Orvosi Hetilap, 1897. július (41. évfolyam, 27-30. szám)

1897-07-04 / 27. szám

1897. 27. sz. ORVOSI HETILAP­ ­ szaporodása ilyenkor mindig a vérnek physiologiai elemeit illeti és pedig túlnyomó részben a különben is túlsúlyban levő sokmagvú fehér vérsejteket. Jóval ritkábban fordul elő az az eset, midőn főleg az egymagvú sejtek szaporodnak fel, s ha ezek közül az ú. n. lymphocyták lesznek túlsúlyban, úgy a leucocytosisnak ezen változatát E. Grawitz után lympho­­cytosisnak nevezzük, ép úgy mint a leukaemiának azon alakját, melyben a szaporodás főképen a lymphocytákra vonatkozik, lymphaemia, leukaemia lymphatica jelzővel szoktuk illetni. A közelmúltban alkalmam volt a leukocytosisnak egy olyan esetét észlelni, melyben a feh­ér vérsejteknek tekintélyes fel­­szaporodása csupán a lymphocytákat illette; egyrészt ritka­ságánál, másrészt egyéb kísérő körülményeinél fogva, érde­mesnek véltem az esetnek rövid ismertetését. L. B., 53 éves fuvaros. Felvétetett a klinikára 1897. január 27-dikén. Hat év előtt kiállott fejorbánczot leszámítva, mely azóta több­ször ismétlődött, egészséges volt jelen megbetegedéseig. Utóbbi állító­lag 1896. január havában vette kezdetét, midőn állalatti, nyaldi, hónalji és lágyéki nyirokmirigyei megdagadtak. (A szövettani lelet ezzel szem­ben a nyirokmirigyek másodlagos részvételét látszik támogatni, a kis bőrtumorok tehát úgy látszik kezdetben elkerülték a betegnek figyel­mét.) 1896. májusban a térdhajlatban, a c­ombok külső alsó részén s a fülezimpán, tömött, borsó- egész diónyi, kékesszínű, kerek képletek fejlődtek nagy számban, melyek helyenként nagyobb tömegekké olvad­tak össze, s az illető testrészeket eltorzították. Később e tumorok nagy kiterjedésben lepték el a végtagokat, fejet és nyakat, míg a hasat csak­nem teljesen megkímélték. Fájdalmat, vagy egyéb kellemetlen érzést a betegnek sohasem okoztak. Jelen állapot. A jól fejlett és csak kevéssé lesoványodott bete­gen az említett tumorokból mintegy 100 olvasható össze, többnyire a bőr alatt, ezzel össze nem fü­ggőleg; felettük tág hajszáledények futnak s a bőr a nagyobbak felett festenyzett. Az ujjakon csak szórványosan mutatkoznak egyesek, az orr, scrotum és nyálkahártyák pedig egészen szabadok. A testnek mindazon helyein, hol physiologiai viszonyok között nyirokmirigyek foglalnak helyet, mogyoró- egész diónyi, kemény, rugal­mas, a bőr alatt szabadon mozgatható, gömbszerű képletek tapinthatók. Tüdő, szív, hasüri szervek épek. Vizelet normális. Ilőmérsék 36-4° C. A daganatok közül néhány a bőrrel összefüggő és pár a bőr alatt fekvő, valamint a könyökhajlat tájékáról egy nyirokmirigy szövettani vizsgálat czéljából kimetszetett. Ezeknek szövettani vizsgá­latát Néhát­ Lajos dr. barátom eszközölte, kinek ezen szívességéért e helyen mondok köszönetet. A daganatok jól körülirt borsónyi vagy babnyi göbök voltak s már szabad szemmel fel lehetett ismerni elhatá­­roltságukat a környező szövettel szemben. Átmetszéskor tömötteknek és nedvszegényeknek bizonyultak, kaparásra véres sejtszegény folyadé­kot adtak. A metszlap felülete a méhfibromákra emlékeztetett: egye­netlen tömött kötegeket engedett