Orvosi Hetilap, 1899. április (43. évfolyam, 14-18. szám)
1899-04-02 / 14. szám
163 ORVOSI HETILAP 1899. 14. sz. Ez az eset története, melyben egy pont érdemli meg közelebbről figyelmünket. Nevezetesen a septikus infectio jelentősége a császármetszés tekintetében. Ismeretes a szülés alatt kifejlődött septikus infectio ominosus jelentősége általában; ismeretes, mennyire rontja a prognosisát minden operationak, melyet a szülés befejezésére megkísértünk. Nem ismerjük még közelebbről befolyását a császármetszés prognosisára. Csak gynaekologikus operatiókból tudjuk, hogy infectiosus anyagok jelenlétében épen a has megnyitása különösen veszedelmes. A leírt esetben egy-két direct megfigyelést tehettünk ez irányban. Azonkívül pedig az irodalomban van ma már elég számos idevágó tapasztalat közölve. Ezeket gyűjtöttem össze a fentebb kiemelt viszony tanulmányozására. A szülés alatt kifejlődött sepsis tudvalévően oly súlyos baj, melynek magában véve is, mind kórtanában, mind klinikai ismeretében sok hézag vár kitöltésre. Ha pedig ez a baj oly súlyos complicatiohoz társul, mint az absolut medenczeszűkület, mely a maga részéről császármetszést követel, az ilyen nehéz esetek még több oldalról érdemlik a szorgos tanulmányozást. Az alábbiakban két irányban óhajtom ezt tenni, egyfelől azt vizsgálva, hogy a) maga a sepsis milyen változatokat mutat s mely tényezőktől függ további alakulásában a császármetszés után ? b) másfelől az eddigi tapasztalatokból mely praktikus következtetések vonhatók különösen az operatio módszere tekintetében ? * * * Magára hagyva a szülés alatti sepsis rövid időn halálos lesz. Ennyi körülbelül az, amit bizonyosan tudunk. A bomlásra alkalmas anyagok nagy tömege, a bomló magzatvíz stagnálása, a szülőcsatorna bő vascularisatioja s a méhösszehúzódások insultusa, mind oly körülmények, melyek mind a bomlás tovaterjedését, mind a bomlási termékek felszívódását csak elősegítik. S ezekkel szemben a megtámadott szervezet védelmére — magára hagyott esetben — csak egy ismeretlen tényező áll: a szervezet resistentiája, mely bármily nagy értékű különben, nem csuda, ha az egyenetlen küzdelemben hamar kimerül. Beáll pedig a halál, rendszerint anélkül, hogy idő volna organikus megbetegedések, anatomikus elváltozások kifejlődésére: beáll a felszívódás, az infectióval járó mérgezés következtében, septicaemia tünetei között, így, magukra hagyott esetekben. Javul a helyzet a szülés befejeztével, melyet ezért mesterségesen siettetünk. Ezzel ugyanis a fentebbi káros körülményeket mind jóra fordítjuk, a tényezőknek egész sorát juttatjuk érvényre, melyek kedvezően befolyásolják a baj további alakulását, így eltávolítjuk a bomló anyagokat s kitisztogatjuk a szülőcsatornát; gondoskodunk a váladék jobb levezetéséről s folytonos eltisztogatásáról; nyugalmat biztosítunk stb. Hogy mennyire javul a helyzet, kitetszik Ahlfeld-nek egy összeállításából, a ki beszámítva minden hőemelkedést 38T°-tól fogva, háromezer szülés között 62 lázas szülést talált s ezek közül a szülés befejezte után a gyermekágy rendes vagy csaknem rendes volt 40 esetben lázas volt.........................................................22 , s ez utóbbiak közül meghalt.......................3 (4'8°/p). Olyan adatok, melyekkel megegyeznek más klinikák tapasztalatai is, s igen értékesek általános tájékozásra. Minthogy azonban ez összeállítás klinikai anyagból van véve, abban sok az olyan könnyű eset, mely magára hagyva sem végződött volna halálosan. És mégis mennyivel nagyobb ez a halálozás, mint tiszta szülések után! Másféle statistikája van Hofmeiernek,12 olyan, mely egészen ide illő, mert nagyobbára poliklinikai, elhanyagolt esetekből van gyűjtve. 30 esetéből, melyek 4 kivételével mind tympania uteri esetei voltak a gyermekágy rendes vagy csaknem rendes volt 21 esetben, lázas volt...............................................................9 és ez utóbbiak közül meghalt.............................6 (20%). 1 Ahlfeld, Zeitschrift für Geburtsh. und Gyn. 27. kötet. 