Orvosi Hetilap, 1899. október (43. évfolyam, 40-44. szám)

1899-10-01 / 40. szám

1899. 40. sz. ORVOSI HETILAP belenyomatik a nyirokedényekbe, a melyek a szervet behálózzák, innen először a féregnyújtvány tövénél elhelyezett egy vagy két nyirokmirigybe jut, a hol lobos duzzanatot, esetleg pedig genyes szétesést okozhat. A tályogok egy részénél a gyuladás terménye nem a féregnyújtvány falának áttörése, hanem a nyirokedények útján jut a hashártyára vagy a hashártya alatti kötőszövetbe. A féregnyújtvány alapjától közel a csúcsáig mintegy kis vitorla vonul a hashártyának egy kettőzete, a melyet mesenteriólumnak nevezünk és a­mely talán épen csak arra való, hogy a felső cseplesz-ütérből és vivőérből a féregnyújtványhoz egy kis literét és vivőeret vigyen. Ezen két véredényke rendkívül fontos képlet, mert ezek úgynevezett végső véredények lévén, más edényekkel nem közlekednek, hanem az ütér a kizárólagos élelmiszer szállí­tója a féregnyújtványnak, a vivőér pedig az elhasznált vérnek egyedüli elszállítója. Így van ez legalább a férfinél, és azért ha a lobos izzad­­mány a véredényeket megnyomja, ez­által a féregnyújtvány szövetei­nek táplálási viszonyai szenvednek és ezek kevésbbé lesznek képesek a baktériumokkal a harczot felvenni, ha pedig lemenjük akár külső nyomás, akár bennük fejlődött thrombus által teljesen elzáratik, a féregnyújtvány menthetetlenül el van veszve és gangraeneskül. A nőnél körülbelül az esetek 20 százalékában egy második kis hashártyaredő van kifejlődve, a ligamentum appendi­­culo-ovaricum, a­mely a petefészek felől hoz a féregnyújtványhoz egynéhány kis véredényt, így tehát jobban van gondoskodva a szerv táplálékáról, a­melynek szövetei így a baktériumokkal szemben nagyobb ellenállást tudnak kifejteni. Lehet, hogy ezen anatómiai viszonyokban leli magyarázatát ama tény, hogy az appendicitis sokkal ritkább a nő­, mint a férfinemnél. Matterstock szerint a férfinemre 71'i°/o esik, a nőnemre 28'8°/o Herczog „ „ „ 68'50>/o „ „ „ 31'50/o Sonnenburg „ „ „ 59-0°/o „ „ „ 41'0°/o Armstrong szerint 2 férfira esik egy asszony. Idegeit a féregnyújtvány a sympathicus felső bélfodor fonalából kapja. Ezek közvetítik a fájdalomérzést, a­mely a betegek legnagyobb részénél hirtelen lép fel. Csak gondoljunk arra, hogy a mandula, ha tonsillitis follicularis kezdődik, néha milyen hirtelen és milyen nagyon duzzad meg. így dagad meg a féregnyújtvány nyakhár­tyája is, mihelyt a kórokozó bacterium működése nyilvánulni kezd rajta. A féregnyújtvány azonban, a­mint már fentebb em­­lítem, annyival rosszabb helyzetben van, hogy a hashártya feszes hüvelyként veszi körül, a­mely már a kisebb duzzadást is meg­érzi. A féregnyújtvány idegágainak rongálása a helybeli fájdal­mon kívül erős reflectorikus bélmozgásokat vált ki, a­melyek a betegnek a betegség kitörésekor az egész hasra kiterjedő colica­­szerfi fájdalmakat okoznak, a­melyeket néha egy vagy több székletet követ. A peristaltikus erős bélmozgások a gyomorra is átterjednek, a­minek hányás a következése. Azonban lehetséges, hogy a bélmozgás és a hányás már promainhatás. A reflex át­terjed a szív és véredények mozgató idegeire, innen a gyors és apró érvelés. A reflex átterjed a hasizmokra, a­melyek különösen a jobboldalon néha deszkakemények. Míg a betegség első napján sokszor az egész has érzékeny, enyhébb rohamnál a fájdalom a második napon már csak a jobb csípőtányérra korlátozódik, különösen pedig gyakran a Mc­Burney-pontra, a­mely a felső mellső csíptövist a köldökkel összekötő vonal közepén van és a féregnyújtvány helyének felel meg. A féregnyújtvány ürege szabadon nyílik a vakbélbe. Mindaz, a­mi naponként a vakbélen keresztülhalad, szájadéka felett vonul el. A nyálkahártyabillentyű, a­melyet itt Gerlach leirt, a leg­többször hiányzik és ha jelen van is, sokkal tökéletlenebb, semhogy a lument jól elzárná. Hogy ilyen viszonyok között az ű­rtér mégis nincsen állandóan bélsárral megtöltve, azt szülő volta mellett az előbb leirt izomzatúnak köszönheti, a mely a váladékot kinyomja, de rendesen be nem ereszt semmit. De, hogy ez az őr nem min­dig van ébren, azt mutatják ama apró bélsárrészletek és kisebb idegen testecskék, a melyek a kapun néha mégis besurrannak és a melyeket egészséges féregnyújtványban is néha találni lehet. Ilyen körülmények között természetes, hogy a bélcsatornában állandóan tartózkodó bacteriumok a féregnyújtványban is lelhetők, a­nélkül, hogy azok itt, ép úgy, mint a bélben, gyuladást