Orvosi Hetilap, 1897. július (41. évfolyam, 27-30. szám)

1897-07-04 / 27. szám

326 ORVOSI HETILAP 1897. 27. sz. A „lymphocytosis“ elnevezést csak bizonyos megszorí­tással szabad használnunk, így pl. nem alkalmazható e jelző egy olyan vérleletnek megjelölésére, midőn különben a fehér vérsejteknek száma rendes, sőt megkevesbedett, de a több­­magvúaknak és egymagvúaknak aránya az utóbbiaknak javára megváltozott. A lymphocytosis elnevezés ugyanis a leukocy­­tosissal szemben csupán qualitativ különbséget jelez, quanti­tativ tekintetben a kettő egymással megegyezik, azaz mind­kettő a fehér vérsejtek absolut számának növekedését invol­válja s így, hogy lymphocytosisról szólhassunk, szükséges, hogy a lymphocytáknak absolut száma is megnövekedett legyen. Egy további kérdés az, vájjon megilleti-e a lympho­cytosis jelző az olyan leukocytosist, midőn a fehér vérsejteknek felszaporodásában részt vesznek ugyan a lymphocyták is, de úgy, hogy az arányszám az egyes fehér vérsejtek között nem változott meg, vagy esetleg némiképen a lymphocyták javára módosult ? Ha az ilyen eseteket is lymphocytosisnak nevezzük, úgy a határ a közönséges leukocytosis és a lymphocytosis között teljesen elmosódott lesz, mert az mindenkinek tetszésétől függ, hogy az arányszámnak milyen fokú megváltozásánál keresse a választóvonalat a leukocytosisnak kétfajta alakja között. Habár a valóságban tényleg úgy is áll a dolog, hogy ezen alakok egymásba fokozatosan mennek át, vagyis a ter­mészet köztük választóvonalat nem alkot, mégis pontosabb megjelölés szempontjából czélszerű a lymphocytosis jelzőt — úgy mint azt Grawitz teszi — azon esetekre korlátozni, midőn a fehér vérsejtek közül a lymphocytáknak a felszapo­rodása túlnyomó, sőt részemről nem tartanám feleslegesnek a leukocytosisnak azon alakját, midőn csupán a lymphocyták szaporodtak fel, tiszta lymphocytosis elnevezéssel megjelölni. A lymphocytosisról eddigelé szerzett tapasztalatok meg­lehetősen gyérek és csak szórványosan találunk egyes ide­vonatkozó adatokat az irodalomban. Grawitz egy tüdőcsúcs­­tuberculosisra gyanús leányon alkalmazott tuberculin-befecs­­kendések után a fehér vérsejteknek felszaporodását észlelte, s miután ezek közül épen a lymphocyták szaporodtak fel túl­nyomóan, elnevezte a talált vérleletet „acut lymphocytosisnak“. Botkin phthisisben szenvedőkön tuberculin befecskendésekkel végzett kisérletei közben leukocytosist észlelt, kezdetben poly­­nuclearis typussal, mely később, midőn a felszaporodott fehér vérsejtek közül a sokmagvúaknak száma gyorsabban csökkent mint a lymphocytáké, egy ideig lymphocytosis jellegével bírt. Biegansky a syphilissel járó leukocytosis eseteiben férfiak vérében 46°/0, nőkében 53°/0, gyermekekében 55°/0 lympho­­cytát talált, mint maximális értéket. A fehér vérsejteknek és pedig különösen a lympho­cytáknak viselkedésére nézve esetenként sajátságos viszonyokat tüntetnek fel a sarcomai. Valamennyi szerző megegyezik abban, hogy a sarcomás betegeknek vére többé-kevésbbé ki­fejezett leukocytosist mutat, ez utóbbinak minőségére nézve azonban eltérők az eddigi tapasztalatok. Rieder eseteiben a leukocytosis polynuclearis typusban jelentkezett. Reinbach sarcoméban szenvedő betegeknél azt találta, hogy a külön­böző fehér vérsejtek közötti viszony rendszerint lényegesen megváltozott és pedig legtöbbször a többmagvúaknak javára (egyszer olyan esetben is, midőn különben a fehér vérsejtek­nek a száma rendes volt), azon ritkább esetek közül pedig, midőn a lymphocytáknak javára módosult a viszony, a lympho­cytáknak maximális értékét 31%‘na­k találta. Chudovszk­y 9 sarcomás betegénél csupán egy esetben észlelte a lymphocyták arányának kisebb fokú növekedését. Az előbbiektől némiképen eltér Limbeck tapasztalata, mely szerint úgy osteo-, mint lymphosarcomás betegeknek a leukocytosisa nem csupán a többmagvú fehér vérsejteknek, hanem rendszerint az egymagvúaknak a felszaporodásával is jár, sőt ez utóbbi lymphosarcomáknál annyira túlnyomó lehet, hogy a vérlelet a leukaemiának „lymphaemia“ alakjához lesz hasonló, s ha az ilyen leukocytosisnál a lymphocytáknak fel­­szaporodása excessiv nagy fokot ér el, úgy esetleg a két betegség közti differential diagnosis csupán a vérvizsgálat alapján meg sem állapítható.