Orvosi Hetilap, 1901. december (45. évfolyam, 48-52. szám)
1901-12-01 / 48. szám
771 ORVOSI HETILAP malária kapcsán (amidőn még a malária volt epidemiaszerűleg uralkodó nyavalya) támad és még inkább, hogy chininre nagy biztossággal gyógyul. Mindkét körülmény azonban elveszti bizonyító értékét, ha látjuk, hogy ugyanazon periódusos zsábarohamokat az influenza, az egyszerű nátha (ez esetben talán könynyebb influenza?) is kiváltják, hogy legalább tudtommal még senki ilyen viszonyok között a malaria plasmodiumait ki nem mutatta s hogy, a milyen sikeres a chinin, ép olyan sikeresek, sőt még hatásosabbak a phenacetin, az antifebrin és más ezen csoportba tartozó szerek, jóllehet ezek a hideglelés ellenében teljesen kudarcot vallanak. Slevenyés természetű neuralgiák más idegterületeken is fordulnak elő, azonban ezeknek ismét más a kórtani alapja és képe. Az ischias is gyógyulással végződő folyamat, de lefolyása lassúbb, a fájdalom állandóbb, az antineuralgiás szerek nem specificumai. Ismét más jellegűek az egyéb ily területeken támadó zsábok, de általában véve az arcz érzőidegétől és az ischiadikus területétől eltekintve, a többi helyeken valódi neuralgia nagyon ritkán észlelhető ; sőt még az ischias is közelebb áll a neuritis fogalmához, mint a neuralgiáéhoz. A klinikai észlelés azt tanítja, hogy a trigeminus területén kiind támadó ily fájdalom leggyakrabban az álneuralgiának alább jelzendő alakjában fordul elő ; ezen utóbbi neuralgia-alak azonban épen nem ritkán az arcz területén is észlelhető. Nem számítom az álneuralgiák közé azon eseteket, amelyekben valamely mérgezés, ideggyuladás vagy más természetű idegbaj a fájdalmak kútforrása, ezen esetekben tulajdonkép neuralgiáról szó nem lehet, mint ahogyan a tabeses fájdalmakat sem nevezzük neuralgiának. De van az idegfájásnak határozottan felismerhető külön alakja, amelyet álneuralgia néven, vagy jellegzőbb kifejezéssel neurasthenias neuralgia néven óhajtok ezen alkalommal bővebben ismertetni. Könyveink ugyan felsorolják a hysteriát (egyesek említik a neurastheniát is), mint amelynek alapján pseudoneuralgia támadhat, de megvallom, észleleteim nem igen állanak harmóniában azzal, amit a szerzők ezen kórformáról írnak. Oppenheim a hysteria egyéb jeleit említi, mint amelyek a kórjelzés eldöntésében segédkezhetnek. Én ezeket a jeleket nem igen láttam ide vágó eseteimben s azon további jelleget is, a melyet Oppenheim így ír le: „a fájdalmak tisztán psychikai alapon állanak vagy pedig oly kicsinyes környéki ingerből erednek, hogy csak a betegesen megváltozott psyche reagálhat ily neuralgiás fájdalmakkal, nehéz megállapítani az adott esetben. Ezen az alapon aligha lehet a kórjelzést eldönteni, mert a valódi neuralgiát is visszavezetik néha a betegek valamely látszólagos, csekély okra és a fájdalom végre is annyira subjectív dolog, hogy csak a beteg panaszkodásából következtethetünk a fájdalom nagyságára. A figyelemnek más irányba terelése, amit ezen esetekre is hatásosnak mond Oppenheim, az én észleleteimben nem volt szembeszökő hatással. W. Sinkler, Dercum gyűjtőmunkájában, csak annyit mond, hogy néha neurastheniás vagy hysteriás betegek emlékezetében valamely átszenvedett fájdalom megmarad s reminiscent vagy hallucinatory neuralgia marad vissza, amidőn a fájdalom az ideg jajveszékelése narcoticumért. Nyilvánvaló, hogy a szerző e helyen a morphinisták fájdalmára gondol és szellemesen variálja Anstie mondását, aki a neuralgiát az ideg vér után való sóvárgásának állította. Valószínűnek látom, hogy a morphinisták között van neurastheniás neuralgiában szenvedő, de a morphium vágya nem kiinduló pontja ezen bajnak, sőt azon esetekben, amelyeket én észleltem, a morphium egyáltalában nem adott enyhülést. Tulajdonképen csak egy szerző van, Paul Blocq, aki ezen kóralakot lényegében helyesen fogta fel és írta le, sőt topoalgia néven el is nevezte. Ezen elnevezésen azonban többé nem került szóba e betegség. Blocq leírása oly tanulságos képét nyújtja e kóralaknak, hogy megérdemelné a korán elhunyt szerző a bántalomnak nevéről való elnevezését. Lássunk néhány ide vágó példát, a röviden összefoglalt kortörténetekből kihagytam a később hangsúlyozandó és megkülönböztetésre felhasználandó karaktereket. J. B. M. 34 éves nő, negyedfél év előtt két rossz fogát javíttatta, ezután harmadnapra kiújult a fájdalom, amely azóta folytonosan fennáll, csak éjjel, alvás alatt szünetel, sőt reggelre felébredve sem mutatkozik