Orvosi Hetilap, 1901. augusztus (45. évfolyam, 31-34. szám)
1901-08-04 / 31. szám
1901. 31. sz. ORVOSI HETILAP metastasist mutatott ki a peritoneuraon, pleurán, pancreasban, az epehólyagban és húgyhólyagban, a lép hitusán, a bordaporczokban. 168. Gyomorrák. Teljes gyomorkiirtás. 169. Sérüléses bélrepedés. 3 nappal később hozatott be. Bélsár és sok vér a hasüregben, peritonitis. Kitakarítás, bélvarrat. A máj behozatalakor rendkívül anaemikus és elesett beteg műtét után 6 órával meghalt. A sectio a bélrepedésen kívül általános anaemiát és ichorosus peritonitist talált. 170—175. Appendicitis chronica recidivans. A féregnyujtvány eltávolítása az intermediaer szakban (6 eset). 176—179. Appendicitis purulenta. Tályognyitás (4 eset). ISO. Appendicitis purulenta. Tályognyitás, a féregnyujtvány eltávolítása. 181. Appendicitis purulenta. Tályognyitás, 20 nappal utóbb a féregnyujtvány eltávolítása, a hasseb bevarrása. 182. Appendicitis purulenta, genyes peritonitis. Tályognyitás, a hassír drainezése. Meghalt 14 nappal a műtét után. A sectio a hasűrben számos eves, genyes tályogüreget mutatott ki és baloldali hypostatikus pneumoniát. 183. Appendicitis perforativa, septikus peritonitis. A periappendicularis tályog megnyitása, a hasár drainezese. Beteg a műtét után 7 órával meghalt. Sectioba a család nem egyezett. 184. Appendicitis után visszamaradt bélsársipolyok. Vakbélresectio. 185. Vakbél- és féregnyujtvány-tuberculosis. Laparotomia, a féregnyujtvány eltávolítása. Műtét után 3 napra meghalt. A sectio a vékonybélben számos gümőkóros fekélyből eredő heget és perforatiot, általános genyes peritonitist, a tüdőcsúcsokban hegeket mutatott ki. 186. Carcinoma a coecumban, mely átfúródva intraperitonealis tályogot hozott létre a jobb csipőtányérban. Tályognyitás: A beteg 5 órával a műtét után meghalt. A sectio heveny septikus peritonitist, számos átfúró stercoralis fekélyt az ileumban mutatott ki, azonfelül rákos metastasist a gyomor és vékonybél serofáján, a hólyagban és a jobb uréterben. 187. Colon ascendens rákos perforatioja által előidézett intraperitonealis tályog a jobb csipőtányérban. Tályognyitás. Meghalt 12 nappal a műtét után; a sectio a rákos fekélyen és a circumscript peritonitisen kívül pneumonia hypostaticát mutatott ki mindkét tüdőben. 188. Carcinoma a flexura sigmoideában, melynek átfúródása tályogképződést okozott a bal csipőtányérban. Tályognyitás. A műtét után 7 héttel rákcadexiában meghalt. Sectio a fent leírt viszonyokon kívül rákos metastasist constatált a bal tüdőben. 189. Nyitva maradt Meckel-féle diverticulum okozta sipoly a köldöktájon. A Meckel-gordély kimetszése, a hasfal elzárása. 190. Gümös peritonitis által lefűzött vékonybélkacs következtében kifejlődött ileus és multiplex stercoralis fekélyek az ileumban, melyek átfúródása eltákolt kiterjedt genyes peritonitist okozott. Tályognyitás a jobb csipőtányérban és ellennyilás készítése a rectus bal szélén. 13 nappal a műtét után kimerülésben meghalt. A sectio a fent jelzett viszonyokon kívül a mesaraicus, periportalis és bronchialis mirigyeknek tuberculosisát s mindkét tüdőben hypostatikus pneumoniát mutatott ki. 191. Pseudoileus. Próbalaparotomia. 192 Ovariumbeli dermoidcysta tengelycsavarodása és elüszkösödése által előidézett peritonitis. Laparotomia, a cysta eltávolítása. Műtét után 12 órával meghalt. A sectio kezdődő peritonitist constatált és sepsis jeleit (a máj és vesék parenchymás duzzadását) találta. 193. Echinococcus a szabad hasüregben. Kivarrás, megnyitás egy szakaszban. 194. Splenomegalia. A lép eltávolítása. 195. Lepechinococcus. Kivarrás, megnyitás egy szakaszban. 196. Májechinococcus, mely a peritoneum parietalehez odanőtt. Megnyitás. 197. Májechinococcus a máj domborúságán. 3 bordaporcz resectioja s a pleura feltolása által sikerül az echinococcustömlöt a pleura-üreg megnyitása nélkül szabaddá tenni s a bőrhöz kivarrni s megnyitni. 198—199. Epekő az epehólyagban. Cholecystotomia, a kövek eltávolítása, primaer varrat az epehólyagon és a hasseben. 