Orvosi Hetilap, 1902. február (46. évfolyam, 5-8. szám)

1902-02-02 / 5. szám

70 ORVOSI HETILAP 1902. 5. sz. fordít el. Pontosan meghatározott körülmények között házinyulaknál 6 . /1 és —összetartozó értékei a következők voltak : I 1 Na­Cl J ' Г i I I I I I ' I : 1-25 1-19 1-18 | 1311-11 1 11 109 T08 TOO 4-04: 1-02 POO 10010-86 ____________I I I I I I I­­ I I 1 I 1 NaC1 : 13-92 7-62|4-03|3-56|4-50!4-29 3-0ft|3-12j2-88|2-15|2-41 2-11 1 9őjl l3 Tehát a vizelet szilárd molekulái között ceteris paribus annál több a konyhasó, minél több konyhasót tartalmaz a vér­­plasma. Ezt az összetartozó értékek ugyanolyan irányú változásá­ból és nem azok állandóságából következtetem, mint a­hogy azt Kiss feltünteti. Bebizonyítottam továbbá, hogy bizonyos zavaró tényezők ki­zártával egészen egyszerű és természetes viszonyok között embernél d­úl adott értékeinek ugyanolyan — --­értékek felelnek meg, mint fi­na­­l­b házinyúlnál. Az I. belklinikán többek vizgálatai derítették fel azokat a feltételeket, a­melyek közt ez az egyezés fennáll. Az, hogy ar -ra sok különböző tényező gyakorol befolyást, nem változ­tat azon a tényen, hogy ezen tényezők kizárása vagy egyenlővé­­ tétele mellett sikerült kimutatnom --ben ezen tényezők egyikét. Ha valaki kételkedik észleleteim helyességében, ellenőrizheti azokat. Ha ez az ellenőrzés az általam kijelölt feltételek lelki­­ismeretes szem előtt tartása daczára más eredményre vezet, mint az én kísérleteim, joga lesz tényeit az enyémekkel szembeállítani. Akkor a legközelebbi feladatot az ellentét okának kiderítése fogja képezni. Ellenőrzés nélkül azonban tények tagadásának az író­asztalnál tudományos értéke nincs. A vesében pangó vizelet konyhasót veszít, mialatt ch­lor­­mentes vegyü­letei felszaporodnak. Ezt a tényt, a­melylyel Kiss szintén úgy bánik el, mintha alaptalan feltevés volna, állatkísér­letekben Ludwig maga állapította meg. Az én hypothesisem csak annyiból áll, hogy a chloros és chlormentes molekuláknak ezen Ludwig által kísérletileg kimuta­tott és a betegágynál szerzett tapasztalataimmal tökéletesen össz­hangzásban álló, ellenkező irányú áramlásának helyét a húgy­­csatornácskákban kerestem és azt vettem fel, hogy ez a folyamat a vér és a vizelet közti osmosisnyomás-kü­lönbség megváltoztatása nélkül folyik le. Erre az utóbbi felvételre ismét egy tény késztetett. Pontosan meghatározott körülmények közt élő ember vagy házinyúl 24 órai vizeletéhez annyi konyhasó adandó, a­mennyi annak dilozmetes anyagaival physikai-chemiai szempontból egyen­értékű. Az így kezelt vizelet felhígítandó annyira, hogy fagy­pontja a vérével legyen egyenlő. Akkor kimutatható, vagy ki­számítható, hogy ezen oldat konyhasó-tartalma alig különbözik a vérplasma meghatározott konyhasó-tartalmától vagy ezzel egyenlő. Ez a tény könnyen ellenőrizhető. De a­ki felette csak gondol­kozik, sem nem bizonyíthatja, sem nem c­áfolhatja. Egyszerű magyarázatra talált ez a tény a molekula-kicseré­lődés hypoth­esisében és ez a hypothesis Ludwig tapasztalataival és a klinikaiakkal is összhangban állott. Bármint is ítéljen Kist a felett a gondolatmenet felett, a­mely engem vizsgálataimban vezetett, kritikája tényeket nem létezőkké nem tehet és a velőt összeférő hypothesist sem döntheti meg, ha ezzel ellentétben állt tényekre nem hivatkozhatik. Ha Kiss ép olyan lelkes kutat­ volna, mint a­milyen hévvel bírál másokat, talán talált vole ilyen tényeket. Ez esetben készséggel adnék neki igazat, mint­­ hogy igazat adok Waldvogel-nek abban, hogy rendellenesen víz dús és egyúttal rendellenesen chlorszegény vizelet elválasztásának lehetősége, a­melyet ő kimutatott, nehezen egyeztethető össze hypo­thesisemmel. Minden hypothesis közös sorsa, hogy előbb-utóbb új tényei merülnek fel, a­melyek annak átalakítását vagy elejtését köve­telik. Ezt tudja mindenki, a­ki ismeri a tudomány fejlődésénél útjait, még akkor is, ha maga állít fel hypothesist. Daczái-t annak, hogy ezt tudom és tudtam én is, ellent kell mondanoa Kissnek abban, hogy szerinte hypothesisem a kryoskopia fejlődé­sében felesleges szerepet játszott. Ha egyszer megkísérti, hogyan érhet el valamit a tudomány­ban mint kutató, reá fog jönni annak igazságára, a­mit Biot physikus mondott: „Rien n’est plus chair que ce qu’on a