Orvosi Hetilap, 1898. szeptember (42. évfolyam, 36-39. szám)

1898-09-04 / 36. szám

1898. 36. sz. ORVOSI HETILAP Közlemény a szt. Rókus-kórház ideggyógyászati ambulatoriumán. Izompseudohypertrophia egy esete. Irta: Donáth Gyula dr., egyetemi magántanár, szt. Rókus-kórházi rendelő orvos. (Vége) Meg kell jegyeznem, hogy a Duchenne-Arán jellegű ge­rinczagyi előrehaladó izomsorvadást, a­melynek külső előidéző okát nem ismerjü­k, szintén endogen elfajulásnak tartom, te­kintet nélkül a fellépésre, várjon az isolált, mint rendszerint az élet középső sza­kában, vagy pedig családi jelleggel és mint ilyen az első gyermekkorban mu­tatkozik. Külerőszak és túlerőltetés, me­lyeket a kórokok gyanánt említenek e bántalomnál, az ideg- és izomrendszer vi­­lágrahozott gyenge­ségével szemben csak mint elősegítő mozza­natok szerepelnek. E veleszületett gyengeség, mint ma­gától értetődik, min­den egyes szövetet és szervet illethet. Csa­ládi familiaris csont­törékenységnek egy igen érdekes példá­ját közli J. Hunter Glasgowban (Fragili­tas ossium, Brit. med. Journ. Feber 19, 1898), a­melyben már csekély külerőszak behatására, majd a jobb, majd a bal c­omb törött el és pedig mindig a kö­zépső és felső harmad határán, így az atya 4 ízben jobboldalt és 3 ízben baloldalt, az egyik fia 3 ízben jobboldalt és 2 ízben baloldalt, egy másik fia 2-szer jobboldalt, egyik leánya 1-szer baloldalt és egy má­sik leánya 1-szer jobboldalt és 1-szer baloldalt, öt személy tehát összesen 17-szer szenvedett analóg helyen czombtörést. Alább leírandó pseudohypertrophia esetem egyik-másik sajátságára közleményem végén térek majd vissza: L. J. 17 éves harisnyakötő 1897. junius 5-én vétetett fel a szt. Rókus-kórház I. belosztályára. Kórelőzmény : Nagyszülők atyai részről egészségesek, az anyai részről előtte ismeretlenek. Anyja korán halt el „vér­folyásban“, atyja sérv következtében. Két leánytestvére egész­séges, két testvére tüdősorvadásban halt meg, 26 illetve 12 éves korban. A többi elhunyt testvéreit nem ismerte. Beteg két év előttig mindig egészséges volt, mikor is ikrái vastagabbak kezdtek lenni, de még egy évig jól tudott járni. Lassankint azonban az alszárak vastagodásával a járás mindinkább rosszabbodott, úgy hogy azóta botra kénytelen tá­maszkodni. Sőt 1896. ősz óta csak lábujj hegyre bír lépni, mert különben hanyatt esnek, tél óta czipő nélkül sem tud menni. Az alsó végtagok gyengesége miatt nem képes többé a halló­kereket hajtani. Jelen állapot: Beteg jól fejlett csontrendszerrel bír, jól táplált, feltűnik azonnal a testtartás, járás és az alszárak kör­fogata. Beteg a lábközépcsontok fejecsein áll, különösen a bal lábon, melynek sarkát magasabban tartja, mint a jobb oldalt. (L. 1. ábra.) Mihelyt megkísérli az egész talpra fellépni, hátraesik. Erős lordosis (2. ábra), különö­sen az ágyéki rész­ben, kisfoku­ scolio­sis, melynek dombo­rulata a nyaki és mell­kasi részben jobb­oldalra és az ágyéki részben __ baloldalra tekint. Összetett lá­bakkal nehezen bír állani, legkönnyeb­ben, ha a jobb alsó végtagot teszi előre. A mellkas előre van tolva. A mellkas, felső végtagok, vala­mint a vállöv izom­­­zata gyengén, de egyenletesen kifejlő­dött. A jobb kéz nyomó ereje 22, a balé 11 kg. Has kissé lógó. A farizmok erő­sen kifejlődvek. A musc. extensor trunci communis erős con­­tracturában van. A baloldali spin. anter. sup. magasabban áll a jobboldalinál. Az alszárak vastagab­bak, mint a c­ombok. Jobboldalt u. i. a czomb legnagyobb körfogata 36 cm., az alszáré 39 cm. és 36­2 cm. illetve 40 cm. a bal oldalon. Kacsajárás. Az alsó végtagok durva ereje az összes ízületek­ben, különösen a térdizü­letben csök­kent, de nem egyen­lően, így a csipőizü­let hajlítása, továbbá a térd- és a boka­­izü­let hajlító és feszítő mozgása baloldalt erősebben csökkent és pedig az utóbbi nagyobb fokban, mint az előbbi. Ha a beteg a jobb vagy bal czombot emeli, a mm. vastus internus és externus mint erős izomdudorok ugranak elő, melyek között mély barázda húzódik. Mindkét c­omb belfelülete erősen le­lapult. A lágyékban babszemnyi mirigyek (3 év előtt állítólag a tarkó mirigyek is duzzadtak voltak, melyek azonban vissza­fejlődtek). Térdínreflexek hiányzanak, a triceps, nemkülönben a kézteszü­letek tenyéri és háti oldalai feletti ínek reflexei ki nem válthatók. Menés közben a fordulás egész jól megy. Nehezére esik a felkelés, a­midőn hanyatt fekszik a földön, a­mi neki csak úgy sikerül, ha hossztengelye körül fordul 2. ábra: 435

Next