501 200. Epekő az epehólyagban, a ductus cysticusban és a choledochusban, pericholecytitis fibrosa. A choledochus megnyitása és a kövek eltávolítása után primaer varrat, a nagymértékben kórosan megváltozott epehólyag eltávolítása. Nyílt kezelés. (Folytatása következik.) Csecsnyújtványtályog egy ritkább alakja szövődő fültömirigytályoggal. Irta: Falta Marczel dr., szem- és fülorvos Szegeden. A dobüregben, antrumban és csecsnyújtványsejtekben keletkező, genyedéssel járó bántalmak kötik le a maguk számára a fülgyógyítás legnagyobb fejezetét. A mi természetszerű folyománya annak, hogy az orvosi tudomány főtörekvését elsősorban is azon megbetegedések leküzdése képezi, melyek az életet veszélyeztetik és csak másodsorban jönnek azok tekintetbe, melyek végeredményükben legfeljebb csak működési zavarokat idézhetnek elő, sőt igen gyakran még abba a kényszerhelyzetbe is jut az orvos, hogy a functionális zavarok rovására avatkozzék be az életet veszélyeztető baj elhárítása végett. A halántékcsont az ő sziklacsontjával oly nemes szervek közé ékelődött be, hogy a benne fellépő genyedő folyamatok a legimminensebb veszélyeket rejtik magukban. Valóságos Damokles kardja ez az agynak, carotisnak, a jugularisnak, a körülötte csoportosuló sinusoknak, a facialisnak, mert a halántékcsont csaknem a legexponáltabb részét képezi a szervezetnek. Eltekintve attól, hogy mily könnyen hozzáférhető a külső behatások, traumák számára: a doboz, az antrum és a csecsnyújtványsejtek útján a legszorosabb érintkezésben van a külső levegővel és e mellett a légkör nem is egy oldalról, hanem úgy a külső hangvezető, mint a fülkürt felől megközelítheti és így két felől is kifejtheti káros hatását akár a benne rejlő baktériumok, akár pedig physicalis sajátságai által, mint a hőmérsék, nedvesség, nyomás stb. által, ezen utóbbiak kedvezőtlen volta folytán. Így tehát nem csoda, hogy a halántékcsont, de főleg a doboz és az ezzel közvetlen kapcsolatos üregek praedilectios helyei a különféle loboknak és hurutoknak. Ez a magyarázata annak, hogy oly gyakoriak a középfüllobok és hogy ezen lobok oly gyakran genyedő lobok. Ha a dobürnek genyedő lobja tovaterjed az antrumra és csecssejtekre is, a megbetegedés súlyosságát tekintve, a lehető legkedvezőbb viszonyok akkor állanak fenn, ha a csecsnyújtványban termelődő geny az aditus ad antruraon át ürülhet ki a dobűzbe és természetesen innen a külső hangvezetőbe. Ha ez azonban ezen úton nem lehetséges, úgy a legkedvezőbb, ha a geny a csecsnyújtvány külső felületére tör magának utat. És csak harmadsorban kedvező, ha a külső hangvezetőnek felső hátsó falán át ürül ki a geny, mivel előbbi esetben a geny lefolyása a csecsnyújtvány minden részéből könnyebb, szabadabb és az átfecskendések antiseptikus gyógyítószerekkel is alaposan történhetnek. A csecsnyújtványból történő többi genyáttörések már többékevésbbé veszedelmesek, történjenek azok az incisura mastoidea irányában vagy a csecsnyújtvány medialis fala vagy a tegmen tympani, illetőleg antri felé. Természetesen ezen különféle irányokban a legkülönbözőbb pontokon törhet át a geny vagy vitethetik tova a nyirok- és véredények útján. A csecsnyújtványból a genynek a külső hangvezető felső hátsó falán való áttörése aránylag nem igen tartozik a ritkaságok közé, ámbár majdnem csodálatos, hogy ez nem a leggyakoribb, mivel az antrum mindjárt a külső hangvezető felett, illetőleg megött fekszik. És hogy mégis a csecsnyújtvány lateralis oldalán gyakoribb az áttörés, annak az a magyarázata, hogy az antrumot a külső hangvezető felé határoló csontfal aránylag vastag, míg a csecsnyújtvány lateralis oldalán egyes csecssejtek a corticalishoz nagyon is közel feküsznek, hol már a nehézkedés törvényénél fogva, de még a nyálkahártya láb okozta megduzzadása miatt is a geny könnyebben szorul meg és könnyebben záródik el. Azonkívül számbaveendő, hogy a csecsnyújtvány lateralis oldala felé sok edénycsatorna vezet, melyek különösen a fossa mastoidea tája felé a legtágabbak, ahol azután már gyakori is a geny áttörése, illetőleg tovaterjedése.