okoznának. Mind­azonáltal ma már egészen kétségtelen, hogy a féregnyújtvány­­gyuladást infectio okozza. Winternitz műtő úr külön előadásban fog a féregnyújtvány­­gyuladást okozó bacteriumokról értekezni és ez alkalommal azon bacteriumfajokról referálni, a­melyeket a múlt tanévben általam műtött esetekben talált. Én csupán annyit említek meg, hogy az appendicitisnél úgyszólván állandóan találkozunk streptococcusokkal és a bacterium colival. Már most, miután ezen bacteriumok állandóan találhatók a bél lumenjében, az a kérdés, hogy melyek azon különleges viszonyok, a­melyek mellett e bacteriumfajok, a bélnek egyébként békés lakói, egyszerre gyuladást okoznak. Kérdés, vájjon apró, kis erostok, a­melyek ismeretlen okból keletkeznének, elégséges alkalmi okot képeznek-e, hogy e bacteriumfajok a rést, a­melyet a nyálkahártyán találnak, kihasználva, gyuladást okozzanak, a­mely a lument elzárja és a többi tüneteket okozza, avagy pedig Goluboffal, a­ki Moszkvában egynéhány appendicitis epidémiát észlelt, feltételezzük, hogy az appendicitis egy betegség sui generis, a­melynek a maga bacteriuma van, de a­melyet még nem isme­rünk pontosan. Ez esetben a betegséget az appendicitis külön bacteriuma nyitná meg, ez okozná az első tüneteket, a nagy nyálkahártya­duzzanatot és az azzal járó fájdalmat, továbbá a vakbél körüli lobos, de nem genyes beszűrődést. Ez a betegség egynéhány nap alatt lefoly és a beteg utána többé rohamot nem kap. Ha azonban az első és specifikus gyuladás által felszántott nyálkahártyába streptococcus, staphylococcus, bacterium coli, vagy valamennyi együtt­véve beletelepszik és ott genyedést és fekélyesedést okoz, akkor keletkeznek a súlyos alakok, a­melyekre azonnal áttérek. Achard és Broca egy esetben pneumococcust találtak appendicitisnél, Winternitz egy esetemben diplococcus lanceolatus Frankéit, egy másikban pedig influenza bacteriumot. A leletek tehát egymástól még nagyon szétágazók és nem alkalmasak arra, hogy belőlük végérvényes következtetéseket vonjunk. Az sincsen kizárva, hogy valamint a pleuritis purulentát többféle bacterium okozhatja, úgy az appendicitisnél is többféle bacter­ium szerepelhet mint elsőd­leges kórokozó tényező. A bélsár­rögöknek és az idegen testeknek, úgymint magvaknak, hajszálaknak stb. sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítottak, mint a­mi őket joggal megilleti. Egyik esetemben egy két centiméter hosszú bélsárkövet találtam a féregnyújtvány ampullaszerű tágulatában (II. kortörténet). Nem valószínűtlen, hogy ezen esetekben a féregnyújtvány megbetegedése az elsődleges és a bélsárrögképződés a másodlagos. Én úgy gondolom, hogy az ilyen esetekben egy vagy egynéhány roham után az izomzat szövetileg annyira megváltozik, hogy rendes, teljes összehúzódásra­­ képtelen, ha már most a lumen nem zárul el, akkor az izomzat­­ nem képes a belékerült bélsárrögöket kihajtani és ezek új le­rakódások által megnőnek. Sonnenburg 200 operált esete közül 50-nél volt bélsárrög. A roham igen sokszor éjjel kezdődik és a beteg hirtelen erős hascsikarással ébred, a­melyet néha székletet és hányás követ. A fájdalom ekkor rendesen az egész hasra kiterjed, később a jobb csípőtányérra és a Me Burney pontra szorítkozik. Néha mint­egy darázscsípés után már egynéhány óra múlva, néha csak másnap a jobb csípőárokban egy daganat jelenik meg, a tem­peratúra pedig felszökik 3S'5—40'0 C. fokra. Az érvelés a roham alatt gyors. Némely könnyű esetben daganat és hőemelkedés hiányzik. Könnyű lefolyásúnak ígérkező esetekben a beteg egyéb­ként nem nagyon változott, csak a fájdalom nem hagyja nyu­godni, ha az nem volna, nem maradna fekve. A fájdalom egy­néhány nap múlva, néha már másnap szűnik, a csípőárkot kitöltő daganat néha gyorsan, néha lasabban felszívódik, és a beteg ismét visszatérhet foglalkozásához. Hány beteg gyógyul ki az első roham után a betegségből teljesen, annak igen nehéz a nyomára jutni. Az eddigi statistikai összeállítások azt bizonyítják, hogy az eseteknek legalább 30°/o-ában a roham megismétlődik, vagy már az első rohamnál lépnek fel súlyosabb szövődmé­nyek, hogy tehát körülbelül 70°/o gyógyul ki a betegségből complicatio nélkül egy rohammal. Némely betegnél az első roham után a symptomák nem múlnak el teljesen. A csípőtányér kissé érzékeny, a féregnyújtványt néha egy kisujjnyi vagy ezeróra­­vastagságú kötegként ki lehet tapintani, székrekedés és hasmenés felváltják egymást és egy éven belül a roham megismétlődik. 480

Next