Orvosi Hetilap, 1899. február (43. évfolyam, 6-9. szám)
1899-02-05 / 6. szám
65 ORVOSI HETILAP 1899. 6. sz hogy a vérbe jutott baktériumok endocarditist csak akkor okoznak, ha közvetlenül megelőzőleg az endocardium meg lett sebezve; az ép endocardium azonban a baktériumok megtelepedésére nem képez alkalmas talajt. A búvárok egy kisebb része azonban úgy hiszi, hogy mesterséges szívbelhártyalob az endocardium megsértése nélkül is létrehozható. A mesterséges úton létrehozott szívbelhártyalobbal foglalkozva nem szabad azonban elfelednünk, hogy — amint arra Trrchov16 már néhány évtizeddel ezelőtt figyelmessé tett — a szívbelhártyalob egyes állatoknál, így különösen kutyáknál elég gyakori megbetegedést képez. Azon nézetben vagyok tehát, hogy helyesebben járunk el, ha különösen kutyákkal a megfelelő ellenőrző kísérletetek nélkül végzett kísérleteket bizonyító erővel bíróknak nem tekintjük. Könnyen elképzelhető, hogy azon búvárok, kik a szerzők túlnyomó többségével szemben azon eredményhez jutottak, hogy a mesterséges szívbelhártyalob az endocardium megsértése nélkül is létrehozható, esetleg azon hibát követték el, hogy a kísérletre szolgáló állatnál az endocardiumnak esetleg jelenlevő megbetegedését mesterséges úton létrejöttnek tekintették. A szív belhártyáján — a mi vizsgálataink is azt mutatták — csak akkor sikerül mesterséges úton endocarditist létrehoznunk, ha megelőzőleg az endocardiumot megsértve, azt ellenálló képességében meggyengítettük; az endocardium a mikroorganismusok megtelepedésére szükséges dispositiot — amint magát Orthla kifejezi — csak ily körülmények között nyeri el. Jelen kísérleteink ezen disponáló momentum nagy fontosságát és szükségességét minden kétséget kizárólag az eddigi vizsgálatoknál világosabban bizonyítják. Kísérleteinknél ugyanis — mint már említve volt — a kórnemző mikroorganismust egyrészt sértetlen endocardiumnál, másrészt a szív belhártyájának megsértése mellett közvetlenül a szívbe fecskendeztük. Azt hiszem, hogy a kísérletek ilyetén berendezése mellett azon körülmény, hogy a szív bélhártyájának megsebzése nélkül szívbelhártyaláb nem jött létre, absolute bizonyítja, hogy a pyocyaneus felvételére csak az ellenálló képességében gyengített endocardium alkalmas. •1* Kísérleteinket két csoportra osztjuk. A) A kísérletek ezen csoportjában pyocyaneus b. culturái a szív belhártyájának megsértése nélkül lettek befecskendezve. A kísérletekre szolgáló házinyulak eleinte igen rövid idő alatt, rendesen már a befecskendést követő 6—24 órában subnormális hőmérsék mellett elpusztultak. Eleinte ugyanis a pyocyaneus culturákat igen nagy mennyiségben fecskendeztük be, ezen kísérleteinknél ugyanis a megfelelő adagolást még nem ismervén, a kísérleti állat szívébe a pyocyaneus b. egy 24 órás glycerinagaron (kémcsőben) nőtt egész culturáját fecskendeztük be. A bonczolás ezen esetekben heveny lépnagyobbodás és a különböző szervekben elszórtan található emboliás infarctusokon kívül egyéb említésre méltót nem derített ki. Későbbi kísérleteinknél (lásd a mellékelt táblázatot) a pyocyaneust lényegesen kisebb mennyiségben fecskendeztük be, amennyiben esetenként annak 24 órás cultúrájának csupán */«8—V»—V20 részét használtuk el. A pontos adagolhatás eszközlésére a glycerin-agar ferde felületén nőtt pyocyaneust egy platin-lapátkával gondosan levakartuk és physiologikus konyhasó-oldat ismert mennyiségében suspendáltuk; a befecskendésre szolgáló folyadék finom tejszerű emulsiót képezett. Kísérleti állataink az endocardiumnak fertőzését a pyocyaneus ezen kisebb mennyiségével elég jól tűrték; valamennyi állat életben maradt, csupán egy ment tönkre egy metastatikus orchitis következtében. Az állatok a pyocyaneus befecskendezését követőleg 2—3 napig lázasak voltak, ezen