Orvosi Hetilap, 1901. augusztus (45. évfolyam, 31-34. szám)

1901-08-04 / 31. szám

1901. 31. sz. ORVOSI HETILAP metastasist mutatott ki a peritoneuraon, pleurán, pancreasban, az epehólyagban és húgyhólyagban, a lép hitusán, a bordaporczokban. 168. Gyomorrák. Teljes gyomorkiirtás. 169. Sérü­léses bélrepedés. 3 nappal később hozatott be. Bélsár és sok vér a hasüregben, peritonitis. Kitakarítás, bélvar­rat. A máj behozatalakor rendkívül anaemikus és elesett beteg műtét után 6 órával meghalt. A sectio a bélrepedésen kívül általános anaemiát és ichorosus peritonitist talált. 170—175. Appendicitis chronica recidivans. A féregnyujt­­vány eltávolítása az intermediaer szakban (6 eset). 176—179. Appendicitis purulenta. Tályognyitás (4 eset). ISO. Appendicitis purulenta. Tályognyitás, a féregnyujt­­vány eltávolítása. 181. Appendicitis purulenta. Tályognyitás, 20 nappal utóbb a féregnyujtvány eltávolítása, a hasseb bevarrása. 182. Appendicitis purulenta, genyes peritonitis. Tályognyitás, a hassír drainezése. Meghalt 14 nappal a műtét után. A sectio a hasűrben számos eves, genyes tályogü­reget mutatott ki és bal­oldali hypostatikus pneumoniát. 183. Appendicitis perforativa, septikus peritonitis. A peri­­appendicularis tályog megnyitása, a hasár drainezese. Beteg a műtét után 7 órával meghalt. Sectioba a család nem egyezett. 184. Appendicitis után visszamaradt bélsársipolyok. Vakbél­­resectio. 185. Vakbél- és féregnyujtvány-tuberculosis. Laparotomia, a féregnyujtvány eltávolítása. Műtét után 3 napra meghalt. A sectio a vékonybélben számos gümőkóros fekélyből eredő heget és perforatiot, általános genyes peritonitist, a tüdőcsúcsokban hegeket mutatott ki. 186. Carcinoma a coecumban, mely átfúródva intraperi­­tonealis tályogot hozott létre a jobb csipőtányérban. Tályognyitás: A beteg 5 órával a műtét után meghalt. A sectio heveny septikus peritonitist, számos átfúró stercoralis fekélyt az ileumban mutatott ki, azonfelül rákos metastasist a gyomor és vékonybél serofáján, a hólyagban és a jobb uréterben. 187. Colon ascendens rákos perforatioja által előidézett intraperitonealis tályog a jobb csipőtányérban. Tályognyitás. Meghalt 12 nappal a műtét után; a sectio a rákos fekélyen és a circumscript peritonitisen kívül pneumonia hypostaticát mutatott ki mindkét tüdőben. 188. Carcinoma a flexura sigmoideában, melynek átfúródása tályogképződést okozott a bal csipőtányérban. Tályognyitás. A műtét után 7 héttel rákcad­exiában meghalt. Sectio a fent leírt viszonyokon kívül rákos metastasist constatált a bal tüdőben. 189. Nyitva maradt Meckel-féle diverticulum okozta sipoly a köldöktájon. A Meckel-gordély kimetszése, a hasfal elzárása. 190. Gümös peritonitis által lefűzött vékonybélkacs követ­keztében kifejlődött ileus és multiplex stercoralis fekélyek az ileumban, melyek átfúródása eltákolt kiterjedt genyes peritonitist okozott. Tályognyitás a jobb csipőtányérban és ellennyilás készítése a rectus bal szélén. 13 nappal a műtét után kimerülésben meghalt. A sectio a fent jelzett viszonyokon kívül a mesaraicus, peripor­­talis és bronchialis mirigyeknek tuberculosisát s mindkét tüdőben hypostatikus pneumoniát mutatott ki. 191. Pseudoileus. Próbalaparotomia. 192 Ovariumbeli dermoidcysta tengelycsavarodása és elüsz­­kösödése által előidézett peritonitis. Laparotomia, a cysta eltávolí­tása. Műtét után 12 órával meghalt. A sectio kezdődő peritonitist constatált és sepsis jeleit (a máj és vesék parenchymás duzzadását) találta. 193. Echinococcus a szabad hasüregben. Ki­varrás, megnyitás egy szakaszban. 194. Splenomegalia. A lép eltávolítása. 195. Lepechinococcus. Kivarrás, megnyitás egy szakaszban. 196. Májechinococcus, mely a peritoneum parietalehez odanőtt. Megnyitás. 197. Májechinococcus a máj domborúságán. 3 bordaporcz resectioja s a pleura feltolása által sikerül az echinococcustömlöt a pleura-ü­reg megnyitása nélkül szabaddá tenni s a bőrhöz kivarrni s megnyitni. 198—199. Epekő az epehólyagban. Cholecystotomia, a kövek eltávolítása, primaer varrat az epehólyagon és a hasseben. 