Orvosi Hetilap, 1902. február (46. évfolyam, 5-8. szám)
1902-02-02 / 5. szám
70 ORVOSI HETILAP 1902. 5. sz. fordít el. Pontosan meghatározott körülmények között házinyulaknál 6 . /1 és —összetartozó értékei a következők voltak : I 1 NaCl J ' Г i I I I I I ' I : 1-25 1-19 1-18 | 1311-11 1 11 109 T08 TOO 4-04: 1-02 POO 10010-86 ____________I I I I I I I I I 1 I 1 NaC1 : 13-92 7-62|4-03|3-56|4-50!4-29 3-0ft|3-12j2-88|2-15|2-41 2-11 1 9őjl l3 Tehát a vizelet szilárd molekulái között ceteris paribus annál több a konyhasó, minél több konyhasót tartalmaz a vérplasma. Ezt az összetartozó értékek ugyanolyan irányú változásából és nem azok állandóságából következtetem, mint ahogy azt Kiss feltünteti. Bebizonyítottam továbbá, hogy bizonyos zavaró tényezők kizártával egészen egyszerű és természetes viszonyok között embernél dúl adott értékeinek ugyanolyan — --értékek felelnek meg, mint finalb házinyúlnál. Az I. belklinikán többek vizgálatai derítették fel azokat a feltételeket, amelyek közt ez az egyezés fennáll. Az, hogy ar -ra sok különböző tényező gyakorol befolyást, nem változtat azon a tényen, hogy ezen tényezők kizárása vagy egyenlővé tétele mellett sikerült kimutatnom --ben ezen tényezők egyikét. Ha valaki kételkedik észleleteim helyességében, ellenőrizheti azokat. Ha ez az ellenőrzés az általam kijelölt feltételek lelkiismeretes szem előtt tartása daczára más eredményre vezet, mint az én kísérleteim, joga lesz tényeit az enyémekkel szembeállítani. Akkor a legközelebbi feladatot az ellentét okának kiderítése fogja képezni. Ellenőrzés nélkül azonban tények tagadásának az íróasztalnál tudományos értéke nincs. A vesében pangó vizelet konyhasót veszít, mialatt chlormentes vegyületei felszaporodnak. Ezt a tényt, amelylyel Kiss szintén úgy bánik el, mintha alaptalan feltevés volna, állatkísérletekben Ludwig maga állapította meg. Az én hypothesisem csak annyiból áll, hogy a chloros és chlormentes molekuláknak ezen Ludwig által kísérletileg kimutatott és a betegágynál szerzett tapasztalataimmal tökéletesen összhangzásban álló, ellenkező irányú áramlásának helyét a húgycsatornácskákban kerestem és azt vettem fel, hogy ez a folyamat a vér és a vizelet közti osmosisnyomás-különbség megváltoztatása nélkül folyik le. Erre az utóbbi felvételre ismét egy tény késztetett. Pontosan meghatározott körülmények közt élő ember vagy házinyúl 24 órai vizeletéhez annyi konyhasó adandó, amennyi annak dilozmetes anyagaival physikai-chemiai szempontból egyenértékű. Az így kezelt vizelet felhígítandó annyira, hogy fagypontja a vérével legyen egyenlő. Akkor kimutatható, vagy kiszámítható, hogy ezen oldat konyhasó-tartalma alig különbözik a vérplasma meghatározott konyhasó-tartalmától vagy ezzel egyenlő. Ez a tény könnyen ellenőrizhető. De aki felette csak gondolkozik, sem nem bizonyíthatja, sem nem cáfolhatja. Egyszerű magyarázatra talált ez a tény a molekula-kicserélődés hypothesisében és ez a hypothesis Ludwig tapasztalataival és a klinikaiakkal is összhangban állott. Bármint is ítéljen Kist a felett a gondolatmenet felett, amely engem vizsgálataimban vezetett, kritikája tényeket nem létezőkké nem tehet és a velőt összeférő hypothesist sem döntheti meg, ha ezzel ellentétben állt tényekre nem hivatkozhatik. Ha Kiss ép olyan lelkes kutat volna, mint amilyen hévvel bírál másokat, talán talált vole ilyen tényeket. Ez esetben készséggel adnék neki igazat, mint hogy igazat adok Waldvogel-nek abban, hogy rendellenesen víz dús és egyúttal rendellenesen chlorszegény vizelet elválasztásának lehetősége, amelyet ő kimutatott, nehezen egyeztethető össze hypothesisemmel. Minden hypothesis közös sorsa, hogy előbb-utóbb új tényei merülnek fel, amelyek annak átalakítását vagy elejtését követelik. Ezt tudja mindenki, aki ismeri a tudomány fejlődésénél útjait, még akkor is, ha maga állít fel hypothesist. Daczái-t annak, hogy ezt tudom és tudtam én is, ellent kell mondanoa Kissnek abban, hogy szerinte hypothesisem a kryoskopia fejlődésében felesleges szerepet játszott. Ha egyszer megkísérti, hogyan érhet el valamit a tudományban mint kutató, reá fog jönni annak igazságára, amit Biot physikus mondott: „Rien n’est plus chair que ce qu’on a trouvé