felismerni. Szembetűnő volt mindazon­által a metszlap barnásvörös, haemorrhagiás színe, mely egyenetlenül eloszlott sötét-barna­s fehéres-szürke foltokat engedett váltakozva fel­ismerni. Átnézeti képeken látni, hogy a bőrből és a bőr alól vett tumo­rok egyforma magatartást mutatnak. A főtömeget keresztül-kasul futó, egyenetlen vastagságú kötegek képezik s orsósejtekből állanak, melyek egy pálczika­ alakú maggal bírnak. A kötegek között itt-ott apró fész­kek mutatkoznak polygonalis vagy kerek, a leukocytáknál nagyobb világos protoplasmával bíró, túlnyomólag egymagvú sejtekből, melyek­ben aránylag nagy számmal lehet mitotikus folyamatot észlelni. Az egész tumort egy vékony, fibrosus kinézésű, elváltozott kollagénből­­ eredő, leukocytáktól áthatolt öv határolja, a­melyben s a melynek ■' szomszédságában mindenfelé nagy haemorrhagiákat és véredénytágu­­lásokat lehet látni. A haemorrhagiák okául legtöbbször edényfalrepe­dés, sőt az edény teljes szétfoszlása mutatkozik. Erősebb nagyításnál különösen feltűnik a rendkívül kifejezett edény újképzés. Ennek minden stádiumát követni lehet a „cellules vaso­­formatives“ fellépésétől s a lumennélküli kötegek képezésétől tovább. A kötőszöveti sejtek endothelialis elrendeződést vesznek és magvaik rendszeres távolságokban helyezkednek el. Azután szabályos sorrendben erősen festődő magok lépnek fel egy sejt kebelében, miként azt a fix kötőszöveti sejtek elgengedésénél látni lehet. A communicatio már meglevő véredényekkel s az újonan képzetteknek néha ampullaszerír tágulása a következő momentum, melylyel az edényképzés befejeztetik; az ilyen edények száma óriási és igen nagy részét teszik a tumor tömegének ; élettartamuk igen rövid lehet, mert néha rhexis lépett fel oly capillarisokon is, melyek kis távolságra még lumennélküli fonalakba mennek át. A nagy, kiterjedt haemorrhagiák oly fokat érnek el, hogy a kötegek és rostok között igen sokszor látni párhuzamosan futó leukocyta sorokat, sőt néha nagy extravasatumokban csak itt-ott látni egyes rostos kötegeket, vagy többé-kevésbbé megtartott capillarisokat. Perivascularis sejtes infiltratióról tehát az edények sokasága mellett aligha lehet szó; az edények mindenüvé beburjánoznak, újra és újra felosztva a szövetet új hálózattal. Pedig kétségtelen, hogy a tumor fő­­tömegét a véredények és az azokban képezett és a beléjük jutott sejtek képezik, mert az említett mitotikus oszlások száma aránylag gyér, a plasmasejtek pedig szintén oly ritkán mutatkoznak, hogy jelenté­kenyebb szerepük az általuk való szaporodás útján kizártnak látszik. Az egyes sejteket illetőleg a fusocellularis képletek gazdag protoplas­mával, nagy világos maggal bírnak. Gyakran látni polygonalis, nyilvá­nos nagy sejteket, széles protoplasmával, mely tele van hintve zöldes pigment szemcsékkel. Ezek adják a vasreactióit s így az extravasatum­­ból származtatandók. A kimetszett nyirokmirigyben ellenben rendkívü­li mennyiségű plasmasejtet találni minden átalakulási fokban, az orsósejtű és endo­thelialis kötőszövettől a typikus kuboid granulált plasmasejtig. Igen sok ilyen sejtet lehet látni kevésbbé typikus megjelenésben is ; úgy t. i., hogy