Orvosi Hetilap, 1897. december (41. évfolyam, 49-52. szám)

1897-12-05 / 49. szám

590 ORVOSI HETILAP 1897. 49. sz. leginkább a tenyésztés által meggyőződést szerezni arról, hogy a gonococcusnak tartott diplococcus tényleg gonococcus-e. A második kifogás az lehet, mint fent jeleztem, „hogy ott is van gonococcus, a hol mi azt górcső alatt kimutatni nem­­ tudtuk". Ez nem egyéb, mint a gonorrhoea kizárásának kér­dése, a­mely diagnosis csak oly fontos, mint a gonorrhoea­­ megállapítása és magában foglalja még a gonorrhoea gyógyu­lásának kérdését is. Múltkori közleményemben a gonorrhoeát azon alapon­­ zártam ki, hogy a gonococcus górcsői vizsgálata 3—4-szer negatív legyen. A górcsői vizsgálatokat mindig több napi idő­közben végeztük. A kórházi anyag mellett többször tapasz­taltuk, hogy míg egyik vizsgáló nem talált gonococcust, addig a másik ugyanazon betegtől vett váladékban egy más alkalom-­­­mal pozitív eredményre jutott. Különböző időben történt a két­­ vizsgálat, s így valószínűnek kell tartanunk, hogy a negatív eredménynél tényleg nem is voltak gonococcusok a vizsgá­latra használt váladékban, de azért kétségtelen, hogy górcsős vizsgálatoknál a vizsgálónak egyénisége is szerepet játszik, mely abban nyilvánul, hogy mily pontossággal s figyelemmel nézi át a készítményt. A többszöri vizsgálatot ezért tartottuk­­ szükségesnek, hogy így a tévedés lehetőségét a minimumra­­ redukáljuk. Ezen többszöri vizsgálat mellett is megtörténhetik azon­ban, hogy a gonococcusok csekély számuk miatt elkerülik figyelmünket a górcső alatt. Oly körülmények ezek, melyek a górcsői vizsgálatba helyezett bizalmat megingathatják; oly­­ módot kell tehát keresnünk, a­mi által lehetségessé válik, hogy akkor is ki tudjuk mutatni a gonococcusokat, midőn oly kevés számban vannak jelen, hogy górcső alat azokat felfedezni nem sikerül. A gonococcusok kimutathatásának módja ily körülmények között a tenyésztés volna. Az irodalomban találkozunk is oly­­ esetekkel, sőt nekünk is volt egy ilyen esetünk, a­hol a gono-­­ coccust kitenyészteni sikerült, holott azok górcső alatt nem voltak kimutathatók, így Wertheim két s Steinschneider egy ily esetet említ. A vizsgálatoknak oly nagy száma mellett azonban, mint milyet e két szerző s velük mások is végeztek, nem tarthatjuk bizonyítónak e négy esetet, bár másrészt hitelességükben sem kételkedhetünk, annál kevésbbé, miután ezen tényeknek magyarázatát adja azon körülmény, a­mit­­ vizsgálataim közben én s bizonyára mások is tapasztaltak. Ha ugyanazon nőtől, akár a húgycsőből, akár a méh­nyakcsatornából vett váladékot 8­-10 tárgylemezre elosztot­tuk s így végeztük a vizsgálatot, a következő eredményre jutottunk Oly eseteknél, a­hol a váladékban sok volt a gono­coccus, a több részre osztott készítmény mindegyikében találtam gonococcust, azon eseteknél pedig, a­hol kevés volt a gonococcus, a készítményeknek %—7S vagy 113-dban tudtam csak gonococcu­sokat kimutatni, a szerint a mint a gonococcusok száma na­gyobb vagy kisebb volt a váladékban. Számos esetben volt alkalmam meggyőződni arról, hogy pl. a 10 részre elosztott váladékból csak 4 vagy 6 készítményen tudtam a gonococ­cust kimutatni, a többiben pedig nem találtam. Ezen tapasztalásom teljesen igazolja egyrészt azon körül­ményt, a­mit fent említettem, hogy ugyanazon nőnél pl. a cervicalis váladékban egyszer találtunk gonococcust, máskor­­ pedig nem, és másrészt megmagyarázhatja Wertheim s Stein­schneider eseteit, ha feltehető, hogy nem több részre osztva vizsgálták a váladékot. Mert így megeshetett, hogy a vála­­­­déknak oly részét vizsgálták górcső alatt, a­melyben tényleg nem volt gonococcus, holott a tenyésztéshez olyan s annyi váladékot vettek, a­melyben gonococcus volt, s a melyben górcső alatt is megtalálták volna azokat. A górcsői vizsgálat­nak ezen említett módja minden esetre több bizalmat ébreszt, mint az eddig gyakorolt egyszerű vizsgálat s a gonorrhoea ki­zárásának jogosultságát a negatív górcsői vizsgálat alapján valószínűbbé teszi. Hogy mindezek után mégis a gonococcusok tenyésztését kísérlettem meg, ezt azért tettem, hogy meggyőződjem arról, van-e