Orvosi Hetilap, 1901. november (45. évfolyam, 44-47. szám)
1901-11-03 / 44. szám
710 ORVOSI HETILAP 1901. 44. sz. hogy amylnitrit által coupirozott esetében a klinikai tünetek mellett a haemoglobinuriát teljesen pótolta az albuminuria. De nincsen ok, hogy az ilyen eltérő eseteket a haemoglobinuria fogalomkörébe erőszakoljuk. Kiegészíthetem a fenti adatokat egy a szegényházban észlelt esettel, mely azt is igazolni látszik, hogy a haemoglobinuria évek hosszú során át fennállva nephritis chronicát eredményezhet, melynek kórképében a haemoglobinuria alárendelt jelentőségű. Egy 76 éves ember nephritis chronica súlyos kórképével balszív hypertrophiával kerül észlelésem alá. Ananmeslice olyan tüneteket említ, mely évtizedeken keresztül fennállott paroxysmalis haemoglobinuriára mutat. Időnként haemoglobinuria nyomokban, a paroxysmalis haemoglobinuriának mérsékelten kifejezett klinikai tüneteitől kísérve. A beteg vizelete állandóan világossárga, savi, fajsúly 1013—1015, középmennyiségű fehérjét tartalmaz, górcső alatt vesehámsejtek, gyéren hyalin és szemcsés cylinderek. Néha minden kimutatható ok nélkül, máskor hideg behatására, többször hideg lábfürdő alkalmazására vagy oxálsav adagolására, a betegnek többé-kevésbbé kifejezett rosszulléte mellett, csak elvétve borzongás és néhány tizednyi hőemelkedéstől kisérve, a vizelet sötétsárga vagy világosbarna, fajsúlya 1020—1026, sok fehérje, hyalin és szemcsés cylinderek, vörös vérsejtek, vesehámsejtek nagy számban és nyomokban haemoglobin. A vizelet 24 óra lefolyása alatt rendszerint régi képét visszanyerte. A haemoglobin hatása alatt az idült veselob múlékonyan a heveny láb képét öltötte. Sajnos, hogy bonczolat nem történt. Mi számos összhangzó észleltünkről kivonatosan ezekben számoltunk be. Azt hiszszük, nem vagyunk más következtetésre jogosítva, mint hogy az albuminuriát, mint a nephritis acuta részjelenségét, a haemoglobinuria következményes kísérő tünetének tekintsük. Az albuminuriát a haemoglobinuria elméletében értékesíteni akarni ez idő szerint korai volna. Végeredményeinket a következőkben foglalhatjuk össze : 1. A haemoglobinuria első tünete a vérelváltozás, mely a savó fokozott vérsejtoldó hatásában áll és nyilvánul. 2. Praeparoxysmalis albuminuria fel nem vehető. 3. A vizelet concentratiója roham előtt emelkedik, ami lehet pangásos és lehet csekély albuminuriával kapcsolatos, de soha cylindruriával vagy haematuriával roham előtt összekapcsolva nincsen. 4. A haemoglobin megjelenését mindig követi a veseparenchyma olyan elváltozása, mely nephritis acuta haemorrhagica névvel jelölhető és mely nyilván haemoglobinnak és tönkrement vörös vérsejteknek a vesékre gyakorolt direct hatásának eredménye. A vizelet és vér fagypontjának vizsgálata a veseműködés elégtelenségét mutatja. 5. A nephritis kórképe mindig hosszabb tartamú, mint a haemoglobinuriáé. 6. A nephritis acuta haemorrhagica (postparoxysmalis) tartama és súlyossága arányban van az azt kiváltó paroxysmalis haemoglobinuria súlyosságával. 7. Az egyes veselobos rohamok visszafejlődése rendszerint teljes, de észlelhetők esetek, hol a veselob kórképe a következő haemoglobinuriás roham beálltáig eltart. 8. Több észlelet a mellett szól, hogy a haemoglobinuria okozta veseizgalmak évek hosszú során át ismétlődve idült veselobhoz vezethetnek. Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem 2. számú (Réczey Imre tanár) sebészeti klinikumából. Lithiasis-esetek. Közli: Ráskai Dezső dr. műtőorvos. Ezen dolgozat a budapesti kir. magyar tud.-egyetem 2. számú sebészeti klinikumán 1880. évtől 1899. végéig műtét tárgyát képezett húgyhólyagkő-esetekről ad áttekintést és vonja le következtetéseit a meglevő kortörténetek és kögyűjtemény alapján. Ha az így feldolgozásra került anyag nem is mondható túlságos nagynak és ha eseteink relatív kis számánál fogva statistikai szempontból talán nem is nyújt egyik másik tekintetben, így a megbetegedés földrajzi elterjedése, endemikus fellépte, a kőképződési theóriák, egyes műtéti eljárások esélyeinek bírálata tekintetében anynyi felvilágosítást, mint akár egy, akár több sebészi osztály együttes közleményeinek sok százra menő esete, mindamellett a kevés, de