Orvosi Hetilap, 1901. április (45. évfolyam, 14-17. szám)

1901-04-07 / 14. szám

229 ORVOSI HETILAP 1901. 14. sz. joggal mondja alkalmasaknak, azt később bővebben óhajtom fejtegetni. Én részemről, a rögtön közlendő eset kapcsán, a kérdésnek ép e lényeges pontját szeretném megvilágítani s épen ezért úgy hiszem, nem követek el mulasztást, ha az irodalomból csak azokat az eseteket fogom tárgyalni, amelyek a kérdés e része mellett pro vagy contra szóba jöhetnek. Az irodalomnak többi része különben részint Bruns, részint Egger munkálataiban igen kitűnő összeállításban megtalálható. Az általam észlelt eset tehát a következő: Kortörténet. Családban terheltség semmi irányban sem mutatható ki. Hét éves korában typhuson, majd tüdőgymiadáson ment keresztül, mely utóbbi baj azóta kétszer ismétlődött. Egy és fél év előtt luetikus fekélyt acquirált, melynek megjelenése után körülbelül hat héttel másodlagos tünetek jelentkeztek és pedig lábain és karjain székelő vörös kiütések és garatfekélyek alakjában. Huszonkét inunctio után higanyintoxicatiot kapott, miért is a gyógymódot abba kellett hagynia; később homeopathagyógymódnak vetette alá magát. Jelen baja felvétele előtt négy nappal vette kezdetét. Baját arra vezeti vissza, hogy az előbbi napokban s hetekben a katonai szolgálatban többszörösen erősen átfázott. November 30-dikán bal ágyéktáján heves szaggató fájdalmak léptek fel, melyek a gerinczoszlop irányába sugároztak ki. Másnap zsibbadni kezdett előbb jobb, majd bal lába, járása nehézkes lett, olyan érzése volt, mintha a talaj puha lett volna alatta, majd még jobban elgyengültek lábai, annyira, hogy járni egyáltalán nem tudott. Harmadnapra ágyba került, s ekkor már mozgatni sem tudta lábát. Vizelni nem tudott, a vizelet csak hathéter segélyével távozott. Székletére hasonlóképen visszatartott volt. Ez állapotban november hó 4-dikén vétetett fel korodánkra, ahol a következő státust vettük fel nála: Középtermetű, jól fejlett és táplált férfi beteg. Ép csontrendszer, jól fejlett izomzat. Bevont nyelv. Jó étvágy, obstipatio. Nyakon, valamint bicipitalis és lágyékárokban számos lencseegész borsónagyságú fájdalmatlan mirigy tapintható. Nyugodt légzés. 78 pulsus, mérsékelten telt és feszes. Hasban semmi rendellenesség. Penisen heg. Ép tüdők, ép szív. Vizeletben idegen alkatrész nincs. Láztalan. Sensorium szabad, elmebeli functiok rendesek. Agyidegek területei, felső végtagok rendesen működnek. Alsó végtagjait mozgatni nem tudja, gyakori spontán rángások. Passive mozgások minden irányban akadálytalanul végezhetők. Spasmus nincsen. Patellaris és Achilles-ínreflexek nem válthatók ki, talpi és cremaster-reflexek hasonlóképen nem. Hasi reflex igen gyengén megvan. Pupillaris reflexek rendesek. Alsó végtagjait beteg egyáltalán nem érzi. A tapintásérzés a has közepéig, majdnem a köldök magasságáig erősen lefokozott. Köldök felett körülbelül két ujjnyi szélességű övön erős hyperaesthesia. A fájdalomérzés a hason megvan, a végtagokon nincsen. Hőérzés a végtagokon szintén nincs meg, a hason megvan, azonban a hideget gyakran melegnek érzi, fordítva csak igen ritkán. Penis merevedett. Vizeletét, székletétét kiüríteni nem tudja. Az alsó végtagokon a villamos ingerlékenység úgy a faradikus, mint a galván-áramra prompt. Diagnosis. Myelitis dorsalis. Therapia gyanánt inunctios gyógymód végeztetett nála és pedig 25 három gm.-os higanydosissal, azonban minden eredmény nélkül. A betegség lefolyásából csak a főbb momentumokat akarom kiemelni. Lassanként a tapintásérzés teljesen kivész, úgy hogy november 17-dikén érintést egyáltalában nem érez. Tűszúrást még érez s erősebb szúrást fájdalmasnak mond. November 20-dikán fájdalomérzés teljesen hiányzik. November 22. Térdreflexek kiválthatók. Achilles-reflex és bőrreflexek nem. November 24. Térdreflexek fokozottak. Bőrreflexek hiányoznak. December 6. Térdreflexek újból nem válthatók ki. Vizelet spontán még mindig nem ürül ki, priapismus fennáll. Deczember 9. Hőérzés teljesen hiányzik. Villamos ingerlékenység faradikus áramra kissé lefokozott, galvanikusra hasonlóképen. Qualitatív elváltozás nincs. Rángások villámszerűek. Deczember 25. Székletétét maga alá bocsátja. Vizelése még mindig nem távozik magától. Január 6. Decubitus. Ez időtől fogva naponként