Orvosi Hetilap, 1899. március (43. évfolyam, 10-13. szám)
1899-03-05 / 10. szám
115 ORVOSI HETILAP 1899. 10. fez. és béltartalommal telt. Alsó felületén a bélfodorból eredő, elelenyésző vékony ioárocska a megfelelő erecskékkel együtt elhúzódik és a köldökig követhető. A vékonybél a felső részben középtág, de 10 cm.-re a gordély felett szűkülni kezd, felfújt állapotban 9 cm. kerületű ; 6 cm.-nyíre a gurdély felett csak 6'5, 3 cm.-nyíre csak 5*5 cm. kerületű, de a gurdély tövében megint 6‘5 cm.-nyíre tágul; az ileum alsó részlete a gurdély alatt egyenletesen szűkül, 7'2 cm. kerületű és szűkebb marad végig, mégis úgy, hogy a billentyű felett 15 cm.-nyíre legszűkebb, csak 6 cm. kerületű. Ezen hosszú bélfüggelék nem zavarta az illető egészségét, az egyén magasabb kort ért a nélkül, hogy bármi tünet annak jelenlétére reámutatott volna, de nem ritkán előfordul, hogy a ductus omphalo-mesaraicus hibás átalakulásából származó köteg vagy gurdély különböző módon bajt okoz és az általuk feltételezett nagyszámú klinikai kórképek, melyek eddig észleltettek és az irodalomban újból és újból felmerülnek, négy csoportba oszthatók, amennyiben előfordul, hogy 1. A fenmaradt köteg vagy a gurdély bélcsavarulatra alkalmat szolgáltat, vagy mint Littre-féle sérv veszélyezteti az egyén életét vagy fekélyedése folyton átfúródásos hashártyalábot okoz. 2. A nyitva maradt persistáló ductus, omphalo-mesaraicus egyszerű vagy complicált előesést, köldöksipolyt okoz. 3. Köldökdag, úgynevezett enteroteratoma (Küster), jobban mondva entero-exstrophia (Preisz) jön létre. 4. A bélgardélyból béltömlök (entero-cysták) fejlődnek. Van szerencsém ez alkalommal a fentebbi eshetőségek első csoportjába tartozó egy kiváló példányt a tisztelt szakülésnek bemutatni. A készítményt volt tanársegédem, Friedrich Alajos dr. úrtól a nagytapolcsányi kórház igazgató főorvosától a következő kórtörténet kíséretében kaptam. 15 éves, téglavető fiút, ki két év előtt első ízben bélelzáródás tüneteivel megbetegedett, de ricinus-olaj bőadagolására és nagy beöntésekre három nap alatt meggyógyult, halála előtt nyolcz nappal újból erős gyomorfájás és hányinger lepte meg, székrekedéssel párosultan; a fájdalom rövid idő alatt általános lett. Gyomra felfúvódott, s majdnem az egész has puffadt és feszes lett. Ricinus-olaj és bő beöntések eleinte semmi hatással sem voltak, sőt a fájdalom még fokozódott, a belek mozgása a hasfalon keresztül kivehető, a bő állandóan subnormalis, vitussusceptiora gyanakodva, magas beöntést rendelt és a fiúnak a hetedik napra csakugyan bő mennyiségű híg széke lett, szelek távoztak, a hányásinger eltűnt, a has puffadása alábbhagyott és éjjel nyugodtan aludt, a nyolczadik napon reggel spontán két híg széke volt, szóval a tünetek mind enyhültek, azonban i. e. 11 óra tájt igen heves hasfájdalmak lepték meg, hányási ingerrel; a jobb medenczetáj beesett, a bal ellentállóbb, tompult, dobos, mely tompulat átfektetésnél kissé jobbra sülyed. A fájdalom nyomásra alig erősbödik, hányáskor epéssárga, nem bélsárszagú folyadékot vetett ki. A fájdalmak ópiumra alig enyhülnek, déltájt összeesés, a beteg fájdalmasan nyöszörög és d. u. Va 2 órakor meghalt. Bonczolás alkalmával a hasűrben szabad levegő és körülbelül fél liter epés, bélsárszagú folyadék volt; a hashártya haragosvörös, bágyadt fényű. A vékonybelek felfújtak, s a cseplesz jobboldalt alájuk fér és a köldöktájon szívósan odanőtt. A köldöktől egy puha, párnatapintatú köteg húzódik lefelé, mely nyomáskor bugyborékol, s az előduzzadó beleket balra tolva, kitűnik, hogy a köteg egy 15 cm. hosszú Meckel-féle gordély, mely 80 cm.-rel a vakbél felett, a bél domborulatából, de mégis kissé jobbra ered és a bélfodor jobb felületéről reáterjedő, vékony, kurta fodrocskával el van látva; legnagyobb középrészletében alig tyúktollvastag, proximalis végén kissé vastagabb, distalis végén, hol a köldök belfelületéhez odaforrott, kitágulva olaszmogyorónyi, vastagfalú tömlőt képez s a burkoló hashártya épen úgy, mint köröskörül, a köldök belfelületén is fehéres és megvastagodott. A ligamentum suspensorium hepatis 1 cm. magas redő alakjában kezdődik és alulról az urachus hollótoll vastag kötegként felterjed a gurdély végéig, s vele szorosan összenőtt. Kívülről tapintva a köldök sem ez esetben, sem az előbbiekben semmiféle eltérést nem mutatott. A gurdély mindvégig átjárható, benyílása kissé ferde, tölcsérszerű, 8X5 mm. átmérőjű. A vékonybél a gurdélyon alul összehúzódott, alig