Orvosi Hetilap, 1899. április (43. évfolyam, 14-18. szám)

1899-04-02 / 14. szám

163 ORVOSI HETILAP 1899. 14. sz. Ez az eset története, melyben egy pont érdemli meg köze­lebbről figyelmünket. Nevezetesen a septikus infectio jelentősége a császármetszés tekintetében. Ismeretes a szülés alatt kifejlődött septikus infectio ominosus jelentősége általában; ismeretes, mennyire rontja a prognosisát minden operationak, melyet a szülés befejezésére megkísértünk. Nem ismerjük még közelebbről befolyását a császármetszés pro­­gnosisára. Csak gynaekologikus operatiókból tudjuk, hogy infec­tiosus anyagok jelenlétében épen a has megnyitása különösen veszedelmes. A leírt esetben egy-két direct megfigyelést tehettünk ez irányban. Azonkívül pedig az irodalomban van ma már elég szá­mos idevágó tapasztalat közölve. Ezeket gyűjtöttem össze a fentebb kiemelt viszony tanulmányozására. A szülés alatt kifejlődött sepsis tudvalévően oly súlyos baj, melynek magában véve is, mind kórtanában, mind klinikai isme­retében sok hézag vár kitöltésre. Ha pedig ez a baj oly súlyos complicatiohoz társul, mint az absolut medenczeszűkület, mely a maga részéről császármetszést követel, az ilyen nehéz esetek még több oldalról érdemlik a szorgos tanulmányozást. Az alábbiakban két irányban óhajtom ezt tenni, egyfelől azt vizsgálva, hogy a) maga a sepsis milyen változatokat mutat s mely ténye­zőktől függ további alakulásában a császármetszés után ? b) másfelől az eddigi tapasztalatokból mely praktikus követ­keztetések vonhatók különösen az operatio módszere tekintetében ? * * * Magára hagyva a szülés alatti sepsis rövid időn halálos lesz. Ennyi körülbelül az, a­mit bizonyosan tudunk. A bomlásra alkalmas anyagok nagy tömege, a bomló magzatvíz stagnálása, a szülőcsatorna bő vascularisatioja s a méhösszehúzódások insultusa, mind oly körülmények, melyek mind a bomlás tovaterjedését, mind a bomlási termékek felszívódását csak elősegítik. S ezekkel szemben a megtámadott szervezet védelmére — magára hagyott esetben — csak egy ismeretlen tényező áll: a szervezet resisten­­tiája, mely bármily nagy értékű különben, nem csuda, ha az egyenetlen küzdelemben hamar kimerül. Beáll pedig a halál, rend­szerint a­nélkül, hogy idő volna organikus megbetegedések, ana­­tomikus elváltozások kifejlődésére: beáll a felszívódás, az infectió­­val járó mérgezés következtében, septicaemia tünetei között, így, magukra hagyott esetekben. Javul a helyzet a szülés befejeztével, melyet ezért mester­ségesen siettetünk. Ezzel ugyanis a fentebbi káros körülményeket mind jóra fordítjuk, a tényezőknek egész sorát juttatjuk érvényre, melyek kedvezően befolyásolják a baj további alakulását, így eltávolítjuk a bomló anyagokat s kitisztogatjuk a szülőcsatornát; gondoskodunk a váladék jobb levezetéséről s folytonos eltisztoga­­tásáról; nyugalmat biztosítunk stb. Hogy mennyire javul a helyzet, kitetszik Ahlfeld-nek­ egy összeállításából, a ki beszámítva minden hőemelkedést 38T°-tól fogva, háromezer szülés között 62 lázas szülést talált s ezek közül a szülés befejezte után a gyermekágy rendes vagy csaknem rendes volt 40 esetben lázas volt.........................................................22 , s ez utóbbiak közül meghalt.......................3 (4'8°/p). Olyan adatok, melyekkel megegyeznek más klinikák tapasz­talatai is, s igen értékesek általános tájékozásra. Minthogy azon­ban ez összeállítás klinikai anyagból van véve, abban sok az olyan könnyű eset, mely magára hagyva sem végződött volna halálosan. És mégis mennyivel nagyobb ez a halálozás, mint tiszta szülések után! Másféle statistikája van Hofmeier­nek,1­2 olyan, mely egészen ide illő, mert nagyobbára poliklinikai, elhanyagolt esetekből van gyűjtve. 30 esetéből, melyek 4 kivételével mind tympania uteri esetei voltak a gyermekágy rendes vagy csaknem rendes volt 21 esetben, lázas volt...............................................................9 é­s ez utóbbiak közül meghalt.............................6 (20%). 1 Ahlfeld, Zeitschrift für Geburtsh. und Gyn. 27. kötet. 