501 200. Epekő az epehólyagban, a ductus cysticusban és a choledochusban, pericholecytitis fibrosa. A choledochus megnyitása és a kövek eltávolítása után primaer varrat, a nagymértékben kórosan megváltozott epehólyag eltávolítása. Nyílt kezelés. (Folytatása következik.) Csecsnyújtványtályog egy ritkább alakja szövődő fültömirigytályoggal. Irta: Falta Marczel dr., szem- és fü­lorvos Szegeden. A dobüregben, antrumban és csecsnyújtványsejtekben kelet­kező, genyedéssel járó bántalmak kötik le a maguk számára a fülgyó­gyítás legnagyobb fejezetét. A mi természetszerű folyománya annak, hogy az orvosi tudomány főtörekvését első­sorban is azon meg­betegedések leküzdése képezi, melyek az életet veszélyeztetik és csak másodsorban jönnek azok tekintetbe, melyek végeredményük­ben legfeljebb csak működési zavarokat idézhetnek elő, sőt igen gyakran még abba a kényszerhelyzetbe is jut az orvos, hogy a functionális zavarok rovására avatkozzék be az életet veszélyeztető baj elhárítása végett. A halántékcsont az ő sziklacsontjával oly nemes szervek közé ékelődött be, hogy a benne fellépő genyedő folyamatok a legimminensebb veszélyeket rejtik magukban. Valóságos Damokles kardja ez az agynak, carotisnak, a jugularisnak, a körülötte csopor­tosuló sinusoknak, a facialisnak, mert a halántékcsont csaknem a legexponáltabb részét képezi a szervezetnek. Eltekintve attól, hogy mily könnyen hozzáférhető a külső behatások, traumák számára: a doboz, az antrum és a csecs­­nyújtványsejtek útján a legszorosabb érintkezésben van a külső levegővel és e mellett a légkör nem is egy oldalról, hanem úgy a külső hangvezető, mint a fülkürt felől megközelítheti és így két felől is kifejtheti káros hatását akár a benne rejlő bak­tériumok, akár pedig physicalis sajátságai által, mint a hőmérsék, nedvesség, nyomás stb. által, ezen utóbbiak kedvezőtlen volta folytán. Így tehát nem csoda, hogy a halántékcsont, de főleg­ a doboz és az ezzel közvetlen kapcsolatos üregek praedilectios helyei a különféle loboknak és hurutoknak. Ez a magyarázata annak, hogy oly gyakoriak a középfü­llobok és hogy ezen lobok oly gyakran genyedő lobok. Ha a dobürnek genyedő lobja tovaterjed az antrumra és csecssejtekre is, a megbetegedés súlyosságát tekintve, a lehető legkedvezőbb viszonyok akkor állanak fenn, ha a csecsnyújtvány­­ban termelődő geny az aditus ad antruraon át ürülhet ki a dob­­űzbe és természetesen innen a külső hangvezetőbe. Ha ez azonban ezen úton nem lehetséges, úgy a legkedvezőbb, ha a geny a csecs­­nyújtvány külső felületére tör magának utat. És csak harmad­­sorban kedvező, ha a külső hangvezetőnek felső hátsó falán át ürül ki a geny, mivel előbbi esetben a geny lefolyása a csecs­­nyújtvány minden részéből könnyebb, szabadabb és az átfecsken­­dések antiseptikus gyógyítószerekkel is alaposan történhetnek. A csecsnyújtványból történő többi genyáttörések már többé­­kevésbbé veszedelmesek, történjenek azok az incisura mastoidea irányában vagy a csecsnyújtvány medialis fala vagy a tegmen tympani, illetőleg antri felé. Természetesen ezen különféle irá­nyokban a legkülönbözőbb pontokon törhet át a geny vagy vitethetik tova a nyirok- és véredények útján. A csecsnyújtványból a genynek a külső hangvezető felső hátsó falán való áttörése aránylag nem igen tartozik a ritka­ságok közé, ámbár majdnem csodálatos, hogy ez nem a leggyakoribb, mivel az antrum mindjárt a külső hangvezető felett, illetőleg megött fekszik. És hogy mégis a csecsnyújtvány lateralis oldalán gyakoribb az áttörés, annak az a magyarázata, hogy az antrumot a külső hangvezető felé határoló csontfal aránylag vastag, míg a csecsnyújtvány lateralis oldalán egyes csecssejtek a corticalishoz nagyon is közel feküsznek, hol már a nehézkedés törvényénél fogva, de még a nyálkahártya láb okozta megduzzadása miatt is a geny könnyebben szorul meg és könnyebben záródik el. Azon­kívül számbaveendő, hogy a csecsnyújtvány lateralis oldala felé sok edénycsatorna vezet, melyek különösen a fossa mastoidea tája felé a legtágabbak, a­hol azután már gyakori is a geny áttörése, illetőleg tovaterjedése.

Next