hier et rien n’est plus difficile àvoir que ce qu’on trouvera demain“. „Dans une science quelconque il est impossible de passer d’un fait à un fait nouveau sans l’intermédiaire d’une idée abstraite ou d’une théorie“ (Cl. Bernard). Ebben rejlik minden hypothesis igazi értéke és ebből a szempontból a magaméval is meg vagyok elégedve. Tények dolgában nem volt terméketlen. A vízelválasztás módját a vesében Ludwig elmélete értelmében képzeltem. Míg olyan tény nem ismeretes — ilyet Kiss sem fedezett fel —, amely ezzel a felvétellel határozott ellentétben állana, ehhez midenkinek meg van a joga. 3. Miután legalább a leglényegesebb dolgokban szétválasztottam a tényeket a hypothesisektől, nem lesz fölösleges reámutatni, mennyit ér az a néhány adat, amelyet saját meghatározásai alapján állít szembe kritikusom évek alatt összehalmozódott tapasztalataimmal. Azt állítja, hogy II. táblázatában több olyan eset foglaltatik, amelyben 2, holott azokban szerintem annak 18 69-en felül nem lehetne emelkedni. Elhallgatja, hogy felső normális határául 18 69-et 1896-ban állítottam oda, amint hogy nem is tehettem máskép, mert addig megfelelő viszonyok közt nagyobb értékre nem akadtam. 1901-ben megjelent magyar közleményemben azonban, amelyet ismer, mert hivatkozik reá, határozottan kimondottam, hogy mások megbízható tapasztalatai meggyőztek róla, hogy az a határ megközelíti az T9-et, valamint hogy bővebb tapasztalataim után kisebb súlyt fektetek az absolut értékére, mint Na Cl ingadozásaira ugyanazon egyénnél megközelítőleg egyenletes táplálkozása mellett. De lássuk az ő eseteit, amelyekben------- nagyobb volt két-Napl tőnél: pleuraizzadmány, tejdiaeta, ascites, prostatatúltengés (T5 fehérje, 560 кеш, napi vizeletmennyiség) oesophagus strictura, icterus catarrhalis (mindkettő bizonyára korlátolt táplálkozás mellett). 1896-ban közölt tapasztalataim értelmében ezekben az esetekben csakis az az eredmény volt várható. Ezeken kívül ide tartozik egy epilepsiás — 24 órai vizelete 470 kem ! —, egy diagnosis nélküli patiens — 24 órai vizelete 370 kem ! —, egy ulcus crurisban szenvedő beteg — 24 órai vizelete 660 kem. Ki hinné, hogy Kiss ezekben az esetekben ép, felnőtt, rendesen táplálkozó embereknek pontosan gyűjtött és összekevert 24 órai vizeletét vizsgálta ? Többi esetében pedig teljesen megfelel az én tapasztalata Oltaimnak. 4. A vér fagypontjáról Kiss csak annyit tud, amennyit az én munkáimból és másokéból összeszed. Nem veszem, mint ahogy eddig sem vettem, figyelembe fejtegetéseinek azon részét, amely gyakorlati kérdéseket érint. Ezekben nincs tapasztalata. De azt mégis megkérdezem, hogy is lehet arra az ötletre jutni, hogy a vér osmosis-nyomásának ama fokozódása, amely vesekólikákkal jön és múlik, nem a veseműködés megzavarásából származik, mikor egyrészt tudjuk azt, hogy vesekólika gyakran vezet oliguriához, néha anuriához, azaz a veseműködés minden kétségen felül álló megzavarásához és mikor másrészt mint a vér osmosisnyomásfokozódásának okai eddig csak a vér fokozott szénsavtartalma, a diabetes, a malária, valószínűleg az acetonaemia és a veseműködés megzavartatása ismeretesek. Ezekhez Kiss egyetlen újat nem csatolt. Hogyan lehet továbbá abban kételkedni, hogy a vér egy olyan elváltozása, amely igen nagy hasdaganatoknál gyakori és amely a daganatok kiirtása után eltűnik, ezen daganatok hatásának eredménye, mikor egyéb magyarázata ezen elég egyszerű ténynek nincsen. A kritika egyéb kifogásairól szólni a tárgy szempontjából felesleges volna. A szövetnedvek áramlásáról szóló fejtegetéseimet hat év előtt írtam meg. Ezen a téren a lefolyt évek rendkívül sok új tényt derítettek fel, amelyek mind szélesebb körben elismerést szereznek annak a nézetnek, amely az osmosisnak és az anyagcsere physical-chemiai következményeinek a szervezetben történő folyadékáramlásoknál nagy jelentőséget tulajdonít. Ha ezekről a dolgokról szólni akarnék, az új tények tekintetbevételével hat év előtti munkám új átdolgozását kellene adnom. Ez most messze is vezetne, felesleges is volna. A gondolatok új irányát ezen a téren Kiss elmélkedései úgy sem fogják visszafordulásra kényszeríteni. A felett is kár volna szót veszíteni, hogy „functionalis“