rázóhidegek, melyek hóemelkedésektől kísértetnek. Alsó végtagjainak állapota nem változik. A büdös petyhüdt marad, térdreflexek ki nem válthatók. Mobilitásnak és sensibilitásnak nyoma sincs. Vizelet a hó végén időnként hosszabb ideig magától folyik. Lábai pedemásak lesznek, január 28-dikán icterus lép fel. Február 6-dikán halál. A bonczolás, melyet Portik tanár volt szíves végezni, következőket mutatta. A tetem középtermetű, lesoványodott. A keresztcsonton 17 , cm. széles, 10 cm. magas, óriási anyaghiány, melynek közepe táján a csonthártyától megfosztott érdes csont emelkedik ki. A fekély feneke feltisztult, s előtűnik a glutealis izomzat rostozata vékony sarjszövet által borítva. A bal trochanter majoron 10 cm. átmérőjű nagy anyaghiány, melynek fenekét szürkés-zöldes üszkös könyök, inak, s részben izomzat képezik. Az anyaghiány a csont felszínéig terjed le s középpontján egy almanagyságú száraz fekete pörk tapad, egyebekben a pörk hiányzik. A fekély szélei élesek. A jobb trochanteren szintén egy 10 cm. átmérőjű ovalis anyaghiány közepén 6 cm. hosszú ovalis száraz mumificált fekete bőrpörk, az anyaghiány 2,s peripheriája azonban szabad. Az anyaghiány a tokszalagig terjed s a pörkölt kivlit sphacelus által rothasztott, bűzös, szürkés-zöldes, czafatos. A jobb láb külső szélén levő két ezüstforintnyi anyaghiányon kívül e lábon még hat beszáradt, még hámmal fedett pörk által takart fekély van. A jobb külső bokán forintnyi feltisztult anyaghiány. A sarkon az egész talpi felszínt elfoglaló egy cm. hosszú, az alzattal összefüggő pajzsszerü, kemény bőrpörkké alakult a sarok bőre, a mely mint ilyen a sarokcsontról leemelődött s csak az alulfekvő részével függ össze az ép bőrrel; e pörk visszahajtásánál szembetűnik a lecsupaszított s üszkös iborral beivódott sarokcsont. Hasonlóan a bal külső bokát 5 cm. átmérőjű száraz barnás-fekete pörk fedi, a belső és külső lábszéleken ezenkívül még hét decubitus incipiens. A test lesoványodott, csaknem elúszott. A köztakarón látható nyálkahártyák halványak, vérszegények. Nyak hosszú, vékony, részarányos, mellkas lapos. Has feszült, zöldesen elszínesedett. Hasonlóan zöldesen elszínesedett a bal czomb alsó 2/з-é is. A corona glandis felső harmadának éle eltűnt, helyén kemény hegszövet található, amelynek megfelelőleg a fityma belső felszínét is hegszövet foglalja el. A frenulum duzzadt. A dura mater spinalis zsákja mérsékelten feszült, a lágyburkok vérszegények még a gerinczagy hátsó felén is, diffuse homályosak, kötőszövetesen megvastagodottak. A két intumescentia normalis összeállású. A gerinczagy általános consistentiájától eltérés annyiban van, hogy a dorsalis segmentum puhább. A friss gerinczagyon ejtett haránt metszeteknél a gerinczagy állománya az alsó cervicalis tájaktól kezdve a metszlapról mindjobban kiduizzad s puhább, amely elváltozás a dorsalis szakaszban válik legkifejezettebbé. Fejbőr halvány, koponyaboltozat vékony, csontbél szegény, a nagy kutacs tájékán a lambdavarrat s sutura tájékán áttűnő helyeket felmutató, melyeknek megfelelőleg a dura mater Pachioniféle szemcséktől többszörösen áttört. A dura mater cerebralis feszült, eléggé transparens. A felső sarló öbölben kevés rostonyás alvadék. A dura mater belső színe sima, tükröző, vérszegény. Agyalapi sinusokban alvadt vér. Agyalapi literek vékony falzatúak, összeesettek. Lágyburkok valami kevéssel megvastagodottak, vérszegények, nagyobb vénáik kissé teltek, különben levonhatók, agyfelszínnel össze nem nőttek. Az agy igen vérszegény, egyenletesen tésztatapintatú, nedvdúsabb. Épen olyan az agyacs. Az agytörzs a híddal izolálva lett a górcsövi vizsgálat czéljából és a nagy dúczokba bemetszések ejtve nem lettek. Rekeszállás mindkét oldalt a negyedik borda alsó szélén. Omentum lesoványodott, vastagbelek puffadtak, hasüregben kevés tiszta savó, hashártya vérszegény, fénylő. Pajzsmirigy kicsiny, igen halvány. Jobb tüdő kevéssé odanőtt, a bal szabad, puffadt, gyengén retrahálódó, bal mellüregben kevés nyúlós-tapadós narancssárga folyadék. Hasonló nyúlós lepedékkel bevont a bal pleura pulmonalis. Szívburokban mintegy 60 cm 3 tiszta, narancssárga savó. Szívökölnyi, bal gyengén összehúzódott, jobb diaszoleban. Bal visszeres szájadék két ujj számára átjárható. Jobb pitvar és gyom-