Orvosi Hetilap, 1897. július (41. évfolyam, 27-30. szám)
1897-07-04 / 27. szám
326 ORVOSI HETILAP 1897. 27. sz. A „lymphocytosis“ elnevezést csak bizonyos megszorítással szabad használnunk, így pl. nem alkalmazható e jelző egy olyan vérleletnek megjelölésére, midőn különben a fehér vérsejteknek száma rendes, sőt megkevesbedett, de a többmagvúaknak és egymagvúaknak aránya az utóbbiaknak javára megváltozott. A lymphocytosis elnevezés ugyanis a leukocytosissal szemben csupán qualitativ különbséget jelez, quantitativ tekintetben a kettő egymással megegyezik, azaz mindkettő a fehér vérsejtek absolut számának növekedését involválja s így, hogy lymphocytosisról szólhassunk, szükséges, hogy a lymphocytáknak absolut száma is megnövekedett legyen. Egy további kérdés az, vájjon megilleti-e a lymphocytosis jelző az olyan leukocytosist, midőn a fehér vérsejteknek felszaporodásában részt vesznek ugyan a lymphocyták is, de úgy, hogy az arányszám az egyes fehér vérsejtek között nem változott meg, vagy esetleg némiképen a lymphocyták javára módosult ? Ha az ilyen eseteket is lymphocytosisnak nevezzük, úgy a határ a közönséges leukocytosis és a lymphocytosis között teljesen elmosódott lesz, mert az mindenkinek tetszésétől függ, hogy az arányszámnak milyen fokú megváltozásánál keresse a választóvonalat a leukocytosisnak kétfajta alakja között. Habár a valóságban tényleg úgy is áll a dolog, hogy ezen alakok egymásba fokozatosan mennek át, vagyis a természet köztük választóvonalat nem alkot, mégis pontosabb megjelölés szempontjából czélszerű a lymphocytosis jelzőt — úgy mint azt Grawitz teszi — azon esetekre korlátozni, midőn a fehér vérsejtek közül a lymphocytáknak a felszaporodása túlnyomó, sőt részemről nem tartanám feleslegesnek a leukocytosisnak azon alakját, midőn csupán a lymphocyták szaporodtak fel, tiszta lymphocytosis elnevezéssel megjelölni. A lymphocytosisról eddigelé szerzett tapasztalatok meglehetősen gyérek és csak szórványosan találunk egyes idevonatkozó adatokat az irodalomban. Grawitz egy tüdőcsúcstuberculosisra gyanús leányon alkalmazott tuberculin-befecskendések után a fehér vérsejteknek felszaporodását észlelte, s miután ezek közül épen a lymphocyták szaporodtak fel túlnyomóan, elnevezte a talált vérleletet „acut lymphocytosisnak“. Botkin phthisisben szenvedőkön tuberculin befecskendésekkel végzett kisérletei közben leukocytosist észlelt, kezdetben polynuclearis typussal, mely később, midőn a felszaporodott fehér vérsejtek közül a sokmagvúaknak száma gyorsabban csökkent mint a lymphocytáké, egy ideig lymphocytosis jellegével bírt. Biegansky a syphilissel járó leukocytosis eseteiben férfiak vérében 46°/0, nőkében 53°/0, gyermekekében 55°/0 lymphocytát talált, mint maximális értéket. A fehér vérsejteknek és pedig különösen a lymphocytáknak viselkedésére nézve esetenként sajátságos viszonyokat tüntetnek fel a sarcomai. Valamennyi szerző megegyezik abban, hogy a sarcomás betegeknek vére többé-kevésbbé kifejezett leukocytosist mutat, ez utóbbinak minőségére nézve azonban eltérők az eddigi tapasztalatok. Rieder eseteiben a leukocytosis polynuclearis typusban jelentkezett. Reinbach sarcoméban szenvedő betegeknél azt találta, hogy a különböző fehér vérsejtek közötti viszony rendszerint lényegesen megváltozott és pedig legtöbbször a többmagvúaknak javára (egyszer olyan esetben is, midőn különben a fehér vérsejteknek a száma rendes volt), azon ritkább esetek közül pedig, midőn a lymphocytáknak javára módosult a viszony, a lymphocytáknak maximális értékét 31%‘nak találta. Chudovszky 9 sarcomás betegénél csupán egy esetben észlelte a lymphocyták arányának kisebb fokú növekedését. Az előbbiektől némiképen eltér Limbeck tapasztalata, mely szerint úgy osteo-, mint lymphosarcomás betegeknek a leukocytosisa nem csupán a többmagvú fehér vérsejteknek, hanem rendszerint az egymagvúaknak a felszaporodásával is jár, sőt ez utóbbi lymphosarcomáknál annyira túlnyomó lehet, hogy a vérlelet a leukaemiának „lymphaemia“ alakjához lesz hasonló, s ha az ilyen leukocytosisnál a lymphocytáknak felszaporodása excessiv nagy fokot ér el, úgy esetleg a két betegség közti