változatos kórformák ismertetéséből és bírálatából leszűrhető igazságok is tudományos értékkel bírnak. E közlemény 56 esete a betegek illetőségét (nem születését) tekintve az egész országból származott , mindamellett ép úgy, mint a magyarországi eddig megjelent többi statistikából, itt is egyes vidékeknek, megyéknek nagyobb résztvevője tűnik ki, így már a legrégibb ilynemű statistikákban Pest megye járván elöl, ezen megye nálunk is 12 esetet szolgáltatott; a többi eset is a Duna, Tisza mellékéről származik legnagyobb részt; Bács, Tolna 5—5, Budapest, Szolnok 3—3 beteggel, míg 23 megye 1—2 esettel járult az esetek összegéhez; ez ugyanaz az arány, amelyet már Balassai talált, akinek 135 esete közül Pest megyéből 40, a Jászságból, Tolnából 14, Szolnokból 7, a többi 25 megyéből pedig kevesebb eset származik. Kovács,2 Prochnov,3 Makara4 adatai szerint 485 esetből 158 esik Pestmegyére, a Jászságra 49, Bácsmegyére 48, Tolnamegyére 40, a többi eset 37 megye között oszlik el. Verebélyfi 149 esetéből Pestre 89, Tolnára 18, Bácsra 11, Fehérmegyére 18 esik, kevesebb 14 megyére Végre id. Bókay János nagy fáradsággal, lehető praecisioval összeállított, az egész országra kiterjedő statistikája, mely 1150 hólyag- és 471 húgycsöke-beteg gyermekre vonatkozik, ugyancsak azt a tényt constatálja, hogy a Duna és Tisza mentén feltűnően sűrűk a gyermekkori keresetek, tehát a nagy folyók mentén, a síkon elterülő községekből származók. Ezen statistikákból vont következtetésekkel szemben bizonyos vidékeknek nagy részvevőjét egyesek ezen vidékeknek (megyéknek vagy községeknek) az ilyen operatív központhoz (nagy közkórházak, egyetemi kórodák) való közelségéből magyarázzák ; így pl. Borbély12 a kolozsvári sebészi klinika 87 esete közül 28 esvén Kolozsra, 15 Szolnok-Dobokára, a többi megyére Kolozsvárhoz való közelségük arányában több vagy kevesebb, ezt tisztán a távolsági viszonyokból értelmezi. Ha ez némiképen igaz is és a könnyebb hozzáférhetőség és közelség bizonyos mértékben a számokat befolyásolja is, az oly országos központnál, mint Budapest, csak igen kis számhibáknak lesz forrásává. De ha egyes vidékek sűrűbb részvételét így meg is állapítottuk, ezt a helyi viszonyokból vagy a lakosság életviszonyaiból kielégítően kimagyarázni nem tudjuk. A földrajzi, légköri vagy éghajlati viszonyoktól teljesen eltekinthetünk. A földtani viszonyoknak az ivóvíz különbségeiben való nyilvánulása sok ellentétes nézetre és magyarázatra szolgáltatott okot. Stamm (Baden- Baden) szerint a sok mészvegyülettel bíró víz, nem ugyan ezen oknál fogva, de mivel a vizelet aciditását csökkenti, phosphatkövek képződéséhez vezet. Gantani szerint pedig a húgy savtartalmát fokozó mészszegény víz vezet közvetve köképződéshez és pedig nem húgysavas, hanem inkább phosphatkövekéhez, amit a vizeletben rendszerint oldott állapotban levő vegyi anyagoknak kristályosodásából magyarázhatunk. Mindamellett csak kevés vidék sűrűbb köképződése esett össze a víz nagyobb keménységével, így Dobson szerint Cambridge tájékán, ahol az ivóvíz igen mésztartalmú, a lithiasis kevéssé elterjedt, míg a mészszegényvizű Norrichban igen sűrű (Kukula). Ugyanezt találta Preindlsberger' Boszniára és Herczegovinára vonatkozó ivóvíz vizsgálataiban. Amily régi vita tárgyát képezi, oly kevéssé tekinthető megoldottnak ma sem a társadalmi szokásoknak, az életmódnak, az életviszonyok különböző külsőségeinek befolyása a kiképződésre. Thompson azt állítja, hogy alig ismer betegséget, melynek gyakoribb vagy ritkább fellépte annyira a társadalmi viszonyoktól függne, mint épen a lithiasis. Londonban, hol a lithiasis elég gyakori megbetegedést képez, a Guy-hospitalban, mely London legszegényebb néprétegeiből nyeri betegeit, az összes köeseteknek több mint fele a gyermekkorra esik, ugyancsak ezen szegény lakosság felnőtt részénél a kőmegbetegedés egész Londonban ritka, míg a jómódúaknál az aggkorúak igen gyakori megbetegedését képezi. A gyermekkori táplálkozás bizonyos czélszerűtlenségei a húgysavas infarktust és így a húgykőképződést is elősegítik. Ugyanezen tapasztalatra jöttek összes hazai szerzőink is, így Balassa (1. c.), id. Bókay, Réczey,10 ifj. Bókay (1. c.), Broch-