Orvosi Hetilap, 1899. szeptember (43. évfolyam, 36-39. szám)

1899-09-03 / 36. szám

431 ORVOSI HETILAP 1899. 36. sz. 3. Hoznak-e genyedést létre vagy sem? Csak az első két kritériummal bírókat tekinti cystitist létre­hozóknak és a szerint a mint az utolsó szempontnak megfelelnek, okai egyrészt a hurutos, másrészt a genyes cystitisnek. A húgybomlásra nézve azonban megengedi, hogy primaer kórokozó jelentőségét elveszíti azon esetekben, a­melyekben a hólyag laesioja előrement; ez esetekben bármely pyogen bac­terium okozhat cystitist. Kivételt képez a tuberculosis bacillusa, mely puszta jelenlétével is, savanyú vegyhatású purulens cysti­tist hozhat létre. Rowsingnak egyrészt a cystitis aetiologiát illető nézete, más­részt a cystitisek egész új alapokra fektetett beosztása az eddigi fogalmakat sok tekintetben összezavarva, az utánvizsgálatoknak és kritikáknak egész irodalmát teremtette és míg egyesek, különö­sen az ammoniakalis erjedés elsődleges kórokozó jelentőségét illető, álláspontját elfogadták, illetőleg ahhoz közeledtek (Schnitz-­­­ler,12 Feleki13), addig másoknál a legenergikusabb ellenzőkre talált, de a klinikai tapasztalatok által sem nyert igazolást. (Denys 13, Melchior?­) 1891- ben Moreile 21 egy közleményében tizenhét cystitis aetiologikus vizsgálatának eredményeiről referál; 13 esetben és e közül hatszor tiszta culturában egy bacteriumot izolált, melyet Clado és Albarran-Hallé fentebb leírt bacteriumaival identikusnak tartva, azt egyszersmind Escherich-neik a gyermek diarrhoeanál talált bacty­lactis aerogenesével azonosítja. 1892- ben Krogius-tól 12 13 * 15 16 17 18 19 20 21 22 és vele egyidejűleg, de tőle függet­lenül, Achard és Renault-tól dolgozatok jelennek meg, melyekben több pontos vizsgálat eredményeként az Escherich-féle bacterium coli communet tekintik azon bacteriumnak, mely eddig Albarran után mint bact.­pyogenes szerepelt, egyszersmind bizonyítva eminens aetiológiai jelentőségét húgyinfectiók minden fajánál. E kérdést ezen szerzők szellemében igen nagy számú kor­történettel, bacteriologiai és állatkísérlettel támogatja Melchior 24 25 több munkájában, melyek összegyűjtve németül megjelentek. (1. 23 alatt.) Végre 1898-ban jelent meg Rovsing-nak 23 egy újabb mun­kája, melyben 1890-ben megjelent munkájának thesiseit részben, különösen a gu­mes cystitis savanyú vegyhatásának különbözeti kórisméi értékét illetőleg módosítja, részben bővebben kifejteni, támogatni és az ellenkező nézetekkel szemben igazolni törekszik. Engedményeket tesz ezen újabb művében a különösen Melchior által a szélsőségig képviselt, de Guyon előszava által autorizált franczia felfogásnak a bacterium coli majdnem speci­fikus jelentőségét illetőleg a húgyutak fertőzésének aetiologiájában ; fentartja a catarrh­alis cystitist, mint külön speciest; megengedi, hogy minden pyogen bacterium képes alkalmas viszonyok között (retentio, trauma) cystitist létrehozni, de ismétli, hogy az esetek túlnyomó részében h­úgybontó baktériumok behatása folytán jön létre. Ezek előrebocsátása után saját vizsgálataimra áttérve, meg­jegyzem, hogy e helyütt csak azon eseteimet közlöm, melyek mint a többi húgyutak megbetegedéseivel nem komplikált cystitis-esetek voltak biztosan kórismézhetők. 12 Schnitzler: Zur Aetiologie der Cystitis. Becs 1892. 13 Feleki: A cystitis kórisméje és orvoslása. 1891. 11 U. a.: Medizinische Klinik der Blasenkrankheiten. Züelzer-Ober­­länder Handbuch etc. 1894. 15 Denys: Étude sur les infections urinaires. 16 Barlow: Beiträge zur. Aetiologie etc. der Cystitis. Arch, für Derm. & Syphilis. 17 Reblaub : Des cystitites nön tuberculeuses chez la femme. These de Paris, 1892. 18 Müller: Zur Aetiologie der Cystitis. Virchow Archiv, 1892. 19 Huber: Zur Aetiologie der Cystitis. Virchow Archiv, 1893. 20 Melchior: , Cystitis und Urininfection. Berlin, 1897. 21 Morelle: Étude bact. sur les cystites, 1891. (Melchior.) 23 Krogius: Recherches bact. sur l’infection urinaire, 1892. 23 Melchior: Cystite et infection urinaire. Paris, 1895. 24 Melchior: Cystitis und Urininfection. Berlin, 1897. 