trouvé hier et rien n’est plus difficile à­voir que ce qu’on trouvera demain“. „Dans une science quelconque il est impossible de passer d’un fait à un fait nouveau sans l’intermédiaire d’une idée abstraite ou d’une théorie“ (Cl. Bernard). Ebben rejlik minden hypothesis igazi értéke és ebből a szempontból a magaméval is meg vagyok elégedve. Tények dolgában nem volt terméketlen. A vízelválasztás módját a vesében Ludwig elmélete értel­mében képzeltem. Míg olyan tény nem ismeretes — ilyet Kiss sem fedezett fel —, a­mely ezzel a felvétellel határozott ellentét­ben állana, ehhez midenkinek meg van a joga. 3. Miután legalább a leglényegesebb dolgokban szétválasztottam a tényeket a hypothesisektől, nem lesz fölösleges reámutatni, mennyit ér az a néhány adat, a­melyet saját meghatározásai alapján állít szembe kritikusom évek alatt összehalmozódott tapasztalataimmal. Azt állítja, hogy II. táblázatában több olyan eset foglaltatik, a­melyben 2, holott azokban szerintem annak 18 69-en felül nem lehetne emelkedni. Elhallgatja, hogy felső normális határául 18 69-et 1896-ban állítottam oda, a­mint hogy nem is tehettem máskép, mert addig megfelelő viszo­nyok közt nagyobb értékre nem akadtam. 1901-ben megjelent magyar közleményemben azonban, a­melyet ismer, mert hivatkozik reá, határo­zottan kimondottam, hogy mások megbízható tapasztalatai meggyőztek róla, hogy az a határ megközelíti az T9-et, valamint hogy bővebb tapasztalataim után kisebb súlyt fektetek a­z absolut értékére, mint Na Cl ingadozásaira ugyanazon egyénnél megközelítőleg egyenletes táplálkozás­a mellett. De lássuk az ő eseteit, a­melyekben------- nagyobb volt két-Na­pl tőnél: pleuraizzadmány, tejdiaeta, ascites, prostatatúltengés (T5 fehérje, 560 кеш, napi vizeletmennyiség) oesophagus­ strictura, icterus catarrhalis (mindkettő bizonyára korlátolt táplálkozás mellett). 1896-ban közölt tapasztalataim értelmében ezekben az esetekben csakis az az eredmény volt várható. Ezeken kívü­l ide tartozik egy epilepsiás — 24 órai vize­lete 470 kem ! —, egy diagnosis nélküli patiens — 24 órai vizelete 370 kem ! —, egy ulcus crurisban szenvedő beteg — 24 órai vizelete 660 kem­. Ki hinné, hogy Kiss ezekben az esetekben ép, felnőtt, rendesen táplálkozó embereknek pontosan gyűjtött és összekevert 24 órai vize­letét vizsgálta ? Többi esetében pedig­­­­ teljesen megfelel az én tapasztala­ta Ol­taimnak. 4. A vér fagypontjáról Kiss csak annyit tud, a­mennyit az én munkáimból és másokéból összeszed. Nem veszem, mint a­hogy eddig sem vettem, figyelembe fejtegetéseinek azon részét, a­mely gyakorlati kérdéseket érint. Ezekben nincs tapasztalata. De azt mégis megkérdezem, hogy is lehet arra az ötletre jutni, hogy a vér osmosis-nyomásának ama fokozódása, a­mely vesekólikákkal jön és múlik, nem a veseműködés megzavarásából származik, mikor egyrészt tudjuk azt, hogy vesekólika gyakran vezet olig­­uriához, néha anuriához, azaz a veseműködés minden kétségen felül álló megzavarásához és mikor másrészt mint a vér osmosis­­nyomásfokozódásának okai eddig csak a vér fokozott szénsav­­tartalma, a diabetes, a malária, valószínűleg az acetonaemia és a veseműködés megzavartatása ismeretesek. Ezekhez Kiss egyetlen újat nem csatolt. Hogyan lehet továbbá abban kételkedni, hogy a vér egy olyan elváltozása, a­mely igen nagy hasdaganatoknál gyakori és a­mely a daganatok kiirtása után eltűnik, ezen daganatok hatásának eredménye, mikor egyéb magyarázata ezen elég egy­szerű ténynek nincsen. A kritika egyéb kifogásairól szólni a tárgy szempontjából felesleges volna. A szövetnedvek áramlásáról szóló fejtegetéseimet hat év előtt írtam meg. Ezen a téren a lefolyt évek rendkívül sok új tényt derítettek fel, a­melyek mind szélesebb körben el­ismerést szereznek annak a nézetnek, a­mely az osmosisnak és az anyagcsere physical-chemiai következményeinek a szervezetben történő folyadékáramlásoknál nagy jelentőséget tulajdonít. Ha ezekről a dolgokról szólni akarnék, az új tények tekintetbevéte­lével hat év előtti munkám új átdolgozását kellene adnom. Ez most messze is vezetne, felesleges is volna. A gondolatok új irányát ezen a téren Kiss elmélkedései úgy sem fogják visszafor­dulásra kényszeríteni. A felett is kár volna szót veszíteni, hogy „functionalis“

Next