Orvosi Hetilap, 1898. szeptember (42. évfolyam, 36-39. szám)
1898-09-04 / 36. szám
434 ORVOSI HETILAP 1898. 36. sz. gyomorban, bélben, tüdőben, s lefolyása igen hosszas lehet. Állatoknál ellenben általános vérbetegség képében gyorsan folyhatik le, a nélkül, hogy az embernél észlelhető carbunculusok és pokolvaros daganatok kifejlődnének. S vájjon kételkedhetünk-e azon, hogy úgy az ember, mint az állat anthraxát egy és ugyanazon kórokozó anyag: az anthrax-bacillus idézi elő ? Vagy vegyük a variolát, mely embernél súlyos általános megbetegedést okoz, míg a tehénnél csupán annak tőgyére szorítkozik, s mégis mint vaccina átoltva az emberre, immunizálja azt a variola ellen. Avagy nézzük a typhust. Mily jelentékeny az a kórboncztani elváltozás, melyet a typhusfertőzés az ember szervezetében hoz létre, holott typhussal fertőzött állat az ember hasi hagymázának semmiféle tünetét nem mutatja, legfeljebb lázat kap és mégis a typhussal beoltott állat vére agglutinálja a typhus bacillusait, világos jeléül annak, hogy az állat typhusban szenved, noha a typhusnak embernél ismert tüneteit egyáltalában nem mutatja. Mikor tehát a serum immunizáló hatásáról van szó, mitsem von le a kísérletek gyakorlati értékéből az a körülmény, hogy a diphtheria-culturával beoltott állat megbetegedésénél az emberi diphtheria tüneteivel nem azonos betegségi tünetekkel találkozunk ; tény az, hogy mindazok a tengeri malaczok, amelyek pl. 02 cm3 diphtheria-toxint kapnak, 36—48 óra alatt elpusztulnak, míg azon malaczok, melyek ugyancsak 02 cm3 diphtheriatoxint kapnak, ha egyszersmind antitoxinnal kezeltetnek, nem pusztulnak el, amiből logikus a következtetés, hogy az antitoxin a diphtheriatoxin ellen hatásos szer. A tény az, hogy állatoknál a diphtheria-culturával előidézett betegség tünetei, bár azok az emberi diphtheria tüneteivel nem egészen azonosak, az alkalmazott serumoltásra visszafejlődnek, illetőleg, ha az immunizáló oltás az inficiáló oltást csakhamar követi, ki sem fejlődnek. Purjesz tanár nem tartotta elméletileg eléggé előkészítettnek a serumtherápiát arra, hogy annak a gyakorlatban való alkalmazását ajánlani lehetett volna. Erre csak az a megjegyzésem, hogy a Kochnak tuberculinját elméletileg eléggé előkészítettnek tartották, de amilyen üdvös lett volna, ha Koch még tovább készíti vala elő tuberculinját elméletileg, és olyan kár lett volna, ha Behring tovább várt volna gyógyító savójának gyakorlati alkalmazására. Purjesz tanár érveinek legerősebbjéül, mint azt már előadásom legelején is felemlítettem, a statistikai adatokat tekinti. Statistikai adatokat, amelyeknek honnan származása tekintetében olyannyira kényes, hogy a serum megbízhatósága ellen első ízben tartott előadása alkalmából már figyelmeztetett arra, hogy a serum értékének bizonyításában az adatok beszerzésénél és mérlegelésénél kellő körültekintéssel járjunk el és ne hagyjuk figyelmen kívül a numerikus módszer legelemibb szabályait. Ha ezt a kétségtelenül helyes tételt, amit másoknak megszívlelésre ajánlott Purjesz tanár, ő maga is követte volna, úgy ma nem fárasztanám az igen tisztelt orvosegyesület figyelmét fejtegetéseimmel. Aki Purjesz tanár úrnak a serumról tartott két előadását hallotta vagy olvasta, de behatóbban nem bírálgatta az ő igen erős és logikusnak látszó kritikáját, az ha nem volt elegendő saját tapasztalása arra, hogy a serumtherapia felől véleményt formálhatott volna, hamarosan pálczát törhetett a serum felett, hisz a számok beszélnek s különösen sokat beszélnek a serum ellen, ha Purjesz tanár úr beszélteti őket. T. Uraim! Engedjék meg, hogy én is számokat beszéltessek. Purjesz tanár úr a diphtheria-halálozásra vonatkozó adatokat 1892—95-ig a belügyministeri jelentések „halál-okok kimutatásáéból veszi, valószínűleg azért, mert maga a belügyminister is ezeket megbízhatóbbaknak