2 Hofmeier, Zeitschrift für Geburtsh. und Gyn, 5. kötet. Körülbelül ehhez hasonló eredményt közöl Gebhardt,akinek 6 tympania uteri esetéből 1 halt meg (16—17%). Ezek már mind olyan súlyos sepsis esetei voltak, melyekben közel állott a halálos veszedelem, melyet legtöbbször sikerült elfordítani a szülés befejezésével. Ugyanilyeneket gyűjtöttem össze az irodalomból a császármetszés eredményeinek tanulmányozására is, mellőzve azon gyakoribb eseteket, melyekben carcinoma, myoma vagy méhrepedés okozta a lázat és követelte a császármetszést, melyek tehát más tekintet alá esnek. Csupán szűk medenceés lázas szülés eseteit szedtem össze, melyek között csak kettőben nincsenek határozottan megjelölve a tympania uteri symptomái. A mienkkel együtt 22 ily esetet találtam s ezek közül a császármetszés után rendes v. csaknem rendes gyermekágy következett 10 esetben ; lázas volt a gyermekágy..................................6 „ halállal végződött a baj........................................6 % (27%). Ezek határozottan kedvezőtlenebb, de nem is sokkal rosszabb eredmények, mint a Hofmeier eredményei természetes szülések után. Mit mutatnak ez eredmények ? Azt, hogy általában kedvezőbb lesz a sepsis további alakulása a szülés befejezte után, akár természetes úton, akár császármetszéssel eszközöltük azt. Sok esetben sikerül a méh egész bomló tartalmát úgy kiüríteni, hogy a bomlás teljesen megszűnik s a bajnak egyszerre vége lesz. Máskor, ha tovább tart is a bomlás, nem okoz halálos bajt, mert sikerül intensitását egy vagy más beavatkozással, tisztogatással, a váladék levezetésével korlátozni s ha nem lesz is mindjárt vége a bajnak a szüléssel, többé-kevésbbé súlyos betegség árán ugyan, de mégis megmenekül a beteg. Elég gyakran azonban nem vagyunk képesek feltartóztatni, sőt az sem lehetetlen, hogy a mesterséges szülés insultusaival siettetjük a halálos veszedelmet. Jobbak az eredmények természetes szülések, mint császármetszések után, amott több a sima, gyors gyógyulás, kevesebb a halálozás, sőt kevesebb az utólagos súlyos betegség is. Ha ez általános tapasztalatok magyarázatát keressük, figyelmünket azon tényezőkre kell fordítanunk, melyek az infectio további alakulására a szülés befejeztével majd kedvező, majd kedvezőtlen irányban érvényesülnek. De előbb még részleteznem kell itt a császármetszés eredményeit a követett methodusok szerint is. Volt t. i. a fentebbi csoportban 5 conservativ császármetszés 2 halálesettel (1—1 sepsis a harmadik napon); 7 Porro-műtétel extraperitonealis csonkkal 3 halálesettel (1 sepsis harmadik nap; 1 pyaemia; 1 metastatikus pneumonia); 8 Porro-műtétes intraperitonealis csonkkal 1 halálesettel (sepsis a negyedik napon); 2 császármetszés abdominalis totalexstirpatioval 0 halálesettel. Elég nagy különbségek mutatkoznak tehát az egyes methodusok eredményeiben; különbségek, melyek nem csupán a methodusoktól vannak feltételezve, hanem más külső, számításba nem is vehető tényezőktől is függenek, mint pl. az operáló gyakorlottsága. És most tekintsük azokat az objectív tényezőket, melyektől ez eredmények főképen függők, melyek a szülés befejeztével a sepsis további alakulására befolyással vannak. Ilyen mindenekelőtt: 1. A bomló anyagok eltávolítása s a szülőcsatorna megtisztogatása. Ez az első és legfontosabb lépés a baj gyógyítására. Nem annyira a szülést befejező operativtól függ, mint inkább a baj elhaladásától. A bomló magzatot és függelékeit eltávolítani s a szülőcsatornát bőséges öblögetéssel megtisztogatni egyszer ép úgy nem sikerül, máskor ép oly jól sikerül természetes szülésnél, mint császármetszésnél. Semmi lényeges nyereség nincs benne, hogy ennél a méh belsejét szemmel láthatjuk s kitörülhetjük; a tágult cervix és a hüvely ránczainak kitisztogatására itt is csak az öblögetés marad. S ha már a bomlás anatomikus elváltozásokat hozott létre a méhfal szöveteiben is, hiába volt a hozzáférhető felszínek megtisztogatása, a baj csirái bent maradnak. Épen ebben rejlik az eset súlyossága, melyet ez idő szerint nincs módunkban pontosan megmérni még császármetszésnél sem. Ilyenkor csak a méh Gebhardt, Zeitschrift für Geburtsh. und Gyn. 26. kötet.