Orvosi Hetilap, 1900. október (44. évfolyam, 40-43. szám)

1900-10-07 / 40. szám

622 ORVOSI HETILAP 1900. 40. sz. ketnek ki. „Az ilyen eljárásnak azonban“ mondja Korányi „nagy hiánya volna, hogy felvilágosításai csak nehezen megítél­hető alapot szolgáltatnának a beteg életmódjának szabályozására és annak megítélésére, hogy egy adott beteg által követett élet­mód mennyire felel meg az ő egyéni viszonyainak. A szív alkal­mazkodási képességének mértékét a végzett munka vagy a ki­fejtett erő nagysága képezné, míg a mindennapi élettel járó izomműködések a physika mértékrendszerére nézve hozzáférhetet­lenek lévén, az alkalmazkodási képesség ilyen mértékrendszerben kifejezett nagyságával nem hasonlíthatók össze“. Igaz ugyan, hogy az izomműködések mértékrendszerinti meghatározására, mint alant látni fogjuk, ma már rendelkezünk általánosságban egy elméleti methodus felett, de annak gyakorlati, esetről-esetre fel­merülő phasisainak megállapítása eddig le nem küzdhető nehéz­ségeket nyújt és az is igaz, hogy sem módszerünk, sem a vér­nyomáson, sphygmographián alapuló egyéb eljárások a szív munkaerejének felismerése elég érzékenny eljárást nem szolgáltat­nak. Módszerünk a szív alkalmazkodási, a szívizom ellenállási képességének felismerésére igen jónak bizonyult, de ezt a szív munkaerejétől külön kell választani. A szív munkaerejének meghatározásának elvét Borelli és Mayer Robert Julius physikai alapra fektették, bár megjegyzendő, hogy Mayer előtt már Passavant Dániel tett kísérletet a szív munkájának physikai alapon való meghatározására. Közel jártak a helyes irányhoz, de azt el nem érték Hales, Joung, Poisseuille, kik a bal gyomrocs felületét szorozták a vérnyomással és a nyert értéket tekintették a gyomrocs által végzett erőnek. Mayer számítása a következőkön alapul: a bal gyomrocs minden systole alkalmával 150 kom. vért továbbít. A vér hydrostatikus nyomása az literekben egy 16 cm. magas higanyoszlop nyomásának felel meg. A munka 1­1­0em. alapú és 16 cm. magas higanyoszlop emelése 150 cm.-re. A higany súlya 217 gramm. Ezek szerint egy systole munkája 0,325 kgm.­méter. A jobb gyomrocs munká­ját félnek véve, a szív összmunkája 24 óra alatt 49,000 kgm.­m. Volkmann és Donders adatait véve alapul, más értékek mutatkoznak. Ezen adatok szerint a bal gyomrocs minden systole alkalmával 0'188 kgm. vért továbbít és a vérnek az aortába hajtásánál 3'21 m. nyomást kénytelen leküzdeni. Egy systole munkája tehát: 0'188 X 3'21 · 0‘604 kgm.-m. Egy perezre 75 systole számítva, a bal gyomrocs összmunkája 24 óra alatt — 65,230 kgm.­m. A jobb gyomrocs munkája szerintük a bal gyomrocsnak V3 része, tehát 21,740 kgm.-m. Látható, hogy a végértékek egymástól lényegesen elütnek. Oka ennek, hogy a szív munká­jának kiszámításánál alapul szolgáló adatok egykönnyen meg nem állapíthatók és más-más szerzők hol a gyomrácsok kapacitását, hol a vérnyomást másnak, többnyire nagyobbnak véve, a ki­számított végeredmények is egymástól különböznek, így többek között Du Bois-Reymond a szív 24 órai összmunkáját 94,000 kgm. m., Fuchs pedig 97,200 kgm. m.-nek mondja. Zuntz és Tigerstedtnek érdeme, hogy a számítás alapelvé­nek helyessége mellett ezen értékeknek, melyek szerint a szív 25—30-szor olyan nagy munkát teljesít, mint hasontérfogatú akaratlagos izomzat, lehetetlenségét kimutatták. Zuntz lovakon és kutyákon, Tigerstedt nyulakon kísérletezve megközelítőleg azonos eredményre jutottak, melyek szerint 1 kgr. állatra vonatkoztatva 1 percz alatt 82­2 kem­. vér halad az aortabillentyűkön át. Ők az emberi szív bal gyomrácsának űrtartalmát 50—100 kem. között ingadozónak mondják, mely űrtartalom a test nagy­ságától és nyugalmi állapotától függ. Zuntz egyszersmind az aortában uralkodó vérnyomást is másnak mondja. Ez szerinte annak kezdeti részében csak 166 mm. Hg. vagyis 2­13 m. vér. Lewy szerint ezen helyesbbített adatok alapján a bal gyomro­s egy systole alkalmával 0­ 135696­ kgm. m. munkát végez, a jobb gyomrocs pedig 0­ 004538 kgm.­m.-t, a midőn a jobb gyomrocs űrtartalmát a baléval egyezőnek, 60 kem-nek, az arteria pulmonalis nyomását az aorta nyomása egy harma­dának vette. A két pitvar teljesített munkája jóval kisebb. A jobb pitvar egy összehúzódás alkalmával kifejtett munkája 0,00635 kgm.-m., a midőn a pitvar űrtartalmát 60 kgm.