Orvosi Hetilap, 1899. március (43. évfolyam, 10-13. szám)

1899-03-05 / 10. szám

115 ORVOSI HETILAP 1899. 10. fez. és béltartalommal telt. Alsó felületén a bélfodorból eredő, elelenyésző vékony ioárocska a megfelelő erecskékkel együtt elhúzódik és a köl­dökig követhető. A vékonybél a felső részben középtág, de 10 cm.-re a gordély felett szűkülni kezd, felfújt állapotban 9 cm. kerületű ; 6 cm.-nyíre a gurdély felett csak 6'5, 3 cm.-nyíre csak 5*5 cm. kerületű, de a gurdély tövében megint 6‘5 cm.-nyíre tágul; az ileum alsó részlete a gurdély alatt egyenletesen szűkül, 7'2 cm. kerületű és szűkebb marad végig, mégis úgy, hogy a billentyű felett 15 cm­.-nyíre legszűkebb, csak 6 cm. kerületű. Ezen hosszú bélfüggelék nem zavarta az illető egészségét, az egyén magasabb kort ért a nélkül, hogy bármi tünet annak jelenlétére reámutatott volna, de nem ritkán előfordul, hogy a ductus omphalo-mesaraicus hibás átalakulásából származó köteg vagy gurdély különböző módon bajt okoz és az általuk feltétele­zett nagyszámú klinikai kórképek, melyek eddig észleltettek és az irodalomban újból és újból felmerülnek, négy csoportba oszt­hatók, a­mennyiben előfordul, hogy 1. A fenmaradt köteg vagy a gurdély bélcsavarulatra alkalmat szolgáltat, vagy mint Littre-féle sérv veszélyezteti az egyén életét vagy fekélyedése folyton átfúródásos hashártyalábot okoz. 2. A nyitva maradt persistáló ductus, omphalo-mesaraicus egyszerű vagy complicált előesést, köldöksipolyt okoz. 3. Köldökdag, úgynevezett enteroteratoma (Küster), jobban mondva entero-exstrophia (Preisz) jön létre. 4. A bélgardélyból béltömlök (entero-cysták) fejlődnek. Van szerencsém ez alkalommal a fentebbi eshetőségek első csoportjába tartozó egy kiváló példányt a tisztelt szakülésnek bemutatni. A készítményt volt tanársegédem, Friedrich Alajos dr. úrtól a nagytapolcsányi kórház igazgató főorvosától a következő kórtörténet kíséretében kaptam. 15 éves, téglavető fiút, ki két év előtt első ízben bélelzá­ródás tüneteivel megbetegedett, de ricinus-olaj bő­adagolására és nagy beöntésekre három nap alatt meggyógyult, halála előtt nyolcz nappal újból erős gyomorfájás és hányinger lepte meg, székrekedéssel párosultan; a fájdalom rövid idő alatt általános lett. Gyomra felfúvódott, s majdnem az egész has puffadt és feszes lett. Ricinus-olaj és bő beöntések eleinte semmi hatással sem voltak, sőt a fájdalom még fokozódott, a belek mozgása a hasfalon keresztül kivehető, a bő állandóan subnormalis, vitussusceptiora gyanakodva, magas beöntést rendelt és a fiúnak a hetedik napra csakugyan bő mennyiségű híg széke lett, szelek távoztak, a hányás­­inger eltűnt, a has puffadása alábbhagyott és éjjel nyugodtan aludt, a nyolczadik napon reggel spontán két híg széke volt, szóval a tünetek mind enyhültek, azonban i. e. 11 óra tájt igen heves hasfájdalmak lepték meg, hányási ingerrel; a jobb medenczetáj beesett, a bal ellentállóbb, tompult, dobos, mely tompulat átfek­­tetésnél kissé jobbra sü­lyed. A fájdalom nyomásra alig erősbödik, hányáskor epéssárga, nem bélsárszagú folyadékot vetett ki. A fájdalmak ópiumra alig enyhülnek, déltájt összeesés, a beteg fájdal­masan nyöszörög és d. u. Va 2 órakor meghalt. Bonczolás alkalmával a hasűrben szabad levegő és körülbelül fél liter epés, bélsárszagú folyadék volt; a hashártya haragosvörös, bágyadt fényű. A vékony­belek felfújtak, s a cseplesz jobboldalt alájuk fér és a köldök­tájon szívósan odanőtt. A köldöktől egy puha, párnatapintatú köteg húzódik lefelé, mely nyomáskor bugyborékol, s az előduzzadó beleket balra tolva, kitűnik, hogy a köteg egy 15 cm. hosszú Meckel-féle gordély, mely 80 cm.-rel a vakbél felett, a bél dom­borulatából, de mégis kissé jobbra ered és a bélfodor jobb felüle­téről reáterjedő, vékony, kurta fodrocskával el van látva; leg­nagyobb középrészletében alig tyúktollvastag, proximalis végén kissé vastagabb, distalis végén, hol a köldök belfelü­letéhez oda­forrott, kitágulva olaszmogyorónyi, vastagfalú tömlőt képez s a burkoló hashártya épen úgy, mint köröskörül, a köldök belfelü­­­letén is fehéres és megvastagodott. A ligamentum suspensorium hepatis 1 cm. magas redő alakjában kezdődik és alulról az urachus hollótoll vastag kötegként felterjed a gurdély végéig, s vele szo­rosan összenőtt. Kívülről tapintva a köldök sem ez esetben, sem az előbbiekben semmiféle eltérést nem mutatott. A gurdély mindvégig átjárható, benyílása kissé ferde, tölcsér­­szerű, 8X5 mm. átmérőjű. A vékonybél a gurdélyon alul össze­­húzódott, alig