olyan talaj, melyen a gonococcusok biztosan s minden körülmény között kitenyészthetők, s hogy a tenyésztés biztosabb módszer­e a górcsői vizsgálatnál, ha a gonorrhoea felállításának vagy kizárásának diagnosisáról van szó. A tenyésztésnek feladata az volna, hogy oly esetekben, a­hol kevés a gonococcus, ezen néhány pár alkalmas talajra ke­rülve szaporodjék s így kimutathatóságuk lehetővé váljék. Ha ezen lehetőség fennáll, úgy a gonococcus tenyésztésnek dia­­gnostikus értéke félreismerhetlen, sőt nélkülözhetlen volna. Azon kérdést tehetjük fel azonban, hogy a gonococcu­sok, ha pl. a női húgycső vagy cervix váladékban oly kis számban vannak, hogy górcső alatt elkerülhetik figyelmünket, vájjon ily kevés számban eredeti helyükön nem szaporodnak-e oly jól mint a mesterséges tápanyagon? Valószínűnek látszik, hogy az urethra vagy cervix váladéka felér a mesterséges táptalajjal, s hogy a gonococcusok ezekben csak oly jól, ha jobban nem tenyésznek mint idegen talajban, s így azon esetekben, a­hol a gonococcusok a kezelés folytán megfogy­tak, több kilátás van arra, hogy egy idő múlva eredeti helyü­kön inkább felszaporodnak, mint ha ilyenkor átoltás útján idegen talajra ültetjük át azokat; csak az a kérdés, hogy kezelés által mi változik meg,­ a gonococcusoknak életképessége gyengül-e vagy pedig a váladék változik meg, úgy hogy a sza­porodás lehetősége ki van zárva? Csak a második esetben lehet reményünk, hogy a mesterséges táptalajjal boldogul­hatunk, mert ha a gonococcusok életképessége gyengült meg, akkor azok mesterséges talajon sem fognak szaporodni. Lássuk tehát mit értünk el a gonococcusoknak átoltásá­­val mesterséges talajon, miután az emberre való átoltás diag­­nostikus őzeiből nem engedhető meg. A gonococcusok tenyésztéséről csak úgy szerezhettünk tájékozást, hogy ha az eddig ajánlott jobb táptalajoknak leg­nagyobb részét kipróbáljuk. Oltásokat végeztünk a női urethra, cervix s uterus váladékából s pedig akként, hogy az urethrá­­ból kis Volkmann-kanállal, a cervixből Bandi féle drainfogó­­val vettük a váladékot, az uterusból pedig egy aluminium­­vagy ezü­st-csővel, melybe a váladékot a Braun-féle fecskendő­szivattyú részével szívtuk fel. Természetesen ezen műszereket előbb kiizzítottuk s az ekként nyert váladékot platin kacscsal oltottuk a tápanyagra. Tenyésztési kísérleteimnél Csillag dr. volt szíves se­gédkezni, az anyagot pedig legnagyobb részt Róna fő­orvos osztályáról s egy részben a nyilvános ambulatórium­­nak vezetésem alatt álló osztályáról vettem. Kedves köte­lességemnek tartom e helyen Róna főorvos s Csillag díjnak kiváló köszönetemet kifejezni. A gonococcusok tenyésztése sok időveszteséggel s nagy fáradsággal jár s e mellett nagy gyakorlottságot is igényel, a­mi abból tűnik ki leginkább, hogy az első kísérletek rende­sen meghiúsulnak. Charriernek, pl. egyáltalában nem sikerült a tenyésztés még többszöri kísérlet után sem a Wertheim-féle vérsavon, daczára annak, hogy a szerző által előírt eljárást pontosan betartotta. De nemcsak az eljárás oly szövődményes, megnehezíti a tenyésztést még azon körülmény is, hogy a hozzá szük­séges táptalajt csak nehezen tudtuk megszerezni, úgy hogy néha hetekig kellett erre várnunk. Az emberi vérsavó meg­szerzése okozott azonban legtöbb nehézséget. A tenyésztés körül gyakorolt eljárást e helyen nem tárgyalom, miután az erről közlött kimerítő leírásokat követtük magunk is s így ezeknek leírásával ismétlésekbe kellene bocsátkoznom. A tenyésztésnél még nagyobb jártasságot igényel a ki­fejlődött kolóniáknak megkülönböztetése s különösen a gono­­coccus-kolóniáknak felismerése. A tenyésztésnél nyert kolóniák leírásával sem foglalkozom ezen dolgozatom keretében, mert ez nagyon messzire vezetne ez ólomtól. A gonococcus-koloniáknak részletes leírását már sokan közzétették az irodalomban, de daczára ezen leírásoknak, melyeket az egyes szerzők a különböző talajon kifejlődő gono­­coccus-koloniákról adtak, ezeknek felismerése legtöbbször nem jár könnyűséggel. A gonococcus-kolóniák biztos felismerésére ugyanis nem elegendő a makroskopikus kép, hanem szükséges­ ­ Inaug -Dissert, Paris.

Next