatt állapotában számbavehető változás nem mutatkozott. Mint utólag értesültem a klinikáról történt távozása után négy héttel a vidéken meghalt. A vérvizsgálat eredményeit a következő táblázat mutatja : Ezen táblázatból látható, hogy a fehér vérsejteknek felszaporodása csupán az egymagvú elemekre szorítkozott, sőt ha a fehér vérsejtek számának élettani minimumát egy ccm. vérben 3000-nek, a sokmagvúaknak arányát pedig 70%-nak veszszük, úgy kitűnik, hogy a sokmagvú fehér vérsejteknek absolut száma legtöbbször az élettani minimum körül mozgott illetőleg néhányszor jóval azon alul maradt. Ami a különböző egymagvú fehér vérsejteknek arányát egymás között illette, azok között elenyésző csekély számban voltak találhatók az ú. n. nagy mononuclearis alakok, vagyis nagy leukocyták, széles protoplasma szegélylyel és nagy, chromatinban szegény maggal. Az aránytalanul túlnyomó rész vegyesen kicsiny és nagy lymphocytákból állott; az előbbiek körülbelül vörös vérsejt nagyságával bírtak, chromatindús maggal, igen keskeny protoplasma szegélylyel, az utóbbiak 17?—2—3-szor akkorák voltak, valamivel kevésbbé chromatindús maggal és relatíven szélesebb protoplasma szegélylyel. A kétfajta lymphocyta között annyi volt az átmeneti alak, olyan polymorphismus volt jelen, hogy nem lehetett külön a kicsiny és nagy lymphocytáknak arányát meghatározni. De különben is a magvaknak intensív chromatin-tartalma, a relativen keskeny protoplasmaszegély s a számos átmeneti alak kétségtelenné tette ezen egymagvú sejteknek együvétartozásukat s miután ezen alakját a fehér vérsejteknek lymphocytáknak nevezték el, jogunk van ezen esetben tiszta lymphocytosisról beszélni. Datum Haemoglobin (Fleisch!) Vér faj súly (Hammerschlag) A vörös vérsejtek száma A fehér vérsejtek száma :© *+-1 O o~ • g'3? - » h-S Af ( w i-4 -O ©~ 5)-® 75 — 3 ‘g? g 2 -H Eosinophil sejtek o/o oo N Í5JD V SB O 1/28. 69 1052-54.100,00034,00090-5 8-4 1-1 II/4.— — — 26,00095-78 3-890 33 115.— — — 31,0009361 6110-28 11/10. 11/13. d. e. 7 óra 11/13. d.e. 11 óra / 1 í r -— 20,40093 4 5-840-76,20 ccm.diphtheriaanti-— — 32,30090 78 8-350-87 toxin bőr alá fecskén-— — 19,80088-84 9-521-611 dese. 11/13. d. u. 5 órar — — 23,00091-51 8-020-47 11/14.— — — 27,00088-4 11-09051 11/19. 73 1053-54.575,00027,80090-51 8-540 95 III/9. 70 1055-54,550,00031,20094-6 4-780-62 325