fájdalom, amíg a beteg meg nem mozdul ágyában vagy fel nem kel, továbbá evésben sem akadályozza, amennyiben az evés nem fokozza a fájást, sőt evés közben a fájdalom megszűnik. A fájdalom állítása szerint igen heves , úgy fáj, mintha „tüzes vassal sütnék, a fájdalom mászkál arczában, majd csípi, torkába is leterjed, legerősebb azonban baloldalt, fogsorai táján“. A szenvedés egészen elkeseríti, suicidium gondolatára ösztönzi s már két ízben operáltatta is magát. Eleinte csak fogait húzták ki a fogászok, sígy hogy baloldalt alig van már foga, azután a fogmedernyújtványból vágtak ki darabokat, később az idegekre került a sor és legutóbb a n. infraorbitálist vágta át egyik kiváló sebészünk. Az operálandó helyet a beteg választotta meg, megjelölvén a legerősebb fájdalom pontját, az operálások azonban mind sikerteleneknek bizonyultak. A beteg nincs is megelégedve pl. az infraorbitális átmetszésével, mert „nem jó helyen operálták meg“, a fájdalom azon idegszálban székel állítása szerint, amely az orra előtt a bal fülétől húzódik át a jobbhoz. Meg van győződve, hogy egy foghúzás alkalmával eltört csontszél nyomja azt a bizonyos ideget („egy szál meg van nyomva“) s azt kellene megtalálni, meg van győződve, hogy addig nem jó helyen operálták s az is kétségtelen előtte — hisz mindenki, az orvosok is mind ezt mondják —, hogy az ő bajának kés kell, annak nincs más orvossága. A midőn azonban a Gasser-dúcz kiirtását említették előtte, kereken kijelentette, hogy koponyáját nem hagyja meglékelni, neki fejében nincs semmi baja. A fájdalom átterjed némileg a jobb oldalra is, sőt tarkójára és a nyakára is. A bal arczfél, főleg az idegkilépési helyek nyomásra érzékenyek, az erősebb megnyomást nem tűrik el. A nyomások alatt kipirul arczsele. A különben igen jól fejlett és egyéb szervezetében teljesen egészséges nő már gyermekkorában is visszavonuló volt, legszívesebben egyedül szeretett lenni, 15 éves korában ment férjhez, férje is csendes ember, aki egész nap nincs otthon, gyermeke nem volt, ismerősei nincsenek. Neurastheniásan nedves, enyhén belövelt szemei vannak, élénk ínreflexei, továbbá bal válla alatt, a hetedik nyakcsigolyája felett és a bal ovariumtájon nyomásra érzékeny helyek mutathatók ki. 2. B. J. 42 éves asszony, hét év előtt szült utoljára, ezen gyermeke három éves korában meghalt. A szülés után visszamaradt női baja már nagyon elkeserítette, gyermekének halála igen leverte. Ezen időben kezdődött arézfájása, amelyet orvosai eleinte fogára vezettek vissza s a fogorvosok bal felső fogsorát — a három elülső fog kivételével — egymásután kihúzták. A fájdalom ezen foghúzások következtében épen nem enyhült, látszólag mindinkább hátrább vonult, a mint egy fogat kihúztak. Három év előtt Bécsben egy sebész a koponyaalapon a trigeminus második ágát a járomívnek időszakos resectioja mellett kimetszette, minden eredmény nélkül. A beteg még két tanár írásbeli diagnosisát mutatta elő : mind a kettő trigeminus neuralgiáról szól, az egyik a második, a másik a harmadik ágban kereste a baj okát. (Az utóbbi lehet íráshiba, mert azon területen soha sem voltak fájdalmai a betegnek.) A beteg a fájdalmat irtóztató zsiborgásnak mondja, úgy érzi, hogy a fogát ki kellene tépni, nem is húzni, megfeszülő idegszálat érez arczától a fejtetőhöz stb. Éjjelenként nedves borogatást alkalmaz arczára, aludni tud, de a folytonos kínzó fájdalom életkedvét elvette, folyton az operálásoktól retteg, de idegorvosok küldték a sebészekhez. 3. B. L. 40 éves férfi, ügynök, neurastheniás családból, akinek már előbb is voltak testében itt-ott fájásai, egy álmatlan éjszaka után hirtelen észrevette bal arczfele zsibbadását. Ezen állapot már több mint két éve folyton tart ; a bizsergés, szurkálás agyongyötri a beteget, aki aludni sem tud e miatt, s aki nem talál eléggé kifejező szavakat bántalma leírására. Az ecsetet mindenütt megérzi, de bal arczfelén kevésbbé élénken jelzi. A legkülönfélébb fájdalomcsillapító szerek teljesen hatástalanok voltak e fájdalmai ellen; a beteg ennek daczára már több mint két éve igen szorgalmasan jár el a klinikai ambulatóriumra. 4. F. J. 40 éves nő, elmekórosan terhelt családi viszonyokkal, gyengébb testalkotással. Sok kedélyi izgalmon ment át, már vagy 10 éve szenved; bal arczfájása idültebben támadt glaucomás szembajból indult ki, a fájdalmak a kétségbeesésig gyötörték a beteget éveken át, azután lehúzódtak a bal karba, jelenleg a jobb 1901. 48. sz.