25 Rovsing : Klin. & exper. Untersuchungen über die infectiösen Krankheiten der Harnorgane. Berlin, 1898. Eseteim jelentékeny részét a Farkas László kir. tanácsos, főorvos úr vezetése alatt álló húgy-ivarszervi osztályon megfordult betegek képezték, részben osztályos alorvosi állásom korából, részint volt főnököm szívességéből későbbi időkből, a miért is e helyen úgy ezért, mint sok nagy fontosságú tapasztalati megjegy­zéséért e bántalmak diagnostikáját illetőleg leghálásabb köszöne­­temet fejezem ki. Az 1896. és 1897-dik évekből származó esetekben vizsgála­taim csak klinikai és mikroskopiai természetűek voltak, az 1898-ból származó esetekben kiterjedt bacteriológiai vizsgálatokat is eszközöltem, a­melyekben az intézet főnöke és segédei kész­séggel támogattak. Összes eseteinkben, egynek kivételével, a­melyben a már lebocsátott vizeletet kaptam meg, a következőképen jártam el: a külső nemi szerveket l°/oo corrosiv-oldattal gondosan megtisztítot­tam, a húgycsövet 100 cm3 űrtartalmú fecskendővel háromszor kimostam, utána 100 gm. 2°/o resorcin-oldattal kifecskendeztem. A Nelaton-katheter előbb gőzzel vagy főzéssel sterilizálva, használat előtt még legalább 24 óráig 5°/o formalin-glycerin felett volt felaggatva és használatkor steril glycerinnel bekenve. Kereseteim 1898-ból: 1. R. G. 56 éves kocsis, 20 év előtt volt állítólag kifolyása m­ígycsövéből, azóta egy év előttig teljesen egészséges volt. Körülbelül egy év óta gyöngül vizeletsugara, vizelete nem indul meg azonnal, néha el-elakadozva fonálvékonyságú lesz, aztán csepeg. A pars perineo-bulbarisban strictura van, mely tágíttatott, a tágítás után nyert vizelet sűrű, barnás-sárga, nyúlós, genyes, erősen ammoniakalis bűzű, vh. alkalikus, ammóniák reactio positiv. Fsúly 1027. Mikroskop alatt sok zsírosan degenerált genysejt, phosphorsavas ammóniák, magnesia és húgysavas nátronsegecz, tömérdek élénken mozgó porczika. Gelatina-lemezen 48 óra múlva gombostűfej nyi-lencsényi, a gela­­tinát elfolyósító, durván szemcsés, a gelatinába finom fonalakat bocsátó, fluoreskáló coloniák fejlődtek, melyek élénken mozgó pálczikákból állanak. Ayáron nagy fehér, világosabb központtal bíró élesen körülírt coloniák, melyek élénken mozgó, vékony, Gram szerint festődő bacillusok­­ból állanak. Steril vizeletbe oltva, azt 12 óra múlva ammoniakalis erjedésbe hozza. Úgy morphologice, mint biológiai magatartására proteus vulgarisnak (Ha­user) bizonyul. 2. Sz. J. 24 éves bádogos, 1898. márczius 15-dike óta genyes váladék ürül húgycsövéből, vizelésnél igen heves égető fájdalmak, április 11-dikén stranguria miatt kathétert állandósítottak nála, melynek kivétele óta igen gyakori, majdnem minden tíz perczben leküzdhetetlen vizelési inger. Húgycsövéből zöldes-sárgás váladék, mely tömérdek intracellularis fekvésű gonococcust tartalmaz. Prostata duzzadt, jobboldali ondóhólyag mogyorónagyságban kitapintható, rendkívül fájdalmas. Április 8-dikán. Beteg egy órával előbb vizelt, sterilen lebocsátott vizelet diluált, szalmasárga színű, gyengén ammoniakalis szagú , frissen bocsátva közönyös, egy órával utóbb már gyengén alkalikus reactiót mutat. Ülrepítve egy körülbelül 1 cm. magas fehéres üledék, mely sok genysejtből, nagyobb és kisebb hámsejtből, trippel phosphat jegeczből és tömérdek élénk hemzsegésben lévő bacterium gomolyból áll. Agáron 12 óra múlva nagy, lapos, szemcsés, fluoreskáló coloniák, különböző alakú és nagyságú, Gram szerint festődő bacillus. Gelatina fluoreskálás mellett folyósodik. Bouillon diffuse zavarodott, hártya nélkül. Vizeletbe oltva 24 óra múlva gyenge ammoniakképződés mellett alkali­kus vegy­hatás. Protens vulgaris. 3. L. D.-né 36 éves, 5 gyermeke volt, 12 év előtt állítólag több kövecske távolodott el, azóta nem ; vizeletében ujjnyi magas, homokos lerakódást vett észre. Utoljára két év előtt szült. Hat nap óta igen gyakran kell vizelnie, vizelés végén heves, összehúzó fájdalmak. A jól táplált, középtermetű nőbeteg dús zsírpárnázatú, az előre­ment szülések által petyhüdt hasfalain át jobboldalt a vesetájéknak megfelelőleg nyomásra érzékeny hely, vese nem palpálható. Uterus retro­­flectált. Méhszáj átjárható, portio meghosszabbodott. Hólyag explorálva kissé gerendázott fajzatot mutat, idegen test nem érezhető. Cystoskop diffus pirt mutat, mindkét uretherből szabályos idő­közökben tiszta vizelet emelkedik, jobb urether szájadék egy vastag redő által félig eltakart, bal tátong. Április 15-dikén sterilen lebocsátott 60 gm. vizelet sötét vöröses-sárga, sűrű zavaros, vh. savi. Mikroskop alatt sok genysejt, hólyaghám, egy-két vörös vérsejt, húgysavas jegecz, igen kevés szénsavas ammonium, fuchsinnal festhető számos nagy diplococcus, melyek helyenként rövid lánczokat képeznek, kevés párczika. Agáron 48 óra múlva gombostüfejnyi, élesen körülírt, fehér színű tiszta coloniák, melyek Gram szerint festödő nagy coccusokból állanak. Bouillon diffuse zavaros.

Next