­ Szinte páratlanul áll az iroda­lomban Falma esete, melyben egy 18 éves fiúnál thymus­­sarcomából kiindult általános sarcomatosis kapcsán egy hónap leforgása alatt typikus, acut leukaemia lymphatica haemato­­logiai képe fejlődött ki (372,000 fehér vérsejt 1 ccm. vérben), úgy hogy a klinikai diagnosis „leukaemia lymphatica“ tel­jesen jogosult volt, s a bántalomnak valódi lényegét, a sarco­­matosist, s a fehér vérsejtek felszaporodásának másodlagos voltát csupán a bonczolat derítette ki. Ha a fentebbiekhez még a mi esetünket is hozzáveszszük, kitűnik, hogy a lymphocytosis sarcomat adott eseteiben oly nagy mértékben s annyira tiszta alakban jelentkezik, mint egy más betegségben sem; sőt a mi esetünk egyszersmind azt is bizonyítja, hogy sarcomáknál nem csupán a lymphocyták egy­szerű felszaporodásáról lehet szó, hanem ezen felszaporodás a többmagvú fehér vérsejteknek a rovására is történhetik, vagyis a fehér vérsejteknek képződése a rendestől lényegesen eltérő irányt vehet. Nem lehet c­élom ezen egy eset kapcsán a rosszindulatú újképleteket kísérő leukocytosisoknak keletkezési viszonyaira általában és a lymphocytosisoknak klinikai jelentőségére bővebben kiterjeszkedni, csupán annyit jegyzek meg, hogy a sarcomás betegeknél esetenként a rendestől eltérő módon jelentkező leukocytosisnak mononuclearis volta (lymphocytosis) egyrészt a mellett látszik tanúskodni, hogy az ilyen leuko­­cytosisok az újképlet sejtelemeinek a vérbe jutása útján is jöhetnek létre; másrészt az a körülmény, hogy kifejezett lymphocytosis általában olyan betegségekben s behatás alatt észleltetett eddig leginkább (syphilis, tuberculin befecsken­dezés, sarcomák), melyek a nyirokmirigyeket többé-kevésbbé a bántalom körébe vonják, a nyirokmirigyek megváltozott működésére, esetleg fokozott sejt proliferatiójára enged következtetni a leukocytosis ezen sajátságos alakjának létre­hozásában. Újabb vizsgálatok ugyan a régibb Virchow-féle nézettel szemben azt derítették ki, hogy a lymphocyták nem csupán a nyirokedény rendszerben, hanem a csontvelőben és lépben is képeztetnek, mégis olyan esetben, midőn lobos izga­lom, újképletes átrakódás stb. következtében a nyirokmiri­­gyeknek kóros túlproductiója lehet jelen, bővebben juthatnak be ezekből a vérbe a fehér vérsejteknek egymagvú, alacso­nyabb fejlődési fokon levő alakjai; bár az sem lehetetlen, hogy az említett pathologiai állapotokban a fehér vérsejtek­nek képzése az összes vérképző szervek részéről olyan irányt részen, hogy a lymphocytáknak száma túlnyomó lesz a többi fehér vérsejtekkel szemben. * * * Ezen eset kapcsán vélem röviden felemlíthetőnek a diph­­theria-antitoxinnak egy sajátosságát, mely abban áll, hogy az bőr alá fecskendezve a leukoeytáknak számát bizonyos időre feltűnően befolyásolni képes. Ezen tapasztalatra úgy jöttem, hogy a Il­dik belklinika egy leukaemia lymphaticában szen­vedő nőbetegének bőre alá, e helyen bővebben nem fejteget­hető kísérleti czélból, egy ízben 10 ccm., pár nap múlva pedig 15 ccm. diphtheria-antitoxint (Behring Nr. III.) fecskendeztem be. Az első befecskendés után 2 órával a fehér vérsejteknek száma 650,000-ről 620,000-re, 4 órával később 600,000-re, 6 óra után 550,000-re szállott alá. A második befecskendés után 4 órával 760,000 helyett 720,000, 7 órával utóbb 640,000 fehér vérsejtet találtam, míg a következő napon újból emel­kedőben (680,000—690,000) volt a leukoeytáknak száma. Miután a diphtheria-antitoxin a leukaemiás vér fehér vérsejt­jeivel szemben ennyire hatásosnak bizonyult, annak befolyását a különböző leukocytosisokra is kívántam tanulmányozni, s ez okból a fentebb tárgyalt sarcoma lymphocytosis esetben . Megnehezítheti ezenfelül az elkülönítési kórismét a lympho­­cytákban esetleg nyilvánuló polymorphisms is, mely a jelen esetben is mutatkozott, s mely Weiss szerint a lymphaeraiára (leukaemia lympha­tica) annyira jellegző ; a lymphaemiás vérnek ezen sajátosságáról, men­nek mindazonáltal exclusivitást a leukaemiára nézve nem tulajdonít­hatunk, legutóbb egy leukaemia lymphaticában szenvedő nőbetegen magamnak is volt alkalmam meggyőződést szerezni.

Next