idő elmúltával a hőmérsék ismét normális lett és az állatok látszólag ismét egészségesek voltak, két állatnál kényszermozgásokat észleltünk, azonban ezen állatok is jól táplálkoztak. A testsúlyingadozások azonban azt mutatták, hogy az állatok az infectio következtében szenvedtek; a legtöbbnél igen tekintélyes súlyveszteségeket észleltünk, mely egyik-másik esetben az eredeti testsúlynak 30°/o-áig emelkedett. A kísérleti állatokat a b. pyocyaneussal való fertőzést követő 4—36. napon megöltük. A bonczólásnál minden esetben meggyőződést szereztünk, hogy a műtét alkalmával a billentyűk nem lettek megsértve. Endocarditis sohasem volt jelen, az endocardiumot tükörsimának találtuk, endocardialis felrakodásoknak nyoma sem volt. A szívizom beteges elváltozásokat nem mutatott, górcső alatt az izomrostokat egészségeseknek találtuk, csak néhány esetben találtunk készítményeink gondos átvizsgálásakor helyenkint elvétve 1—2 egészen apró körülirt góczocskát, melyek a Bibbert által emboliás myocarditisnél találtakkal mindenben megegyeztek. A bonczolásnál különben — a vesékben néhány esetben található infarctusokon kivül — egyéb említésre méltót nem találtunk. (Folytatása következik.) A kir. magyar tudomány-egyetem I-ső számú sebkoródájának közlései. Igazgató Dollinger Gyula egyetemi ny. r. tanár, in. Az exophthalmus pulsans traumaticus sebészi gyógykezelése a carotis communis egyoldali, illetve kétoldali alákötésével. Közli: Bodon Károly tr említőorvos. (Vége.) Eseteinkkel kapcsolatban hasznosnak ígérkezett a szakbavágó irodalomnak áttanulmányozása, a végből, hogy beszámolhassunk arról, mikép a traumás úton létrejött exophthalmus pulsans gyógyítása körül mily eredményeket érhetni el a közös felütőér alákötésével. Nagy hasznát vettem Sattlert kimerítő munkájának, amelyben az 1880-ig közölt összes esetek egybe vannak gyűjtve és kritikailag méltatva. A czélnak megfelelően azonban a munkából csakis azon exophthalmus eseteket választottam ki, amelyek trauma útján jöttek létre és ahol a közös fejütőér alákötése végeztetett. Az 1880 óta közölt esetek közül szintén ugyanezen szempontból válogattam. Oly traumás eredetű exophthalmus pulsanst, amelynél egyoldali közös fejütőér alákötés történt, a rendelkezésemre álló irodalomban összesen 58-at találtam (a mi esetünkkel együtt). Ezek közt az egyoldali közös felütőér alákötése után teljesen meggyógyult26azaz 46% javult 20r 35% nem javult6 11 10% meghalt6n 10% A művi beavatkozást e szerint 80°/o-ban teljes gyógyulás vagy javulás követte. Oly eredmény, mely tekintve azon veszélyeket, amelyeknek a nem kezelt esetek ki vannak téve (folytonos kínzó fejfájás, a folyamat átterjedése a másik szemre, a szem látóképességének elveszése glaucoma, pangásos papillitis vagy keratitis neuroparalytica által stb.) önmagában is felel arra, hogy a közös fejütőeret lehetőleg korán alákössük. Igaz ugyan, hogy az exophthalmus tünetei önként is gyógyulhatnak thrombosis útján, de ez esetek egyrészt kivételesek, másrészt meg, mint azt Grósz egy esete is mutatja, a szem látóképessége, amelyet a közös felütőér korai alákötése megmenthetett volna, elvész. Az e dolgozatban tekintetbe vett 58 eset közt is van 6 olyan, amelynél a szem látóképessége a műtét daczára elveszett, aminek magyarázatául az kínálkozik, hogy ez esetekben hosszabb idő folyt le az exophthalmus jelentkezése és a lekötés közt, mégpedig az első esetben 14 hét, a másodikban 5 hét, a harmadikban 16 hét, a negyedikben 4 hét, az ötödikben 10 év és a hatodikban ismeretlen időtartam. A halálozási arányszám (10°/o) határozottan magasnak látszik. De csak látszik, mert más képet nyerünk, ha megvizsgáljuk. 1 1. Irodalmi jegyzék 1. sz. 2 Irodalmi jegyzék 59. sz. 3 Irodalmi jegyzék 3., 4., 10., 23., 30. és 39.