ujjnyi vastag; attól felfelé erősen tágult, vastagfalú, bő vérű, sávosan beszűrődött és közvetlen a gurdély tövében a bél domborulati felületén egy kisbabnyi, puha, ezafatos szélű átható lyuk van, melyen át levegő és bélsár a hasík­be ömlött. A bél elhalása és átfúródása a gurdély tövében az afféle esetekben úgyszólván typice előfordul s e miatt még a felszabadítást esz­­közlő műtét is többnyire sikertelen marad pl. Zumwinckel, Braquehaye, Schnitzler, Walzberg eseteiben, de kétségtelen, hogy idejekorán véghezvitt laparatomiánál, a helyzet gyors felismerése esetén a bajon segíteni lehetne oly módon, hogy az ileum kihúzása és a diverticulumnák a bélről való lemetszése (Barth-féle), avagy pedig a diverticulumnák resecalása (Broca-féle eljárás) után a létesült bélnyílás gondos bevarrása, teljes és maradandó gyógyu­lással kecsegtet, mint a­hogy az eféle műtétet a persistáló ductus, omphalo­ mesaraicusból kifejlődött bélelőesések műtéténél Broca, Skierlin, Neurath, Kern, jó sikerrel végezték. Elkésett esetekben s a dolog természete szerint a külső köldökheg normális volta mellett épen ezek kerülnek leginkább műtét alá; főfigyelem fordítandó azon körülményre, hogy a gur­dély által feltételezett bélcsavarodásnál a veszedelem főleg onnan fenyeget, hogy a bélfal — úgy látszik a rongálás és feszülés miatt — épen a gurdély tövében ü­szkösödni szokott, mit számba véve sikerülhet a gyenge pontot felismerni és az áttörés helyét még a kellő időben lege artis elzárni. A bél üszkösödése a gurdély tövében kétségtelenül mechanikus viszonyokból ered; nézetem sze­rint abban találja magyarázatát, hogy a gurdély rongálásakor épen ezen helyen van a legerősebb feszítés és nyomás; egyfelől rongálva lesz, másfelől helyzetéből kitérítve s meghajolva a fenn­akadt béltartalom által, a felső bél teljes erővel feszíti, és vértelenné válván, a felhalmozott baktériumok élő hatásának nem bir ellenállani, leggyengébb részén elhal s átlukad. Egyébként alig szükséges felemlítenem, hogy ily bélcsavarulatok nem kivétel nélkül okoznak bélátfúródást, hanem más módon ölnek ; így pl. a Minich­ Károly dr. által közölt igen érdekes esetben, melyben a bélgardély vége egy köteg által a has falához a köldökön alul volt odarögzítve, a halál egyszerűen a strangulatiós hashártyalob által volt előidézve. Ismételten előfordul, hogy kisebbszerü szabad Meekel-gordély különféle sérvbe jut s az átfúródásra hajlandó Littre-féle sérvet okozza; nagy ritkán megesik, hogy a bélbe visszatüremlik, vntus­­susceptiót okoz, a­melyet Ku­ttner, Stubenrauch szintén kedvezőtlen sikerrel operáltak; továbbá hogy a diverticulum átfúró fekélyedés (typhus) folytán vált végzetessé. Az ilyen esetekről, valamint a 2., 3. és 4. csoporthoz tartozó egyéb esélyekről más alkalommal fogok szólani, készítmények kapcsán. Irodalom. v. Doeveren, Specimen observat, academic. Groningen et Lugd. Bataviae. 1765. Cap. V. — Sandifort, Observationes anatomico patholo­gicae. Lugd. Batav. 1777. II. cap. X. — Johann Friedr. Meckel, Handbuch der pathol. Anatomie 1812. 1. 553. — Zumwinckel, Archiv für klin. Chirurgie 40. k. 841, 1890. Braquehaye ./., Darmverschluss durch einen Strang. Archiv für Kinderheilkunde XXIV. 144. 1895. — Schnitzler, Wiener klin. Wochenschrift, 1896. 1050. — Walzberg, Wiener mediz. Presse, 1898. 1252. Barth, Über die Inversion des offenen Meckel’schen Divertikels. Deutsche Zeitschrift für Chirurgie, 28. k. 193. 1887. — Broca, Gazette médical de Paris, 1894. 142. — Skierlin, Zur Casuistik der angeb. Nabelfisteln. Deutsche med. Woclienschift 1897, 188. — Neurath R., Zur Casuistik des persistirenden Ductus Omphalo-Mesaraicus. Wiener klinische Wochenschrift 1896, 1158. — Kern, Ueber offene Meckel’sche Divertikel. Beiträge zur klin. Chirurgie XIX. 353, 1897. — Minich Károly, Meckel­­féle diverticulum által létrehozott bélstrangulatio. Magyar Orvosi Arch. HL, 1894. 264. 1. Kiittner, Intussusception eines Meckel’schen Diver­tikels. Beiträge zur klin. Chirurgie, XXL, 289, 1898. — v. Stubenrauch, Wiener med. Presse 1898, 1252. Neuralgia spermatica egy esetéről, mely a n. lumbo­­inguinalis és n. spermaticus externus csonkolásával lett kezelve. Donáthi Gyula dr. magántanár, a szt. Rókus-kórház idegbeteg am­bu­­latóriumának vezetőjétől és Hirltl Hilmér dr. műtőorvostól. (Vége.) Esetünk a következő: G. J., 23 éves műegyetemi hallgató. Családjának antecedentiáira vonatkozólag előadja, hogy apai ágról való nagyatyja egészséges, anyjának atyja pedig vízibetegségben

Next