differential diagnosis csupán a vérvizsgálat alapján meg sem állapítható. Szinte páratlanul áll az irodalomban Falma esete, melyben egy 18 éves fiúnál thymussarcomából kiindult általános sarcomatosis kapcsán egy hónap leforgása alatt typikus, acut leukaemia lymphatica haematologiai képe fejlődött ki (372,000 fehér vérsejt 1 ccm. vérben), úgy hogy a klinikai diagnosis „leukaemia lymphatica“ teljesen jogosult volt, s a bántalomnak valódi lényegét, a sarcomatosist, s a fehér vérsejtek felszaporodásának másodlagos voltát csupán a bonczolat derítette ki. Ha a fentebbiekhez még a mi esetünket is hozzáveszszük, kitűnik, hogy a lymphocytosis sarcomat adott eseteiben oly nagy mértékben s annyira tiszta alakban jelentkezik, mint egy más betegségben sem; sőt a mi esetünk egyszersmind azt is bizonyítja, hogy sarcomáknál nem csupán a lymphocyták egyszerű felszaporodásáról lehet szó, hanem ezen felszaporodás a többmagvú fehér vérsejteknek a rovására is történhetik, vagyis a fehér vérsejteknek képződése a rendestől lényegesen eltérő irányt vehet. Nem lehet célom ezen egy eset kapcsán a rosszindulatú újképleteket kísérő leukocytosisoknak keletkezési viszonyaira általában és a lymphocytosisoknak klinikai jelentőségére bővebben kiterjeszkedni, csupán annyit jegyzek meg, hogy a sarcomás betegeknél esetenként a rendestől eltérő módon jelentkező leukocytosisnak mononuclearis volta (lymphocytosis) egyrészt a mellett látszik tanúskodni, hogy az ilyen leukocytosisok az újképlet sejtelemeinek a vérbe jutása útján is jöhetnek létre; másrészt az a körülmény, hogy kifejezett lymphocytosis általában olyan betegségekben s behatás alatt észleltetett eddig leginkább (syphilis, tuberculin befecskendezés, sarcomák), melyek a nyirokmirigyeket többé-kevésbbé a bántalom körébe vonják, a nyirokmirigyek megváltozott működésére, esetleg fokozott sejt proliferatiójára enged következtetni a leukocytosis ezen sajátságos alakjának létrehozásában. Újabb vizsgálatok ugyan a régibb Virchow-féle nézettel szemben azt derítették ki, hogy a lymphocyták nem csupán a nyirokedény rendszerben, hanem a csontvelőben és lépben is képeztetnek, mégis olyan esetben, midőn lobos izgalom, újképletes átrakódás stb. következtében a nyirokmirigyeknek kóros túlproductiója lehet jelen, bővebben juthatnak be ezekből a vérbe a fehér vérsejteknek egymagvú, alacsonyabb fejlődési fokon levő alakjai; bár az sem lehetetlen, hogy az említett pathologiai állapotokban a fehér vérsejteknek képzése az összes vérképző szervek részéről olyan irányt részen, hogy a lymphocytáknak száma túlnyomó lesz a többi fehér vérsejtekkel szemben. * * * Ezen eset kapcsán vélem röviden felemlíthetőnek a diphtheria-antitoxinnak egy sajátosságát, mely abban áll, hogy az bőr alá fecskendezve a leukoeytáknak számát bizonyos időre feltűnően befolyásolni képes. Ezen tapasztalatra úgy jöttem, hogy a Ildik belklinika egy leukaemia lymphaticában szenvedő nőbetegének bőre alá, e helyen bővebben nem fejtegethető kísérleti czélból, egy ízben 10 ccm., pár nap múlva pedig 15 ccm. diphtheria-antitoxint (Behring Nr. III.) fecskendeztem be. Az első befecskendés után 2 órával a fehér vérsejteknek száma 650,000-ről 620,000-re, 4 órával később 600,000-re, 6 óra után 550,000-re szállott alá. A második befecskendés után 4 órával 760,000 helyett 720,000, 7 órával utóbb 640,000 fehér vérsejtet találtam, míg a következő napon újból emelkedőben (680,000—690,000) volt a leukoeytáknak száma. Miután a diphtheria-antitoxin a leukaemiás vér fehér vérsejtjeivel szemben ennyire hatásosnak bizonyult, annak befolyását a különböző leukocytosisokra is kívántam tanulmányozni, s ez okból a fentebb tárgyalt sarcoma lymphocytosis esetben . Megnehezítheti ezenfelül az elkülönítési kórismét a lymphocytákban esetleg nyilvánuló polymorphisms is, mely a jelen esetben is mutatkozott, s mely Weiss szerint a lymphaeraiára (leukaemia lymphatica) annyira jellegző ; a lymphaemiás vérnek ezen sajátosságáról, mennek mindazonáltal exclusivitást a leukaemiára nézve nem tulajdoníthatunk, legutóbb egy leukaemia lymphaticában szenvedő nőbetegen magamnak is volt alkalmam meggyőződést szerezni.