-nek, nyomását 20 mm. Hg.-nak veszi, a bal pitvar munkáját, ugyan­azon űrtartalmat és nyomást feltételezve, ugyancsak 0Ю0635 kgm.-m.-nek mondja. Az egész szív munkája ezen adatok összegezése után: 1 systole alkalmával 0,19378 kgm.-m. 1 óra alatt 815 „ „ 1 nap „ 20,000 „ „ teli­át a fele, sőt negyedrésze annak, a­mit fenti szerzők mondanak.­­ A szív munkáját függetlennek mondja az ütérlökések számától, ha nem függ a test vérszükségletétől. A szívnek 1 órai 815 kgm.-m. munkájából 758 kgm.-m. kell az egész edényrendszerben uralkodó akadályok leküzdésére és 57 kgm.­m. arra, hogy a szív a vért a szíven magán áthajthassa. Gyakorlatilag fontos kérdés, milyen viszonyban áll a szív munkája az akaratlagos izomzat munkájához. Az előbb felsorolt adatok alapján erre a választ megadja. Míg Mayer adatai szerint a szív körülbelül 25-ször olyan nagy munkát végez, mint az akaratlagos izomzat, Lewy helyesbbített adatai szerint ezen viszony már csak 5­2:1-hez. Ezen viszony azonban még egy további correcturára szorul Zuntz kísérleteinek figyelembe vételével.­­ a teljesített izommunkát a munka alatt elhasznált O-többletből számította ki. Ezek szerint egy 55 kgm. súlyú férfi 1 m. vízszintes utat megtéve, 4­2369 kgm. m. munkát teljesít, 1 óra alatt 5370 métert megtéve, a munka 33,380 kgm.­m. A járásnál főleg a lábizmok működnek, melyeknek súlya egy 64 kgm. súlyú férfinál 13,265 kgm., úgy hogy: 1 kgm. szívizom 1 óra alatt 2737 kgm.­m. munkát végez. 1 „ lábizom 1 „ „ 2548 „ „ „ „ Ezen végeredmény azon nagyfontosságú tényt mutatja, hogy néhány órára terjedő munkánál a szív és akaratlagos izomzat munkaképessége egyforma. De míg utóbbinak munka­­képessége korlátolt, csak rövidebb-hosszabb időre kiterjedő, a szívé folytonos, az egész életre kiható. Az akaratlagos izomzat munkaképessége, a­mint Zuntz caloriaszámításaiból kitűnik, azért kisebb, mint a szívé, mert a szükséges tápanyag hosszabb időn át be nem vezethető. A test által feldolgozandó tápanyag épen a napi 300,000 kgm.­m. munka teljesítésére elegendő. Ennél nagyobb munkához nagyobb tápanyagfelvétel szükséges, mire azonban hosszabb időn át a gyomor és bél nem képes. (Leny.) A dolgozó ember szívizma és akaratlagos izomzata együt­tesen naponta 345.000 kgm.­m. munkát teljesít. A táplálékban be­vezetett energia 75°'o-a izommunkára lesz fordítva és a szervezet ép működése szempontjából fontos, hogy a táplálékbevitel már némi megszorítása vagy hiányos felszívódása azt eredményezi, hogy nem áll elegendő energia az izomzat rendelkezésére. És ebből a compensatio és incompensatio lényegére a magyarázat megadható. Ha a testizomzat hiányos tápfelvételnél vagy feldol­gozásnál mégis munkára lesz késztetve és a test korlátolt tartalék­anyagai kimerültek, úgy szükségképen szenved a szívhez jutó energia, melynek munkaképessége ezek után csökkent és a szív ilyen körül­mények között a nélkülözhetetlen munkát saját anyagának rová­sára eszközli. A szívizom és akaratlagos izomzat együttes mun­kája, mint tehát Lewy kimutatja, egy állandó szám. Ha a szív­­ munkája nagyobbodik — akadály esetén —, a táplálékból nyert energia állandósága mellett csökken az akaratlagos izomzat rendel­kezésére álló munkarész, vagyis vérkeringési akadálylyal bíró embernél csökkent annak külső munkaképessége. De áll ennek fordítottja is. Ha a szervezet rendelkezésére álló munka az akaratlagos izomzat által túl nagy mértékben lesz igénybe véve, csökkenni fog a szívizom munkaképessége. Állandó energiakész­let mellett a szív munkaképessége csak az akaratlagos izomzat munkaképességének rovására és az akaratlagos izomzat munkája a szívizom munkaképességének rovására nagyobbítható. A szívizom munkája nagyobbítható — mindig állandó energiakészletet feltéte­lezve — az akaratlagos izomzat munkájának megkímélése által, így ha külső munka egyáltalán nem végeztetik, úgy Lewy elméleti feltevései alapján a szív egyedül végezhet olyan munkát, melyet rendes körülmények között a szívizom és akaratlagos izomzat együttesen végez, tehát napi 345.000 kgm.­m. munkát, tehát 7,7-szer olyan nagyot, mint rendesen. Ez elméletileg a szív által teljesíthető munka maximuma, melynél nagyobbat végezni absolute képtelen. Midőn ma a szív compenzált és incompenzált állapotáról szólunk, tulajdonképen a szív munkaerejének fokát értjük az

Next