Orvosi Hetilap, 1899. április (43. évfolyam, 14-18. szám)

1899-04-02 / 14. szám

Negyvenharmadik évfolyam. 14. szám. Budapest, 1899. április 22. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVARLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐG­YES ENDRE EGYETEMI TANÁR. TARTALOM: ■ Minden jog- fentartatik.­­EREDETI KÖZLEMÉNYEK Doktor Sándor : Közlemény Kézmárszky Tivadar egyet. tanár egyet. I. sz. női klinikájáról. Császármetszés septikus szülő nőn 162. 1. Benedict Henrik és Schwarcz Miklós: Közlemény a Korányi Frigyes tanár vezetése alatt álló I. belgyógyászati korodából. A typhus-kezelés diaetetikus irányelvei. 164. 1. Chudovszky Móricz : Közlemény a budapesti k. m. t. egyetem 2. számú (Réczey tanár) sebészeti klinikumáról. Gümős hashártyalábok. 166. 1. Tr­at­tier István: Évi jelentés Batizfalvy Sámuel dr., a testegyenészet magán­tanárának sanatoriuma és vízgyógyintézete XL évi működéséről. 168. 1. Tárcza. Hőgyes Endre : Megemlékezés Török Józsefről és Antal Gézáról. 169. 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Cesare Lombroso : Die Lehre von der Pellagra. 170. 1. — Lapszemle. Kosthievitch: Az apocynum cannabinum hatása a szívre. 170. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Meghívás. — A sanatori­um­­­egyesület. — A Machlup- üdülőház. — Csubry Bonifácz. — Fodor József. — Pótárjegyzék. — Herczel dr. — Szt. Lukács-fürdő. — Baumgarten dr. — Pályá­zatok. — Hirdetések. 171. 1. Tudományos társulatok és egyesületek. Melléklet. A budapesti k. m. tud. egyetemi 2. sz. sebészeti klinikum betegforgalma 1894., 1895., 1896., 1897. években. Kiadja Réczey Imre t­r. a klinikum igazgatója. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény az egyet. I sz. női klinikáról. (Kézmárszky Tivadar tanár.) Császármetszés septikus szülő nőn. Közli: Doktor Sándor dr. I. tanársegéd. 1898. szeptember 18-dikán éjjel 11 órakor Ó-Budáról hoztak be az I. számú női klinikára egy szülő nőt. Hauser Józsefné, 35 éves napszámosnő volt ez, VI. P., kinek első öt szülése rendes volt: az első 14 év előtt, az utolsó 3 év előtt, gyermekágyban sem volt soha beteg. Mostani terhességének végén, szeptember 16-dikán kezdett vajadozni; ugyanaznap elfolyt a magzat vize s minthogy a szülés elég erős fájások daczára nem haladt, harmad­napon a poliklinika segítségét kérte. A poliklinika orvosai medenc­e­­daganatot fedeztek fel s császármetszés végett klinikánkra szállít­tatták be sürgősen a szülő nőt. Felvételekor a különben hibátlan termetű, rendes medenc­éjű, elég jól táplált nő szembetűnően megviseltnek látszik a körülbelül 40 órai vajadozástól. A hasban a méh balra van dőlve. A magzat II. kr.-ben ; szívhangjai nem hallhatók. Feje a bemenet fölött ma­gasan és jobbra kitérve nagyon tisztán, többi részei a méh felsőbb szakaszában csak homályosan tapinthatók, a méh alsó szakasza tehát megnyúlt s elvékonyodottnak látszik s jobboldalt kissé érzé­keny. Fájások nem túl erősek, rendes gyakorisággal jelentkeznek. Belső vizsgálatnál azt találjuk, hogy a hüvelyboltozatot jó férfi­­ökölnyi sima, kemény, gömbölyű daganat domborítja le, mely a keresztcsont vájulatában ülve, a medencze üregét annyira elfoglalja, hogy közte s a symphysis között alig két ujjnyi széles haránt rés marad, melyet az előrenyomott és ellapított portré tölt ki, erősen duzzadt szélű, négy ujjnyi méhszájjal. Ezen