ujjnyi vastag; attól felfelé erősen tágult, vastagfalú, bő vérű, sávosan beszűrődött és közvetlen a gurdély tövében a bél domborulati felületén egy kisbabnyi, puha, ezafatos szélű átható lyuk van, melyen át levegő és bélsár a hasíkbe ömlött. A bél elhalása és átfúródása a gurdély tövében az afféle esetekben úgyszólván typice előfordul s e miatt még a felszabadítást eszközlő műtét is többnyire sikertelen marad pl. Zumwinckel, Braquehaye, Schnitzler, Walzberg eseteiben, de kétségtelen, hogy idejekorán véghezvitt laparatomiánál, a helyzet gyors felismerése esetén a bajon segíteni lehetne oly módon, hogy az ileum kihúzása és a diverticulumnák a bélről való lemetszése (Barth-féle), avagy pedig a diverticulumnák resecalása (Broca-féle eljárás) után a létesült bélnyílás gondos bevarrása, teljes és maradandó gyógyulással kecsegtet, mint ahogy az eféle műtétet a persistáló ductus, omphalo mesaraicusból kifejlődött bélelőesések műtéténél Broca, Skierlin, Neurath, Kern, jó sikerrel végezték. Elkésett esetekben s a dolog természete szerint a külső köldökheg normális volta mellett épen ezek kerülnek leginkább műtét alá; főfigyelem fordítandó azon körülményre, hogy a gurdély által feltételezett bélcsavarodásnál a veszedelem főleg onnan fenyeget, hogy a bélfal — úgy látszik a rongálás és feszülés miatt — épen a gurdély tövében üszkösödni szokott, mit számba véve sikerülhet a gyenge pontot felismerni és az áttörés helyét még a kellő időben lege artis elzárni. A bél üszkösödése a gurdély tövében kétségtelenül mechanikus viszonyokból ered; nézetem szerint abban találja magyarázatát, hogy a gurdély rongálásakor épen ezen helyen van a legerősebb feszítés és nyomás; egyfelől rongálva lesz, másfelől helyzetéből kitérítve s meghajolva a fennakadt béltartalom által, a felső bél teljes erővel feszíti, és vértelenné válván, a felhalmozott baktériumok élő hatásának nem bir ellenállani, leggyengébb részén elhal s átlukad. Egyébként alig szükséges felemlítenem, hogy ily bélcsavarulatok nem kivétel nélkül okoznak bélátfúródást, hanem más módon ölnek ; így pl. a Minich Károly dr. által közölt igen érdekes esetben, melyben a bélgardély vége egy köteg által a has falához a köldökön alul volt odarögzítve, a halál egyszerűen a strangulatiós hashártyalob által volt előidézve. Ismételten előfordul, hogy kisebbszerü szabad Meekel-gordély különféle sérvbe jut s az átfúródásra hajlandó Littre-féle sérvet okozza; nagy ritkán megesik, hogy a bélbe visszatüremlik, vntussusceptiót okoz, amelyet Kuttner, Stubenrauch szintén kedvezőtlen sikerrel operáltak; továbbá hogy a diverticulum átfúró fekélyedés (typhus) folytán vált végzetessé. Az ilyen esetekről, valamint a 2., 3. és 4. csoporthoz tartozó egyéb esélyekről más alkalommal fogok szólani, készítmények kapcsán. Irodalom. v. Doeveren, Specimen observat, academic. Groningen et Lugd. Bataviae. 1765. Cap. V. — Sandifort, Observationes anatomico pathologicae. Lugd. Batav. 1777. II. cap. X. — Johann Friedr. Meckel, Handbuch der pathol. Anatomie 1812. 1. 553. — Zumwinckel, Archiv für klin. Chirurgie 40. k. 841, 1890. Braquehaye ./., Darmverschluss durch einen Strang. Archiv für Kinderheilkunde XXIV. 144. 1895. — Schnitzler, Wiener klin. Wochenschrift, 1896. 1050. — Walzberg, Wiener mediz. Presse, 1898. 1252. Barth, Über die Inversion des offenen Meckel’schen Divertikels. Deutsche Zeitschrift für Chirurgie, 28. k. 193. 1887. — Broca, Gazette médical de Paris, 1894. 142. — Skierlin, Zur Casuistik der angeb. Nabelfisteln. Deutsche med. Woclienschift 1897, 188. — Neurath R., Zur Casuistik des persistirenden Ductus Omphalo-Mesaraicus. Wiener klinische Wochenschrift 1896, 1158. — Kern, Ueber offene Meckel’sche Divertikel. Beiträge zur klin. Chirurgie XIX. 353, 1897. — Minich Károly, Meckelféle diverticulum által létrehozott bélstrangulatio. Magyar Orvosi Arch. HL, 1894. 264. 1. Kiittner, Intussusception eines Meckel’schen Divertikels. Beiträge zur klin. Chirurgie, XXL, 289, 1898. — v. Stubenrauch, Wiener med. Presse 1898, 1252. Neuralgia spermatica egy esetéről, mely a n. lumboinguinalis és n. spermaticus externus csonkolásával lett kezelve. Donáthi Gyula dr. magántanár, a szt. Rókus-kórház idegbeteg ambulatóriumának vezetőjétől és Hirltl Hilmér dr. műtőorvostól. (Vége.) Esetünk a következő: G. J., 23 éves műegyetemi hallgató. Családjának antecedentiáira vonatkozólag előadja, hogy apai ágról való nagyatyja egészséges, anyjának atyja pedig vízibetegségben