protoplasmájának csak egy része szemcsés, hogy elágazó, hogy 2—3 magvú; ilyenek különösen az edénylumenekben láthatók. Az edények közül itt nagyobb az infiltratio, helyenként valódi orsósejtű szövetképződés indult meg a mirigy belsejében. Több­felé látni ezen­kívül lapos, lemezes kötőszövetsejteket, főleg a mirigy rostos részében, s az újonan képződött organizált rostos szövetek szomszédságában a heterotopikus, atypikus szövetképződés, a bőrből odavándorolt metastasis jeleként. Összegezve a leletet: a Kaposi-féle sarcoma multiplex idiopathicum pigmentosum egy kevésbbé typikus esetével van dolgunk, mely a bőrből kiindulva a nyirokmirigyeket is ellepte és számos haemorrhagikus, pseudo­­angiosarcoma képzéséhez vezetett. A beteg összesen másfél hónapot töltött a klinikán, mialatt álla­potában számbavehető változás nem mutatkozott. Mint utólag értesültem a klinikáról történt távozása után négy héttel a vidéken meghalt. A vérvizsgálat eredményeit a következő táblázat mutatja : Ezen táblázatból látható, hogy a fehér vérsejteknek fel­­szaporodása csupán az egymagvú elemekre szorítkozott, sőt ha a fehér vérsejtek számának élettani minimumát egy ccm. vérben 3000-nek, a sokmagvúaknak arányát pedig 70%-nak veszszük, úgy kitűnik, hogy a sokmagvú fehér vérsejteknek absolut száma legtöbbször az élettani minimum körül mozgott illetőleg néhányszor jóval azon alul maradt. A­mi a különböző egymagvú fehér vérsejteknek ará­nyát egymás között illette, azok között elenyésző csekély számban voltak találhatók az ú. n. nagy mononuclearis alakok, vagyis nagy leukocyták, széles protoplasma szegélylyel és nagy, chromatin­ban szegény maggal. Az aránytalanul túl­nyomó rész vegyesen kicsiny és nagy lymphocytákból állott; az előbbiek körülbelül vörös vérsejt nagyságával bírtak, chromatindús maggal, igen keskeny protoplasma szegélylyel, az utóbbiak 1­7?—2—3-szor akkorák voltak, valamivel kevésbbé chromatindús maggal és relatíven szélesebb protoplasma sze­gélylyel. A kétfajta lymphocyta között annyi volt az átmeneti alak, olyan polymorphismus volt jelen, hogy nem lehetett külön a kicsiny és nagy lymphocytáknak arányát meghatá­rozni. De különben is a magvaknak intensív chromatin-tar­­talma, a relativen keskeny protoplasmaszegély s a számos átmeneti alak kétségtelenné tette ezen egymagvú sejteknek együ­vétartozásukat s miután ezen alakját a fehér vérsejtek­nek lymphocytáknak nevezték el, jogunk van ezen esetben tiszta lymphocytosisról beszélni. Datum Haemoglobin (Fleisch!) Vér faj súly (Hammerschlag) A vörös vérsejtek száma A fehér vérsejtek száma :© *+-1 O o~ • g'3? - » h-S Af ( w i-4 -O ©~ 5)-® 75 — 3 ‘g? g 2 -H Eosinophil sejtek o/o oo N Í5JD V SB O 1/28. 69 1052-54.100,00034,00090-5 8-4 1-1 II/4.— — — 26,00095-78 3-890 33 115.— — — 31,0009361 6110-28 11/10. 11/13. d. e. 7 óra 11/13. d.e. 11 óra / 1 í r -— 20,40093 4 5-840-76,20 ccm.diph­theriaanti-— — 32,30090 78 8-350-87 toxin bőr alá fecskén-— — 19,80088-84 9-521-611 dese. 11/13. d. u. 5 órar — — 23,00091-51 8-020-47 11/14.— — — 27,00088-4 11-09051 11/19. 73 1053-54.575,00027,80090-51 8-540 95 III/9. 70 1055-54,550,00031,20094-6 4-780-62 325

Next