keresztül csak kis segmentumát a koponyának érhetjük el, melyen sem varrat, sem kutacska nem tapintható. A daganat csontosan odanőve a kereszt­­csonthoz, sem rendes, sem térdkönyökfekvésben nem mozdítható meg. Per rectum is csak annyit constatálhatni, hogy szélesen ül a keresztcsont közepe táján. A nő hőmérséke 38'7° C. 108 pulsussal; a magzatvíz piszkos, bűzös. E vizsgálat után tisztán állott előttünk a császármetszés absolut indicatioja, melyet a sepsis nyilvánvaló jelei miatt a méh amputálásával vagy teljes kiirtásával kellett végeznünk. Minthogy pedig már méhrepedés fenyegetett, a beavatkozás sürgős volt. Gyorsan megtéve az előkészületeket, éjjel 2 órakor fogtunk a műtéteihez. Hasmetszés után metszés a méhen in situ, rendes módon. A méhmetszés felső végével a placentát is éri s így élénk vérzést támaszt. Gyors kihúzása a magzatnak, miközben segéd a fundus felől két kézzel olyan nyomást gyakorol a hasra, hogy így a magzat után a kiürült és gyorsan megkisebbedő méh is mindjárt kigördül, a hasseb pedig olyan jól összetartva marad, hogy a méh tartalmának beömlését elég jól meggátolhattuk. A kifejtett magzat halott, függelékei s a magzatvíz erősen bűzösek, s a méh üregéből gázbuborékok is jönnek. Ezért a segéd mozdulatlan hagyja kezeit, míg az operáló vízzel bőven leöblíti s gondosan lemossa a méhet s a hasseb környékét; a piszkos kendőket pedig tisztákkal cseréli fel. A vérzés csillapítására manualis compressiot alkalmaztunk, így nem is volt nagy a vérzés. Most az amputatiot typikus módon végeztük, mint nyománál: egy-egy lekötés catguttal a spermaticákra és ligám, rotundumra mindkét oldalon; ezek átmetszése után lebenykészítés elül; majd az uterinák lekötése egy-egy körülöltéssel. Erre a tágult, vékony falú cervixet körülmetszettük; a csonk elülső és hátulsó szélét catgut csomós öltésekkel összevarrtuk s a peritonealis lebenynyel beborítottuk. Hasvarrat után a megmaradt cervix üregét drainage czéljából lazán kitömtük steril gaze-zel. A daganat a bal kereszt­­csipő-izület tájáról indult ki s elég széles alapon ült, teljesen rögzítve a keresztcsont baloldalán. A gyógyulás menete következő volt: Első nap 38'5, d. u. 38'7° a hőmérsék teljesen jó közérzet mellett. Második nap 38'8, d. u. már 37'2° a hőmérsék. Harmadik nap reggel még 36'9°. Délben azonban hidegrázás, hányás kíséretében hirtelen felemelkedik a hőmérsék­el’2°-ra; a beteg mellét, karjait urticariaszerű kiütés lepi el, a toxinaemiának oly tünete, melyet már máskor is észleltünk. A tampon eltávolí­tása után kiöblítést teszünk. Negyedik nap kissé enged, ötödik nap újra emelkedik a láz, d. u. 40'l°-ra s ekkor a jobb csipőtányéron lapos, érzékeny resistentia mutatható ki: exsudatum, melyre jégtömlöt rendeltünk. Hatodik naptól fogva változó lázak mellett folyton erősbödő köhögés jelentkezik, mely tizedik nap reggel igen kínzó lesz, mellkasi szúró fájdalmaktól kisérve; a jobb mellkasfélben pleuro­pneumonia indult meg, melylyel még néhány napig lázas, a tizen­ötödik naptól fogva azonban láztalan a beteg. A kiköpés időnként igen bő és bűzös lett, de a beteg ereje fokozatosan javult, úgy hogy a huszonegyedik napon a belklinikára tettük át, honnan mintegy két hét múlva bocsátották el. Mint orvosától három hó­nappal utóbb értesültünk, a beteg elég jó erőben van, de régi tüdőbeli beszűrődése az operativ óta rosszabbodott.

Next