tartja azoknál, amelyek a járványkimutatásban vannak, amelyek t. i. nem tartalmazzák a fertőző megbetegedések szórványos eseteiben elhaltakat, miután a járványkimutatásba csakis a már járványnyá fajult fertőző betegségek esetei kerülnek be. Álljon itt a felsorolt éveknek ez a kétféle halálozási statistikája ízlelítőül arra, hogy miféle hasison épült fel előadó úrnak egész kritikája. A belügyminiszer úr jelentésében olvashatjuk a diphtheriában való halálozás statistikai adatait és pedig kétféle kimutatásban. Diphtheriában meghalt. Kérdem. orvosegyesület, lehet-e ilyen statistikai adatokkal mint bizonyítékokkal előállani? Van-e arra egyáltalában garancia, hogy ezeknek az adatoknak csak egyike is megközelítheti a valóságot ? Mert hogy a járványstatistika adatait egyáltalában felhasználni nem lehet, azt külön bizonyítanom teljesen felesleges, hisz ezekben, mint a belügyminiszeri jelentés is mondja, a szórványos esetek nincsenek benn. Ami pedig a halálokok szerinti kimutatást illeti, amelyeket maga a miniszer is megbízhatóbbaknak tart, s amelyek Purjesz tanár legfőbb érveit képezik, azokat szintén képtelenség bizonyítékokul elfogadni arra nézve, hogy a diphtheria-halálozás Magyarországon állandóan csökkenőben van. Ezeket az adatokat bizonyító erővel felruházni egyáltalában nem lehet, mert azoknak alig felében állapította meg orvos a halálokot, így 1896-ban a 16,868 számmal kimutatott diphtheria-halálozásnál a halálok csak 8808 esetben volt orvosilag megállapítva. Múltkori felszólalásomra azt mondotta az igen tisztelt előadó úr, hogy hiszen elismeri ő is, hogy ezek az adatok nem hibátlanok, de hát ha több évnek a statistikájáról van szó, akkor azok a hibák évről évre ismétlődve oly nagy számnál kiegyenlítődnek. Engedelmet kérek, ha meg lehetne állapítani hozzávetőlegesen azt, hogy bizonyos oknál fogva évente kisebb-nagyobb eltéréssel néhány százra tehető a hiba, ezt valahogyan még el lehetne fogadni, de ott, ahol 16,868 eset közül csak 1808-ban volt orvosilag megállapítva a halál ok, joggal fel lehet tenni, hogy nem néhány száz hibás halálokról van szó, hanem néhány ezerről. Különösen jellemzőnek és talán sok más érvnél meggyőzőbbnek tartom a halálokok kimutatására vonatkozólag azt az egyetlen adatot kiemelni, hogy pl. a szamárhurut 12,204 halálozással szerepel az 1896-diki halálokok kimutatásában. Az előadó úr annak a tapasztalati ténynek bizonyítására, hogy a járványos betegségek a járvány csökkenésénél enyhülnek, amidőn azután a könnyebb esetek is szaporodnak, szintén a statistikára hivatkozik. Ezt a régen felállított tapasztalati tényt, ha adhatnék valami hitelt azoknak a számoknak, amelyekkel előadó úr dolgozott, most meg lehetne cáfolni az 1896-diki halálozási adatokkal. Az ez évről szóló jelentésben ugyanis a járványkimutatás szerint 1896-ban 7915-en haltak meg diphtheriában, míg 1895-ben ugyancsak a járványkimutatás szerint 11,468-an, tehát ebből azt kellene következtetnünk, hogy 1895-ben a diphtheria járványszerű elterjedése jóval nagyobb volt, mint 1896-ban, mert jóval — 3553-mal — több volt a halálozás; s ha szembeállítjuk ezekkel a számokkal a halálokok szerinti kimutatásokat, azt látjuk, hogy míg 1896-ban 16,868-an haltak meg diphtheriában, addig 1895-ben, amikor pedig a járványkimutatás szerint jóval több volt a halálozás, 15,449-en, vagyis 1419-czel kevesebben. Alig képzelhető, hogy egy esztendőben, amelyben az előző évhez képest járványos diphtheriában 3553-mal kevesebben haltak meg, az általános diphtheria-halálozás mégis 1419 esettel legyen több. (Folytatása következik.) Év Halál-okok kinauta-Járvány kimutatásaA két adat közötti tása szerint szerinti különbség 1892 49,481 12,727 36,754 1893 34,183 20,667 13,516 1894 22,205 20,171 2,034 1895 15,449 11,468 3,981 1890 16,868, orvos által megállapított 8808 7,915 8,953