2 Hofmeier, Zeitschrift für Geburtsh. und Gyn, 5. kötet. Körülbelül ehhez hasonló eredményt közöl Gebhardt,a­kinek 6 tympania uteri esetéből 1 halt meg (16—17%). Ezek már mind olyan súlyos sepsis esetei voltak, melyekben közel állott a halálos veszedelem, melyet legtöbbször sikerült el­fordítani a szülés befejezésével. Ugyanilyeneket gyűjtöttem össze az irodalomból a császár­­metszés eredményeinek tanulmányozására is, mellőzve azon gyako­ribb eseteket, melyekben carcinoma, myoma vagy méhrepedés okozta a lázat és követelte a császármetszést, melyek tehát más tekintet alá esnek. Csupán szűk medenceés lázas szülés eseteit szedtem össze, melyek között csak kettőben nincsenek határozottan megjelölve a tympania uteri symptomái. A mienkkel együtt 22 ily esetet találtam s ezek közül a császármetszés után rendes v. csaknem rendes gyermekágy következett 10 esetben ; lázas volt a gyermekágy..................................6 „ halállal végződött a baj........................................6 % (27%). Ezek határozottan kedvezőtlenebb, de nem is sokkal rosszabb eredmények, mint a Hofmeier eredményei természetes szülések után. Mit mutatnak ez eredmények ? Azt, hogy általában kedve­zőbb lesz a sepsis további alakulása a szülés befejezte után, akár természetes úton, akár császármetszéssel eszközöltük azt. Sok esetben sikerül a méh egész bomló tartalmát úgy kiüríteni, hogy a bomlás teljesen megszűnik s a bajnak egyszerre vége lesz. Más­kor, ha tovább tart is a bomlás, nem okoz halálos bajt, mert sikerül intensitását egy vagy más beavatkozással, tisztogatással, a váladék levezetésével korlátozni s ha nem lesz is mindjárt vége a bajnak a szüléssel, többé-kevésbbé súlyos betegség árán ugyan, de mégis megmenekül a beteg. Elég gyakran azonban nem vagyunk képesek feltartóztatni, sőt az sem lehetetlen, hogy a mesterséges szülés insultusaival siettetjük a halálos veszedelmet. Jobbak az eredmények természetes szülések, mint császár­­metszések után, amott több a sima, gyors gyógyulás, kevesebb a halálozás, sőt kevesebb az utólagos súlyos betegség is. Ha ez általános tapasztalatok magyarázatát keressük, figyel­münket azon tényezőkre kell fordítanunk, melyek az infectio további alakulására a szülés befejeztével majd kedvező, majd ked­vezőtlen irányban érvényesülnek. De előbb még részleteznem kell itt a császármetszés ered­ményeit a követett methodusok szerint is. Volt t. i. a fentebbi csoportban 5 conservativ császármetszés 2 halálesettel (1—1 sepsis a harmadik napon); 7 Porro-műtétel extraperitonealis csonkkal 3 halálesettel (1 sepsis harmadik nap; 1 pyaemia; 1 metastatikus pneumonia); 8 Porro-műtétes intraperitonealis csonkkal 1 halálesettel (sepsis a negyedik napon); 2 császármetszés abdominalis totalexstirpatioval 0 halál­esettel. Elég nagy különbségek mutatkoznak tehát az egyes metho­dusok eredményeiben; különbségek, melyek nem csupán a metho­­dusoktól vannak feltételezve, hanem más külső, számításba nem is vehető tényezőktől is függenek, mint pl. az operáló gyakor­lottsága. És most tekintsük azokat az objectív tényezőket, melyektől ez eredmények főképen függők, melyek a szülés befejeztével a sepsis további alakulására befolyással vannak. Ilyen mindenekelőtt: 1. A bomló anyagok eltávolítása s a szülőcsatorna megtisz­­togatása. Ez az első és legfontosabb lépés a baj gyógyítására. Nem annyira a szülést befejező operativtól függ, mint inkább a baj elhaladásától. A bomló magzatot és függelékeit eltávolítani s a szülőcsatornát bőséges öblögetéssel megtisztogatni egyszer ép úgy nem sikerül, máskor ép oly jól sikerül természetes szülésnél, mint császármetszésnél. Semmi lényeges nyereség nincs benne, hogy ennél a méh belsejét szemmel láthatjuk s kitörülhetjük; a tágult cervix és a hüvely ránczainak kitisztogatására itt is csak az öblö­getés marad. S ha már a bomlás anatomikus elváltozásokat hozott létre a méhfal szöveteiben is, hiába volt a hozzáférhető felszínek megtisztogatása, a baj csirái bent maradnak. Épen ebben rejlik az eset súlyossága, melyet ez idő szerint nincs módunkban pon­tosan megmérni még császármetszésnél sem. Ilyenkor csak a méh­ ­ Gebhardt, Zeitschrift für Geburtsh. und Gyn. 26. kötet.

Next